Új Szó, 2011. szeptember (64. évfolyam, 203-226. szám)
2011-09-12 / 211. szám, hétfő
www.ujszo.com UJSZÓ 2011. SZEPTEMBER 12. Vélemény És háttér 5 Az állampolgár köteles adót fizetni, vagyis eltartani az államot és megtartani annak törvényeit A „honosulás” blöffje Önsorsrontó tévedés, rosszabb esetben képmutató blöff olyasmit állítani, hogy a magyar állampolgárság megszerzésével „közjogi értelemben is a magyar nemzet tagjává” válik az ember. BARAK LÁSZLÓ Ilyen alapon közjogi értelemben minden egyes szlovák állampolgár a szlovák nemzet tagja. Azok a szlovákiai magyarok is, akik azt hirdetik, a magyar állampolgárság megszerzésével közjogi értelemben is a magyar nemzet tagjáválehet válni! Ha az állampolgársági problémakörről lehántjuk a nemzeti pátoszt, kiiktatjuk belőle a politikai marketing lózungjait, egyértelművé válik, hogy az állampolgárság intézménye nem több, hanem kevesebb, mint egy konkrét államalakulathoz kapcsoló közjogi kötelék. Amely önkéntes jellegű, ám az aktuális közmegegyezés szerint bizonyosjogokkal, egyszersmind kötelezettségekkel jár. Az állampolgár például köteles adót fizetni, vagyis eltartani az államot és megtartani annak törvényeit, egyebek között. Ennek fejében viszont - ugyancsak egyebek között -joggal várja el az államtól, hogy a vonatkozó közmegegyezéssel elfogadott kereteken belül (alkotmány, törvények stb.) olyan életteret biztosítson számára, amelyben tehetségéhez mérten szabadon kiteljesítheti vágyait. A nemzethez tartozás egyáltalán nem közjogi fogalom és viszony. (Kivéve a politikai nemzet fogalmát, amelynek definiálásán máig vitatkoznak a politológusok meg a jogfilozófusok, és amelyről az istenadta népnek, a közembernek halvány dunsztja sincs. Nem is kell, hogy legyen, ezért tehát nem is kalkulál vele.) A nemzethez tartozás a közember számára ugyancsak önkéntes jellegű és választáson alapul. Árról szól, hogy adott individuum egy olyan történelmi, kulturális értékrendhez igazodik, amely egy adott nemzetet jellemez. Az efféle nemzethez tartozás ezért nem függhet holmi hivatalos jóváhagyástól, engedélytől, esetünkben állampolgársági státustól sem. Nem létezik ugyanis sem olyan közjogi, sem pedig egyéb társadalmi fórum, amely illetékes lenne a nemzethez tartozás megítélésé- nekkérdésében. Hogyan is létezhetne ilyen fórum, amikor a közember nemzethez tartozása egészen addig magánügy, amíg az adott egyén azt ki nem nyilvánítja. Mert esetleg valahol, valamilyen okból megkérdezik tőle, ám spontán kinyilatkoztatással, cselekménnyel, cselekménysorral is tanúsítható. Mondjuk, tudatosan vagy spontán egy adott nemzet nyelvén gondolkodik, beszél ír, nevel, szeret, álmodik az ember, könnyezve énekel himnuszt, nemzeti alapon választ magának futballcsapatot, spontán vagy tudatos döntés folytán egy adott nemzet nyelvén imádkozik, káromkodik stb. De miért is indokolt efféle magától értetődő evidenciákon bazírozni mostan? Csak azért, mert a magyar állampolgárság „honosítását” lehetővé tevő jogszabály kapcsán olyan kampány bontakozott ki, amelynek ötletgazdái és tevékeny aktorai elkezdték olyan alapon minősíteni, osztályozni, szelektálni az embereket, hogy folyamodnak- e magyar állampolgárságért, azaz „honosulnak”-e, avagy sem. Szerintük aki szlovákiai magyarként szlovák állampolgársága mellé nem áhít magyart, az enyhén szólva megalkuvó, gyáva áruló. A szigorúbb ítélet szerint pedig gyökértelen senki. Sőt, tót...! Ugye mekkora ostobaság ez?! Ostobaságok hangoztatásához a szólásszabadság jegyében egyébként bárkinek joga van. Csakhogy egészen másként fest, ha valaki egy vidéki kocsmában teszi, avagy a világhálón garázdálkodó troliként van környezetszennyezési kényszere. Esetleg