Új Szó, 2011. szeptember (64. évfolyam, 203-226. szám)
2011-09-17 / 215. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. SZEPTEMBER 17. Vélemény És háttér 5 Szlovákia ratingértékelése egy esetleges vétó után két nappal a béka bizonyos testrésze alatt lesz Sulíkot az Unióba! Pezsgőt is bonthatna a szlovák társadalom, pedig a görög válságkezelés kapcsán kirobbantott vitákat és az eurómentő- öv miatti hangulatokat inkább negatívumként értékelik a választók. Pedig a demokrácia nagy ünnepe is lehetne a mentőövvita. LOVÁSZ ATTILA Végre valahára VALAMIRŐL vitatkozik a politikai osztály, és akármennyire tűnjön is patthelyzetnek a koalíció jelenlegi állása, alapvetésekről, további irányokról, utakról folyik a vita. Uram bocsá: a vita a szlovák társadalom karakteréről folyik, s mint minden ilyen jellegű eszmecsere, ez is a polgárok alapvető értékeit befolyásoló téma. Ezért hát akár büszkék is lehetnénk Richard Sulikra, aki nem tett szalvétát a szája elé és nevén nevezte a gyermeket: a szocializmus nagyméretű újraépítése zajlik itt az euróövezet úgymond megmentése ürügyén. Pedig semmi sem mentené jobban az eurót és az övezetet, mint a tiszta játékszabályok, azok betartása. A dollárt is temették már sokszor a történelem során, mégis referenciavaluta maradt a világ nagy bizniszeinek legjelentősebb ágazataiban. Richard Sulik Németországban adott és itthon csak megerősített nyilatkozataiban világosan elmondja: a rossz adósnak újabb hitelt adunk, ezzel saját ratingünket veszélyeztetjük, és középtávon akár megoldhatatlan pénzügyi gondok elé állítjuk az országot. Ez igaz. Mint ahogyan az is igaz, hogy Szlovákia ratingértékelése egy esetleges vétó után két nappal a béka bizonyos testrésze alatt lesz, elfordulnak tőle a régió gazdaságilag erős országai és a szlovák GDP-ről kiderül, ami most még nem is annyira nyilvános evidencia: GDP-je egy New York-beli járásét sem éri el. A kis nemzetnek lehet nagy igaza, csak úgy járhat, mint a Trabant sofőrje a főúton, ha nem akarja észrevenni, hogy a mel- lékútról érkező húsztonnás kamionnak esze ágában sincs fékezni. A krematóriumban már valószínűleg kicsi az értéke annak az információnak, hogy a Trabi-sofőrnek igaza volt. A mentőöv körüli hisztéria ennyi és nem több. Egy ötmilliós ország lesz szíves tudomásul venni, hogy amikor milliárdos tételekről van szó, akkor tízszer ekkora gazdaságok is behúzzák a behúznivalót, és igyekeznek kompromisszumot kötni. Gondoljuk, Miklós, Ra- dičová vagy Dzurinda és Bugár ezt sejtik, Sulik meg játssza a „Két kiskecske a hídon” című mesét, ezúttal - sajnos - nem az ország javára. Sulik véleményének, hozzáállásának, keményfejűségének van érvényesülési tere. Tehát a jelen koalíciós problémának megoldása: házelnökünket és az SaS alapítóját rettentő sebességgel importálni kell vagy az Európai Bizottságba, vagy az Európai Jegybankba. Most azonnal, mert a németek, franciák igenis kíváncsiak a véleményére, mint azt a német interjú igazolta. A szocializmus elleni aktív fellépés esetleges sikere után egy teljes monetáris zóna lenne hálás neki. A vétóért csak hálátlanság járhat. Úgy tűnik, olvad ajég, az SaS nem mindegyik tagja utasítja el kategorikusan az euróvédőfalat Önállóan, szuverén módon JURAJ HRABKO A kormánykoalíció valamennyi tagjának - beleértve a parlamenti képviselőket és a kormány minden tagját - közös