Új Szó, 2011. szeptember (64. évfolyam, 203-226. szám)
2011-09-09 / 209. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. SZEPTEMBER 9. Vélemény És háttér 5 Ha a sokszínű koalícióban túl nagy az egyetértés, akkor a háttérben a mutyi keresendő Alku, kompromisszum, gerinc Nehezen feltételezhető, hogy kis hazánk tapasztalt újságolvasóinak bármelyike hanyatt vágódott volna a WikiLaeks által nyilvánosságra hozott anyagoktól, melyek szerint Fico a HZDS-szel, az MKP a Smerrel és sok mindenki más sok mindenki mással kormányalakítási modelleken törte a fejét. LOVÁSZ ATTILA Egyrészt: egy diplomáciai távirat önmagában nem tény, hanem a szakdiplomata rendelkezésére álló információinak értékelő összefoglalása, másrészt ugyanezen Ids hazánkban nincs olyan gazemberség, amit aktív politikusokkal összefüggésbe hozva ne hinnénk el. Pedig nagyon rosszul tesszük. Főleg akkor, amikor értékeléseinkben azért marasztalunk el politikusokat, amiért ha nem dicséret, de legalább egy tudomásulvétel járna. Ne feledjük, hogy a politika a lehetséges művészete. Olykor kibékíthetetlennek tűnő (marxistáék által antagonisz- tikusnak nevezett) érdekeket kell összehangolniuk. Nem sajnáljuk őket ezért, csak azt kell sokszor és sok helyen elmondanunk, hogy ez a kutya kötelességük. Nem először nyomtatjuk ki e hasábokon, de nem is utoljára, hogy politikusainknak azért adunk mandátumot és nem kis fizetést, hogy helyettünk vállaljanak konfliktusokat és az azokat simító egyeztetéseket. A konfliktusok pedig létünknél fogva adottak, nincs két egyforma ember, ezért eltérő érdekeket kell a közéletben kezelni. A másik szempont, vajon az általunk mandátumhoz jutott képviselő (a képünket viselő), közszolga (politikus, közjogi méltóság és egyéb ,,köz”-ök) mennyire állhat szóba az ellentábor - aki ellenfél, nem ellenség - képviselőjével. A válasz: érdekeink magasságában. A lehető legegyszerűbben megfogalmazva: ha létezik konszenzus abban, hogy a honi magyarok autonómiát akarnak, akkor annak elérése érdekében Meéiarral vagy Fi- cóval szövetkezni érdekképviselet és nem gerinctelenség. A politikai adok-veszek játszódott le a színfalak mögött 2006 nyarán, amikor az MKP azt fontolgatta (érdekes: akkor még a hazai magyar értelmiség véleményére is kíváncsi volt), koalícióra lépjen-e a Smerrel. Dzurindáék pedig ugyanezt fontolgatták Mečiar- ral. És? Programjuk megvalósításához kerestek partnert, akinek lehet ugyan büdös a lába, de ha az én választási ígéreteim megvalósításához egyengeti az utat, akkor politikusként maximum zsebkendőt teszek az orrom elé. Ezzel összefüggésben még egy eretnek gondolat: Radi- čová kormányát manapság totojázó kormánynak illik nevezni, pedig semmi mást nem csinál, csak folyamatosan egyeztet. Sokat veszekednek, hallik a köz szájából, nem is tudatosítva, hogy az egyértelmű, határozott, teljes egyetértésen alapuló kormányzás életveszélyes. Ha sokszínű koalícióban túl nagy az egyetértés, akkor a háttérben a mutyi keresendő, ha egyszínű a kormány, akkor meg a többség diktatúrája (s, persze, a mutyi) esete forog fenn. Szidjuk politikai elitjeinket bármiért, csak két dologért ne: az egyeztetésért és folyamatos alkudozásokért, valamint a kompromisszumkeresésért. Ez ugyanis a munkaköri leírásuk, enélkül semmi szükség nem lenne rájuk. Elintézné egy konduká- tor is. Volt már rá példa. Kisasszony, ne féljen, szakmabeli voltam, csak engem politikusnak hívtak. (Peter Gossónyi rajza) JEGYZET Nehéz emberek JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Kovács