Új Szó, 2011. szeptember (64. évfolyam, 203-226. szám)

2011-09-24 / 221. szám, szombat

www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2011. SZEPTEMBER 24. INTERJÚ A humort mindig nagyon komolyan kell venni Egy időben szinte naponta találkozhattunk vele a képernyőn, aztán egyik napról a másikra eltűnt. Alapító szerkesztője volt a szatirikus Hócipőnek, írt a Ludas Matyiba, szerepelt a rádiókabaréban. Most arra vár, hogy újra népszerű legyen a politikai kabaré, s visszatérhessen kedvenc műfajához. Selmeczi Tiborral beszélgettünk. Volt időszak, amikor önt szinte naponta lehetett látni a televízió képernyőjén. Hová tűnt? Valóban, teljesen el vagyok tűnve, lényegében úgy, mint Harry Pot­ter. Volt egy időszak, amikor túl sokat szerepeltem, aztán pedig be­következett az az időszak, amikor úgymond leraktak a képernyőről. Ami igazán nem is baj, mert leg­alább elkezdtem olyasmikkel is foglalkozni, amikre abban az idő­ben egyszerűen nem volt lehetősé­gem. Nehéz volt szinte hétről hétre összehozni a tévés show-műsoro- mat, és saját magamon is kezdtem észrevenni a fásultságot. Az alapve­tő foglalkozásom színházi drama­turg és szerkesztő. A Mikroszkóp Színpadon dolgoztam 1981 óta. Komlós János halála után, Marton Frigyes szerződtetett le, és most zárult le életemnek ez a fejezete is, mert megszűnt a Mikroszkóp is. Újságírás? Az akkor volt, amikor Farkasházy Tivadarral kettesben több évig el­kezdtük csinálni a Hócipő újságot. Közben Árkus Józsefnél bejelent­keztem a Ludas Matyihoz, és lett egy rovatom, amelynek „ÁH hírek” volt a címe. Alapödete pedig egy középiskolás történetből adódott. A szocializmusban nevelkedtünk, barátomnak az érettségin 1956-ról kellett dolgozatot írni. Egyik mon­data így hangzott: „... és akkor a gaz ellenforradalmárok tüzet nyi­tottak, a rájuk békésen lövöldöző szovjet katonákra.” A humorista szakmát meg lehet ta­nulni, vagy pedig arra születni kell? Ezt valóban nem lehet megtanul­ni. A humort mindig nagyon ko­molyan kell venni. Mesteremnek Azt mondta, hogy a humort nagyon komolyan kell venni. Hogyan fogadják a politikusok a nekik szóló üzeneteket? Ok is komolyan veszik a humort? Fiatal gyermekként költőnek ké­szültem és sok mindent összeír­tam, aránylag még jó verseket is. Ebből pedig az lett, hogy 24 éves koromban összetűzésbe kerül­tem az akkori hatalommal, rendőri felügyelet alá ke­rültem, és kitiltottak Bu­dapestről, éppen csak elke­w Napjainkban nagyon óvatosan kell tépkedni az oroszlán bajszát... tekintem Szilágyi Györgyöt, aki annak idején a rádióban csinálta a kabarét, ő okított sok minden­re. Az első és legfontosabb szabály az volt, hogy mint szerző, mindig hangosan írjak. Saját elméletem az, hogy a humor egy szomorú dolog, mert valakit mindig nevet­ségessé kell tenni. Nekem mindig forán, eleve nevetségesen jutnak eszembe dolgok - például, hogy az ember fordítva ül fel a lóra. Ilyen alapokból kiindulva aztán lehet már humoros dolgokat firkálni. Arra is figyelni kell írás közben, hogy nem mindig az a humoros, ami nekem tetszik. Szerencsére a családom elviseli a humoromat, és talán érti is, ezért őket szoktam fel­kérni az elsődleges hatáspróbára. rültem a börtönt. Megváltozott a világ, és mi, humoristák kezdünk elbizonytalankodni. Országunk két-, három-, négyfelé szakadt, a hatalom pedig résen van. Nap­jainkban nagyon óvatosan kell tépkedni az oroszlán bajszát, mert ab ovo, az oroszlán abból indul ki, hogy mindenki meg akarja harap­ni. Ez pedig hülyeség, az oroszlánt senki nem akarja megharapni, in­kább mi akarunk elbújni, de nem hagyja. A politikai humor most vékony jégnek számít. A kollegá­im közül sokan inkább csendben vannak, és nem mennek a jégre. Hofi Géza számított a magyar humor koronázatlan királyá­nak. Halála után érezhetően megváltozott ez a műfaj. Szerintem már korábban megvál­tozott. O sem volt a régi életének utolsó szakaszában. A „hatalom­nak” köszönhetően, meglepő módon a rádiókabarét is megszüntették és a stand up műfaj került előtérbe. Véleményem sze­rint azonban előbb vagy utóbb feltámad az igazi humor, mert hatalmas a társadalmi elégededenség és a hiány­érzet. A fiatalok egyelőre elfordultak a politikai humortól, inkább a ' stand up magánjellegű dolgain nevetgélnek. iti, Előbb-utóbb - amikor » már felgyülemlenek az emberekben az indu­latok - újra eljön a mi időnk, mert a feszült­séget oldani kell. Ak­kor pedig a hatalom is I rájön, hogy jobb velünk feszültséget oldani, mint felkerülni a lámpavasra. Albert József » Névjegy: Selmeczi Tibor ■ Született: Debrecen, 1948. október 9. ■ Foglalkozása: újságíró, kabarészerző, dramaturg, humorista ■ Iskolái: Debreceni Tanítóképző Intézet (1969-1970) Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetem (1975-1979) ■ Díjak: Komlós-gyűrű (1990) Karinthy-gyűrű (1993) Az év nevettetője (1998) A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje §

Next

/
Oldalképek
Tartalom