Új Szó, 2011. szeptember (64. évfolyam, 203-226. szám)
2011-09-17 / 215. szám, szombat
www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2011. SZEPTEMBER 17. RIPORT 32 Taxis történetek két műszakban A taxis drosztról kis időre a presszóba szöktek a nemrég munkába állt éjszakások, hogy két hívás között bekapják a vacsorájukat, megigyanak egy kávét, üdítőt, mert aztán beindul a nagyüzem. K ezdődik az éjszaka, és vele a buli, meg a fizetős kéjre éhes családapák kiruccanása az örömlányok „utcájába”. Egyesek megpakolt bőröndökkel a repülőtér felé indulnak, mások öltönyben, nyakkendőben épphogy leszálltak az utolsó géppel - talán tárgyalni jönnek, talán kicsit lazítani is. Ki tudja? A taxis csak fuvaroz, ritkán kérdez. Hárman könyökölünk a Budapesthez közeli kisváros egyik presszójának asztalánál, ugrás- nyira a droszttól: Bolvári Zoltán és éjszakás társa (aki - kérésére - maradjon inkognitóban). Az ingzsebben egyelőre néma a telefon, de a „kocsma bezzeg hangos” — no nem a cimbalmos, hanem a zenegép és a gyülekező fiatalok miatt. Jól fogy a sör, de beszélgetőpartnereim szigorúan üdítőznek - reggel 6-ig ki tudja, hány fuvart kell lebonyolítaniuk. Az 53 éves Zoltán azt mondja, kényszerhelyzet ez a javából, hisz ők fordítva élnek: éjjel dolgoznak, nappal alszanak. Valamiből el kell tartani a családot.- Tedd hozzá: ez egy olyan életforma, amelyet nemcsak megszoktunk, hanem meg is szerettünk - igazítja ki kollégáját 34 éves társa, aki bár fiatal, szintén több gyermekről gondoskodik. — Éjjel béke van, nem kell dugóban araszolgatni, de én az éjszakai műszak semmihez sem hasonlítható filingjét is imádom. A visszatérő utasok zömét már a hangjáról megismerem. Tudom, hogy ki kési le mindig a vonatot, kit kell x utcából az y-ba (a randi helyszínéről saját lakásába) fuvaroznom, ki az, aki olthatadan szomjában hajnalig járja majd a budapesti bárokat, netán örömlányok karjában keresi a futó boldogságot.- Nézzük ez utóbbi ügyfélkört! - javaslom, gátat szabva a sztorizás szertefolyó áradatának, no és praktikus okokból (bármikor befuthat egy hívás, esedeg kettő).- Arra kíváncsi, hogy kik vitetik magukat taxival a közeli türelmi zónába, meg a fővárosi masszázsszalonokba? - mosolyog rendíthetetlenül a mindig jókedvű fiatal sofőr, és már sorolja is:- Fiatal és idősebb férfiak egyaránt, anyagi helyzettől, beosztástól fiiggedenül. Az utcai prostik általában 20-25 ezret kérnek egy óráért, körülbelül ennyiért „szolgáltatnak” a bárok éjszakai pillangói is. Míg a „sorra” inkább saját autóval ruccannak ki az ügyfelek - köztük sok tisztes családapa -, addig az úgynevezett masszázsszalonokba sokszor taxival vitetik magukat. Olykor meg is kell várni őket, míg mások velünk fuvaroztatják házhoz a lányt - persze az oda-vissza viteldíjat előre kifizetik. - Egy-egy ilyen házhoz szállításnál miről folyik a diskurzus?- Az időjárásról, a bunkó kuncsaftokról - érintőlegesen a pénzről.- Érintőlegesen?- Az általában formás, de többnyire butácska - tisztelet a kivételnek - örömlányok annyit elárulnak, hogy jól keresnek, de íradan szabály, hogy összegről nem beszélünk. Ok sem, mi sem. Néha megpengetem, kár egy ilyen csinos nőnek a testét árulnia, de ennyiben maradunk. Én szívesen beszélgetek, ők nem mindig. Aki ki akar rúgni a hámból, az Budapestre viteti magát Csörög a mobil, menni kell, Zoltánnal iszogatjuk tovább az üdítőt, és igyekszünk egymást túlkiabálni, mert a bulihoz a presszóban „alapozó” fiatalok egyre keményebb rockot rendelnek a zenegéptől.