Új Szó, 2011. szeptember (64. évfolyam, 203-226. szám)
2011-09-27 / 223. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. SZEPTEMBER 27. Vélemény És háttér 7 Az aránytalanság mértéke nyilvánosságra került, a botrány viszont magyarosra sikeredett Hatvanöt százalék A politikusok egyik legnagyobb ellensége a statisztika: az excel-táblá- zatok kimutatásaiban szereplő számokat nehéz cáfolni és kínos kimagyarázni. TOKÁR GÉZA Az MKP a múlt héten olyan szeretetcsomaggal lepte meg a környezetvédelmi tárcát, mely nagyon kellemetlen helyzetbe hozta az illetékeseket. Egyszerű feljelentésig fajulhat az ügy, holott jóval ígéretesebb annál. A környezetvédelmi minisztérium múltját az SNS és a Smer gyakran cserélődő jelöltjeinek folytonos botrányaival nem kell részletezni, már csak ezért is sajnálatos, hogy egy pályázaton egy párt jelöltjeinek eredményessége meghaladja a hatvanöt százalékot, miközben a többi község közül átlagban csak minden ötödik jut pénzhez. A kedvezményezett párt ezúttal nem az SNS, hanem a Híd. A statisztikákat szorgosan összegyűjtötték, az aránytalanság mértéke nyilvánosságra került, a botrány további menete viszont magyarosra sikeredett. Az MKP saját eredménytelenségére hívta fel a figyelmet, mire Nagy József kijelentette, a párt szándékosan hiányos pályázatokat nyújtott be, hogy később tudjon panaszkodni. Ez az érvelés egyébként nagyon eredeti, hihetetlenül inkompetensnek kellene lennie egy polgármesternek ahhoz, hogy saját faluja érdekeivel ellentétes módon rossz pályázatokat nyújtson be, méghozzá azért, hogy semmiképp se nyerjen pénzt. Az ember azt hinné, egy megépített kanalizációs rendszerrel jóval hatékonyabban lehet kampányolni a választások előtt, mint egy gonosz rosszakarók által elbuktatott pályázattal. Elhangzott egy egészen abszurd vád is, mely szerint az MKP-s polgármestereknek érdekében áll egy elmaradott községet igazgatni, hiszen a befektetők mellett így a szlovák nemzetiségű betelepülők is elmaradoznak. Az MKP a vádaskodásért cserébe feljelentené Nagy Józsefet, az ígéretes kezdeményezés pedig kölcsönös sárdobálásba fullad. Az igazi kérdés az, miként lehet, hogy a független, átlátható és transzparens bizottság nemcsak az MKP-t, hanem az összes többi politikai formáció polgármesterét (beleértve a függetleneket) is hátrányosan megkülönböztette a miniszter pártjához képest. Mit tudhatnak a Híd által vezetett községek pályázatírói, amit a többiek nem? Nagy József szerint a siker titka abban rejlik, hogy hozzáférhető, de fontos információkat hoztak polgármestereik tudomására. Valóban senki másnak nem jutott eszébe, hogy hasonló segédanyagokkal lássa el saját pártja polgármestereit? Egyáltalán, miféle segédanyagok javíthatták fel a Híd pályázatait annyira, hogy háromszor eredményesebbek lettek az átlagnál? Ha az MKP valóban kellemetlen helyzetbe akarja hozni Nagyot, erre kérdez rá, nem pedig személyeskedésbe fajuló vitába bonyolódik a miniszterrel.