kóros korlátoltsága miatt rizsái nemzeti ügyekben (is), avagy olyan közszereplőként - a helyi érdekű politikusoktól kezdve az önjelölt váteszken át egészen a katolikus papokig, református lelkészekig, rabbikig stb. bezárólag - aki butaságok, sőt hazugságok szajkózásával, sugalmazásával szennyezi a környezetét. Sokkal inkább ártva magának a megmentendő nemzetnek, a szlovákiai magyaroknak meg pláne, mintsem használva nekik! (Peter Gossányi rajza) Sajnos már nem segít semmilyen védelmi mechanizmus, kerüljön bármennyi euróba. A brit lapok szerint az „ostobaság csúcsa" lenne az éberség lazítása Ma is ugyanakkora a terrorveszély, mint eddig MT1-F1GYELO A tíz évvel ezelőtti amerikai merényletsorozathoz hasonló méretű támadások ma már nagyon valószínűtlenek, ám az elmúlt évtized válaszlépései ellenére a terrorizmus fenyegetése ugyanolyan valós és élet- veszélyes, mint eddig bármikor - írták évfordulós elemzéseikben a brit lapok. A konzervatív The Sunday Telegraph szerint jóllehet, Oszama bin Laden már halott, és az al-Kaida csapásmérő képességei jelentős mértékben gyengültek, a bin Laden által szított fanatizmus „sötét vonzereje” azonban ma is érvényesül. Bizonyos, hogy iszlámista szélsőségesek ebben a pillanatban is 2001. szeptember 11., vagy a Londonban 2005. július 7-én elkövetett öngyilkos merényletek megismétlésének lehetséges módjain gondolkodnak - írta a tekintélyes konzervatív lap. Az írás szerint az „ostobaság csúcsa” lenne az éberség lazítása. A The Sunday Telegraph szerint ugyanakkor komoly a megalapozottsága a reménynek is. A háború „a demokrácia, a szabadság és az egyenlőség nyugati értékei és az iszlámista fanatizmus korlátolt, dogmatikus, gyűlölettel telt bigottsága” között zajlik, és vannak arra utaló jelek, hogy „az elnyomatás, az elnyomorítás és a halál iszlámista ideológiája” visszavonulóban van. A lap szerint az „arab tavasz” eseményei az iszlámistákat is meglepetésként érték, a korrupt és zsarnoki egyiptomi, tunéziai és líbiai rezsimeket megdöntő demonstrációkat - és a szíriai megmozdulásokat - olyanok szervezték-, akik szabadságot és demokráciát akarnak. Ha mindez olyan kormányokat teremt, amelyek tiszteletben tartják e célkitűzéseket, akkor a Közel-Kelet végső soron a demokrácia, a jólét és az egyéni szabadság térségévé válhat, az iszlámizmus pedig jelentéktelenségbe szürkülhet. A liberális The Independent on Sunday szerint a merényletek óta elért egyik legnagyobb siker az, hogy az elmúlt, tíz évben nem érte hasonló támadás az Egyesült Államokat saját területén, és most már nagyon valószínűtlen az ilyen méretű terrorakciók megismétlődése. Tíz évbe telt ugyan, de Amerika immár közel járhat ahhoz, hogy „végleg kiüsse” az al-Kai- dát, legalábbis annak eredeti hálózatát. KOMMENTAR Zónavédelem S1DÓ H. ZOLTÁN Pattanásig feszülnek az izmok a kormánykoalíció tagjainál az eurót védő fal még magasabbra történő felhúzása, illetve ennek meggátolása ügyében. Mivel közös pénzünkjövőjéről van szó, a helyzet olyannyira komoly, hogymárnémet csúcspolitikusokis viccre ragadatjákmagukat. A napokban ugyanis Günther Oettinger, az Európai Bizottság energiaügyi biztosa kijelentette: az uniós épületek előtt eresszék félárbocra a legnagyobb adósságokat felhalmozó államok zászlaját. Angela Merkel német kancellár korábbi pártbeli helyettese szerint „egy eladósodott országot pénzbüntetésre ítélni olyan, mint meztelen ember zsebét keresni.”AritkauniósaranyköpéstparafrazálvaSzlovákiától nagyobb pénzügyi szolidaritást kérni olyan, mint koldustól pénzt kunyerálni. Ez nem túlzás, hiszen a pénzügyi védőfal felhúzása még magasabbra a mostani 4,4 milliárdról 7,7 milliárd euróra növelné Szlovákia pénzügyi garanciavállalását, márpedig ekkora összeget méglvan Miklós is csakakkor lát, amikor az éves állami költségvetést készíti. Ekkora teher tényleges kifizetése alatt úgy roggy annánk össze, mint vakmerő hóember a szaunában. A mai kormánykoalíciós ülésen mégis megoldást kellene találni arra, hogyan ne váljunk az eurózóna fekete bárányává, hogyan győzzékmeg az út a szocializmusba munkacímmel a védőfalat elutasító brosúrájával hadakozó Richard Sulíkot, na meg az OKS-t. Az ellentmondás feloldása mégMátyás király mesebeli okos parasztlányának is kihívást jelentene. Ráadásul a kivárás taktikája is dugába dőlt, nem lehet ugyanis decemberre halasztani a témában a parlamenti vitát és szavazást. Vladimír T varoška pénzügyi államtitkár szombaton úgy fogalmazott, 3-4 héten belül színt kell vallani, ami egyben a Radičová- kormány szakítópróbája is lehet, főleg ha bizalmi szavazással kötikegybe. Időközben az igazi fekete bárány, Görögország egyre mélyebbre süllyed, gazdasága az első félévben 8%-ot zuhant, ami békeidőben borzalmas méretűnek számít. A taxisofőrök újra sztráj- kolnak,Szalonikibenszombaton összecsapásokba torkolló tüntetés volt, EvangeloszVenizeloszpénzügyminiszterpedig ismét megszorításokkal riogat, mivel az ország idén sem képes érdemben lefaragni a hiányt. Pénteken az eurózóna szívében, a frankfurti Európai Központi Bankban egyszemélyes lázadás történt: váratlanul lemondott posztjáról Jürgen Stark igazgatótanácsi tag, aki az ellen tiltakozott, hogy až euró közös jegy- bankja nagyban felvásárolja a bajbajutott országokkötvényeit - ezzel hulladéklerakóvá változtatja a trezorjait. Stark a bank elemzőközpontjánakvezetője volt, vagyis tudhatvalamit. Anemzetközi gazdasági válságból pénzügyi és adósságválsággá alakuló krízisben mi csupán egy apró láncszem vagyunk, ráadásul a franciáktól és németektől eltérően eddig sem profitáltunk a görög vagy a szintén halódó portugál és ír piacból. Szolidaritás vagy önérdek? Bárhogyan dönt is a koalíció, háta mögött a lazán hátradőlő Smerrel, igazán jó megoldást nem tud hozni. Az euró megroggyanása vagy az eurózóna szétszakadása (Hollandiában már komolyan felmerült abeteg államokki- zárásánakötlete) egyben az 1957ótalépésrőllépésrekiépülő Európai Unió arculatvesztésével is járna. A koalíciós tanács mai ülésén tehát valóban komoly ügyben feszülnek egymásnaka felek, dagadnak az izmok és a nyaki verőerek, ám a résztvevők ne feledjék, az unió színpadán nem nekünk jut Arnold Schwarzenegger szerepe. Vagyis lehetőleg ne Szlovákia döntse le a leendő pénzügyi drámákat csülapítóvédőfalat, másrésztPozsony világosan jelezze, a legkevésbé sincs ínyére a terhek növekvő szétterítése. Mennifog? Szeptembervégéig kiderül. FIGYELŐ Mussolini románca Érzelmi viszonyban állt egymással Benito Mussolini és az utolsó olasz királyné, BelgiumiMariaJosé-derülki a fasiszta vezér fiának nyilvánosságra hozott emlékezéseiből. „Gyakran hallottam erről a családunkban beszélni; még anyám se titkolta, hogy rövid ideig tartó, de intim kapcsolat létezett apám és Maria Jósé között. A viszonyt végül apám szakította meg” - ezt írta 1971-ben Benito Mussolini fia, Romano a Corriere della Sera napilap volt főszerkesztő-helyettesének. A levelet az újságíró fia most találta meg, és az Oggi hetilap közölte. A visszaemlékezés megerősíti azt, amit Itáliában eddig pletykának tartottak: a Duce és a belga hercegnőként született királyné szerelmét. Romano öt éve elhunyt, a történészek nem nyilatkoznak, csak a királyné lánya, Maria Gabriella hangsúlyozta, elképzelhetetlennek tartja művelt anyja és a faragatlan Mussolini bármilyen viszonyát. Annál is inkább, mivel anyám köztudottan antifasiszta volt-szögezte le. (MTI)
