Új Szó, 2011. augusztus (64. évfolyam, 177-202. szám)
2011-08-11 / 186. szám, csütörtök
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2011. AUGUSZTUS 11. www.ujszo.com MOZILES A majmok új bolygója Akinek nincs élménye A majmok bolygójával kapcsolatban, az azért, akinek van - látta Tim Burton tíz évvel ezelőtt készült A majmok bolygója című moziját, esetleg a még korábbi verziók valamelyikét - az azért fog beülni a moziba Rupert Wyatt rendező A majmok bolygója: Lázadás című sci-fijére. Közönségcsalogató produkció már magával a címmel és a filmtörténeti hátterével, és minden bizonnyal közönségsiker is lesz. Erre utal a tény, hogy a premierhétvégén Észak-Amerikában 54 millió dollárért keltek el rá a jegyek, ezzel a produkció első lett az ottani kasszasikerlistán. A pénztárrobbantó siker ellenére az új műaTim Burton-os opus első hétvé- gés nézettségét nem szárnyalta túl. Talán mert túl sok meglepőt nem hoz azon túl, hogy alkotói meglovagolták a technikát. Olyan majomlényeket teremtettek animációval, hogy azokat a képességeket, amelyekkel ezek a filmbéli lények élnek, még a sci-fi lepie alatt is nehéz elfogadtatni. Ez a leginkább kizökkentő: hogy a karakterklisékre és megoldássablonokra építő sztori abszolút hiteltelenbe megyei (nem elsősorban az ábrázolt majomintelligenciára gondolok). A lázadásig, illetve a támadásig azonban képes elragadni a látvány, bár már addig is érezhető, ki a jó, ki a rossz a mesében. Ám a történetjó ideig pontos érzékkel dolgozik olyan motívumokkal, amelyek telibe hatnak az érzelmekre (pl. amikor a bezárt főmajom, Caesar olyan ablakot fest a falra, amilyenen korábban otthon nézett ki a szabadba; s az apa-fiú kapcsolat is végig ilyen). Az érzelmi ráhatás a főmajom viselkedésével és intelligenciájára épülő cselekedeteivel irányított a leginkább: magával ragadó ereje van annak a bájnak, amely a majmot körülveszi. De az abszolút pozitív kisugárzású James Francónak, illetve az általa életre keltett figura, Will Rodman naivitásának úgyszintén vonzereje van. Az alapötletből izgalmasan és humorosan, emberi léptékkel követhetőn bontakoznak a szálak, mígnem minden megtörik, és a film átmegy túl hangos, túl tűzo- kádó akcióőrületbe, amelynek pusztító lángjait szép romantikus csöpögéssel oltják el a végén. Tallósi Béla Értékelés: <#«QO Az abszolút pozitív hős, Will Rodman (James Franco) és rokonszenves társa, Caroline (Freida Pinto) (Fotó: Bontonfilm) Egy hét munka, kacagás, egy összetartó kis csapat, könyvborítókról lelépett bálványok Ir(T)áS - IRodalmi Tábor STb Nem titok, hogy az SZMÍT tehetségkutató és -gondozó munkáját látva és benne ténykedve erősödött meg az elhatározás bennem, hogy Magyarországon is szükség van egy hasonló rendszerre, így született meg az Ir(T)áS tábor ötlete. CSAPODY KINGA Ezt a Szépírók Társasága és szerencsére az NKA is támogatandónak ítélte, és elkezdhettük szervezni az augusztus 1. és 7. közötti időszakra az IRodalmi Tábor STb névre keresztelt rendezvényt. A helyszín Visegrád, a Mogyoróhegy teteje, igazán mesés díszlet az alkotáshoz. Huszonnégy középiskolás, egyetemista költözött be augusztus 1-jén a faházakba, azzal a céllal, hogy minél többet tudjanak meg a kortárs irodalomról, véleményt kapjanak saját szövegeikről, feladatokon keresztül teszteljék magukat. Az ország minden pontjáról érkeztek - Pécstől, Szegeden át, Veszprémig -, valamint Szlovákiából is hárman, Miklós Eszter, Nagy Csilla és Puzsér Zsuzsanna. A szemináriumi munka négy csoportban zajlott, mentorok terelgették a legkülönfélébb olvasottsággal és technikai tudással érkezett markáns karaktereket - Bíró-Balogh Tamás, Szabó