Új Szó, 2011. szeptember (64. évfolyam, 203-226. szám)
2011-09-07 / 207. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. SZEPTEMBER 7. Régió-szülőföld 11 Anyalai Pepes Sándor prímás átvehette a Népművészet Mestere-díjat Dráfi László felkarolja az ifjú tehetségeket, fesztiválokat szervez Nincs ideje betegeskedni Anyalai Pepes Sándor kürti otthonában érzi igazán jól magát (A szerző felvétele) Kürt. Nyolcvan évvel ezelőtt fogott először a kezébe hegedűt, azóta csak igen ritkán vált meg a hangszerétől. Anyalai Pepes Sándornépzenész, prímás augusztus 20-án, Budapesten vette át a Népművészet Meste- re-díjat. SZÁZ ILDIKÓ Ilyen elismerésben eddig egyetlen szlovákiai prímás sem részesült. Kürti otthonában fogadott bennünket, hogy ízes történeteivel, dalaival szórakoztasson. Életre szóló küldetésének tartja mások szórakoztatását. Igaz tehát, hogy ön négyéves korában fogott először hegedűt a kezébe? A született zenész jól tudja, hogy gyógyír, örömforrás a muzsika. Az igazi muzsikus akkor is játszik, ha gond és baj emészti. Most sem hagytam abba, amikor gyengélkedtem egy kicsit. Ne is írjon sokat arról, hogy orvosi kezelésre szorultam a vérnyomásom miatt, nincs időm nekem a betegeskedésre. Addig fogok játszani, amíg ki nem esik a kezemből a hegedű. Egyetlen fellépést sem mondtam vissza betegség miatt. Ha az embereknek szükségük van a zenémre, mennem kell. A díj átvétele mellett fel is lépett az ünnepségen. Nagy megtiszteltetésként ért az elismerés, elsősorban azért, mert a Népművészet Mestere- díjat eddig csak kiemelkedő magyarországi prímások vehették át. A Magyar Állami Népi Zenekarral együtt játszhattam a díjátadón, ami külön öröm volt számomra. Kürtön a családdal ünnepeltünk valamivel később, mondanom sem kell, hogy a szeretteimmel töltött idő semmivel nem pótolható. Együtt hallgattuk meg a Vág-Garam közi népzenét tartalmazó, nemrég megjelent hanghordozót. Tíz unokám és négy dédunokám van, de hamarosan megszületik az ötödik. A gyerekek nagy része sikeresen folytatja a nagyapa és a dédapa örökségét. Én is az apámtól tanultam a fegyelmet, a pontosságot, továbbá azt, hogy csak a tehetséggel párosuló igyekezet és alázat hozhat eredményeket. Apám, példaképem előtt tisztelegtem azzal, hogy felvettem a Pepes művésznevet. Milyen érzéssel gondol vissza az elmúlt évtizedekre? Boldog vagyok, hiszen elértem mindazt, amit egy falusi prímás valaha is elérhet: muzsikáltam szerte a nagyvilágban, ismert a müncheni, a bécsi és a berlini közönség. Háborús időben sem tettem le a hegedűt, és bár három évig leventeként, két további évig katonaként szolgáltam, mindenütt volt igény a jó zenére. Magyarul, szlovákul, angolul és németül is beszélek. A zene azonban nem ismer nyelvi akadályokat, legfeljebb abban különbözik a hallgatóság, hogy egy-egy tájegységen mások a kedvenc nóták. Sok év alatt megtanultam, hogy mit kívánnak a vendégek. Pillanatokon belül alkalmazkodunk abban az esetben is, ha éppen más zenét kémek, mint amivel készültünk, ám ehhez sok tapasztalatra, profizmusra van szükség. Nem ez volt az első rangos kitüntetés, amelyben részesült. Kürt község önkormányzata is tisztelgett már jeles szülötte előtt, és jelentős államikitüntetést is kapott. A roma kultúráért kifejtett áldozatos tevékenységéért vettem át a Szlovák Köztársaság ezüst plakettjét. Kürtön a település kulturális fejlesztéséért, Kürt község díját adományozták nekem. Jó érzés, ha értékelik a munkámat. Nem bántó szándékkal mondom, de a műzene a vendéget becsapja, a szórakozni vágyó és zeneértő közönség tisztában van azzal, hogy az ilyen muzsika nem hatolhat a szívig! Ezért ragaszkodom én az élő zenéhez, ezért fogom ezt művelni, amíg csak élek, amíg csak szükségük lesz rám az embereknek. Rabul ejtette a fekete zongora SZÁZ ILDIKÓ Születése óta különös párbeszédet folytat a zenével, és a muzsika segítségével életre szóló barátságot köt a hallgatósággal. Dráfi László zenetanár, a Kis Arany Oroszlán hagyományőrző együttes alapítója, az ifjú tehetségek felkarolója. Lelkesedésével megfertőzi a tanítványait is. Tehetséges az unoka Édesapja a bártfai fürdőhelyen játszott, ahol Dráfi László egy alkalommal meglátogatta édesanyjával. Volt ott egy zongora, a kisfiú egy pillanatra sem tágított mellőle. Kérte szüleit, vegyenek neki zongorát. „Édesapám egy napon beállított az áhított fekete zongorával, és beírattak zeneiskolába. A nagymamám kis idő múlva felkereste Czanik Irént, a zenede akkori igazgatóját és megkérdezte tőle, tehetséges vagyok-e” - emlékezett vissza a kezdetekre Dráfi. A szakember igenlő válaszát követően a nagyi új zongorát vett a fiúnak, aki ezt azzal hálálta meg, hogy napi 8-10 órát gyakorolt. „Felvettek a pozsonyi konzervatóriumba, amit 2002-ben sikeresen elvégez'Ml í ■ %• Legközelebb Vincze László levéltárost mutatjuk be. Játékával elvarázsolja a käzônségä (Képarchívum) tem. Korábban már a csehországi Roudnice nad Labemben, a Vít Nejedlí cseh zeneszerző nevét viselő konzervatóriumban zongorajátékot tanultam, és fúvós hangszereken is játszottam” - tette hozzá Dráfi László. Zenetanár lett Érsekújvárban Egy ideig Besztercebányán játszott, és már ekkor akadtak ifjú pártfogoltjai. „Később családi okok miatt visszaköltöztem Érsekújvárba, ahol 1991 óta a művészeti alapiskola pedagógusaként dolgozom. Áz elmúlt húsz évben Nyitrán, Pozsonyban és Nagyszombatban tökéletesítettem zenei ismereteimet” - egészítette ki az elmondottakat Dráfi. A zenészt tanárai és barátai arra biztatták, előadóművészként érvényesüljön. Érsekújvárban 1994-ben egalapította a Kis Arany Oroszlán gyermek folklórcsoportot, amely sikeresen képviseli a várost az itthoni és a külföldi turnékon. Előteremti az útravalót Az ifjú tehetségek felvonultatása érdekében, tizenhét éve rendezi meg Dráfi László az Érsekújvári Gyermek Folklór fesztivált, amelyen több mint háromszáz tehetség táncol és énekel. A felfedezett gyerekek közül többen művészeti alapiskolába járnak, lelkesen készülnek a próbákra, és örülnek a fellépéseknek. Dráfi László néhány éve alapítványt hozott létre, Érsekújvári Gyermek, Iíjú- sági és Felnőtt Művelődési Társulás névvel. „Van úgy, hogy nagyon elkeseredem. A pályázati lehetőségek keresése, a pályázatok megírása időigényes, és még így sem járok mindig sikerrel. Nemzetközi rendezvények szervezésekor elő kell teremtenem a gyerekek étkeztetésére, elszállásolására, útiköltségre és a díjakra a szükséges anyagiakat, nem terhelhetem ezzel a szülőket” - mondta Dráfi. Szerencsére Érsekújvár vezetése a zenetanár mellé állt. „Szeretem a zenét és szeretek dolgozni a gyerekekkel, tiszteletben tartom az idősebb generációt, és igyekszem tőlük elsajátítani mindazt, amit továbbadhatok a tanítványaimnak” - vallja. Idén is megszervezi az érsekújvári folklórfesztivált, és szeretné kiadni módszertani könyvét, amely a hagyomány- őrzésről, a szellemi örökség átmentéséről szólna. Tervez és szervez, gondolatban már az év végi koncertek forgatókönyvén dolgozik. „Remélem, a jóisten ad annyi erőt, hogy mindent meg tudjak valósítani, amit elterveztem. Odaadó pedagógus kollégák és a művelődési központ dolgozói nélkül azonban nem sokra jutnék” - egészíti ki az elmondottakat Dráfi László, akinek nevéhez fűződik a Luxurians fúvószenekar megalapítása és a tehetséges akordeonisták képzése. Kerékpárt Sáradi Boglárka, Kistárkány Itt mindenki tiszta egyesi A 2010/2011 -es tanév végén közölt felhívásunkra ismét sok tiszta egyes bizonyítvány érkezett szerkesztőségünkbe.Tizenegy szerencsés diák ajándékot kap. Óriás kirakót nyert: Mészáros Vivien, Farnad Horváth Barbara, őrös Kiss Tamás, Szolnocska Pál Tamás, Nagybalog Kulacs Dóra, Balóny Iskolatáskát nyert: Rákász Fanny, Dunaszerdahely Bende Krisztián, Diószeg Lóci Dávid, Felsőszeli Basternák Nikolett, Perbete Tolvaj Zsanna, Gömörsíd A nyerteseknek gratulálunk! A nyereményeket postán küldjük el.