Új Szó, 2011. szeptember (64. évfolyam, 203-226. szám)

2011-09-28 / 224. szám, szerda

6 Kultúra ÚJ SZÓ 2011. SZEPTEMBER 28. www.ujszo.com RÖVIDEN Magyar költők Kassán Kassa. A Poézia Cassovia 2011 elnevezésű, több napos költészeti fesztivál keretében ma este két fiatal magyaror­szági költő, Jónás Tamás és Varró Dániel olvassa fel verseit a kassai Kasárne Kulturpark művelődési központban. A ma­gyar vendégek francia, osztrák, lengyel, ír és szlovák kollé­gáikkal egy műsorban lépnek színpadra, a költemények elő­ször eredeti nyelven, majd pedig szlovák fordításban hang­zanak el. A különleges estre ingyenes a belépés, a kezdés időpontja 19 óra. (juk) Ismét Vámbéry-konferencia Dunaszerdahely. A Vámbéry Polgári Társulás és a Lilium Aurum Könyv- és Lapkiadó holnap 18 órától várja az érdek­lődőket a IX. Nemzetközi Vámbéry Konferencia keretén be­lül megrendezésre kerülő estre, amelynek során bemutatás­ra kerül A segítő kéznek ez a mesterfogása című konferen­ciakötet. A kiadványt bemutatja Vásáry István, a Vámbéry Tudományos Kollégium elnöke, az estet Dobrovits Mihály, a Vámbéry Tudományos Kollégium titkára vezeti. Helyszín a Seven Bar, Galántai út 866/4. (ú) Havanna Cultura Party Pozsony. Forró kubai ritmusokkal szeretnék kifűteni a ré­gi vásárcsarnokot az ingyenes parti szervezői péntek este 9 órától. A zenéről olyan közismerten igényes szórakoztatók gondoskodnak, mint a Čistychov, a The Pastels, DJ Perrito, a Cafe del Fun, illetve DJ Mess. Ezen az estén zajlik a Havana Club Grand Prix koktélkeverő verseny is, ahol a mixerek tu­dását a közönség is tesztelheti, és egy igazi üvegpörgető vi­lágbajnok, Tom Dyer is fellép, (juk) Woody Allen új filmje, a Midnight in Paris nyitja meg a Pozso­nyi Nemzetközi Filmfesztivál 13 évfolyamát, melyet november 4. és 9. között rendeznek. A szemle nyolc év után elköltözik régi he­lyéről, s új helyszínen az Eurovea bevásárlóközpontban lévő Ci­nema Cityben várja látogatóit. A nyitó Woody Allen-opus fősze­replői: Rachel McAdams és Owen Wilson (Fotó: Magic Box) P 111 iWLI Milan Kundera rég nem látott filmje, az Én, a bánatos Isten most jutott el a DVD-piacra Egy szeladon szelíd bukása Öt mozifilmben közre­működött Milan Kundera, az irodalmi Nobel-díj régi várományosa, a Párizsban élő, regényeit, esszéit már csak francia nyelven meg­jelentető író. SZABÓ G. LÁSZLÓ Az öt közül igazából kettőt ismer a világ: az 1969-ben ké­szült Tréfát, és az 1987-ben for­gatott A lét elviselhetetlen könnyűségét. Csehszlovák alko­tás az előbbi, amerikai produk­ció az utóbbi. A Tréfa forgatása­kor még prágai lakos volt Kun­dera, amikor A lét... készült, márFranciaországbanélt. Három játékfilmjéről ritkáb­ban esik szó. A Senki sem fog nevetni 1965-ös csehszlovák mű, a Clair de femme francia- olasz-német koprodukció. Egyelőre egyik sem jelent meg a DVD-piacon. Az Én, a bánatos Isten (Ja, trúchlivý buh), ame­lyet Antonín Kachlík rendezett, több évtizedes „rejtegetés” után most látott napvilágot lemezen. A forgatókönyvek szerzője mind az öt esetben Milan Kun­dera, aki írói munkásságát az 1965-ben megjelent Tréfától számítja, s mindazt, amit az­előtt vetett papírra, értéktelen­nek minősítette és felejtésre ítélte. „Kundera úr, ön kommunista?” - szegezték neki a kérdést az idő tájt. „Nem, re­gényíró vagyok.” „Disszidens?” - faggatták később. „Nem, regényíró.” „Baloldali vagy jobboldali?” - próbálták