Új Szó, 2011. szeptember (64. évfolyam, 203-226. szám)

2011-09-16 / 214. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. SZEPTEMBER 16. Vélemény és háttér 5 A svájci UBS nagybank kiszámolta, mennyibe kerülne a tagoknak az euróövezet felbomlása Gigantikus veszteséggel járna az eurózóna bukása Sokkal drágább lenne Németországnak az eu­rózóna felbomlása, mint a görögök, írek és portu­gálok együttes kimenté­se - számolta ki a UBS svájci nagybank. ÖSSZEFOGLALÓ Ha a görögök kilépnének az eurózónából, annak költségei a görög gazdasági összteljesít­mény (GDP) akár felét is el­emészthetik, és nem járna nagy­ságrendekkel jobban Németor­szág sem, ha eldobná az eurót: egy lakosra vetítve a 8 ezer eurót is elérheti a kilépés első éves költsége. A UBS alapforgató­könyvében azzal számol, hogy az eurózóna lassan (és fájdal­mas következményekkel) halad a szorosabb pénzügyi integráció felé. A kockázatos forgató- könyv, amely szerint az eurózó­na felbomlik, sokkal költsége­sebb a tagállamok számára, ugyanakkor valószínűsége je­lenleg nulla - úja a bankház. Az utóbbi időben mind többen em­lítik fel, hogy Görögországnak ki kellene lépnie az euróövezetből, olykor meg azt, hogy Németor­szágnak kellene így tennie, a UBS szerint azonban a megszó­lalók alábecslik egy ilyen lépés következményeit. A következ­mények költsége sokkal na­gyobb egy gyenge gazdaságú ország számára; a UBS szerint itt számolhatunk vállalatok be- dőlésével, a bankrendszer összedőlésével, külkereskedel­mi kapcsolatok összeomlásával és államcsőddel is. Mindezekkel számolva a UBS szerint egy gyenge ország számára a kilépés első évében 9,5-11,5 ezer euró lehet ennek egy főre jütó költsé­ge, majd a következő években fejenként további 3-4 ezer eurót darálna le a gazdaságból a kilé­pés. Ez akár azt is jelentheti, hogy az első években a GDP 40-50 százaléka tűnne el. Némi­leg enyhébbek lehetnek a kö­Vállalatokbedőlése, a bankrendszer összedő- lése, külkereskedelmi kapcsolatok összeomlá­sa és államcsődök. vetkezmények akkor, ha erős gazdaságú ország, például Né­metország dobná el az eurót. Ez esetben vállalatok bedőlésével, a bankrendszer feltőkésítésével és a külkereskedelmi kapcsola­tok összeomlásával kellene számolni, és az első évben 6-8 ezer euróba kerülne egy főre ve­títve Németországnak, a követ­kező évben pedig 3,5-4,5 ezer euró lehet a költsége a kilépés­nek. A számítások szerint a kilé­pés költsége a GDP negyedével lehet egyenlő az első évben. Sokkal rosszabbul járhatna te­hát Németország azzal, ha el­hagyja az eurózónát, mint a baj­bajutott országok kisegítésével: Görögország, Írország és Portu­gália kimentése egy lehetséges csődesemény esetén egy főre ve­títve 1 ezer euróba kerülne a németeknek. A politikai kocká­zatok azonban még ilyen nagy vonalakban sem mérhetők fel. A UBS felemlíti, hogy az eurózóna elveszítheti nemzetközi súlyát, illetve azt, hogy a valutaöveze­tek felbomlása a történelem so­rán kevés esetben zajlott le há­borúk nélkül. (Portf.) Ne ugass, ha így fog gyengülni a forint, hozok neked Győrből gumicsontot. (Peter Gossónyi rajza) A közép-európai társadalmakban alacsony a másik munkájának megbecsülése Rossz időzítés MÓZES SZABOLCS Az elmúlt hónapokban egyre többen kezdenek rájönni, való­jában messze nem keresnek annyit, amennyit megérdemel­nének. Az orvosok után a na­pokban a tanárok is fenyege­tőzni kezdtek, radikális bér­emelést követelve. A pedagógusok követelései nagyrészt jogosak, ám az időzí­tés - őszintén mondjuk meg - nem a legjobb. Sztrájknál, tün­tetésnél