Új Szó, 2011. október (64. évfolyam, 227-252. szám)
2011-10-21 / 244. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. OKTÓBER 21. Kultúra 9 Czajlik József: „Az igényességet nem nevezném alternatív vagy elitista hozzáállásnak" A legészakibb magyar színház „Minden zsanért lehet igényesen játszani" (Somogyi Tibor felvétele Az Egy doktornő naplója garantáltan kikapcsol Itt a német Bridget Jones! B.MÁNYAÁGNES Ötödik hónapja igazgatja a kassai Thália Színházat Czajlik József, aki a színidirektori teendők mellett „takarékossági okokból” a főrendezői posztot is betölti. Az eddig történtekről és a várható eseményekről kérdeztük. JUHÁSZ KATALIN Hogyan telt ez az öt hónap? Gyorsan elszaladt, emellett meglehetősen intenzív időszak volt. Minőségi szempontból még nem látom az átalakulást, ahhoz több idő kell. November 10-én lesz az első bemutatónk, a Philadelphia, nincs más út!, amely igazi „klasszikus kortárs” színdarab, a hagyományos minőségi színház kedvelőinek. Léner András, a budapesti Kamaraszínház vezető rendezője állítja színpadra. A próbák alapján nem tudok mit mondani, mert azt vettem észre, hogy ha beülök egy próbára, mindenki másképp kezd el viselkedni a színpadon, feszültebb a légkör, túljátsszak, túlgondolkodják a jelenetet, vagy óvatosabbak lesznek, hiszen ott ül az igazgató. Úgyhogy sajnos ki kellett jönnöm, pedig rendezőként nagyon kíváncsi lettem volna a próbafolyamatra. Vannak olyan igazgatók, akik gyakran rendeznek a saját színázukban... Én támogatom ezt a tendenciát, főrendezőként is fontosnak tartom, hogy alakítsam a munka irányát, a színház arculatát, hiszen a leglényegesebb dolgok a próbákon dőlnek el. Ebben az évadban csak egy előadást rendezek, az utolsót. Májusra már vélhetően kevesebb munkám lesz igazgatóként, összeáll a következő szezon terve, és előtérbe kerülhet a rendezői énem. Az első bemutató rendezőjét még elődöm, Kolár Péter kérte fel, a szereposztást viszont már közösen készítettük el Léner Andrással, aki egyébként jó barátom. A további előadásokat Gál Tamás, illetve Joanna Zdrada rendezi, azaz két emberrel kellett egyeztetnem, ami szerencsére sikerült. A rendezőket ugyanis általában egy-másfél évvel a tervezett bemutató előtt kell „elcsípni”. Az évadterv legmerészebb választásának számomra a Karol Wojtyla-darab tűnik, hiszen az emberben akaratlanul is felvetődik a kérdés: vajon milyen drámát írhat egy későbbi pápa...? Az úgynevezett „függőleges viszonyt” szerettem volna megjeleníteni a színpadon, oratóriumot, moralitást vagy misztériumjátékot kerestem. Ekkor hallottam egy teológiaprofesszortól erről a darabról. Azonnal megkerestem, elolvastam, és nagyon tetszett. Szerintem ez lesz az az előadás, amit mindenki elfogad majd, mert egyszerű, világos a témája: oratórium a házasságról. Nincs benne moralizálás, csak felteszi a kérdést: milyen buktatói vannak annak a döntésnek, amikor odaadjuk magunkat a másiknak, teljesen elkötelezzük magunkat mellette. Ahogyan ezt Karol Wojtyla meg tudta tenni Istennel. Szerepel a darabban két esküvő előtt álló fiatal, egy idősebb, rossz házasságban élő pár, és egy asszony, aki három gyereket nevel. Olyan szellemiség sugárzik ebből a darabból, amellyel nagyon jó dolgozni. Egyrészt társulatépítő szempontból, másrészt a világos problémafelvetés miatt. A rendezésre egy lengyel hölgyet kértem fel, nem véletlenül, hiszen közelebb áll hozzá az a világ, amely Karol Wojtylát Krakkóban körülvette. Ön is bemutatkozik íróként ebben az évadban, méghozzá az egyik legtehetségesebb szlovák drámaíróval dolgozik együtt. Peter Pavlač régi cimborám, még a főiskoláról. Sok mindent csináltunk közösen Pozsonyban, Komáromban és Budapesten is. Ez a Kassai Állami Színházzal közös, kétnyelvű produkció, amelyben két