Tibor Benjámin és az én csoportomban prózások és lírások egyaránt kerültek, Jenei László a kritikaírás fortélyait próbálta átadni a rábízottak- nak, pihenésképp pedig ők is elvégezték a közös feladatot - náluk közös novella született. Az irtás, a tábor és a nagyvillám szavaknak kellett beépülniük a szövegekbe, ezt igazán egyedi módokon oldották meg - kinél indiántábort idézett a nagy villám, kinek mellkasra tetoválva jelent meg, valaki szúnyogot, darazsat irtott, mások érzelmeket vagy épp férfiasságot. Talán az sem véletlen, hogy az a csoport, ahol a FIK-es fiatalok voltak, talált ki magának egy fiktív női karaktert, Hajdú Hanna Zoét, és írta meg kalandos életének momentumait. Hogy a fiktív személyekkel különösen aktív viszonyt ápol-e az, aki Tsúszó Sándor mellett nő fel, vagy a Hizsnyai Zoltánnal folytatott beszélgetés - mely során mesélt a szlovákiai magyar irodalomról az Iródiá- ról, és olvasott a Tsúszó- életműből is - adta az ötletet, vagy az őszi Textúrán kreált Cservenka Krisztián született újra Zoé (szöveg)testében, nem tudni. A feladatokon és javítgatásokon kívül a napközbeni előadásokból is rengeteget lehetett tanulni, például ikonográfiát, a szemiotika alapjait, vagyis a képző/művészetről való máshogy gondolkodást Géczi János a reneszánszon messze túlmutató előadásából. Vagy épp a nyomtatott irodalmi lapokról és az online felületekről, portálokról. Hogy hova lehet vagy érdemes és miként szöveget küldeni, melyek azok, amikre napi rendszerességgel illik ránézni. Kosztolányiról is lehullt az irodalomkönyvek sztereotípiája, bicikliztünk a vajdasági magyar irodalomban Török Zolival (a szerző, Aaron Blumm és beszélgetőtársa, Ladányi István navigálásával), és Erdély sem maradt ki, Balázs Imre József avatott be minket az ottani kortárs irodalmi életbe. Az igazi íróportrék azonban esténként keltek életre, eljöttek közénk, hogy válaszoljanak a felmerülő kérdéseinkre, tanácsokat adjanak, olvassanak nekünk. Varró Dani hajnali kettőkor még bírta a költészetről való diskurzust, és a reggelinél már újra figyelmesen hallgatta, ahogy az egyik táborlakó szavalja neki verseit. Háy János olyan vehemensen, akkora át- érzéssel beszélt az alkotási folyamatról, és mindez olyan szépen összecsengett azokkal, amikről szemináriumokon beszéltünk, hogy mindenkit lenyűgözött. Grecsó Krisztián nem csak íróként és szerkesztőként volt jelen, hanem az este egy pontján gitárt ragadva még koncertezett is, a Kispál-vonulat egy idő után átfordult Csókkirályba, sőt még azt is megtudtuk, hogy Kossuth Lajos mit üzent. Garaczi László táboro- zós novelláján, a Sóderezésen röhögött mindenki a legtöbbet, a csapat együtt élt a szöveggel, feleségét, Nagy Ildikó Noémit meg azért várták külön, mert Eggyétörve című prózakötetét szedték szét darabjaira a kritikaírók. Karafiáth Orsolya és Csema-Szabó András színpadi marakodása is szórakoztató volt, a szövegeikkel pedig bebizonyították, hogy a médiahac- keken túl is, valóban megérdemlik a figyelmet. Az utolsó esti tábortűz mellett Csapiár Vilmos, a Szépírók Társaságának elnöke mondott véleményt" a gálán elhangzott szövegekről, értékelt, Kollár Árpáddal és Balázs Imre Józseffel együtt tanácsokkal látta el a fiatalokat. A gitár és a táborlakók hangja még szombaton is betöltötte a hegyet, és reméljük jövőre is be fogja, még többen csatlakoznak hozzánk, addig pedig marad a szöveggondozás, amihez szintén lehet csatlakozni az Ir(T)áS facebook oldalán vagyablogunkon. Nulladik napon még nem volt ennyi ember a Szigeten; s talán nem túlzás leírni, hogy máris lezajlott az idei fesztivál legjobb koncertje Mindenkit meghódított a kis herceg