ugyanakkor az időzítés kulcskérdés. A tiltakozás sike­ressége ugyanis távolról sem csak a sztrájkolok kitartásán múlik, hanem társadalmi tá­mogatottságukon is. Ha ez utóbbi nincs meg, a tiltakozók az emberek többségének sze­mében csak kerékkötőknek tűnnek, ilyen esetben pedig a politikusok részéről sem szá­míthatnak nagy megértésre. Melyik az a politikus, amely (az adott ügyben) a társadalom többségének támogatottságát nem élvezve enged a követelő­zőknek, akkor, amikor még rá­adásul elég pénz sincs az állam­kasszában...? A tanárok persze azt mond­ják - nagyrészt joggal -, betelt a pohár. Az időzítés mögött állító­lag nem kell semmilyen hátsó szándékot keresni, egyszerűen most szakadt el a cérna. Ez va­lóban így is lehet, ám az átlag­polgár szimpátiáját ettől még nem sikerül kivívni. A társadalom nagy része ugyanis létbizonytalanságban él, a foglalkoztatottak többsége örül, hogy munkája van. Ilyen társadalmi-gazdasági helyzet­ben meredek béremelést kérni több mint merészség. Persze le­het, hogy a szakszervezetisek is abból indultak ki, politikuséknál magasan kell kezdeni a licitálást (30-60%-os emelést kérve), hogy végül születhessen egy kis „kompromisszumos” fizetés- emelés. Csak mindez a „mozga­lom” társadalmi támogatottsá­gát áshatja alá. „Nem, hogy örülnének, hogy munkájuk van, még követelőznek” - mondják erre sokan. Emellett látni kell azt is, hogy a közép-európai társadalmak­ban alacsony a másik munkájá­nak megbecsülése. Mondjuk ki: az emberek jelentős része - helytelenül - azt gondolj a, hogy a tanárok nem érdemelnek töb­bet, mert valójában nem egész 10 hónapot dolgoznak, év köz­ben is sokat „lógnak”, mivel egyik szünet a másikat éri, rá­adásul a munkanapjaik sem nyolcórásak. Ha ilyen közhan­gulatban a pedagógusokradiká- lis fizetésemelési követelésüket megfejelik olyan követelések­kel, mint az 56 éves korban való nyugdíjba vonulás, szinte garan­tált, hogy a nem tanárok közül sokan nem fognak szimpatizálni velük. Sőt, egyesek zsebében még a bicska is kinyílik. Kár, hogy nem három-négy éve, a rekordszintű gazdasági növekedés idejében jutott eszükbe a pedagógusoknak, hogy a magasabb fizetésért ut­cára vonuljanak. Kár, ugyanis valóban többet érdemelnének, ám most ezt sokkal nehezebb kiharcolni. KOMMENTÁR Egy felesleges éjszaka KOCUR LÁSZLÓ Bizalmatlansági indítvánnyal élni akár instabil, de létező kormánytöbbség esetén inkább szó­nokverseny, rosszabb esetbenszórakoztatóipa- ri vállalkozás, mint esély a valós politikai siker­re. Jól példázzák ezt a-hogy ne említsünk távoli példákat-jelenlegi kormány ellenzékben tett kísérletei Robert Fico 2006-2010közötti or- száglása idején-minttudjuk, egy sem volt eredményes. De legalább jól kibeszélhették magukat... Iveta Radičová kicsivel több mint egy éve kormányfő, a Smer és az SNS által benyújtott, maratoni rendkívüli parlamenti ülést eredményező volt az első bizalmatlansági indítvány ellene. Sólymos László, a Híd frakcióvezetője éjfél után (sejehaj) lé- nyegretörően fogalmazta meg: „Feleslegesen ülünkitt, Iveta Radičovátma nem fogjákleváltani.Eztmindannyian tudjuk.” Komolytalan voltmárabizalmatlansági indítvány oka is. Haa Smer és az SNS kiált korrupciót, az ügyeletes szerkesztő bizony gondban van, hogy ezt a hír-, vagya humoroldalon kell-e elhe­lyeznie? így hát a honatyák iránt némi empátiát tápláló olvasók legfeljebb a felesleges bányászműszakért szánhatják az éjsza­kai munkavégzéshez nem szokott, elgyötört képviselőket. Az ülésbe egyedül Peter Muránsky KDH-s képviselő vitt némi színt (a