történet játszódik párhuzamosan. Egyetlen közös pontjuk az, hogy a két különböző valóság főhőse ugyanaz a személy. Ka- cor király meséjével indul, majd a főhős elkezdi értelmezni a mesét és a szereplőket. Aztán egy ponton beront a színre egy szlovák társaság, és egyszerre csak a mában találjuk magunkat... Az évad elején négy új taggal bővült a társulat. Látni már ennek a hozadékát? A fiúknál már látni. A rangos filmszerepek után hozzánk került Nádasdi Péter és a friss diplomás ifj. Havasi Péter az első bemutatónk, a Philadelphia főszereplői, és húzzák, ösztönzik a két idősebb főszereplőt, Dudás Pétert és Cs. Tóth Erzsébetet, akinek egyébként ez lesz a jutalomjátéka. Szoták Andrea és Rák Viki még nem léptek be, Andi most a Bárka Színház új bemutatójában szerepel, Viki pedig Komáromban. Ők a Wojtyla- darabban kapnak főszerepeket. Van még egy új emberünk, aki viszont nem színész. Lakatos Róbert lett a színház zenei vezetője, már számos új ötleten dolgozunk vele. Amellett, hogy darabok zenéjét írja, a színészek énekhangját is kondicionálja, a zenét, a hangzást a társulat profiljához igazítja, sőt koncertekben, táncházakban és egyéb színházi jellegű produkciókban is gondolkodik, amelyek bérleten kívüli előadások lesznek. Szeretnénk, ha a közönségünk a színdarabok mellett egy másik világgal is ismerkedne, illetve megtapasztalnák, milyen is az a bizonyos műfajok közti átjárás. Mivel a Thália „népszínház”, a nézők igénylik a zenés darabokat, ezért fontos, hogy legyen itt egy szakértő, aki nívós produkciók létrehozásában segít. Apropó: népszínház. Sokan tartottak attól, illetve az igazgatóválasztás során érvként is szolgált ön ellen, hogy eddigi munkásságára nem éppen a népszórakoztatás volt jellemző, ellenkezőleg: az a fajta színház, amelyet egyesek alternatívnak, mások elitistának mondanak. Tudatosan igyekezett valamelyest elfojtani ezt a „formabontó” énjét ? Nem kellett elfojtanom, a Bárka Színház, ahol azelőtt dolgoztam, azt a célt tűzte ki maga elé, hogy rétegközönségnek játszik igényes színműveket. Én ebben szívesen vettem részt, mert olyan volt, mintha még mindig a főiskolán lennék. Azok az előadások viszont, amelyeket máshol rendeztem, klasszikus darabok vagy konkrét problémákat megfogalmazó kortárs művek voltak. Az igényességet nem nevezném alternatív vagy elitista hozzáállásnak, hiszen mindig az a célom, hogy jó legyen az adott előadás. Másrészt nem csak én rendezek ebben a színházban. A kiválasztott darabokhoz próbálok olyan rendezőket találni, akik a konkrét előadás műfajáról tudnak sokat, és a műfajon belül képesek nívós, erős, profi előadást létrehozni. Harmadrészt Kassa magyar szempontból kisváros. A magyarok száma nem éri el a tízezret, és harminc kilométert kell utazni a legközelebbi magyar többségű településig. Kevesen tudatosítják, hogy ez Európa legészakibb magyar színháza. Ami szerintem kiváló pozíció, mert ebben a helyzetben olyan szakembereket tudunk megszólítani, akik szintén azt szeretnék, hogy ha északról bárki betér a legelső magyar teátrumba, kiváló, markáns nyelvezettel megszólaló színházat lásson. Amikor azt mondom, népszínház, nem valamiféle avítt, kiüresedett dologra gondolok, hanem egy széles repertoárral rendelkező színházat képzelek el, amelyik a közönségnek játszik. De vajon kikből áll ez a közönség? A Tháliában sosem készült erről felmérés. Azt viszont tudom, hogy a fiatalok egy része igénytelenségre panaszkodva kerülte a Tháliát. Ők nem azt kérdezték, hogy miért ezt vagy azt a darabot játsszák, hanem azt, hogy miért nézhetetlen az előadás. Minden zsánert lehet igényesen játszani, a bulvárdarabokat és a bohózatokat is. Mivel szórakoztatják a közönséget novemberben az új bemutatón kívül? Egy minifesztivállal, amelynek kulcsszava