- A válság tulajdonképpen a fejlődés hattyúdala. (Peter Gossányi rajza) Nem tudjuk, mikor ér véget a válság, de azt igen, hogy megoldani demokratikus keretek közt lehet Gazdasági ábécé: v vagy w? HORBULÁK ZSOLT A kérdés; v vagy w arra vonatkozik, hogy a szakemberek szerint miként alakul a gazdasági növekedés a világban, jön-e egy újabb recesszió vagy nem? A két betű alakja alapján próbálják szemléltetni a közeljövő növekedési görbéjének irányát. Három évvel ezelőtt ezekben a hetekben kezdtek szállingózni a hírek, melyek szerint néhány nagy, egyesült államokbeli pénzintézet komoly bajba került. Akkor még sokan nem gondolták, hogy ez világméretű depressziót indít el. Az első évfordulón a probléma nagysága miatt az eseményeket az 1928-1933-as nagy válsághoz kezdték hasonlítani. Ma pedig már ott tartunk, hogy nemcsak egy Lehman Brothers süllyedhet el az árban, hanem ez akár egész nemzetgazdaságokat is fenyegethet. Az elmúlt három év alatt annyit fordult a világ, hogy a nyugati értelmiségiek egy része a piacgazdaságban magában is csalódott, és újra Marxot kezdett el olvasni. Mind az Európai Unió, mind az Egyesült Államok nehéz helyzetben van. Habár ez sok mindenkit meglepett, az események ilyetén való alakulása valójában kódolva volt. Mindig is tudtuk, hogy a mediterrán eurózónatagok a legsérülékenyebbek, és hogy az USA adósságának növekedése idén nyáron éri el a törvényben meghatározott plafont. Ami ennél izgalmasabb, hogy az eddig valójában gyengének és fejlődőnek tartott Kína vagy Brazília mennyire erős. A válság segített ezeket a tényeket a felszínre hozni. Két évtizeddel ezelőtt Francis Fukuyama azt írta, hogy a szocializmus bukása után ideális korszakba értünk, és eljött a történelem vége. Tévedett. Nem abban, hogy a liberális demokrácia a legjobb társadalmi rendszer, hanem hogy az emberiséget nem éri további komoly megrázkódtatás. Tíz évvel ezelőtt például a terrorizmusban nyűt új időszak. Ma viszont már látjuk, hogy az ikertornyok és a Pentagon elleni támadás csak egyedi esetek voltak, a terrorizmus nem eszkalálódott. Azt nem lehet megmondani, mikor ér véget a válság, de azt igen, hogy megoldani leginkább demokratikus keretek között lehet. Előfordulhatnak leminősí- tések, államcsődök, utcai felfordulások, de a mostani válság nem hasonlítható a nyolcvan évvel ezelőttihez, napjainkban nincs tömeges éhezés és nyomor. Az élet mindig is v betűkből állt. A lényeg valójában az, hogy a másik szár az elsőnél magasabb legyen. Aki a mostani eseményekben csupán a káoszt látja, inkább ne figyeljen a hírekre, és megőrizheti nyugalmát. Habár az események felgyorsultak, és nőtt a bizonytalanság, a világvége még nem érkezett el. KOMMENTAR Ki nevet a végén? NAGY ANDRÁS B Ha valakinek nincs elég képzelőereje ahhoz, hogy lássa, mi jöhet, ha októberben bukik a kormány, elég, ha megnézzük, merre is járt a két legfontosabb szlovák politikus az elmúlt Míg Iveta Radičová Washingtonban találkozott Barack Obamával, s megszületett a fénykép is, melyért Robert Fico a WikiLeaks anyagai szerint könyörgött évekkel ezelőtt, a Smer elnöke inkább Oroszországba utazott. Az Egységes Oroszország „állampárt” kongresszusán kínai, ukrán és kazah ideológiai társakkal együtt tapsolhattak annak, hogy Vlagyimir Putyin valószínűleg a következő hat, de inkább tizenkét esztendőre újra átveszi az ország irányítását. Húsz év elnöklés még Oroszországban is rettentően hosszú, ennyi ideig csak Sztálinnak sikerült kibírnia a SZKP élén, még a szovjet érában, s a második helyezett, Hruscsov „csak” 18 évig húzhatta. Ha Putyinnak összejön a cél, Sztálin és Hruscsov közé ékelődik be. Hogy ennek pontosan mi köze van a szlovák belpolitikához? Közvetlenül nem sok, de elgondolkodtató. Egyébként ez az a szó, a gondolkodás, külső szemlélő szerint nagyon hiányzik bizonyos koalíciós partnerek kelléktárából. Az SaS politikusai