Új Szó, 2011. szeptember (64. évfolyam, 203-226. szám)
2011-09-19 / 216. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. SZEPTEMBER 19. Vélemény És háttér 5 Hogy egyáltalán észrevegyék, hetente legalább kétszer le kell tolnia a gatyáját a közélet porondján Slota, Orbán és az új világrend Ján Slota, a szlovák nemzeti cirkusz bohóca feketén-fehéren meghirdette szombaton, hogy új világrendre van szükség. Mert az Európai Unió egy gittegylet, az amerikaiak pedig önző, piszkos célokat követnek. Plusz a cigányokat egy külön államba (sic!) kell paterol- ni stb., és különben is kuss legyen... BARAK LÁSZLÓ Orbán Viktor, khm, a magyar nemzeti cirkusz igazgatója már egy évvel ezelőtt (lehet, hogy szintén szombat volt?) vizionált új világrendet. Mert szerinte a jelenlegi, pénz irányította világnak annyi. Az orbáni út tehát nem más, mint az új világrend felépítéséért folyó állandó harc. Az Európai Unió, az USA, a bankok világa, az államadósság, a devizahitelek, a szegénység a (cigány)bűnözés(?) és naná, hogy belefér, akár az ufók ellen. Különben meg: kuss legyen...! Mintha az EU, az USA, a bankok meg a cigányok, a zsidók, a pirézek kényszerítették volna például a görög meg a magyar politikusokat arra, hogy évtizedeken át erőn fölül költekezzenek, azaz fedezet nélkül szórják a közpénzeket. A szó szoros értelmében állami hitelekből megvásárolva a választók szavazatait! Mintha ugyanezek a politikusok nem nemzeteik függetlenségének korlátozásával vádolták volna az EU illetékeseit, amikor azok rájuk szóltak, hogy legyenek észnél...! Mintha nem Orbán hirdetett volna szabadságharcot az EU ellen, mert Brüsszelben nem egyeztek bele, hogy növekedjék Magyarországon az államháztartásihiány! Micsoda összhang! És me- csoda különbség! Az összhang annyira egyértelmű, hogy talán a gyengébbek kedvéért sem kell különösebben bizonygatni. (A kétharmadnyi birkanyájat kivéve, de annak fölösleges bármit magyarázni.) A különbség legalább ennyire tuti! Világos, hogy Slota jelenleg egy ellenzékben vegetáló, vagyis tulajdonképpen egy bohócszerepbe kényszerült, szófosó nyikhaj. Akinek, hogy egyáltalán észrevegyék, hetente legalább kétszer le kell tolnia a gatyáját, természetesen a közélet porondján. Vagyis: ahány megszólalás, annyi blöff. Aligha lehet kétséges, hogy Orbán Viktor egy efféle kontárhoz képest minimum cirkuszi igazgató. Jó, legyen, nevezzük a nemzeti cirkuszt a Nemzeti Ügyek Rendszerének (NER). Amelynek feje (félistene?) Ő. így viszont belátható, aligha lehet és indokolt akkorákat meg gondtalanul röhögni rajta, ha épp úgy mutogatja a meztelen alfelét, mint egy ripacskodó bohóc. Ha ugyanis O hirdet meg egy új világrendet - egy senkiházival ellentétben - hatalmában is áll azt megteremtenie). Annak „nemzeti makettjét” legalábbis! Merthogy Orbán azért egyelőre - minő szerencse - csak a Nemzeti Ügyek Rendszerének (NER) feje, nem pedig a Föld nevű bolygón oktalanul tenyésző emberiségé... Ennyit az új világrend reklámarcairól, hölgyeim és uraim, kedves publikum! És most lehet anyázni. Ki-ki „úri jókedve”, vonatkozó rögeszméi szerint. Aki az új világrend híve, álljon be a gatyaletoló bohóc, avagy a NER igazgatója mögé. Hogy alakulatban (nyáj), vagyis minél hatékonyabban élvezzen nagyokat a ceremóniamesterekkel együtt, azok privát világrendjének oltára előtt. Akinek viszont eszébe jut esetleg, kik, milyen szélhámosok