a mulatság lesz. November 19-én a Múzeumok Éjszakája mintájára a Színházak Éjszakáját ünnepeljük, illetve egész nap tart majd a mulatság. Lesz gyerekmulatság, jön a Bárka Színház a Mrozek- féle legendás Mulatsággal, amely előadást csaknem 25 ezer ember látta már. Utána beszélgetést szervezünk az alkotókkal, lesz egy rendhagyó divatbemutató, éjszaka pedig zenére és lampionokkal bevonulunk az Állami Színházba, ahol találkozunk a bábszínházasokkal is, majd pedig a három színház igazgatója forralt bort kínál a nézőknek. Végül visszamegyünk a Márai Stúdióba, ahol zenés mulatság veszi kezdetét, méghozzá magyar, szlovák és román népzené- szekkel. Szerintem a film készítői sem veszik sértésnek, hogy így harangozom be a 23 részes, 2008-as gyártású német vígjátéksorozatot, amelyet október elején indított útjára a Duna Televízió. Kórházi miliőben játszódik ugyan, sűrűn használják a de- fibrillátort, van itt is mindenféle nyavalya, lőtt seb meg életmentés, de mégsem a betegeké, hanem a szerelemé a . főszerep. A szerelmi háromszög csúcsa dr. Margarethe Haase, vagyis Gretchen, aki két férfi között - egyelőre csak - vívódik. Az alapfelállás ugyanaz, mint az említett BJ-filmben: egy harmincas évei elején járó szőke, érzéki töltöttgalamb nem tudja eldönteni, hogy a jó fiúra (aki nem mellesleg nőgyógyász, és egy bűbájos kislány sármos apukája) vagy a „rosszfiúra” (hatalmas szexuális étvággyal és vonzerővel bíró, nagy- és jóképű ifjú kolléga, egykori osztálytárs) .hajt- son-e rá. A vőlegénye megcsalta, és a szívfájdalomra (a tangó mellett) bizony a férfi a legjobb orvosság - ahogy a sorozat alcíme is sugallja. Gretchen önbizalomhiánnyal és állítólagos fölös kilókkal is küzd, újra a szüleivel él, és vágyakozik a férfi után, aki úgy fogadja el őt, ahogy van, de riasztja anyja halálosan unalmas élete (tipp-topp lakással, meleg és gyertyafényes vacsorával várja haza a sikeres orvos férjét, aki viszont másnál keresi az izgalmakat). A Doctor’s Diary (Egy doktornő naplója) főcímet viselő német filmsorozat csakúgy, mint brit filmes „elődje” (BJ naplója) sok humorral, jó zenékkel, Gretchen hangos és ironikus önreflexióival, Diana Amfttal a címszerepben (a biciklis leányzó valamelyik B kategóriás hangyás-csajos német filmből) negyvenöt percre garantáltan kikapcsol mindenkit, aki kedd esténként bekapcsolja a Duna Tévét. Eddig három részen vagyunk túl, a java (bízom benne) még hátravan! RÖVIDEN Németh Ilona Kapuja a zsinagógában Somoija. Október 23-án 17 órakor tartják az At Home Gallery legújabb kiállításának megnyitóját. A zsinagógában ezúttal Németh Ilona Munkácsy-díjas képzőművész Kapu című alkotásának bemutatójára várják az érdeklődőket. A kiállítást Zuzana Bartošová kurátor nyitja meg. (ú) Andy Warhol és Csehszlovákia Az Arbor vitae cseh kiadó, valamint a mezőlaborci Andy Warhol Kortárs Művészeti Múzeum kiadásában jelent meg Michal Cihlár és Rudo Prekop szerzőpáros Andy Warhol és Csehszlovákia című munkája. A pop art királyáról már szinte mindent feltárt a művészettörténet. Egyetlenegy dolog van, ami kevésbé ismert, Andy Warhol és Csehszlovákia kapcsolata. Erre igyekszik rávilágítani a szerzőpáros húsz évig tartó munkája nyomán megjelent kötet, melynek ma a mezőlaborci múzeumban tartják a bemutatóját annak apropóján, hogy húszéves lett az intézmény. A 450 oldalas kötet anyagát ezernél több fotó és dokumentum illusztrálja. Januárban várható a kiadvány pozsonyi bemutatója, (tb) Egy újabb klasszikus került fel a hazai mozik műsorára. Tegnaptól látható Charlotte Bronte regényének legújabb filmes feldolgozása, az angol és amerikai színekben készült Jane Eyre, Cary Eu- kunaga rendezésében. A kä főhős: Rochester (Michael Fassbender) és Jane Eyre (Mia Wasikowska) (Fotó: Bontonfilm)
