Új Szó, 2011. október (64. évfolyam, 227-252. szám)
2011-10-11 / 235. szám, kedd
Egy futballfüggő naplójából (antitenisz) Hogy a jégkorong nem sport, hanem csak múló hóbort, „diszkódüh a I jégen”, arra már ■ nem térnénk ki újfent: mindezt korábban cáfolhatatlan érvekkel sikerült bizonyítanunk. Éppenséggel nem volt nehéz dolgunk, mert a hoki, sértődés ne essék, nem egy intellektuális igényű sportág, s amikor létjogosultságát megkérdőjelezve „hitvitára” hívtuk, tulajdonképpen semmit sem tudott felhozni a saját védelmére. A hoki tehát nem jelent veszélyforrást a focira nézve. De vajon mi a helyzet a tenisszel? Újabban ugyanis a legjobb barátaim - csupa tájékozott, a világ dolgaiban jártas, széles szellemi horizontú, pallérozott elme - egyfolytában a tenisz dicséretét zengik. Hogy próbáljam ki én is, erre biztatnak, vegyek magamnak egy teniszütőt, és próbáljam csak ki, mert, így vélekednek ők, kifejezetten „teniszező alkat” vagyok. Ezt a sértést természetesen kikértem magamnak. Mindenesetre kíváncsivá tett a dolog. Tenisz? Vajon mi lehet az? Eszik vagy isszák? „Sima felületű pályán labdával és ütővel űzött játék” - ezt írja róla a lexikon. A labdát ismerem a fociból, az rendben volna. De vajon mire kell az ütő? (Vajon mire kell az ütő, ha egyszer ott a láb?) Ez sehogyan sem fért a fejembe. Elhatároztam hát, hogy végignézek egy teniszmeccset. Két fehér ruhás, fiatal nő ugrált a salakpályán. Húsz-huszonöt évesek lehettek, kezükben egy fura, kiöblösödő botot lóbáltak, s egy aprócska labdát próbáltak megütni. Közelebbről jól látszott, hogy az a bot tulajdonképpen egy szita, nyéllel. Hát már ez is sport? S mitől különb a teniszező, mint a közlekedési rendőr, aki a kereszteződés közepén, kezében szintúgy botot tartva a megtévesztésig hasonló karmozdulatokat végez? Vagy Pityu bácsi, aki a napsütéses délutánokon légyütővel cirkál a tornácon, s néha ún. milliméteres pontosságú, mérnökien kivitelezett fonákütéssel odacsap? Az mindjárt az elején feltűnt, hogy a teniszben is - akárcsak a futballban van háló, de legnagyobb ámulatomra itt nem az volt a cél, hogy a labdát a hálóba juttassák, éppen ellenkezőleg! Csalódottan vettem tudomásul azt is, hogy a teniszmeccsen nincs szurkolás. Kimennek a nézők, de csöndre vannak kárhoztatva. A tenisz alighanem a büntetés egyik fajtája, gondoltam. Valakit kényszermunkára, valakit börtönbüntetésre, valakit pedig teniszmeccsek nézésére ítélnek. Ezt látszott alátámasztani az is, hogy amint a nézők közül valaki pisszegni kezdett, vagy tüsszentett egy nagyot, mert orrát szüntelen facsarta a szénanátha, a mogorva teniszbíró azonnal beledörmögte a mikrofonba, hogy „csöndet kér”. Úgyhogy csönd volt. Síri csönd. Olyan csönd, hogy a labda pattogását is hallani lehetett. Meg a nyögéseket. A mélyről jövő, torokból kiszakadó nyögéseket. Bevallom, eleinte nem tudtam mire vélni a dolgot. Alighogy elkezdődött a meccs, egy hangos nyögés hasított bele a csöndbe. Majd még egy. És még egy. Figyelni kezdtem. Valaki megsérülhetett a lelátón, kibicsaklott a bokája, ahogy sietett le a lépcsőn, s most jajgat. Vagy, w Valakit kényszermunkára, valakit börtönbüntetésre, valakit pedig teniszmeccsek nézésére ítélnek. még rosszabb, valakinek epilepsziás rohama van, s már szalajtottak is orvosért. A nyögések nem szűntek. Akkor arra gondoltam, hogy egy tribünön ülő nőre most jöttek rá a szülési fájdalmak, biztosan ő vajúdik egyenes adásban. Aztán leesett a tantusz. A teniszezők nyögtek. Hangosan, szégyenérzet nélkül, minden erejüket beleadva. El kellett telnie egy kis időnek, míg az is kiderült számomra, hogy a teniszben nincs gól. Ez, kell-e mondanom, végtelenül letört. Nem értettem, hogyan szervezhetnek többnapos tenisztornákat, ha előre tudják, hogy egyetlen gól sem születik majd. Hát nem unják magukat halálra mindannyian? Napokig ugrabugrálnak egyeden árva gól nélkül? Ez egészen különös perverziónak tűnt, olyasminek, mintha horgászversenyt rendeznének egy tó partján, amelyben nincsenek halak. Egy idő után már határozottan untam magam. Hiányzott a kapu. A rendes labda. Hiányzott egy okos, fineszes passz. A legelemibb játékelemekre vágytam. Égy szögletre. Egy benyesett szabadrúgásra. Egy gyors kényszerítőre az oldalvonal mentén. Mit nem adtam volna egy becsúszó szerelésért! De erre a legkisebb hajlandóság sem mutatkozott a játékosok részéről. Gyávák, gondoltam. Nem merik átugrani a hálót, nem merik letámadni az ellenfelet. Kikapcsoltam a tévét. Végül is minden sportág hasznos, nem vitatom, még az ilyen - hivatalosan tenisznek nevezett - pantomimjáték is. De azért a foci az mégiscsak foci, nem igaz? Gazdag József KÉPGALÉRIA: FURA MECCSEK, FOCIVILÁG: RAJZSOROZAT: 1 FUTBALLDERBIK GYANÚS GÓLOK HETI KRÓNIKA LÉGY TE A BÍRÓ! Milyen volt a futbal lösz Bunda volt, vagy csak A hét legfontosabb eseményei, Ismeri a futball szabályait? a tribünökön? Színes. váratlan bukta? Újpest! részletes tv-menüvel. Tesztelje le tudását! (25. rész) 14-15. oldal 16. oldal 17. oldal 18. oldal