András 1964-ben forgatott dokumentumfilmet Nehéz emberek címmel, s olyan embereket mutatott be, akik szélmalomharcot vívtak az igazukért, mégsem adták fel. A magyar nép ugyanis soha nem tudta helyén kezelni a tehetségeit, a zseniket. Nem véletlenül mondja Czeizel Endre, hogy az isten mentsen meg valakit attól, hogy zseni legyen, hát még ha magyar. Ebbe halt bele Latinovits Zoltán is, aki nem bírta elviselni a középszert, s inkább, ha csak tehették, igyekeztek tőle távol tartani magukat. Inkább azonnal legendát csináltak belőle halála után. Ahogy szokásunkká vált az újratemetés is, mert a lelkiismeretünk mindig megszólal tehetségeink halála után. Látszólag véget ért a hercehurca Stohl András körül is, aki tíz hónap letöltendő börtönbüntetést kapott. A mocskolódásra szakosodott bulvársajtó hónapokig tartotta forrón az ügyet, s azt sulykolta belénk, hogy Stohl pitiáner bűnöző. Még az sem tartotta vissza őket, hogy időközben kiderült, az egyik sérült nem is a balesetben szerezte maradandó egészségkárosodását, hanem már jóval előbb. „Ebben a helyzetben, amiben ön van, egyszer felelősséget kell vállalni” - mondta kielégülve az ítélet- hirdetésen a bírónő. Vajon hány előadásban látta ez a nő Stohl Andrást, a rendkívül tehetséges, s hiperérzékeny színészt? S arra gondoltak, hogy ez a tíz hónap milyen nyomokat hagy benne? Ahogy tücsköt-bogarat szórnak Kertész Ákosra is, aki egy amerikai nyilatkozatában nem túl szalonképesen beszél a magyar nemzetről. De érdekel valakit az előzmény, a mocskos zsidózás, s az, hogy a vályúnál kérődző fasiszták (értsd, a magyar parlamentben ülő szélsőjobboldali párt) vették magukra elsőként azt a bizonyos inget. Miattuk, s a hozzájuk hasonlók miatt nekem is azonnal kinyílik a bicska a zsebemben. S hadd idézzem e rövid jegyzet végén Ady Endrét: „Aki élni, dolgozni és haladni akar ezért az országért, büszkén viseli a kozmopolita címet, amit klerikális nacionalisták adnak neki. Ha valamikor csakugyan lesz ebből az országból valami, ezeknek a kozmopolitáknak köszönheti, nem pedig a sújtásos, félig Ázsiában élő, a nyers hús és a lótej daliás korán rágódó, zsidópüfölő s frázist gyártó hazaffffyaknak.” Gondolták volna, hogy ezek a sorok 1902-ben íródtak? KOMMENTÁR Ami a számok mögött van MÓZES SZABOLCS A politikusok népszerűségének felmérése hazánkban nem tartozik a felkapott kutatástípusok közé, évente egy-két ilyen jellegű közvélemény-kutatás jelenik meg. (S ezekből is általában csupán az jut el az emberekhez, hogy A, B és C a legnépszerűbb, mígX, Yés Z a leginkább elutasított politikus.) Kár, ugyanis a felmérésekből sokkal több is kiolvasható. A legutóbbi, az MVK ügynökség által tegnapelőtt közölt közvélemény-kutatás is számos érdekes tényre, trendre mutat rá, illetve igazol. A teljesség igénye nélkül nézzünkmeg párat! A parlament hat pártja közül négyet legalább három politikus is képvisel az első húsz mezőnyében, ám a Hidat és az SNS-t csak egy-egy, konkrétan a pártelnök. így egyrészt a Híd örülhet annak, hogy Bugár Béla az öt legnépszerűbb szlovákiai politikus között szerepel, ám mivel a listán egyetlen párttársa sincs, ezért továbbra is az elnökön áll vagy bukik a Híd népszerűsége. Ugyanez vonatkozik Ján Slotára és az SNS-re is. (Módszertani magyarázat: a megkérdezettek három nevet adhattak meg. így aki például - a magyar válaszadók nagy része - Bugáit jelölte meg, megnevezhetett volna még két másik hidas politikust is, ám ezt valamiért nem tette meg.) Az