Új Szó, 2011. szeptember (64. évfolyam, 203-226. szám)

2011-09-09 / 209. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. SZEPTEMBER 9. Vélemény És háttér 5 Ha a sokszínű koalícióban túl nagy az egyetértés, akkor a háttérben a mutyi keresendő Alku, kompromisszum, gerinc Nehezen feltételezhető, hogy kis hazánk tapasz­talt újságolvasóinak bármelyike hanyatt vá­gódott volna a WikiLaeks által nyilvánosságra ho­zott anyagoktól, melyek szerint Fico a HZDS-szel, az MKP a Smerrel és sok mindenki más sok min­denki mással kormány­alakítási modelleken tör­te a fejét. LOVÁSZ ATTILA Egyrészt: egy diplomáciai távirat önmagában nem tény, hanem a szakdiplomata ren­delkezésére álló információi­nak értékelő összefoglalása, másrészt ugyanezen Ids ha­zánkban nincs olyan gazem­berség, amit aktív politikusok­kal összefüggésbe hozva ne hinnénk el. Pedig nagyon rosszul tesszük. Főleg akkor, amikor értékeléseinkben azért ma­rasztalunk el politikusokat, amiért ha nem dicséret, de legalább egy tudomásulvétel járna. Ne feledjük, hogy a politika a lehetséges művészete. Oly­kor kibékíthetetlennek tűnő (marxistáék által antagonisz- tikusnak nevezett) érdekeket kell összehangolniuk. Nem sajnáljuk őket ezért, csak azt kell sokszor és sok helyen el­mondanunk, hogy ez a kutya kötelességük. Nem először nyomtatjuk ki e hasábokon, de nem is utoljára, hogy politiku­sainknak azért adunk mandá­tumot és nem kis fizetést, hogy helyettünk vállaljanak konflik­tusokat és az azokat simító egyeztetéseket. A konfliktusok pedig létünknél fogva adottak, nincs két egyforma ember, ezért eltérő érdekeket kell a közéletben kezelni. A másik szempont, vajon az általunk mandátumhoz jutott képviselő (a képünket viselő), közszolga (politikus, közjogi méltóság és egyéb ,,köz”-ök) mennyire állhat szóba az el­lentábor - aki ellenfél, nem el­lenség - képviselőjével. A vá­lasz: érdekeink magasságá­ban. A lehető legegyszerűbben megfogalmazva: ha létezik konszenzus abban, hogy a ho­ni magyarok autonómiát akarnak, akkor annak elérése érdekében Meéiarral vagy Fi- cóval szövetkezni érdekképvi­selet és nem gerinctelenség. A politikai adok-veszek játszó­dott le a színfalak mögött 2006 nyarán, amikor az MKP azt fontolgatta (érdekes: ak­kor még a hazai magyar értel­miség véleményére is kíváncsi volt), koalícióra lépjen-e a Smerrel. Dzurindáék pedig ugyanezt fontolgatták Mečiar- ral. És? Programjuk megvaló­sításához kerestek partnert, akinek lehet ugyan büdös a lá­ba, de ha az én választási ígé­reteim megvalósításához egyengeti az utat, akkor poli­tikusként maximum zsebken­dőt teszek az orrom elé. Ezzel összefüggésben még egy eretnek gondolat: Radi- čová kormányát manapság totojázó kormánynak illik nevezni, pedig semmi mást nem csinál, csak folyamato­san egyeztet. Sokat veszekednek, hallik a köz szájából, nem is tuda­tosítva, hogy az egyértelmű, határozott, teljes egyetérté­sen alapuló kormányzás életveszélyes. Ha sokszínű koalícióban túl nagy az egyetértés, akkor a háttérben a mutyi keresendő, ha egyszínű a kormány, akkor meg a többség diktatúrája (s, persze, a mutyi) esete forog fenn. Szidjuk politikai elitjeinket bármiért, csak két dologért ne: az egyeztetésért és fo­lyamatos alkudozásokért, va­lamint a kompromisszumke­resésért. Ez ugyanis a mun­kaköri leírásuk, enélkül semmi szükség nem lenne rá­juk. Elintézné egy konduká- tor is. Volt már rá példa. Kisasszony, ne féljen, szakmabeli voltam, csak engem politikusnak hívtak. (Peter Gossónyi rajza) JEGYZET Nehéz emberek JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Kovács