Új Szó, 2011. szeptember (64. évfolyam, 203-226. szám)
2011-09-21 / 218. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. SZEPTEMBER 21. Vélemény És háttér 5 Az ellenőrzés nélküli, egypárti kormányzás által produkált törvények önkényesek Stabilitás és alkukényszer E sorok írásakor változatlanul nem tudjuk, túléli-e a Radičová-kor- mány október 11-ét és az euróvédőfallal kapcsolatos szavazást. RAVASZ ÁBEL Richard Sulik és az általa vezetett SaS makacsul kitart az intézkedés leszavazása mellett, miközben a maradék három koalíciós partner álláspontja ezzel ellenkező. Ráadásul miközben az SDKÚ, a KDH és Híd a kérdést egyre inkább a kormányzás jövőjének erőpróbájaként próbálják beállítani, az SaS elutasítja ezt az olvasatot és különösen azt, hogy az euróvédőfalat a miniszterelnökkel szembeni bizalmi szavazással kössék össze. Az is jelentős eltérés, hogy míg Sulik az intézkedés elfogadásának kérdését igyekszik binárisként bemutatni (vagy lesz védőfal, vagy nem), addig a többiek látnak mozgásteret az álláspontok közelítésére, egyebek között az euróvédőfa- lon keresztül adott kölcsönök nagyobb ellenőrizhetőségének biztosítása által. A sajtó előszeretettel használja az események leírására a „kormányválság” kifejezést - bár ezt a szóhasználatot továbbgondolva, a Radičová- kormány a különböző ügyek és belső konfliktusok miatt gyakorlatilag megalakulása óta válságban van. Az eddigi akadályokat a négypárti koalíciónak sikerült leküzdenie - rugalmassággal, alkufolyamatok révén. A legnagyobb valószínűséggel ez az ügy sem ér véget másként. Ha mégis, az azt jelentené, hogy a pártok (vagy az egyik párt) rugalmatlanná váltak - akkor viszont az euróvédőfaltól függetlenül sincs értelme a további közös kormányzásnak. Az elmúlt egy év szlovákiai eseményei ízelítőt adtak abból, milyen a többpólusú, töb- bé-kevésbé egyenrangú felek közötti koalíciós kormányzás, ha működik. A folyamatos feszültség, az alkukényszer és az intenzív, nemegyszer nyilvános vita átgondolt, patikamérlegen kiszámított törvényeket szül, egyfajta érési folyamat eredményeként. A kialkudott megoldások egyszerre több, gyakran egymással szinte ellentétes érdeknek próbálnak megfelelni. Hogy a konszenzuális döntésnek müyen alternatívái vannak, azt 2011 orbáni Magyarországa nagyon jól szemlélteti. A gyakorlatilag ellenőrzés nélküli, egypárti kormányzás által produkált törvények önkényesek, nem alakulhat ki róluk társadalmi vita (maximum utólag) és gyakran futószalagszerű sebességgel készülnek. Ez persze nem azt jelenti, hogy a Fidesz által létrehozott minden törvény rossz - korántsem. De vélhetően jobb lenne a helyzet, ha a frakciónak legalább valakivel kompromisszumra kellene jutnia, fékezve a pártelnök víziója által vezérelt kormányzást. Ahogy Robert Fico folyamatosan a kormány impotenciájára célozgat, úgy Orbán Viktor is a hatékonyság címén tervezi csökkenteni a parlament létszámát, gyengítve annak arányosságát, célzottan kiszorítva a kisebb pártokat. A populista ígéret, mely szerint az egypárti kormányzás hatékonyabb, mint bármi más, azonban kétes alapokon nyugszik. Együttműködni majdnem mindig nehezebb, mint magányosan dolgozni. Azonban éppen a partnerek közti kooperáció az az ellenőrző mechanizmus, amely esélyt ad a legnagyobb túlkapások elkerülésére. A döntéshozatal instabilitása paradox módon gyakran épp a meghozott döntéseket teszi stabilabbá. A szerző a Publicus Slovensko vezető elemzője- Az oktatásügy