Új Szó, 2011. szeptember (64. évfolyam, 203-226. szám)

2011-09-19 / 216. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. SZEPTEMBER 19. Vélemény És háttér 5 Hogy egyáltalán észrevegyék, hetente legalább kétszer le kell tolnia a gatyáját a közélet porondján Slota, Orbán és az új világrend Ján Slota, a szlovák nemzeti cirkusz bohóca feketén-fehéren meghir­dette szombaton, hogy új világrendre van szükség. Mert az Európai Unió egy gittegylet, az amerikaiak pedig önző, piszkos cé­lokat követnek. Plusz a cigányokat egy külön ál­lamba (sic!) kell paterol- ni stb., és különben is kuss legyen... BARAK LÁSZLÓ Orbán Viktor, khm, a magyar nemzeti cirkusz igazgatója már egy évvel ezelőtt (lehet, hogy szintén szombat volt?) vizionált új világrendet. Mert szerinte a jelenlegi, pénz irányította vi­lágnak annyi. Az orbáni út tehát nem más, mint az új világrend felépítéséért folyó állandó harc. Az Európai Unió, az USA, a ban­kok világa, az államadósság, a devizahitelek, a szegénység a (cigány)bűnözés(?) és naná, hogy belefér, akár az ufók ellen. Különben meg: kuss legyen...! Mintha az EU, az USA, a ban­kok meg a cigányok, a zsidók, a pirézek kényszerítették volna például a görög meg a magyar politikusokat arra, hogy évtize­deken át erőn fölül költekezze­nek, azaz fedezet nélkül szórják a közpénzeket. A szó szoros ér­telmében állami hitelekből megvásárolva a választók sza­vazatait! Mintha ugyanezek a politikusok nem nemzeteik függetlenségének korlátozásá­val vádolták volna az EU illeté­keseit, amikor azok rájuk szól­tak, hogy legyenek észnél...! Mintha nem Orbán hirdetett volna szabadságharcot az EU el­len, mert Brüsszelben nem egyeztek bele, hogy növekedjék Magyarországon az államház­tartásihiány! Micsoda összhang! És me- csoda különbség! Az összhang annyira egyértelmű, hogy talán a gyengébbek kedvéért sem kell különösebben bizonygatni. (A kétharmadnyi birkanyájat ki­véve, de annak fölösleges bár­mit magyarázni.) A különbség legalább ennyire tuti! Világos, hogy Slota jelenleg egy ellenzékben vegetáló, vagy­is tulajdonképpen egy bohóc­szerepbe kényszerült, szófosó nyikhaj. Akinek, hogy egyálta­lán észrevegyék, hetente leg­alább kétszer le kell tolnia a ga­tyáját, természetesen a közélet porondján. Vagyis: ahány meg­szólalás, annyi blöff. Aligha lehet kétséges, hogy Orbán Viktor egy efféle kontár­hoz képest minimum cirkuszi igazgató. Jó, legyen, nevezzük a nemzeti cirkuszt a Nemzeti Ügyek Rendszerének (NER). Amelynek feje (félistene?) Ő. így viszont belátható, aligha le­het és indokolt akkorákat meg gondtalanul röhögni rajta, ha épp úgy mutogatja a meztelen alfelét, mint egy ripacskodó bo­hóc. Ha ugyanis O hirdet meg egy új világrendet - egy senki­házival ellentétben - hatalmá­ban is áll azt megteremtenie). Annak „nemzeti makettjét” leg­alábbis! Merthogy Orbán azért egyelőre - minő szerencse - csak a Nemzeti Ügyek Rendsze­rének (NER) feje, nem pedig a Föld nevű bolygón oktalanul tenyésző emberiségé... Ennyit az új világrend rek­lámarcairól, hölgyeim és ura­im, kedves publikum! És most lehet anyázni. Ki-ki „úri jókedve”, vonatkozó rög­eszméi szerint. Aki az új világ­rend híve, álljon be a gatyaleto­ló bohóc, avagy a NER igazga­tója mögé. Hogy alakulatban (nyáj), vagyis minél hatéko­nyabban élvezzen nagyokat a ceremóniamesterekkel együtt, azok privát világrendjének ol­tára előtt. Akinek viszont eszébe jut esetleg, kik, milyen szélhámo­sok és csökött