JUHÁSZ KATALIN Budapest. Az aggodalom szerencsére feleslegesnek bizonyult: nem volt elégedetlenség, az utolsó sorokban is jól szórakoztak, és senki sem dúlt-fúlt, hogy rosszul lát, és nem tudja megközelíteni a színpadon csodát művelő apró embert. Prince nem egy langaléta termet, nem is a legfiatalabb a maga ötvenhárom évével, a végére mégis beleszerettek a kiscsajok, sőt az őket kísérő férfiak is elégedetten rángatóztak a tömegben. Nulladik napon még nem volt ennyi ember a Szigeten. És hogy milyen volt a koncert? Nos, talán nem túlzás leírni, hogy máris lezajlott az idei fesztivál legjobb koncertje. Ez az apró ember hatalmas zseni. A régi számait is abszolút frissen tudja tartani, áthangszereli, korszerűsíti őket, a főleg nőkből álló zenekar tagjai, ha kell, bravúrosan vokáloznak és énekelnek is, a fény- és hangtechnika szintén jelesre vizsgázott, Prince pedig már az első tíz percben meghódított mindenkit, hogy aztán két és fél órán keresztül azt csináljon velünk, amit akar. Ha azt kérte, hogy lendüljenek magasba a kezek, az utolsó sorokban is csá- polni kezdtek, ha pedig énekeltette a közönséget, még én is bekapcsolódtam, pedig nekem aztán tényleg nincs hangom. A legszimpatikusabb az volt, hogy szemmel láthatóan ő is élvezte a koncertet, egyáltalán nem tekintette vidéki hakninak. A fesztivál honlapján valaki azt írta, ez volt a nyolcadik Prince-koncertje, de ez volt a legjobb. Nos, ez mindent elmond. A hardcore-fanok egyébként már fél öttől ott álltak a nagyszínpad első soraiban, és ez komoly teljesítmény, mert fél kilencig kellett várniuk a popikonra, akiről állítólag soha nem lehet tudni, mit kapunk tőle. Hírlik, hogy zenekarával 120 dalt próbált el a koncertturné előtt, hogy mindenütt mást kapjanak a rajongók, azok is, akik országról országra követik őt. Funkys szettel kezdett, a Pop Life és a Musicology után pedig rövid szünet és a kötelező átöltözés után megszólalt a Cream, utána a nyolcvanas évek romantikus megaslágere, a Purple Rain, ami alatt bíbor konfettiesőt zúdítottak a nyakunkba. Aztán a ráadásban jött egy egyveleg, pár perc egy csomó slágerből (When Doves Cry, SingOtheTime...) Áz, hogy remek hangja van, nem meglepő, elvégre énekes. Azt is tudjuk, hogy egész jól gitározik és zongorázik. Amikor viszont basszusgitárt ragadott és lejátszott rajta néhány futamot, tényleg leesett az állam, mert ilyen basszusmeneteket rég hallottam bárkitől. De nem ez volt a legelképesztőbb, hanem az, hogy a számok alatt ritmusra beszélt, mintegy a dalba rímekkel beleimprovizálva kommunikált a zenészeivel és a világítókkal. Ez valami egészen fenomenális ritmusérzékről tanúskodik. A második ráadáskor a Let’s Go Crazy-vel indult az 1984-es Purple Rain-lemezről, persze rendesen áthangszerelve, modernizálva. Aztán elénekelte nekünk a Nothing compares to you-t is, amelyről megoszlanak a vélemények, hogy Sinead O’Connor énekli-e jobban, vagy Prince, de az biztos, hogy Prince írta, úgyhogy akkor énekli, amikor csak kedve tartja. Ekkor már sírtak a lányok az első sorokban, a kivetítőn többször mutatták őket. A legszebb a vége volt. A vokalista lány lement a közönség közé, és egy csomó emberrel tért vissza a színpadra. Az a 20-25 szerencsés ott táncolhatott az est sztárjával. Olyan volt, mint valami klubkoncerten, leszámítva a marcona biztonságiakat, akik nyilván bárkit tarkón csaptak volna, ha kárt tesz a kis hercegben. De persze feleslegesnek bizonyult az aggodalom. Hiszen bármennyire is a show része volt ez a pár perc, úgy tűnt, tényleg barátok táncoltak ott együtt... Miklós Eszter, Nagy Csilla, Puzsér Zsuzsanna Ez az apró ember hatalmas zseni...
