Új Szó, 2011. szeptember (64. évfolyam, 203-226. szám)
2011-09-06 / 206. szám, kedd
8 Kultúra-hirdetés UJSZO 2011. SZEPTEMBER 6. www.ujszo.com Nem egy rendszerváltó gondolat született itt Harmincadszor Gímesen A térség talán legtöbbet költöző szobrát száz évvel ezelőtt leplezték le Pozsonyban Hányatott sorsunk jelképe Mindenkit várnak a koszorúzásra (Somogyi Tibor felvétele) CZÍMER GÁBOR A Juhász Gyula Ifjúsági Klub (JEJGYIK) szeptember 7. és 12. között rendezi meg a 30. Gíme- si Művelődési Tábort a szokott helyen, az autókempingben. A szervezők a jubileum alkalmával különösen színes programmal készültek. Fellép a Jóvilágvan zenekar, a Kicsi Hang verséneklő együttes, a Csak Van formáció, lesz képzőművészet, szabadegyetem és öregdiák-találkozó. A rendszerváltás előtt a szlovákiai magyar fiatal értelmiségiek tömegesen gyűltek össze Gímesen. Akkoriban szabadon gondolkodni, beszélni csak egy olyan sűrű erdőben lehetett, mint amilyen a festői szépségű gímesi vár körül található. Nem egy rendszerváltó gondolat született itt. A tábor hagyományát a nyit- rai magyar egyetemisták a bársonyos forradalmat követő évtizedekben is életben tartották. Holnap délután a táboro- zóknak lehetőségük lesz kipróbálni különféle képzőművészeti ágakat és bekapcsolódhatnak a médiaszekció munkájába is. Újdonságnak számít a zenei szekció, ahol képzett zenészek foglalkoznak majd a jelentkezőkkel. Csütörtökön a Diákhálózat külügyi alelnöke, Orosz Örs ad elő a Kétnyelvűség Felmérő Kőrútról. A magyar nyelvhasználatot vizsgáló felmérés elkészítésében a Diákhálózat aktivistái oroszlánrészt vállaltak. Az értékes adatok mellett rengeteg felejthetetlen élményt is sikerült összegyűjteniük. Pénteken Menyhárt József és Presinszky Károly, a KFE Közép-európai Tanulmányok Karának nyelvészei a szlovákiai magyar nyelvjárásokról tartanak előadást. Szombaton Komzsík Attila, a nyitrai KFE Közép-európai Tanulmányok Karának dékánja, illetve Ba- ráth László, az oktatási ügyek dékánhelyettese bemutatja az általuk vezetett kart. A szombati nap egyben a 30. Gímesi Művelődési Tábor napja is. Este összegyűlnek mindazok, akik a harminc év alatt aktívan kivették részüket az esemény megszervezéséből. Vasárnap este pedig a dunaszerdahelyi Csak Van zenekar lép fel a tábor színpadán. Részletes program a JEJGYIK honlapján (jugyik.sk), illelve a szervezet Facebook-profilján. Öregdiákok és jövendőbeli egyetemisták jelentkezését a gimes.tabor@gmail.com e-ma- il címen várják a szervezők. Száz éve, 1911. szeptember 8-án leplezték le Petőfi Sándor pozsonyi szobrát. Ekkor még senki sem sejtette, hogy a térség talán legtöbbet költöző szobra lesz ez az impozáns alkotás. A centenáriumra kiállítással, szakmai szemináriummal és mindenek előtt ünnepélyes megemlékezéssel készülnek a pozsonyiak, a szobor remélhetőleg végleges helyén, a Medikus-kertben. JUHÁSZ KATALIN A Petőfi Sándor Emlékmű Bizottság tagja, Miklósi Péter publicista szerint a szobor hányatott sorsa a szlovákiai magyarság viharos évtizedeivel mutat hasonlóságot. „Először egy szép helyen állították fel, majd lebontották, de szerencsére nem jutott a Mária Teré- zia-szobor sorsára, azaz nem verték pozdorjává, ahogy az itteni magyarságot sem sikerült pozdoijává verni. Sokáig volt bedeszkázva marhaistállókban, garázsokban, ott koszo- rúzták meg a sarlósok a harmincas években. 1956 őszén, röviddel a magyarországi forradalom után csöndben felállították Ligetfaluban, egy előkelő helyen, onnét rövidesen tovább vitték, mert Janko Králnak kellett az a hely. Aztán még tovább vitték a Bécsi út aljára, ahol a legtöbb csonkítás érte, mivel egyáltalán nem volt szem előtt a gesztenyefák takarásában.” - avat be a részletekbe Miklósi Péter. A szobor annak idején közadakozásból készült, ötlete pedig érdekes módon egy német újság szerkesztőjének fejéből pattant ki, mivel szerinte a magyar költő szobrot érdemelt Pozsonyban. Talán a tizenkilencedik század második felének Petőfi-kultusza gyűrűzött be a városba, mivel 1904-ben a fővárosi tanács