kalandorok utaz­tak ez idáig világrendteremtés­ben, már most menjen az „igazi Istenhez” panaszra. Ha emlék­szik még arra, hogy valaha gon­dolkodó ember volt. Vagy tessék legalább itt-ott „glosszintgatni”. Értsd, írni, vagy csak olvasni akár némely témába vágó, fa­nyar hangvételű, tüskés glosz- szákat. Amitől természetesen a karaván egyelőre egyáltalán nem fog megtorpanni. Ugyan­úgy nem, mint sok-sok évtized­del ezelőtt, amikor egy kefebaj- szú élőlény kezdett hozzá saját világrendje megteremtéséhez. De azért azt is jó tudni, hogy a közhelyek szerint a kapanyél is elsülhet, és a remény hal meg utoljára stb. Persze lehet a látszólag könnyebb utat is választani: sodródni a lassan, de biztosan dagadó, hömpölygő barna ár­ral. Mindez értékrend és ízlés kérdése... Szöveg nélkül (Peter Gossónyi rajza) JEGYZET Álommunka VERES ISTVÁN A politikusok dolga álom­munka, ezt mindig is tud­tuk. Egy dolog­hoz kell érteni­ük, a kommuni­kációhoz, de ahhoz nagyon. A többi jön magától. Sokan felkapták a fejüket (sokan meg nem) a hírre, hogy Karel Schwarzenberg cseh kül­ügyminiszter a hétvégi belg­rádi konferencián, a kamerák előtt, élő közvetítés közben egyszerűen elaludt. Schwar­zenberg nem először zuhan álomba nyilvános helyen, a cseh parlamentben ezt gyak­ran megteszi. Az érdekes az egészben az, hogy rendszeres elszunyókálásai ellenére egy cseppet sem végzi rosszabbul a munkáját, mint például a cseh kormány többi tagja, sőt. A szlovák parlamenti viták hevében az ellenzék egy-egy tagja gyakran rója fel Rudolf Chmel kisebbségi kormányal- elnöknek, hogy az ülés köz­ben el-elszundít. Vannak, akik azt mondják, Chmel nem al­szik, csupán gyakran szokott csukott szemmel gondolkod­ni. Mások azt mondják, unja az egész cirkuszt, ezért nem is csoda, hogy időnként álomba szenderül. Akinek van hozzá kedve, felróhatja ezt Chmel- nek. Az igazság viszont az, hogy ha ez ragályos álomkór lenne, azzal sokat nyernénk. Jópár olyan ellenzéki és kor­mánypárti politikus van ugyanis, aldk többet tennének az országért, ha vitatkozás he­lyett alvással múlatnák az időt. Az eredmény valószínűleg már hónapokon belül meglátszana. Schwar­zenberg és Chmel tehát a 21. századi politikusok példaképe lehet. Akkor sem történne ugyanis semmi, ha a parla­mentből rendszeresen csak horkolás hallatszana, semmi más. A dolgok úgyis máshol dőlnek el. KOMMENTÁR Kormány, bank, adó... LOVÁSZ ATTILA Ismerik az új találós kérdést, vajon miért há­zasodik meg az egyébként kényelmesen élő férfiember? Hát azért - hangzik a válasz - mert mindenért mégsem háríthatja a felelős­séget a kormányra. Távol álljon tőlünk, hogy mindig és mindenért a kormányzatokat hibáztassuk, de ha meg­nézzük, vajon miért vezette be Budapest a bankadót, s mi­ért készül ugyanerre néhány más európai ország (Szlovákia nemkülönben), akkor sehogy sem bitjük megtalálni a kor­mányzatokon kívüli felelősöket. Nézzük meg, miért. Az egyszeri polgár azt gondolná, hogy a bank elrakja a be­tétesek pénzét, és azokból folyósítja a hiteleket. Ergo a bank elfogad tőlem L00 eurót, ad ezért 3 euró kamatot, de ha kölcsönadja, akkor elvesz 6 euró kamatot, a 3 euró a bank bruttó bevétele. Nem lehet célunk egy véleményolda­lon bonyolult matematikai modellekkel alátámasztva leírni egy bank működését, bocsássák hát meg, hogy csak annyit írunk le: 100 euró betét után a bank nagyjából 900 euró tartalékalapot képezhet, s ez az az összeg, amiből mi virtuá­lisan