és csökött kalandorok utaztak ez idáig világrendteremtésben, már most menjen az „igazi Istenhez” panaszra. Ha emlékszik még arra, hogy valaha gondolkodó ember volt. Vagy tessék legalább itt-ott „glosszintgatni”. Értsd, írni, vagy csak olvasni akár némely témába vágó, fanyar hangvételű, tüskés glosz- szákat. Amitől természetesen a karaván egyelőre egyáltalán nem fog megtorpanni. Ugyanúgy nem, mint sok-sok évtizeddel ezelőtt, amikor egy kefebaj- szú élőlény kezdett hozzá saját világrendje megteremtéséhez. De azért azt is jó tudni, hogy a közhelyek szerint a kapanyél is elsülhet, és a remény hal meg utoljára stb. Persze lehet a látszólag könnyebb utat is választani: sodródni a lassan, de biztosan dagadó, hömpölygő barna árral. Mindez értékrend és ízlés kérdése... Szöveg nélkül (Peter Gossónyi rajza) JEGYZET Álommunka VERES ISTVÁN A politikusok dolga álommunka, ezt mindig is tudtuk. Egy dologhoz kell érteniük, a kommunikációhoz, de ahhoz nagyon. A többi jön magától. Sokan felkapták a fejüket (sokan meg nem) a hírre, hogy Karel Schwarzenberg cseh külügyminiszter a hétvégi belgrádi konferencián, a kamerák előtt, élő közvetítés közben egyszerűen elaludt. Schwarzenberg nem először zuhan álomba nyilvános helyen, a cseh parlamentben ezt gyakran megteszi. Az érdekes az egészben az, hogy rendszeres elszunyókálásai ellenére egy cseppet sem végzi rosszabbul a munkáját, mint például a cseh kormány többi tagja, sőt. A szlovák parlamenti viták hevében az ellenzék egy-egy tagja gyakran rója fel Rudolf Chmel kisebbségi kormányal- elnöknek, hogy az ülés közben el-elszundít. Vannak, akik azt mondják, Chmel nem alszik, csupán gyakran szokott csukott szemmel gondolkodni. Mások azt mondják, unja az egész cirkuszt, ezért nem is csoda, hogy időnként álomba szenderül. Akinek van hozzá kedve, felróhatja ezt Chmel- nek. Az igazság viszont az, hogy ha ez ragályos álomkór lenne, azzal sokat nyernénk. Jópár olyan ellenzéki és kormánypárti politikus van ugyanis, aldk többet tennének az országért, ha vitatkozás helyett alvással múlatnák az időt. Az eredmény valószínűleg már hónapokon belül meglátszana. Schwarzenberg és Chmel tehát a 21. századi politikusok példaképe lehet. Akkor sem történne ugyanis semmi, ha a parlamentből rendszeresen csak horkolás hallatszana, semmi más. A dolgok úgyis máshol dőlnek el. KOMMENTÁR Kormány, bank, adó... LOVÁSZ ATTILA Ismerik az új találós kérdést, vajon miért házasodik meg az egyébként kényelmesen élő férfiember? Hát azért - hangzik a válasz - mert mindenért mégsem háríthatja a felelősséget a kormányra. Távol álljon tőlünk, hogy mindig és mindenért a kormányzatokat hibáztassuk, de ha megnézzük, vajon miért vezette be Budapest a bankadót, s miért készül ugyanerre néhány más európai ország (Szlovákia nemkülönben), akkor sehogy sem bitjük megtalálni a kormányzatokon kívüli felelősöket. Nézzük meg, miért. Az egyszeri polgár azt gondolná, hogy a bank elrakja a betétesek pénzét, és azokból folyósítja a hiteleket. Ergo a bank elfogad tőlem L00 eurót, ad ezért 3 euró kamatot, de ha kölcsönadja, akkor elvesz 6 euró kamatot, a 3 euró a bank bruttó bevétele. Nem lehet célunk egy véleményoldalon bonyolult matematikai modellekkel alátámasztva leírni egy bank működését, bocsássák hát meg, hogy csak annyit írunk le: 100 euró betét után a bank nagyjából 900 euró tartalékalapot képezhet, s ez az az