Új Szó, 2011. október (64. évfolyam, 227-252. szám)
2011-10-19 / 242. szám, szerda
14 Régió-szülőföld ÚJ SZÓ 2011. OKTÓBER 19. www.ujszo.com Kiértékelték az aratást a régióban Jobb a termés, mint tavaly FORGÁCS MIKLÓS Az idős házaspár szerint a jó házasság titka a szeretet és a türelem Több mint hetven éve együtt, jóban, rosszban Zsetnber. A rossz időjárás ellenére a várnál jobb eredményeket hozott az aratás a Lévai járásban. A tavalyi évvel összehasonlítva átlagosan 30-50 százalékkal több termést takarítottak be a mezőgazdászok. A felvásárlási árak egyelőre a tavalyi szinten vannak, de a piac gyors és kiszámíthatatlan változásai miatt a szakemberek főként az élelmiszeripari búza és a sörgyártásnál használt árpa mielőbbi értékesítését ajánlják. Az országban egyedül a Lévai járásban rendeznek már évek óta aratási ünnepséget. A rendezvényre és a betakarítás kiértékelésére idén Zsemberben került sor. Az elért eredmények alapján sokkal több ok volt az örömre, mint 2010-ben Nagyölve- den, hiszen akkor az áradások, a belvizek, a túlzott mennyiségű csapadék miatt gyengébb terméshozamot könyvelhettek el a mezőgazdászok. Milan Halmeš, a Lévai Regionális Mezőgazda- sági és Élelmiszeripari Kamara (RPPK) elnöke és a zsemberi földműves szövetkezet vezetője elmondta, a tavalyi hatalmas esőzések után az őszi vetés még az elázott talajba került. Augusztusban és szeptemberben a szokásosnál 130 milliméterrel több csapadék hullott. A tavaszi hónapok sem voltak biztatóak, a gabonafélék nem fejlődtek kellőképpen. A szokatlanul meleg, száraz május átlagosan alig 25 milliméteres csapadéka sem jósolt jó termést. A szakemberek előrelátásának köszönhetően viszont július 18-ig, az augusztus közepéig tartó esős időszakot megelőzően a szántóföldek 90 százalékán lezajlott az aratás. Ahol ez nem sikerült, ott jelentősen romlott a termény minősége. Az őszi árpa hozama átlagosan 4,22 tonna volt hektáronként. A tavaszi árpánál döntő volt a malátaárpa hozama és minősége. Bár előzetesen öt tonna hektáronkénti termést vártak, átlagosan 3,86 tonna volt az idei eredmény, ez még így is nyolc százalékkal jobb, mint az országos átlag. A repcét a májusi fagyok is veszélyeztették, hiszen a növények nagy része már virágzott, viszont kevesebb volt a betegség és a károkozó. A hektáronkénti 2,66 tonnás terméshozam fél-egy tonnával lett jobb a vártnál. Őszi búzát a Lévai járásban 26 800 hektáron termesztenek, az átlaghozam 5 tonna volt hektáronként, ez harmadával volt több, mint 2010-ben, elérte a kitűnőnek tartott 2008-as év átlagát. Az országos átlagot is húsz százalékkal sikerült meghaladni. Lényeges lesz viszont a búza felvásárlási árának alakulása, hiszen az aratás után Szlovákiában 520 ezer tonna búzafölösleg van. Csehországban az utolsó húsz év legjobb termését takarították be, hárommillió tonnányi a fölöslegük. Az árakat negatívan befolyásolhatja az olcsóbb magyar búza és liszt megjelenése a piacon, de a lengyel, orosz és ukrán áru is leszoríthatja az árakat. Európában tonnánként 150-200 eurós fel- vásárlási árra számítanak a termelők, de akár 50-60 százalékos visszaesés is előfordulhat. Ezért ajánlják a szakemberek, hogy áld teheti, minél korábban adja el a