András 1964-ben for­gatott doku­mentumfilmet Nehéz emberek címmel, s olyan embereket mu­tatott be, akik szélmalom­harcot vívtak az igazukért, mégsem adták fel. A magyar nép ugyanis soha nem tudta helyén kezelni a tehetségeit, a zseniket. Nem véletlenül mondja Czeizel Endre, hogy az isten mentsen meg valakit attól, hogy zseni legyen, hát még ha magyar. Ebbe halt be­le Latinovits Zoltán is, aki nem bírta elviselni a közép­szert, s inkább, ha csak tehet­ték, igyekeztek tőle távol tar­tani magukat. Inkább azon­nal legendát csináltak belőle halála után. Ahogy szoká­sunkká vált az újratemetés is, mert a lelkiismeretünk min­dig megszólal tehetségeink halála után. Látszólag véget ért a hercehurca Stohl András körül is, aki tíz hónap letöl­tendő börtönbüntetést ka­pott. A mocskolódásra szako­sodott bulvársajtó hónapokig tartotta forrón az ügyet, s azt sulykolta belénk, hogy Stohl pitiáner bűnöző. Még az sem tartotta vissza őket, hogy időközben kiderült, az egyik sérült nem is a balesetben szerezte maradandó egész­ségkárosodását, hanem már jóval előbb. „Ebben a helyzet­ben, amiben ön van, egyszer felelősséget kell vállalni” - mondta kielégülve az ítélet- hirdetésen a bírónő. Vajon hány előadásban látta ez a nő Stohl Andrást, a rendkívül te­hetséges, s hiperérzékeny szí­nészt? S arra gondoltak, hogy ez a tíz hónap milyen nyomo­kat hagy benne? Ahogy tücsköt-bogarat szór­nak Kertész Ákosra is, aki egy amerikai nyilatkozatá­ban nem túl szalonképesen beszél a magyar nemzetről. De érdekel valakit az előz­mény, a mocskos zsidózás, s az, hogy a vályúnál kérődző fasiszták (értsd, a magyar parlamentben ülő szélső­jobboldali párt) vették ma­gukra elsőként azt a bizo­nyos inget. Miattuk, s a hoz­zájuk hasonlók miatt nekem is azonnal kinyílik a bicska a zsebemben. S hadd idézzem e rövid jegyzet végén Ady Endrét: „Aki élni, dolgozni és haladni akar ezért az or­szágért, büszkén viseli a kozmopolita címet, amit kle­rikális nacionalisták adnak neki. Ha valamikor csak­ugyan lesz ebből az ország­ból valami, ezeknek a koz­mopolitáknak köszönheti, nem pedig a sújtásos, félig Ázsiában élő, a nyers hús és a lótej daliás korán rágódó, zsidópüfölő s frázist gyártó hazaffffyaknak.” Gondolták volna, hogy ezek a sorok 1902-ben íródtak? KOMMENTÁR Ami a számok mögött van MÓZES SZABOLCS A politikusok népszerűségének felmérése ha­zánkban nem tartozik a felkapott kutatástípu­sok közé, évente egy-két ilyen jellegű közvé­lemény-kutatás jelenik meg. (S ezekből is álta­lában csupán az jut el az emberekhez, hogy A, B és C a legnépszerűbb, mígX, Yés Z a legin­kább elutasított politikus.) Kár, ugyanis a fel­mérésekből sokkal több is kiolvasható. A legutóbbi, az MVK ügynökség által tegnapelőtt közölt köz­vélemény-kutatás is számos érdekes tényre, trendre mutat rá, illetve igazol. A teljesség igénye nélkül nézzünkmeg párat! A parlament hat pártja közül négyet legalább három politikus is képvisel az első húsz mezőnyében, ám a Hidat és az SNS-t csak egy-egy, konkrétan a pártelnök. így egyrészt a Híd örülhet annak, hogy Bugár Béla az öt legnépszerűbb szlovákiai politi­kus között szerepel, ám mivel a listán egyetlen párttársa sincs, ezért továbbra is az elnökön áll vagy bukik a Híd népszerűsége. Ugyanez vonatkozik Ján Slotára és az SNS-re is. (Módszertani magyarázat: a megkérdezettek három nevet adhattak meg. így aki például - a magyar válaszadók nagy ré­sze - Bugáit jelölte meg, megnevezhetett volna még két másik hidas politikust is, ám ezt valamiért nem tette meg.) Az MKP még rosszabbul