MKP még rosszabbul áll. Hiába állította meg tavaly a párt szétzilálódását- ami benne volt a pakliban -, és stabilizálta támogatottságát Berényi József, az MKP továbbra sem tud tartósan az 5 százalékos bejutási küszöb fölé kerülni. Miért? A válasz a szerdai felmérésből is kiolvasható: egy vezető arca sincs a legnépszerűbb húsz szlovákiai politikus között. Érdekesek a Smer adatai is. Robert Fico 33,2 százalékkal vezeti a listát, utána egy kisebb szakadék, majd az ötödik helyen Robert Kaliňák 11,5 százalékkal, majd egy jókora szakadék, s a lista végén 2 százalék alatti népszerűséggel Marek Maďarič és Ján Počiatek nevébe botolhatunk. Miközben a korábban négy évig a második legfőbb közjogi méltóságnak számító Pavol Paška, illetve az egykori kormányalelnök, Dušan Čaplovič eltűnt a listáról. Ez akkor üthet vissza Ficóéknak, ha 2013-ban el kell dönteniük, kit jelölnek az egy évre rá búcsúzó Gašpa- rovič helyett államfőnek- ha pártbeli jelöltet keresnek, akkor ugyanis Paška és Čaplovič a kézenfekvő választás, ám akármelyik mellett döntenek is, hosszú hónapokig kell „felépíteni”. Üdítő Vladimír Mečiar fokozatos eltűnése a politikai ' süllyesztőben. Népszerűsége az utóbbi egy évben közölt három felmérésben ugyan stabilan 3 százalék körül mozgott - ennyi a pártja támogatottsága is -, ám elutasítottsága 21-ről 10 százalékra csökkent. A választási ciklus,végére talán már azért is meg kell „küzdenie”, hogy a „legutáltabb” húszba egyáltalán bekerüljön. Félreértés ne essék, e sorok írója nem annak örül, hogy a listát évekig vezető Mečiar már nem olyan népszerűtlen, hanem annak, hogy egyre kevesebben tartják veszélyesnek, már senkit sem érdekel - és ezért teljesen esélytelen a visszatérése. Fordított pályát írt le Ivan Miklós pénzügyminiszter. Míg kilenc hónapja a megkérdezettek alig 14 százaléka utasította el, addig most már több mint 21 százalék gondolkodik így. Intő jel az SDKÚ számára, hogy az öt leginkább elutasított politikus közül három (Dzurinda, Radičová, Miklós) ennek a pártnak a színeiben tevékenykedik. TALLÓZÓ OROSZ LAPOK Szörnyű csapás érte az orosz nyílt profi jégkorongligát (KHL) a Lokomotiv Jarosz- lavl légi szerencsétlenségével - írták az orosz lapok, azt latolgatva, talpra tud-e állni a liga egyik legsikeresebb klubja, és hogyan folytatódnak a mérkőzések. A Kommerszant rámutat, hogy a Lokomotiv volt az egyik legerősebb és legnépszerűbb hokicsapat az országban, háromszor lett orosz bajnok. Játékát az erő és összjáték kombinációjajellemezte, mintapéldája volt a szakszerű válogatásnak és a bölcs utánpótlás-nevelésnek. Az írás szerzője kiemeli, hogy több külföldi játékos is életét vesztette a szerencsétlenségben, a világ minden tájáról érkeznek a klubhoz részvéttáviratok. A sport.ru portál felhívja a figyelmet arra, hogy 1979 augusztusában légi balesetben életét vesztette a szovjet Pahtakor Taskent 17 labdarúgója, akkor is a minszki járattal történt baleset. A rivális klubok felajánlották, hogy egy-egyjátékost adnak a bajba jutott klubnak. A lap azt latolgatja, hogy a KHL vezetősége 24-ről 23-ra csökkenti-e a liga csapatainak létszámát, s meddig szünetelnek a mérkőzések. Sportszakemberek és klubvezetők azt nyilatkozták, a meccseket folytatni kell, és a Lokomotiv-játékosok emlékének kell szentelni a bajnokságot. „Kegyeletsértés lenne most játszani...” - írja erről a sportexpress.ru. A portál szerint még nem világos, miként állítják talpra a Lokomotív csapatát, a „draft” kínálkozna megoldásnak. (MTI)