terményt. Kürt. Manapság, amikor csaknem minden második házasság válással végződik, példaértékű lehet a kürti Szabóék házassága. Júlia néni és Béla bácsi a közeljövőben ünnepli hetvenedik házassági évfordulóját. B. JUHOS MELINDA Danczi Júlia és Szabó Béla 1942. február negyedikén kötött házasságot a kürti katolikus templomban. Mindketten a szőlőhegyéről híres érsekújvári járásbeli kis faluban születtek. Béla bácsi 91 éves, Júlia néni pedig 88... .Akkoriban csak falubeliek házasodtak össze, nem is volt lehetőségünk más falubeliekkel ismerkedni. Mulatságban ismerkedtünk meg a papával, akkoriban is ellógtunk már az iskolából, bementünk a kocsmába, szórakoztunk, nem ré- szegeskedtünk, ott beszélgettünk. Minden szombaton és vasárnap mulatság volt, egy ilyen mulatságban kért fel először táncolni, összeismerkedtünk és két év múlva volt az esküvő. Akkor a kézfogóra és a lakodalomra is sokan voltak hivatalosak. Lakodalmunkra, amit sátorban tartottunk, kétszázötven vendég volt hivatalos” - idézte fel a hetven évvel ezelőtti eseményeket Júlia néni. A Szabó házaspárnak két lánya született, négy unokájuk, hat dédunokájuk van. „Az esküvő után a szüleimnél laktunk, kis vityilló volt, vályogból raktunk sparheltet, több család lakott egy udvarban, mindenkinek volt egy szobája és két családnak egy közös konyhája. Jól megvoltunk, jó szomszédok voltunk” - idézi fel Júlia néni. Arra a kérdésre, mi tartotta össze őket ilyen hosszú ideig, gondolkodás nélkül válaszolta, hogy a szeretet és a türelem. Aztán mosolyogva hozzátette, nem is volt idejük veszekedni, hiszen ő is és Béla bácsi is egész életükben keményen dolgoztak. „Előfordultak viták, de komolyabban soha nem éleződtek ki. A válásra sosem gondoltunk, ez nem volt divat, a faluban ilyet nem lehetett” - mondja Júlia néni, aki a mezőgazdaságban, a földeken dolgozott, félje pedig először a távírdában, mint hozzá hasonlóan nagyon sok kürti férfi, később pedig a szövetkezetben. Júlia néni a legszebb időszaknak a szőlőben eltöltött hét évet tartja, ketten voltak a szőlő őrei, ott is laktak, a hegyen. „Lovon, hintón jártunk hetente boltba, gyönyörű volt a természetben élni, a papa traktoros volt, éjjelente csőszködött, nappal én váltottam” - mondja. A házaspár, miután két lányuk, Rózsika és Valika kirepült otthonról, 1965-től kettesben él, tavaly ősszel, amikor Júlia néni betegeskedni kezdett, Valika a szülőkhöz költözött, azóta ő viseli gondjukat. Tavaly tavasztól már Júlia néni sem jár a faluba, nehézére esik a járás, ezért egész napjukat otthon töltik. „Öregesen vagyunk, megnézzük a híradót, imádkozunk, beszélgetünk, így telnek a napjaink” - mondja Júlia néni, aki férjével együtt szívesen emlékezik a régi időkre. „Mulatságba jártunk, gyakran voltunk hivatalosak lagzi- ba, keresztelőbe, disznótorba, a családi összejövetelekre még a tágabb rokonság is hivatalos volt, ismertük az összes rokont, nem úgy, mint most a fiatalabbak. Akkor több időnk volt, télen nem volt annyi munka, a kukoricafosztással véget értek az őszi teendők. Jobb világ volt, pedig szegények voltunk” - összegezte Júlia néni. A lévai régió az egyetlen az országban, ahol még aratási ünnepséget szerveznek (Képarchívum) Lévai polgárasszonyok 1935-ben megjelent