jövőjét ennek a képletnek az alapján sem lehet kiszámítani! (Peter Gossányi rajza’ Erős központi döntések nélkül az unió nem lesz képes kezelni a bajokat, ahogy már most sem képes Minden elfolyik VERES ISTVÁN Panta rhei - minden folyik, állapította meg időszámításunk előtt az 5. században Héraklei- tosz görög filozófus. Ha kortársunk lenne, a görög állami gépezet működésének láttán a „minden elfolyik” lenne az aktuális szállóige. Aki már járt Görögországban, annak talán feltűnt, hogy a helyieknek van egy szimpatikus tulajdonságuk, nevezetesen az, hogy nem igazán szeretnek semmiből problémát csinálni. Valami hasonló ez, mint a spanyolok által állandóan használt manana-frázis, ami egyszerűen annyit jelent: holnap. Ez egyébként nem feltétlenül rossz tulajdonság, következményei (mint minden másnak a világban) ennek is vannak. A görögök tavaly azzal a feltétellel kapták meg az uniós pénzinjekciót, hogy tekintettel gazdasági helyzetükre hiper- brutális spórolásba kezdenek. Viszont úgy tűnik fel, az eltelt egy év alatt nem törték össze magukat ezen a téren. Ami egyrészt érthető, ugyanis egy társadalmat nem lehet néhány hónap alatt átalakítani, másrészt viszont a görögök semmi olyat nem produkáltak az elmúlt év alatt, ami legalább a jelét adta volna abbéli hajlandóságuknak, hogy spórolni akarnak. Az Európai Unió és az euróövezet elsősorban a tagállamok szolidaritására épül, hangoztatják egyesek. Ez viszont már csak azért sem lehet igaz, mert az EU-t annak idején nem azért találták ki, hogy a leendő tagállamok egymás iránti szolidaritását deklarálják, hanem azért, hogy a II. világháború után meggyengült európai nagyhatalmak legalább részben felvehessék a versenyt olyan gazdasági óriásokkal, mint Oroszország, az Egyesült Államok vagy Kína. Az unió gyengesége napjainkban politikai széttagoltságában mutatkozik meg, ugyanis képtelenség gyors és hatékony döntéseket hozni egy olyan rendszerben, ahol szükség van a tagállamok parlamentjeinek jóváhagyására is. A görögöknek olyan államuk és gazdaságuk van, amilyet építettek maguknak. Ennek pedig következményei vannak, amelyeket hiba lenne az uniós érzéstelenítő pénzinjekcióval semmissé tenni. A görögök sorsa viszont más tagállamokat is fenyeget. Hogy velük mi lesz, vagy minek kellene lennie, azt senki sem tudja megmondani. Az viszont biztos, hogy erős központi döntések nélkül az unió nem lesz képes kezelni ezeket a bajokat, ahogy már most sem képes erre. A szolidaritás tehát az utolsó dolog, amire az egyesült Európának jelenleg szüksége van. Nem lenne nagy csoda, ha Angela Merkel és Nicolas Sarkozy néhány hónap múlva úgy nyilatkozna az unióról és az euróról, mint a mul- tikultiról: először hasznos projektnek tűnt, viszont nem hozta meg a kívánt eredményeket, hagyjuk inkább a fenébe. KOMMENTÁR Megszorítás, harc a neved SZOMBATHY PÁL Medgyessy péteresen szólva útelágazódás- hozértbőegyévutánOrbán Viktor hatalomgyakorlása. Amit eddig láttunk, az a határok kreatív feszegetése volt a gazdaság terepén, néhol becsületes ötletekkel - ám sokkal inkább a helyes diagnózisokból levont felületes következtetésekkel, melyek közös lényege: puff neki, durr bele, hadd szóljon. Négyrétegnyi kommunikációba csomagolt, diadalmas, szívekhez szóló propaganda. Háborúzó halogatás. Az új hatalmakat megválasztásuk után még magától viszi a lendület. A cikluskezdő kegyelmi időszakot szokás azután elbaltázni túl sokáig ünnepelve, öntelt elégedettséggel vagy szorongó toporgással - leginkább mindezek kormányonként változó mixtúrájával. így bodadozott el Horn Gyula 1995 márciusára a Bokros-csomagig, így táncolt el a valóságtól, egészen az őszödi összeomlásig a 2006 őszén pillanatok alatt lenullázódó Gyurcsány Ferenc. A politikai erózió részint kikerülheteüen. Éppúgy az, ha valaki ütközik, de akkor is, ha lapít, mellébeszél. A győzelem szaga elillan, okos politikus tudja ezt. A tisztességes viszont nem pumpálja az illúziót mint parfümöt. Nem lehet minden ajtót, amelyen a valóság dörömböl alkotmánytartó asztalokkal eltorlaszolni. Nem minden konfliktusra megoldás tervelnevezési versenyt indítani a miniszterelnökségen, ahonnan ugyebár a magyar emberek háború- , ját irányítják a .......ellen - kipontozott rész egyre nagyobb bornírtságokkal kitöltendő. Az Orbán-kormány sok társadalmi csoportot, réteget sértett meg, nézett levegőnek szabadságharca közben. Először van a bénultság, utána éledezik az ellenállás, sok fronton. Az egykulcsos adó zsákutcába vitte a költségvetést, lehet itt bűvészkedni, a produkció egyre inkább mekkmesterkedés- ként hat á la 27 százalékos áfa. Meg lehet próbálni behunyt szemmel, homlokkal eltolni a falat, de talán célszerűbb volna kifarolni az ordító igazságtalanságból, amely ráadásul víz alá nyomja azokat, akiknek kicsit élnie kéne ahhoz, hogy a magyar gazdaság lélegezni kezdjen. A középosztály süllyed, alsó rétegei olvadnak fel a szegénységben. Számukra nem a svájcifrank-hitel nyomott kamatú egyösszegű előtörlesztése a mentőöv. Hanem az igazságos közteherviselés. A bizalom. A nyugalom. A perspektíva. De nem a békáé, amely a mocsár lecsapolására vár. Talán ismerős a mondás. Az elkövető politikai sorsa is. A szerző magyarországi publicista TALLÓZÓ GAZETA PO-UKRAJ1NSZK1 Nem tesz említést Kárpát- Ukrajnáról az ukrajnai iskolák érettségiző osztálya számára készült új történelem tankönyv, amelyben ugyanakkor helyet kapott Viktor Janukovics elnök életrajza - adta hírül kedden a Gazeta Po-Ukrajinszki című napilap online kiadása. A cildc szerint az előző 11. osztályos történelem tankönyvet - az oroszbarátnak tartott - Dmitro Tabacsnik oktatási miniszter követelésére írták át. A Viktor Jus- csenko elnöksége idején kiadott, ukrán nacionalista szemléletet tükröző korábbi tankönyvvel ellentétben az új tanévre megjelentetett kötet például az Ukrán Nacionalisták Szervezetének (OUN) szerepét egy mondatban ismerteti, míg az előző kiadás még három bekezdésben foglalkozott vele. A narancsos forradalom eseményeit a korábbi kiadás egy egész fejezetben ismertette, míg a mostani mindössze két bekezdést szentel neki. Magyar szempontból érdekes fejlemény, hogy az új ukrán történelem tankönyv semmilyen említést nem tesz az 1939-ben Huszton kikiáltott, tiszavirág életű Kárpát- Ukrajnáról, amelyet a bevonuló magyar csapatok foglaltak el. A napilap által ennek kapcsán megszólaltatott Volodimir Szerhijcsuk történész nehezményezi, hogy a könyvből kimaradt Kárpát- Ukrajna, mivel szerinte ennek kikiáltásával kezdődött az ukránok számára a második világháború. „Nem szeptemberben, mint a lengyelek esetében, hanem már 1939 márciusában, amikor a magyarok agressziót követtek el a Kárpátalján frissen kikiáltott ukrán állam ellen. A kárpátaljaiak számára a Magyarország elleni harc honvédő háború volt, mert a hazájukat védték” - mondta, hozzátéve, hogy a Szovjetunió kötelékében lévő akkori Ukrajna nem volt független állam. (MTI)