falhoz szorítani. „Sem ez, sem az. Én regényíró vagyok.” Egy regényíró, aki egykor a prágai filmművészeti főiskolán világirodalmat tanított. Többek között Evald Schormnak, Jirí Menzelnek, Véra Chytilovának. Forgatókönyvet nem szívesen írt. Erős rábeszélésre tette. Az Én, a bánatos Isten 1968-ban forgott Brünnben, Kundera szülővárosában, ahol az író édesapja a Zeneakadémia professzora volt. „Milan és én 1948 óta bará­tok voltunk - emlékezik Anto­nín Kachlík. - Érettségi után ő a bölcsészkarra jelentkezett, on­nan lépett át a filmművészeti főiskola dramaturg szakára. 1967-ben munkanélküli ren­dező voltam, amikor Milan azt kérdezte: Nem akarod filmre vinni egyik novellámat? Ő ak­kor gyakran tartózkodott Brünnben, a prágai tavasz elő­készítésén ügyködött, úgyhogy mindig ott találkoztunk, és ket­ten írtuk a forgatókönyvet. Egy augusztusi napon arra ébred­tünk a szállodában, hogy hirte­len megüresedett, a szovjet tu­risták reggelre mind elutaztak. Megtudták ugyanis, hogy az orosz tankok már közelednek felénk, és jobbnak látták azon­nal elhagyni az országot. Mi pedig ottrekedtünk Brünnben. Három napig szinte be voltunk zárva a városba. Se ki, se be nem engedtek senkit. Ősszel aztán elkezdtük a forgatást Brünnben, és 69 januáijában volt a bemutató. Még mielőtt Gustáv Husák átvette volna az irányítást. A filmet aztán le is vették műsorról, és listára ke­rült, hiszen Milan Kundera a prágai tavasz egyik vezető egyénisége volt. Bár megjelent párszor a forgatáson, soha nem ellenőrizte a szöveg pontossá­gát, nem leste a színészeket, hogy változtatnak-e azon, amit leírt. Nem volt szigorú hozzájuk. A történetbeli fiatal operaénekesnő alakját első fe­leségéről, egy vidéld társulat­nál játszó csinos, hiszékeny színésznőről mintázta, akihez rövid ideig tartó házasság kö­tötte. A brünni bemutatón egyébként meg is jelent a hölgy, és megköszönte Milán­nak, hogy nem tette nevetsé­gessé őt a filmben.” Az Én, a bánatos Isten egy vi­szonzatlan szerelem megmoso­lyogtató története. Főhőse egy kopaszodó entellektüel, egy ér­zelgős szoknyavadász, aki, hogy elnyerje a kiszemelt hölgy, egy pályakezdő operaénekesnő ke­gyeit, csapdát állít neki. Össze­hozza barátjával, egy „nyugdíjas görög partizánnal”, akiről azt hazudja, hogy az athéni opera fődirigense, és még külföldi kar­riert is remélhet tőle. A naiv kisművésznő bele is sétál a csap­dába, ám amikor fény derül a hazugságra, mindkét férfi elve­szíti. Az is, akitől gyereket vár, s az is, aki gyerekkel együtt fele­ségülvenné. A filmet hosszú évekig a fő­szereplők (Miloš Kopecký, Pa­vel Landovský, Hana Lelitová és Jiŕina Jirásková) sem láthatták, megjelenése óta viszont a DVD- piac egyik legkeresettebb da­rabja. Kundera mondatai közül nem egy valósággal kiragyog a filmből. „Kisasszony, magácskának gyönyörű lábai vannak, kár, hogy csak kettő van belőlük. ” , Az élet rövid, alkoholból van elég.” ,A borozónak egyetlen hibá­ja, hogy ott csak ülni lehet.” Kundera, aki nagy rajongója és ismerője a női nemnek, ön­magát is „beleírta” a filmbe. A „doktor úr” alakjában kétségte­lenül ő is jelen van. A vereséget nehezen viselő nagy hódító, az örökifjú szeladon, aki ha har­madszorra sem kapja meg a nőt, rezzenéstelen arccal otthagyja. Kachlík iróniával átitatott, nagyszerű vígjátéka finom kis skicc róla. Makovecz Imre építész száznál is több különböző funkciójú jellegzetes