jóindulatúan naivak. Alapjában véve igazuk van a mentőövvel kapcsolatban. Nem szerepelt a kormányprogramban, egyszer már meghátráltak, politikai programjukkal teljesen ellentétes. Naivitásukjele az őszinteségük is, mivel szinte az első pillanattól kezdve nyílt lapokkal játszanak. Abból a pozícióból, amikor 18 képviselő kiáll a kamerák elé és bejelenti, hogy soha, semmilyen formában nem fognak semmit megszavazni, ami euróra kezdődik, és van benne csomag is, elég nehéz kompromisszumot kihozni. Persze az, hogy a csomag mennyire fontos a többieknek, szintén kérdéses. Ahétvégén már sokan, sokhelyen leírták, hogy az SDKÚ a szavazással szabadulna meg legszívesebben a miniszterelnök asszonytól. A történet első két-három lépése még logikusnak is tűnhet, ám ennek is hiányzik a vége. Vajon hogy maradhatna az SDKÚ kormányon, ha bukna maga a kabinet? Az egész játék ebben a pillanatban egy olyan filmnek tűnik, melyben senki sem láthatja még a végkifejletet, mert a forgatókönyv folyamatosan változik. Am az biztos, hogy létezik egy rendezői verzió, melynek zárójelenetében Robert Fico mosolyog. Ám hogy pontosan ki és miért kerülhet mellé, az tisztázatlan. A legnagyobb esélyes és egyben rivális SDKÚ mint mindig, folyamatosan tagad. Nekik ugyanis papírjuk van róla, hogy Ro- berttel soha, sehol, semmikor. A másik esélyes, a KDH hallgat. De az már a politikai lúzerség netovábbja lenne, ha az SDKÚ és az SaS összevesznének, a KDH meg jót röhögve ezen, a kormány szétesése után szépen összeállna a Smerrel. Ezért kellene legalább egy picit végiggondolni az egészet, mert egyre nagyobb az esélye, hogy Pozsonyban a leggyakoribb és legszívesebben látott külföldi politikus újra a volt és leendő orosz államfő lesz. TALLÓZÓ NÉMET LAPOK A lelkesedéstől a csalódottságig terjedően eltérő véleményeket fogalmaztak meg a német országos napilapok XVI. Benedek pápa németországi látogatásáról. A konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung vezércikkének az Eltérő értékelések címet adta. A lap szerint ha az emberek átszellemült arccal jönnek ki egy templomból, az jó jel. Ám az erfurti ökumenikus isten- tisztelet után az evangélikusok arcán csalódottság és kijózanodás ült. A lap emlékeztetett arra, hogy a katolikus egyházfő azt a kolostort kereste fel, ahol a reformáció szellemi atyja, Luther Márton 500 évvel korábban tevékenykedett. Ily módon legalább a helyszín kiválasztásával a pápa eleget tett a protestánsok várakozásinak - vélekedett az újság, hozzátéve, hogy ez nem lebecsülhető. Az ökumenizmus mint szimbólum azonban nem téveszthető össze az ökumenizmus tartalmával, illetve jövőjével - hangsúlyozta a FÁZ, úgy értékelve, hogy e tekintetben a katolikus egyházfő még a legcsekélyebb engedményt sem tette meg. Az újság konfronta- tívnak nevezte a pápának azt a kijelentését, hogy ökumenikus ajándékot ne váljanak tőle, a hit ugyanis nem az, amiről alkudozni lehet. Az ugyancsak konzervatív Die Welt jóval lelkesebben értékelt. Az újság szerint a pápai látogatás azt bizonyította, mennyire élő a katolicizmus a német állampolgárok körében. A katolikus hittel kapcsolatos egyházfői üzenetek nagy kisugárzó erővel bírtak, és ez a hit, illetve a vallás miatt aggódó pápa számára vigaszt és megerősítést nyújthat. Az újság lenyűgözőnek nevezte, hogy sokakra mennyire mélyen hatottak a pápa katolikus liturgiái, beszédei, üzenetei és hivatali karizmája. (MTI)