- Elvileg a nyár csendesebb a többi évszaknál, mert akinek van pénze taxira, az ilyenkor valahol a tenger mellett nyaral, de a nyári szabadtéri koncertek, programok miatt még sincs okunk panaszra, akad fuvar bőven - okít ki Zoltán.- Ősszel a pihenésből hazatérők meg az utolsó buszjáratot lekéső fázós emberek csadakoznak a „mindig szomjas” útra kelőkhöz, míg télen a zárt éjszakai szórakozóhelyek között mozgunk a legtöbbet. De a bankokban éjszakába nyúló elszámolással végző alkalmazottak, a hajnal felé hazaigyekvő pincérek is sűrűn utaznak taxival. Nehéz is lenne mással, mert olyankor már semmi sem jár - tárja szét a karját, de gondolatmenetét telefonja csörgése szakítja meg: várja őt a randizós hölgy. Egyedül maradok. Legszívesebben én is hívnék egy taxit, mert furcsán méregemek a több sörnek és „rövidnek” köszönhetően bulihangulatba került férfiak, de kitartok. Jegyzet az asztal alá, pohár középre, szingli- szituáció élesítve - amíg vissza nem érkezik a felmentő sereggel felérő fiatal taxistárs.- Evezzünk békésebb vizekre! - sóhajtok fel.- Tudja, érezzük ám, hogy ebben a kisvárosban viszonylag jelentős számban élnek a jól fizetett, erős középréteghez tartozók - itt nincs balhé, alig látni utcán fetrengő részeget, aki ki akar rúgni a hámból, az Budapestre viteti magát - közli.- Mi a tipikus? Hallgatag taxis mögött hallgatag utas, vagy terefe- re a be- és kiszállás között?- Mivel nagy a szám és szeretek beszélgetni, kezdeményezni szoktam a társalgást, de nem erőltetem. Legtöbbször a politika, a család, no meg a nők kerülnek terítékre. A fuggeden női utasokkal ismerkedni is lehet - csillan fel a taxis szeme —, korábban akár egyéjsza- kás program is kerekedhetett a dologból, de ma már ez kizárt, hisz családapa vagyok.- Nem akarok turkálni a zsebében, ám érdekelne, hogy melyik volt eddigi pályafutása „legzsírosabb” fuvarja.- Ha jól emlékszem, egy tavaly karácsony előtti Budapest-Brüsz- szel út. A rossz idő miatt a reptér nem fogadott gépeket, de egy 4 fős társaság nagyon sietett haza Brüsz- szelből, én mentem értük. Két napig tartott az oda-vissza út, ebből odafelé 3 órácskát aludtam, de megérte a fáradság, hisz 200 ezer lett a számla végösszege. Hogy ez sok, vagy kevés, ki-ki ítélje meg maga. A legkönnyebb munkával elért legmagasabb bevétel háttere is érdekes. Egy napig keringtem a városban és környékén egy fiatalemberrel, csak úgy, céltalanul. Olykor kiszállt, hogy megigyon valamit, de mindig meg kellett várnom, aztán kocsikáztunk tovább. Valahonnan sok pénzt kapott, nem tudta, mire költse, hát taxizott egy jót - aztán fizetett 80 ezer forintot. Előfordul az ilyesmi. Zoltán befűt - szerencsémre, mert társát megint elszólította a kötelesség. Említem neki, hogy a különös eseteknél tartottunk, ő meg kapásból rávágja: noha csak 4 éve taxizik, akadt már nehéz helyzete.- Egy legalább 130 kilós ember ült a hátam mögött, amikor telefonon valakinek azt mondta, hogy elvágAz általában formás, de többnyire butácska örömlányok annyit elárulnak, hogy jól keresnek... ja a taxis nyakát. Ráadásul a visz- szapillantó tükörben láttam, hogy véres a keze. Hááát, megizzadtam rendesen. Később kiderült, hogy nem rólam beszélt, a sebesülése pedig afféle háztartási baleset következménye volt. Szívesebben emlékszem arra az utasra, aki mihelyt beszállt a kocsiba, elaludt. Előtte kinyögte, hogy Dunakeszire megyünk, de hogy hová pontosan, azt nem. Beértünk a városba, fel kellett költenem, hisz nem tudtam a címet. Amint magához tért, és tudatosítottam benne, hogy lassan hazaérünk, a fejéhez kapott: „Úristen, hol az asszony, meg a gyerek?” Kiderült: a családját Pesten felejtette - ott, ahol felvettem.