tárgyalása után sem sikerült megoldani a szlovák rejtvényt, hogyan tegyünk eleget a kötelezettségünknek, hogy az eurózóna is megmaradjon és a koalíció se essen szét. Egyelőre azért maradt a koalíció, mert megegyeztek, hogy Szlovákia utolsóként szavaz az eurózónába tartozó államok közül. Egyszer azonban meg kell oldania Szlovákiának a kérdést, hogyan maradhat meg a jelenlegi koalíció, miközben nem veszti el hitelét az eurózónába tartozó partnerek előtt. Erről a parlamentnek kell szavaznia. Bár egyelőre úgy tűnik, olyan a helyzet, mint a kezdet kezdetén - a koalíció három pártja, az SDKÚ- DS, a KDH és a Híd az euróvé- dőfal mellett van, az SaS ellene, mégis úgy tűnik, olvad a jég. Az SaS nem mindegyik tagja utasítja el kategorikusan az euróvédőfal melletti szavazást. Ma már többen úgy nyilatkoznak: meglátjuk, tárgyalunk, el tudjuk képzelni. Nem győzködik a három pártot az SaS igazáról, mint kezdetben. Beleértve az SaS elnökét, Richard Sulíkot, aki nem válaszolt arra a kérdésre, végérvényesen elhatározta-e, hogy az euróvédőfal ellen teszi le a voksot. Úgy gondolom, ez elsősorban Mikuláš Dzurinda külügyminiszter munkájának köszönhető. Pontosabban: az SaS több képviselőjének „megtörése” az ő kézjegyét viseli. Mert bizonyára nem örül, ha külügyminiszter kollégái kérdésére, hogy is áll Szlovákia az euróvédőfallal, válaszolnia kell. Richard Sulik eddigi, külföldön tett kijelentéseivel már nemcsak gondot okoz, hanem tekintélyét is aláássa. És ezt senki sem szereti. Mikuláš Dzurinda különösen nem. Tehát ha az SaS fél összekapcsolni az euróvédőfalról szóló szavazást és a bizalmi szavazást a kormányról, az azt jelzi Mikuláš Dzurindának, hogy vészhelyzetben éljen ezzel a lehetőséggel. A szavazások összekapcsolásáról nem a miniszterelnök asszony dönt, hanem a kormány, amelyben három koalíciós pártnak többsége van. Ha úgy határoznak, hogy élnek ezzel az alkotmány adta politikai eszközzel, akkor élnek is vele. Nem veszíthetnek sokat, sőt az SaS veszíthet sokat. Tudjuk, vannak politikai játékok, de egy valami megdöbbentő. Mivel úgy tartjuk számon, hogy Szlovákia több mint ezer évig harcolt saját államért, önállóságért, függetlenségért, minimum paradox, ha nem úgy viselkedik, ahogy egy önálló államhoz illik. És azt, hogy a mai Szlovákia kivár, amíg a többi ország dönt az euróvédőfalról, s csak utánuk dönt, senki sem vonja kétségbe. KOMMENTÁR Kertész Ákos és a másikra mutogatás KISS TIBOR NOÉ B Kertész Ákos könyveit Észtországtól Spanyolországig ismerik, színpadi műveit előadták Magyarországtól Örményországig, Makra című regényéből pedig egymilliónál is többet adtak el világszerte. Kertész Ákos kitüntetésekben sem szenved hiányt: Kossuth-díj, Hazám Díj, József Attila-díj - csak néhány elismerés a sok közül. Kertész Ákos kiváló író, most azonban valamit nagyon elírt. , A magyar genetikusán alattvaló” - áll abban a nyílt levelében, amelyet az Amerikai Népszavához címzett. Aztán ott a folyatatás, ki ne olvasta volna már ezeket a sorokat: a magyar „mindent másra hárít”, „mindig másra mutogat”, „boldogan dagonyázik a diktatúra pocsolyájában”, „röfög és zabálja a moslékot”. És így tovább, egészen addig, hogy „ma már a másodikvilágháború borzalmaiért, a Holocaustért egyedül a magyar a felelős”. A szövegre - amely főként a magyarországi baloldal szellemi tunyaságát és erkölcsi züllését kritizálja- leadott