összeg, amiből mi virtuálisan hitelt vehetünk föl. A legegyszerűbb (bár nem éppen tudományos alaposságú) megállapítás szerint tehát a bank virtuális pénzt ad kölcsön, és ha a hitelesek bajba kerülnek, bizonyos kritikus tömeg után az egész felfújt rendszer felrobban - lásd: hitelválság 2008. A leírt gyakorlat pedig úgy alakulhat ki, hogy erre az agyonszabályozott bankpiacon senki nem gondol, a kormányzatok által kreált banktörvények mindezt lehetővé teszik. Ne haragudjunk a bankra, hogy vállalkozásként pénzt akar keresni, mert az a dolga. De hogy a banktörvénnyel és pénzügyi felügyelettel rendelkező kormányzatok ezt simán elnézik, az az ő saruk. No most jön a kormányzat életében a szűkös hét esztendő, a bankoknak van pénzük, mit mond hát a végrehajtó hatalom? Szedjünk be nagyobb adót tőlük. Magyarán: sarcot. Pedig azt is mondhatná mondjuk Ivan Miklós egy-egy ilyen lépés előtt, hogy kedves bankárok, 15 éve, amikor tele voltatok minősített hitellel és rossz kondiban láttunk benneteket, az adófizetők pénzéből konszolidáltuk kendtek mérlegét. Most mi vagyunk bajban, talán csorgatnátok egy kis zsét most nekünk, mert vannak szociális hálók, kórházak, iskolák és nyugdíjasok. Talán a megrögzött konzervatívok és liberálisok egyaránt megértenék az üzenetet. Persze a bankok azon nyomban azt válaszolnák (legalábbis e sorok írója a helyükben), hogy oké, konszolidáltatok, de mit? Azt az adósságállományt, amit mi állami tulajdonban politikai parancsra helyeztünk ki Gipsz Jakaboknak, akik pedig politikai hátszéllel rendelkezve nem fizettek. Megint a kormányzatnál a Fekete Péter. Megoldás? Ha már a banki szektor annyira agyonszabályozott, lehetne talán egy kicsit jobban odafigyelni arra, hogy ne termelődjenek fedezetlen milliárdok a piacon. Igaz, azok is arra voltak jók, hogy kormányzati célok valósuljanak meg belőlük, az emberek fogyasztása által. Tehát a megoldás: igazat mondani pénzügyekben, visszafogottan, de hatékonyan szabályozni, és ha már jön a csőd, akkor hagyni, hadd tisztítsa meg a piacot kissé. A devizahitelek igen nyomasztó hatásairól meg majd legközelebb. TALLÓZÓ PER STANDARD A gyöngyöspatai romákról és a közmunka-programról közölt riportot szombati számában az osztrák Der Standard. A magyarországi romák egyre inkább szorongatott helyzetbe kerülnek: a munkanélküliség és szociális elhanyagoltság mellett egyre többször kerülnek erőszakos összeütközésekbe a helyi lakossággal, vagy azokkal, akik elhivatottnak érzik magukat arra, hogy őket képviseljék - fogalmazott a romák és nem romák közötti konfliktusokra visszatekintve Petra Stuiber, a liberális napilap munkatársa. A Heves megyei községet tavasszal élénk médiafigyelem kísérte, amikor szélsőséges csoportok álltak szemben a helyi romákkal. A csak a nyomtatott lapban olvasható cikk szerint a faluban ma is azt mondják, a gond nem a régóta helyben lakó, hanem az újonnan betelepült romákkal van. A tudósító felkereste a helyi közmunkaprogramban részt vevő romákat, akik vadrózsabozótot irtanak a falu határában. A munkások egyike azt mondta a tudósítónak, „rendben van” ez a munka, de az, hogy csak négy hónapig tart, kevésbé. A polgár- mester úgy vélekedik, ígéretes a gyöngyöspatai közmunka, a romák azonban be nem váltott ígéretekről beszélnek. Alig valaki hiszi közülük, hogy az ígért erdésze- tiszakmunkás-képzés megvalósul - írta a Der Standard. (MTI)