- Veszélyes szituáció? - kérdez vissza a fiatal taxis, aki akkor bukkan fel újra, amikor Zoltán ismét szedelődzködik.- Kétszer szorították torkomhoz a kést. Egyszer egy félreértés miatt, egy veszekedő társaság egyik tagja, a hátsó ülésről előrenyúlva, másodszor pedig egy vélhetően kábítószeres srác, aki egy benzinkúthoz rendelt. Egyszerűen bedugta a kést a lehúzott ablakon. Mondanom sem kell, nagy gázt adtam és elhúztam onnan.- Mégis megéri? Egyesek öltönyben, nyakkendőben tárgyalni indulnak, mások a repülőtér felé vennék irányukat < Utazóra várva. Ősszel a pihenésből hazatérők meg az utolsó buszjáratot lekéső fázós emberek hívnak taxit, míg télen a zárt éjszakai szórakozóhelyek között mozognak a legtöbbet a taxisok.- Ezek kirívó esetek. Az utasok többsége jóindulatú, békés, ha meg a piától, hisz éjszaka a többség általában legalábbis spicces, valaki hőbörögni kezd, megnyugtatjuk. „Semmi gond haver, nyugodj le” - ilyesmit szoktunk mondani, mert a taxis kicsit pszichológus is. Éjjel mások az emberek: érzékenyebbek, fáradtabbak, kiszámíthatadanabbak is, de ez benne van a pakliban.- Ezzel együtt vállaltuk, ezzel együtt szeretjük - bólogat az időközben visszatért Zoltán. Hozzáteszi, érdemes viszonylag olcsó tarifát szabni, becsületesen számolni, mert a visz- szatérő utas a legjobb utas. Az utas és az autó épsége Pirkad, letelt a műszak. A város ébred, ők ketten aludni térnek, jön a váltás. A nappalos, 55 éves Bozori Imrétől már csak pár speciális információt van erőm megkérdezni, miután bemutatkozásként elmondja, hogy 15 évig kamiono- zott, ezért elege lett az éjszakából.- Hat éve dolgozom itt, csak nappal. A legtöbb utasom egy nagy, „szerződéses” cég partnerei közül kerül ki, de a gyermekét óvodába hordó anyukától kezdve a piacra járó háziasszonyokon át az ügyeiket a fővárosban intéző családfőkig színes a paletta - magyarázza.- Megviseli a dugó, az „anyázás” vagy épp a nyári hőség?- A dugót rutinból, zegzugos utcákon át ki lehet kerülni, anyázni nem szoktam, mert türelmes vagyok - ha beszólnak a másik sávból, nem zavar -, a hőség kivédésére pedig ott a klíma. Szerencsére az üresjáratok ideje alatt én is behúzódhatok a droszthoz közeli kocsmába, ahol a mosdót is használhatjuk.- Igaz, hogy a legtöbb taxis enyhén szólva szemtelen a forgalomban? Előznek, furakodnak, jobb kitérni a közelükből (én alkalmasint ezt teszem).- Nekem az utasom meg az autóm épsége fontosabb a sietségnél. Az előbbi azért, mert felelek érte, az utóbbi meg azért, mert a munkaeszközöm - nyugtat meg Imre. Halkan hozzáteszi, hogy megszokta, megszerette ezt az életformát. Mintha hallottam volna jó pár órával korábban ugyanezeket a szavakat - töprengek az ébrenlét és álom határán, miközben Imrét elsodorta a forgalom. Éled a város, ideje hazamenni. Saját autóval. Takács Mariann, MTI-Press Éjjel béke van, nem kell dugóban araszolgatni. Sok taxis az éjszakai műszak semmihez sem hasonlítható filingjét imádja. Fotók: (TASR, sxc.hu)