folyosón), elpanaszolva, hogy Dzurinda alatt jobb volt, igaz, később nyilatkozata egy részét letagadta. Ez (is) azt mutat(hat)ja, a kormánykoalíció, báregyértelműnemetmon- dott a kormányfő elleni bizalmatlansági indítványra, ez nem elsősorban Radičovászemélyénekszólt.Aszavazássalakoalí- cióstöbbségönmagáttartottameg. Jelenlegugyanis még Iveta Radičová az a személy, aki legitim módon, relatív sikerrel tudja reprezentálni ezt a koalíciót. Ha majd nem így lesz, megválnak tőle, de akkor sem az ellenzéki indítványoktól, sokkal inkább a koalíciós „háttérmunkától” kell tartama. Mert-ahogy annak idején, nyilván saját tapasztalataira alapozva mondta Čarnogurský doktor- a kormány nem egy baráti kör. Ajándék Orbántól MOLNÁR IVAN Q M „Orbán először lő, aztán beszél”- nyilatkozta a lakáshitelekvégtörlesztésénekötletévelkap- csolatban a magyar miniszterelnökről Paul Lendvai, aBécsbenélő, magyar származású publicista. Az elmúlt egy évben megszokhattuk, hogy a magyar kormány a hirtelen felindulásból bejelentett intézkedésekjelentős részévelnem- csak túllő a célon, hanem épp azokat találja telibe, akiknekaz érdekeit képviselnie kellene. Az alapséma ugyanaz: a minisz- terelnökbejelentegyeltúlzottintézkedéscsomagot, amelyjó­val többet tartalmaz, mint amit valójában el szeretnének érni, és amely hemzseg a jogellenes lépésektől. Akésőbbiekben az­tán, a hazai és a nemzetközi fogadtatástól függően, addig farig­csálnak belőle, amíg végül nem marad szinte semmi. Orbán Viktor hétfői „országmentő” bejelentését követően még arról szóltak a hírek, hogy akár egymillió banki ügyfelet is érinthet a javaslat, miszerint meghatározott árfolyamon, svájci frank esetében 180, az euró esetében 250 forinton lehet majd végtörleszteni, azaz egy összegben visszafizetni a devizában felvett lakáshitelt. A miniszterelnöka végtörlesztés nemzetkö­zijogi fogadtatásávalkapcsolatban persze márkedden elis­merte, hogy „meg fognak bennünkettámadni”, éslegalábbeb- benigaza volt. Az osztrákkormány, az Európai Bizottság, a nagy nemzetközi hitelminősítők és a bankok is sikítva tütakoz- tak az ellen, hogy a magyar kormány beavatkozik a magánjogi szerződésekbe, veszélybe sodorva a bankrendszer stabilitását. Nem csoda, hogy a szerdai maratoni kormányülésen a kabinet ajól bejáratott sémához tartotta magát, úgy faragva le az intéz­kedéscsomagból, hogy abból lassan szinte semmi sem marad. Az új tervszerint csak azok vehetik igénybe a kedvezményes ár­folyamon történő végtörlesztés lehetőségét, akik frank eseté­ben 180, eurónál pedig250 forint alatt vettékfel a hitelt. Ezzel sikerült elérni, hogy a változás a hitelesek kisebb hányadát érintse, ésvalószínűlegezmégnemminden, vagyis újabb olyan feltételeket szabnak majd, hogy végül csak egy elenyé- szőenkis csoportnaklesz lehetősége a végtörlesztésre. Sok hűhó semmiért. Mindeközben éves mélypontra zuhant a fo­rint, tovább csökkent a befektetőkbizalma Magyarország iránt, és nőtt a veszély, hogy drágul az adósságfinanszírozása. Mire volt jó ez az egész? Látszólag semmire. Az Orbán-kor- mányt ismerve azonban elképzelhető, hogy ez az új nemzet­stratégia része. Aszlovákiaibankokugyanisegyhetemég csak 263-264, most akártöbb mint278 forintot is adnak egy euró­ért, Magyarországonpedigmár285-ötis, amit nagyrészt az or­szágvédelmi tervnekköszönhetünk. Még egy-két ilyen lépés, és újra megéri Magyarországon vásárolnunk. Mivel a kettős ál­lampolgársággal Orbánék nem tudnak előrelépni a szlovákok­kal, így kárpótolják„felvidékinemzettestvéreiket”?

Next

/
Oldalképek
Tartalom