épületet alkotott, elsősorban vidéki városokban Elhunyt a magyar organikus építészet atyja JUHÁSZ KATALIN 75 éves korában tegnap el­hunyt Makovecz Imre, a ma­gyar organikus építészet Kos- suth-díjas, stílusteremtő alakja. Nem csak Magyarországon is­merték és értékelték munkás­ságát, külföldön is megbecsü­lésnek örvendett. Az amerikai, a skót és a brit építészszövetség tiszteletbeli tagja volt, a Francia Építészeti Akadémia nagy aranyérmének tulajdonosa, és átvehette a római Sapienza Egyetem díszdoktori címét is. Első jelentős munkájának a paksi templomot tartotta, amely hegyes csúcsban végző­dő tetőzetével, ívelt kapubejá­ratával, egyéni stílusával or­szágos hírnevet szerzett terve­zőjének. Stílusának karakteres hordozója a siófoki evangéli­kus templom, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem piliscsabai épületegyüttese, valamint a makói Hagymaház és az egri uszoda is. Makovecz Imre száznál több különböző funk­ciójú, jellegzetes épületet alko­tott. A fát nem díszítőelem­ként, hanem szerkezetként használta, művei beleillettek a környezetbe, emberbarát, ter­mészetes anyagok felhasználá­sával készültek. Szerinte az épületnek úgy kell kinéznie, mintha az alja a földből nőtt volna ki a teteje pedig az égből esett volna le rá. „Az építésznek soha nem elég a szakmai tudás. Ha csak szak­mailag közelít valamihez, akkor az rossz építész. Akkor is, ha csak egy családi házat tervez. Ha nem érdekli, hogy az embe­rek hogyan élnek, de a vonatko­zó építési szabályokat betartja, egy közepes színvonalú, lakha­tó lakást épít. De ha odafigyel arra, hogy mit szeretne az asszony, hány gyereket akar, mivel foglalkozik a család és így tovább, akkor másmilyen lesz az épület. Ugyanígy van ez a művelődési házzal, a temp­lommal és bármilyen épülettel” - nyilatkozta egy interjúban. 1981-ben önálló építésziro­dát alapított, és a Makona Ter­vező Kisszövetkezet vezetője lett. Számos középületet, temp­lomot tervezett, főleg vidéki vá­rosokban. Kollégáival a szocia­lista érában épült, lélektelen fa­luházakat és kultúrházakat is sok helyen újraálmodta. , Antikor az újról gondolkoz­tunk, azt mondtuk, hogy olyan univerzális teret kell létrehozni, amely alkalmanként színházi összejövetelre, bálra, találka­helyre egyaránt megfelel. Tehát megpróbáltuk közelebb hozni azokat az embereket, akiket a szocializmus szétválasztott.” A nemzetközi áttörést az 1992-es sevillai világkiállítás magyar pavilonja jelentette számára. A templomhoz is ha­sonlítható héttomyos épület bárkaszerűen bordázott fa te­tőzetrendszere különleges lát­ványt nyújtott. E művéért meg­kapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét. ,A magyar parasztművészet reneszánsza nem vidékről in­dult el, hanem nagyon érdekes módon, városi folklór formájá­ban adott impulzust a vidéknek is. Ez Európában példa nélküli, mert valóban hihetetlen érté­kek kerültek felszínre”- állította egy másik interjúban. 1987-től tanára volt a Nem­zetközi Építészeti Akadémiá­nak, 1992-ben az akkor meg­alakult Magyar Művészeti Aka­démia elnökévé választották. Tanított a Budapesti Műszaki Egyetemen, az Iparművészeti Főiskolán, és konzervatív köz­életi személyiségként is ismert volt. A hatalmon lévő kor­mánynak nagy tervei voltak ve­le kapcsolatban. Csíkszereda, Makovecz Imre temploma (Képarchívum) Miloš Kcrpecký és Hana Lditová a filmben

Next

/
Oldalképek
Tartalom