szakácskönyvét adja ki az önkormányzat, az olvasók a város életének különleges szeletét ismerhetik meg Helytörténet a lévai konyhákból FORGÁCS MIKLÓS Léva. Tisztes polgárasszonyok után kutatnak néhány hónapja a levéltárban, lévai háziasszonyok élettörténetével foglalkoztak a szakemberek. Szakácskönyvet ad ki az ön- kormányzat egy 1935-ben magyarul megjelent kiadvány alapján. Az érdeklődők egészen különleges, ritkán emlegetett szeletét ismerhetik meg a város történetének, a gasztronómián keresztül, a polgári konyhákba bekukkantva alkothatnak képet a hetven esztendővel ezelőtti hétköznapokról. Marta Švolíková, a Nyitrai Állami Levéltár lévai fióklevéltárának munkatársa elmondta, a járási székhely 2010-ben megjelent első átfogó monográfiájának összeállításakor bukkantak rá a 4-ik Lévai Szakácskönyv egy példányára. A füzet 164 magyar háziasszony legjobb receptje alcímmel jelent meg, összegyűjtötte és jótékony célra kiadta Rudnyánszky Olga, ára 8 Kč volt. Az akkor hatvanéves szerkesztő ismert személyiség volt, Bars vármegye volt alispánjának a lánya. Az előszóban hangsúlyozza, hogy „e hasznos kis könyv nemcsak nekünk hivatott örömet okozni, de sok szegény diáknak is, sok szegénynek is: egy-egy ínyenc falatot betevő falatra vált fel”. A kiadvány helytörténeti szempontból is nagyon érdekes, hiszen minden egyes recept alatt ott van a közreadó háziasszony neve is. Zuzana Obická, a városi hivatal régió- fejlesztésért és idegenforgalomért felelős munkatársa elmondta, az önkormányzat hatezer eurót különített el a könyv kiadására. Ötvenöt receptet választottak ki, ezek szerepelnek majd a 120 oldalas, négynyelvű, retro kivitelben megjelenő kiadványban. A levéltárosok arra vállalkoztak, hogy kinyomozzák, a nevek mögött milyen sorsok rejtőznek. A közéletben általában tevékenyen részt vevő asszonyok a 19. század utolsó harmadában születtek, a legfiatalabb hölgy, akinek receptje szerepel a könyvben, 1915-ben látta meg a napvilágot, az ő rövid életrajzuk is olvasható majd a kötetben. A levéltár fényképanyagából származó fotókkal is gazdagították az anyagot. A szakácskönyv hideg, meleg előételek, tészták, torták és sütemények, valamint aprósütemények receptjét tartalmazza. A függelék két érdekességgel is szolgál, a „Vén turista” „papirosba sülteket” ajánl, főként turistáknak és cserkészeknek. Az utolsó recept pedig a Kirándulók öröme nevet viseli, ez tulajdonképpen kenyértésztában sütött kolbász, mely „otthon is jó, de kirándulásokon, vagy hosszabb úton megbecsülhetetlen”. A könyvben egymás után sorakoznak a „szépen” és komótosan, nagy körültekintéssel készült „lévai” ételek receptjei. Vannak libamájpástátomok, extra finom olasz sajtos galuska, vegetáriánus kaviár padlizsánból, boszorkánypogácsa, olyan édességek, mint a széllel bélelt és a krep, az edlachi csoda és a comme il faut pudding. Marta Švolíková levéltáros és kollégái komoly kutatómunkát végeztek, hogy a kötet több legyen egy szakácskönyvnél (A szerző felvétele) Hetven évvel ezelőtt Júlia néni és Béla bácsi lagzijára is összegyűlt az egész rokonság (Családi archívum) A közeljövőben hetvenedik házassági évfordulóját ünneplő kürti Szabó házaspár békésen tölti nyugdíjas napjait (A szerző felvétele)