hitelt vehetünk föl. A legegyszerűbb (bár nem éppen tudományos alaposságú) megállapítás szerint tehát a bank virtuális pénzt ad kölcsön, és ha a hitelesek bajba kerülnek, bizonyos kritikus tömeg után az egész felfújt rendszer fel­robban - lásd: hitelválság 2008. A leírt gyakorlat pedig úgy alakulhat ki, hogy erre az agyonszabályozott bankpiacon senki nem gondol, a kormányzatok által kreált banktörvé­nyek mindezt lehetővé teszik. Ne haragudjunk a bankra, hogy vállalkozásként pénzt akar keresni, mert az a dolga. De hogy a banktörvénnyel és pénzügyi felügyelettel ren­delkező kormányzatok ezt simán elnézik, az az ő saruk. No most jön a kormányzat életében a szűkös hét esztendő, a bankoknak van pénzük, mit mond hát a végrehajtó hata­lom? Szedjünk be nagyobb adót tőlük. Magyarán: sarcot. Pedig azt is mondhatná mondjuk Ivan Miklós egy-egy ilyen lépés előtt, hogy kedves bankárok, 15 éve, amikor tele vol­tatok minősített hitellel és rossz kondiban láttunk bennete­ket, az adófizetők pénzéből konszolidáltuk kendtek mérle­gét. Most mi vagyunk bajban, talán csorgatnátok egy kis zsét most nekünk, mert vannak szociális hálók, kórházak, iskolák és nyugdíjasok. Talán a megrögzött konzervatívok és liberálisok egyaránt megértenék az üzenetet. Persze a bankok azon nyomban azt válaszolnák (legalábbis e sorok írója a helyükben), hogy oké, konszolidáltatok, de mit? Azt az adósságállományt, amit mi állami tulajdonban politikai parancsra helyeztünk ki Gipsz Jakaboknak, akik pedig politikai hátszéllel rendelkezve nem fizettek. Megint a kormányzatnál a Fekete Péter. Megoldás? Ha már a banki szektor annyira agyonszabályo­zott, lehetne talán egy kicsit jobban odafigyelni arra, hogy ne termelődjenek fedezetlen milliárdok a piacon. Igaz, azok is arra voltak jók, hogy kormányzati célok valósulja­nak meg belőlük, az emberek fogyasztása által. Tehát a megoldás: igazat mondani pénzügyekben, visszafogottan, de hatékonyan szabályozni, és ha már jön a csőd, akkor hagyni, hadd tisztítsa meg a piacot kissé. A devizahitelek igen nyomasztó hatásairól meg majd legközelebb. TALLÓZÓ PER STANDARD A gyöngyöspatai romákról és a közmunka-programról közölt riportot szombati számában az osztrák Der Standard. A magyarországi romák egyre inkább szoron­gatott helyzetbe kerülnek: a munkanélküliség és szociális elhanyagoltság mellett egy­re többször kerülnek erősza­kos összeütközésekbe a helyi lakossággal, vagy azokkal, akik elhivatottnak érzik ma­gukat arra, hogy őket képvi­seljék - fogalmazott a romák és nem romák közötti konf­liktusokra visszatekintve Petra Stuiber, a liberális na­pilap munkatársa. A Heves megyei községet tavasszal élénk médiafigye­lem kísérte, amikor szélső­séges csoportok álltak szemben a helyi romákkal. A csak a nyomtatott lapban olvasható cikk szerint a fa­luban ma is azt mondják, a gond nem a régóta helyben lakó, hanem az újonnan be­települt romákkal van. A tu­dósító felkereste a helyi közmunkaprogramban részt vevő romákat, akik vadró­zsabozótot irtanak a falu ha­tárában. A munkások egyike azt mondta a tudósítónak, „rendben van” ez a munka, de az, hogy csak négy hóna­pig tart, kevésbé. A polgár- mester úgy vélekedik, ígére­tes a gyöngyöspatai köz­munka, a romák azonban be nem váltott ígéretekről be­szélnek. Alig valaki hiszi kö­zülük, hogy az ígért erdésze- tiszakmunkás-képzés meg­valósul - írta a Der Stan­dard. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom