Új Szó, 2011. szeptember (64. évfolyam, 203-226. szám)
2011-09-10 / 210. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. SZEPTEMBER 10. Vélemény és háttér 5 Esély sincs arra, hogy az „arab demokráciák" rögtön jólétet is hozzanak 9/11 hatása máig meghatározó Tíz évvel ezelőtt, közvetlenül az Amerika elleni terrortámadások után minden mértékadó elemzés azzal kezdődött vagy végződött, hogy a világ már nem lesz olyan, mint volt, új korszak nyílik a nemzetközi politikában. Ez akkor kötelező frázisnak hatott, amolyan bölcseleti kérdés- • nek. Ma tudjuk: igaz. MALI NÁK ISTVÁN De azt akkor még nem tudtuk, hogy milyen lesz ez az új fejezet. Ma is csak sejtjük, hiszen még nincs vége, de azért néhány dolgot a helyére rakhatunk. Ifj. George Bush. Jó három évvel ezelőtt az értelmiségi elit buta, műveletlen, szinte primitív emberként búcsúztatta. De ne feledjük, első elnöki periódusának elején hirtelen háborús elnök lett belőle. Nem ő akarta. De felnőtt a feladathoz, utólagos bírálói soha egyetlen - akár történelmi - nevet sem tudtak felhozni, aki másként, jobban járhatott volna el. Ezért is választották újra. A második periódusban követett el (szarvas)hibákat - ez is csak később derült ki. Minden hiba egyetlen alapvető okra vezethető vissza. Úgy, ahogy a Nyugat nem volt felkészülve a Szovjetunió összeomlására, a kelet-európai forradalmakra, a hidegháború végére, épp úgy az al-Kaidára, a nemzetközi terrorizmus új fajtájára, a terrorellenes háborúra sem volt felkészülve. Akkor sokan úgy vélték: ez a harmadik világháború, csak más, mint az első kettő volt. Soha senkinek rémálmában sem jutott volna eszébe, hogy utasszállító gépekkel megtámadhatják Amerikát. Ez mindenkit sokkolt, s ebből fakadt az a félelem, amelyből - a Bush és Tony Blair számlájára írt - rossz döntések fakadtak. Ha polgári gépekkel meg lehetett támadni a Pentagont, le lehetett rombolni a WTC-t, egész városokat lehetne elpusztítani akkor, ha ilyen gépekre atomfegyvert (akár a legprimitívebbet is), esetleg biológiai vagy vegyi fegyvert csempésznének fel. Az átlagembernek nem kellett, de az országuk sorsáért felelős vezetőknek kötelező volt minduntalan erre gondolni. Ezért jött az afganisztáni, majd a sokat vitatott iraki háború (nem elsősorban az olaj miatt), ezért voltak a törvénytelennek minősített fogolykihallgatások, telefonlehallgatások, az adatvédelemmel kapcsolatos botrányok. 9/11, majd Madrid és London után Európa is felismerte, hogy a biztonságpolitikában az első helyre a terrorelhárítást kell helyezni. Ha belegondolunk, óriási változást hozott ez a külkapcso- latokban. Egészen a múlt év végéig sokat foglalkoztak azzal az elemzők, hogy Irakban megbukott a Bush-csapatnak az az elképzelése, hogy az arab országok demokratizálásával lehet a legnagyobb csapást mérni a szélsőséges elemekre, felszámolni a terrorszervezetek hátországát. És most, az idei arab tavasz után? Kézenfekvő vagy netán túl erőltetett az arab diktátorok bukásának gyökerét 9/11-ben és az utána hozott döntésekben keresni? Nézőpont kérdése, az eseményeket úgy is lehet csoportosítani, hogy a mellette, meg úgy is, hogy az ellene szóló érveket erősítsék. Persze, az eszközök és módszerek most mások. Irakba kintről akarták vinni a demokráciát, Tunéziában, Egyiptomban és Líbiában belülről indult az erjedés. Majd később elválik, nagy hibát követett-e el a Nyugat azzal, ahogyan Líbiában - a saját hasznára is - feltuningolta ezt az erjedést. Mert nagyok a veszélyek és kockázatok, mivel esély sincs arra, hogy az „arab demokráciák” rögtön jólétet is hozzanak, ezek az államok - Szíriával és Jemennel kiegészülve - könnyen des- tabüizálódhatnak, az iszlamis- ták bástyáivá válhatnak. De erről többet, okosabbat majd a líbiai forradalom tizedik évfordulóján mondhatunk. (PeterGossónyi rajza) Hagyjon fel az ivással, a dohányzással és az agroturizmussal! Ha valaki párttag, nem jelenti, hogy nem jó szakember, bár nyilván erre is sok példát találnánk Matovič listája JURAJ HRABKO Szlovákiának új listája van - olyan emberek neve szerepel rajta, akiket pártok neveztek bizonyos tisztségbe. Több mint ezer állami funkciót betöltő hivatalnok neve, némelyik mellett még azt is feltüntették, melyik párt ültette abba a bizonyos székbe. A politológusok többsége azt mondja, ha valakinek jól jön ez a lista, akkor az Igor Matovič. Politikai pártot alapít, a lista nyilvánosságra hozása a kampány része. Röviddel azután, hogy nyilvánosságra hozták a listát, kiderült, nem minden információja igaz, ami elég ahhoz, hogy kételkedjünk benne. Ráadásul megléte pusztán annyit jelent, hogy amit eddig is tudott mindenki - vagy ha nem, megtudhatott - most itt van fehéren feketén. Csak elfelejtettük, hogy amikor a hatalmakat osztották a választások után, alapos munkát végeztek, mint mindig - beleértve a takarítószolgáltatást a kerületi hivatalokban. S mint mindig, valahogy belekerültek a családtagok - apák, anyósok, felnőtt gyerekek. És ezt soha senki sem titkolta. Vladimír Mečiar jelszava a következő volt: „Választások után vagyunk, szokj átok meg!”. Robert Fico így szólt: „ha a kormánykoalíció nem uralkodna az állami szervek fölött, nem működne a demokrácia”. Mikuláš Dzurin- da alapvető kérdése így hangzik: „Megtehetjük ezekkel az emberekkel, akik ellenzékben meg se nyekkenhettek, hogy a kormányra kerülésünk után diszkrimináljuk őket?” Ehhez kapcsolódik Iveta Radičová legfrissebb érve, amely szerint a párttagoknak is élniük kell valamiből. Mégis azt gondolom, hogy semmi rossz nincs a politikai nevezésekben. Csak azokra a dolgokra kellene ügyelni, amelyekre évek óta senki sem vigyáz - hogy a „helyfoglalás” tisztességes legyen, s a hivatali belépőhöz ne legyen elegendő a pártigazolvány, mint nemegyszer ez idáig. Ha valaki párttag, az nem azt jelenti, hogy nem jó szakember, bár nyilván erre is sok példát találnánk. Végeredményben, amíg a hivatalnoki állás betöltésére meghirdetett pályázatok nem lesznek igazságosak és tisztességesek, csak örülhetünk, hogy vannak politikai jelölések, mivel a pártok felelősek az embereikért. Tehát a választásokkor számon kérhetjük rajtuk a rossz döntést. Rosszabb alternatíva is van - például, hogy bizonyos funkciókat valami fejében kapják vagy titokban megvásárolják. És azok azt fogják állítani, hogy a kinevezett emberek függetlenek, nem tudják befolyásolni őket. Higgyék el, képesek rá. KOMMENTAR A szabadságharc vége SERES LÁSZLÓ Most, hogy kiderült, teljes csőd a magyar fülkeforradalmi kormány eddigi gazdaság- és társadalompolitikája, pl. a térségben egyedüliként sikerült úgy bevezetni az egykulcsos adót, hogy a kutya nem profitált belőle, sőt, azóta valahogy újabb 100 milliárdos rés keletkezett a nemzeti együttműködés erős bástyáján; meg amikor még az is kiderült, hogy az ellenzék is béna kacsaként hápogja végig a kormány improvizációs szabadságharcát, azért örüljünk annak, hogy van közös pont kormány és ellenzék között. Határozottabb, az eddiginél magyarázóbb, értelmezőbb kommunikációra van szükség - jött rá a kormány, úgyhogy egy eddig független módon kormányhű politológust nevezett ki szóvivőnek, hadd magyarázza el a borostás fiatalember a jónépnek, amit kormányzati döntések idején el kell magyarázni (például a döntések „logikáját”, ami már eleve kihívás). „Az lesz a dolgom, hogy megmagyarázzam az embereknek, miért jó nekik egy-egy kormányzati döntés - mondta Giró-Szász András, aki azért is kerülhetett erre a posztra, mert már most tudja, hogy egy-egy döntés jó lesz a népnek, legfeljebb még azt nem, miért. Az ellenzék vezető pártjának határozott válasza nem maradhatott el: .Agresszívebb, erőteljesebb kommunikációt tervez őszre az MSZP” - hirdették meg Mesterházy Attiláék, ýgyhogy nem lennék most a kormány helyében. A szocialisták közismerten rettegett retorikai képességei bátor meglátásokra, felkészült, elvi, ugyanakkor gyakorlatias politizálásra alapulnak, amire kitűnő példa az egyik frakciótag tömény összefoglalója legutóbbi tanácskozásukról: „Kedvés ambíció is volt arra, hogy valódi, érdemi kérdésekről is szó essen, a keret azonban ezt most nem tette lehetővé. De kitapintható azért, hogy kialakulóban van egy olyan összefogás, amely viszonyítási alapot jelenthet majd a többiek számára.” A Fidesz helyében én azonnal venném a sátorfámat, mielőtt a szocik - a hiányzó keret ellenére - kitapinthatóvá teszik az összefogást, mert ha abból viszonyítási alap lesz, akkor kő kövön nem marad. Maradt volna persze egy másik, kevésbé látványos megoldás a szocik számára, mint a kommunikáció felturbózása: valamiféle érdemi politikai, hogy még tovább menjek, gazdaság- politikai alternatíva megfogalmazása. Nem kívánnék én lehetetlent, de mondjuk üzenetnek az azért kevés, hogy az oktatás vagy az egészségügy államosítása nem önmagában probléma, csak a módja, és jobb lett volna, ha a Fidesz előtte konzultál a fél társadalommal, mert úgy már oké. Persze, ha kormányon és ellenzékben is csak úgy hemzsegnek a különböző színű szocialisták, akkor miért is várnánk bármelyiktől annak az apró logikai gikszemek a feltárását, hogy ha nagy a lyuk a büdzsén, ergo spórolni kell, akkor hogy a túróba gondolják államosítani az iskolákat? Miért előrelépés a pénzzel nem rendelkező önkormányzatoktól a pénzzel nem rendelkező állam mancsába helyezni az iskolák jövőjét?.Hogyan szerezhetnének versenyképes tudást a gyerekek egy versenyképtelen, az alapítványi iskolákat maga alá gyűrő, sok helyen az ateista szülőket is egyházi intézménybe kényszerítő iskolarendszerben? Miért nem emelnek „agresszívebben, erőteljesebben” szót azon oktatási államtitkár asszony ellen, aki mintha még mindig a 80-as években élne, közli, „szerencsés, ha az első idegen nyelv nem az angol, didaktikai okból. Az angoltanulás kezdeti, nagyon gyors és látványos sikerei azt a tévképzetet kelthetik a tanulókban, hogy idegen nyelvet ilyen egyszerű tanulni.” Lassan tényleg kitapintható lesz a viszonyítási alap. A szerző magyarországi publicista TALLÓZÓ PRAVDA A független napüap bírálja a határon túli magyaroknak adandó választójogot, a döntést elsősorban Szlovákia ellen irányuló, precedens nélküli lépésnek nevezi. A cikkíró úgy véli, ennek fel kellene ébresztenie a szlovák diplomáciát, mert Mikuláš Dzurinda külügyminiszter korábbi kijelentései, hogy a szlovák - magyar viszonyban minden rendben van, már nem felelnek meg a valóságnak. Marián Repa szerint „Orbánék számára vonzó, hogy a Fidesz a határon túli magyarok választójogának köszönhetően megerősíti hatalmát”. „Szlovák szempontból elfogadhatatlan, hogy az ország lakosai Magyarország állampolgáraiként megválasztják budapesti képviselőiket és erre a szlovák állami szerveknek szinte semmi befolyása sem lesz. Ráadásul helyénvaló a kérdés: mi követi a határon túli magyarok kettős állampolgárságát és választójogát?” - olvasható Marián Repa jegyzetében. (kés)