jobboldali sortűzön nincs mit csodálkozni. Schmitt Pál máris arra kérte a kormányt, hogy vizsgálja meg az állami kitüntetések visszavonásának lehetőségét „az arra érdemtelenné vált személy” esetében. A Jobbik feljelentést tett közösség elleni izgatás, rágalmazás és becsületsértés bűncselekménye miatt, a Magyar Nemzet pedig Haynauval és Sztálinnal említi egy lapon Kertész nevét - várhatóan a fővárosi közgyűlés az előbbiekhez hasonlóan az írót is megfosztja díszpolgári címétől. Hamar előkerült az antiszemita-kártya is, s Kertész orvén még Csurka István is visszatornázta magát a nyilvánosság fősodrába. „Ho- lokauszti-iparipark”, „talmudzsidó”, „magyargyalázás”- Csurka tolla még a régi, jó formát mutatja. Persze, a jobboldali össztűzre a baloldalnak is van adekvát válasza. Összefoglalva: a Kertész elleni támadássorozat csakegy része annak a gyűlöletkampánynak, amelyet a Jobbik-szívű Fidesz folytat a baloldali értelmiségiek ellen. Bizonyára akad, aki ezt is beveszi. Egyébiránt, Kertész teljes szövegének számos - vitatott - kitétele pontos. Elhárítjuk a felelősséget, a másikra mutogatunk - valljuk be, ezen érdemes volna elgondolkodni mindnyájunknak. Mint ahogy az is újkori agyrém, hogy a magyarság fogalma lassan a szentség kategóriájába tartozik: ami magyar, az eredendően jó, kritika azt nem érheti. Az a mondat viszont, hogy „a magyar genetikusán alattvaló” ugyanolyan elfogadhatatlan kijelentés, mint „a cigányok vérében van a bűnözés”. Kertésznek ez az állítása nem kritika, hanem rasszizmus. Ennél még szomorúbb, ahogyan Kertész Ákos először érvelt: mármint, hogy az Amerikai Népszavának írt cikkét Magyarországon senki sem kérheti számon rajta. Az írónak ezt még sikerült is tetéznie egy pökhendi helyreigazítással - abban a néhány sorban benne van minden (tartalom + forma), ami miatt Magyarországon az emberek meggyűlölték a liberalizmust. Talán egy szerényebb, nagyvonalúbb kiigazítás jobb lett volna. Hiszen egy gondolkodó embert épp az tesz naggyá, hogy elismeri saját tévedéseit. És nem a másikra mutogat - ahogyan azt, mint tudjuk, általában a magyarok teszik. A szerző magyarországi publicista TALLÓZÓ DIE PRESSE Hogyan vált Brüsszel Budapestté című jegyzetében Christian Ortner a Die Pressében úgy vélekedik, hogy a devizahitelek rögzített árfolyamon való törlesztésére vonatkozó magyar kormányzati elképzelés „kisajátítás” ugyan, de az EU-nak saját Jogsértései” fényében nemigen van jogalapja számon kérni ezt Magyarországon. „Színtiszta kisajátítás, valószínűleg nem jogszerű, és hosszú távon súlyos károkat okoz Magyarországnak” - olvasható a kormány tervéről a konzervatív osztrák napilapban. Jogsértő módon kormányozni azonban egész Európában gyakorlattá vált. Görögországot az uniós jogot megsértve több százmilliárd euróval támogatják, az Európai Központi Bankot rábírták, hogy jogi kötelezettségei ellenére költségvetési hiányt finanszírozzon, az euróövezet országai tömegesen sértik meg az előírt hiánycélt - írta a szerző. Nézete szerint ez kolosszális kisajátítás az uniós adófizetőkkel szemben. „Orbán Viktornak a bankokkal kapcsolatos kisajátító lépése úgy viszonyul ehhez, mint egy bolti lopás a Bank of England kirablásához” - tette hozzá. Kisajátításként jellemezte az osztrák bankadót is. (MTI)- Az eurózónát bármikor megmentem, de a házi feladatod megoldásával fordulj apádhoz!