meghiredette azt a pályázatot, amelyre nem kevesebb, mint harminc pályamű érkezett. A maketteket a Primáši palotában tették közszemlére, a győztes terv alapján Radnai Béla készítette el az alkotást. A többi terv makettje nem maradt fenn, legalábbis a bizottság tagjai nem tudnak róla. Ennél viszont sokkal érdekesebb kérdés, hogy vajon mennyit tudhatnak a mai pozsonyi átlagemberek Petőfinek a városhoz való kötődéséről. „Nem hinném, hogy lexikális értelemben túl sokat tudnának, de talán annyit azért igen, hogy több ízben járt Pozsonyban, hogy itt másolta fillérekért az országgyűlési közlönyt. Azt talán már kevesebben tudják, hogy az Apácapályán lakott 1843-ban, vagy hogy a ligetfalui Arénában szeretett volna színészként érvényesülni, nem nagy sikerrel. És talán csak egy páran tudják, hogy két versét bizonyítottan Pozsonyban írta, a Távolból-t és Az én mátkám címűt” - meséli Miklósi, aki szerint ennél sokkal fontosabb, hogy a pozsonyiak 2011-ben is oda-oda pillantanak a szoborra, egyrészt szerétéiből, másrészt azért, hogy éppen nem hiányzik-e kardjának a lapja, vagy markolata. Egyébként a felújítást is részben közadakozásból végezték a szobron, különböző intézmények, iskolák és magánszemélyek adományoztak kisebb-nagyobb összegeket, a kormányhivatal és az akkori miniszterelnök-helyettes, Csáky Pál hathatós segítsége nélkül azonban nem újulhatott volna meg a szobor. Az esemény fontosságát jelzi, hogy Milan Ftáčnik, Pozsony főpolgármestere vállalta el a fővédnökséget, Tatiana Rosová, Pozsony-Óváros polgármesterét is várják a Medikus-kertben csütörtökön 15.30-kor kezdődő koszorúzásra, amelyen Duka-Zólyomi Árpád, a Petőfi Emlékmű Bizottság elnöke is beszédet mond. A Magyar Köztársaság Kulturális Intézetében aznap délelőtt Daniel Hevier szlovák költő méltatja magyar „kollégáját”, Kis Szemán Zsófia művészettörténész a szobor alkotójáról, Radnai Béláról tart előadást, Mayer Judit szerkesztő, műfordító pedig a szoborhoz kötődő emlékeiről beszél. Szó esik továbbá a felújítási munkálatok menetéről, az 1848-as országgyűlésről, és egy rangos meglepetésvendég is betoppan majd, akinek nevét még nem árulhatjuk el. A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában ma nyílik az a kamarakiállítás, amely a szobor történetének részletes bemutatása mellett a XIX. századi Pozsony atmoszféráját is igyekszik megidézni régi képeslapok, rajzok segítségével. Olyan kuriózumok is láthatóak lesznek, mint annak a levélnek a digitalizált változata, amelyet Petőfi 1843-ban Pozsonyból írt Bajza Józsefnek Budapestre, és amelyben közlésre ajánlja a Távolból című versét. Némi üröm az örömben, hogy az emléktáblát, melyet a tervek szerint szintén csütörtökön helyeztek volna el a szeminárium résztvevői a költő pozsonyi lakhelyének falán, az Apácapálya (Panenská) 27. számú ház stukkója alá, egyelőre csak a magyar intézetben tekinthetik meg az érdeklődők. Az eredeti táblát 1900. március 15-én leplezte le a pozsonyi Toldi Kör, később persze eltüntették a falról. A magyar kormány támogatásából megrendelt új, immár magyar és szlovák nyelvű emléktábla kész, az épület azonban ezekben a hetekben cserél gazdát, és a régi tulajdonos már, az új pedig még nem ületékes engedélyt adni a felhelyezésre. A pozsonyiakat és a városba látogatókat arra biztatjuk, tiszteljék meg jelenlétükkel a csütörtök délutáni, centenáriumi koszorúzást, előtte, vagy utána pedig nézzék meg az említett kamarakiállítást, hogy teljes képet kapjanak „a mi Petőfinkről”. Wilde Salome című filmjének főszereplője, Jessica Chastain miatt vágott bele a forgatásba Al Pacino, aki a 68. velencei filmfesztiválon vendégeskedik új munkájával, amelynek nemcsak rendezője, szereplője is. Amikor meglátta a színésznőt, rögtön arra gondolt, ő az, aki eljátszhatja Salomét. „Még azelőtt kell lecsapnom rá, hogy a világ észreveszi őt, és sztárt csinál belőle." Ez volt Jessica Chastain első filmszerepe. Azóta már ismerős lehet a közönségnek Terrence Malick The Tree of Life (Életfa) című filmjéből. (MTI/ú)