áll. Hiába állította meg tavaly a párt szétzilálódását- ami benne volt a pakliban -, és stabilizálta támogatottságát Berényi József, az MKP továbbra sem tud tartósan az 5 százalékos bejutási küszöb fölé kerülni. Miért? A válasz a szerdai felmérésből is kiolvasható: egy vezető arca sincs a legnépszerűbb húsz szlovákiai politikus között. Érdekesek a Smer adatai is. Robert Fico 33,2 százalékkal veze­ti a listát, utána egy kisebb szakadék, majd az ötödik helyen Robert Kaliňák 11,5 százalékkal, majd egy jókora szakadék, s a lista végén 2 százalék alatti népszerűséggel Marek Maďarič és Ján Počiatek nevébe botolhatunk. Miközben a korábban négy évig a második legfőbb közjogi méltóságnak számító Pa­vol Paška, illetve az egykori kormányalelnök, Dušan Čaplovič eltűnt a listáról. Ez akkor üthet vissza Ficóéknak, ha 2013-ban el kell dönteniük, kit jelölnek az egy évre rá búcsúzó Gašpa- rovič helyett államfőnek- ha pártbeli jelöltet keresnek, akkor ugyanis Paška és Čaplovič a kézenfekvő választás, ám akárme­lyik mellett döntenek is, hosszú hónapokig kell „felépíteni”. Üdítő Vladimír Mečiar fokozatos eltűnése a politikai ' süllyesztőben. Népszerűsége az utóbbi egy évben közölt há­rom felmérésben ugyan stabilan 3 százalék körül mozgott - ennyi a pártja támogatottsága is -, ám elutasítottsága 21-ről 10 százalékra csökkent. A választási ciklus,végére talán már azért is meg kell „küzdenie”, hogy a „legutáltabb” húszba egyáltalán bekerüljön. Félreértés ne essék, e sorok írója nem annak örül, hogy a listát évekig vezető Mečiar már nem olyan népszerűtlen, hanem annak, hogy egyre kevesebben tartják veszélyesnek, már senkit sem érdekel - és ezért telje­sen esélytelen a visszatérése. Fordított pályát írt le Ivan Miklós pénzügyminiszter. Míg ki­lenc hónapja a megkérdezettek alig 14 százaléka utasította el, addig most már több mint 21 százalék gondolkodik így. Intő jel az SDKÚ számára, hogy az öt leginkább elutasított politikus közül három (Dzurinda, Radičová, Miklós) ennek a pártnak a színeiben tevékenykedik. TALLÓZÓ OROSZ LAPOK Szörnyű csapás érte az orosz nyílt profi jégkorongli­gát (KHL) a Lokomotiv Jarosz- lavl légi szerencsétlenségével - írták az orosz lapok, azt latol­gatva, talpra tud-e állni a liga egyik legsikeresebb klubja, és hogyan folytatódnak a mérkő­zések. A Kommerszant rámu­tat, hogy a Lokomotiv volt az egyik legerősebb és legnép­szerűbb hokicsapat az ország­ban, háromszor lett orosz baj­nok. Játékát az erő és összjáték kombinációjajellemezte, min­tapéldája volt a szakszerű vá­logatásnak és a bölcs utánpót­lás-nevelésnek. Az írás szerző­je kiemeli, hogy több külföldi játékos is életét vesztette a sze­rencsétlenségben, a világ min­den tájáról érkeznek a klubhoz részvéttáviratok. A sport.ru portál felhívja a figyelmet arra, hogy 1979 augusztusában légi balesetben életét vesztette a szovjet Pahtakor Taskent 17 labdarúgója, akkor is a minszki járattal történt baleset. A rivá­lis klubok felajánlották, hogy egy-egyjátékost adnak a bajba jutott klubnak. A lap azt latol­gatja, hogy a KHL vezetősége 24-ről 23-ra csökkenti-e a liga csapatainak létszámát, s med­dig szünetelnek a mérkőzések. Sportszakemberek és klubve­zetők azt nyilatkozták, a meccseket folytatni kell, és a Lokomotiv-játékosok emlé­kének kell szentelni a bajnok­ságot. „Kegyeletsértés lenne most játszani...” - írja erről a sportexpress.ru. A portál sze­rint még nem világos, miként állítják talpra a Lokomotív csapatát, a „draft” kínálkozna megoldásnak. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom