Új Szó, 2011. augusztus (64. évfolyam, 177-202. szám)
2011-08-05 / 181. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. AUGUSZTUS 5. Vélemény És háttér 5 Harabin többször igazolta, hogy a bírói függetlenséget a saját jogaként fogja föl Talárt le, talárt föl Megfosztaná bírói talárjától Harabin főbírót az igazságügy-miniszter. Nem csoda, hogy idáig jutott, hiszen Harabin nemegyszer adta tudtára a világnak, legalábbis e kis hazának, hogy az orwelli „egyenlők és egyenlőbbek” pártállami gyakorlatát igen nagyon kedveli. A baj csak az, hogy a javaslat nem jókor és nem is a legjobb indoklással született. LOVÁSZ ATTILA Közismert tény ugyanis, hogy Harabin az után lett főbíró, hogy közben miniszter volt, mégpedig úgy, hogy egy másodpercre sem tagadta, miniszteri munkáját kifejezetten politikai tevékenységnek tekinti. A harmadik hatalmi ág (a bírói kar) munkájának lényegét tekintve már ekkor vége volt a világnak (legalábbis a demokráciát nem csak mantraként használó szabad polgárok körében). Az már csak hab a tortán, hogy egy drogkereskedőhöz fűződő viszonyát olyan játszi könnyedséggel kezelte, mint valamely kormányzati politikusunk a speciális halászengedélyt, magyarán, lepattintotta magáról a témát, ami bíró és miniszter esetében sem tekinthető tisztázott helyzetnek. Ha ezek után valaki azon csodálkozik, hogy a főbíró azok oldalára állt, aldk milliókban mérik felháborodásukat, mert nem lettek speciális bírók, és ezért az ezer sebből vérző országtól eszméletlen pénzeket kérnek kárpótlásul, feltehetően még mindig abban hitt, hogy szakmai kérdésekben a főbírónk kritikán felül álló tekintély. Pedig nagyon nem így van, mert ha a járási és kerületi bíróságok elégedetlen bírói sok pénzt perelnek ki (maguknak), csak idő kérdése, ugyanilyen alapon mikor melyik körorvos pereli be az államot, hogy nem annyit keres, mint a klinika szívspecialistája, mikor pereli be a sorszerkesztő a kiadót, hogy kevesebbet keres, mint a rovatvezető, és megéljük azt is, hogy a kétéves szakmunkás- képzőt végzett ember kikéri magának, hogy fizetése nem azonos az atomerőmű mérnö- kéével. Az ügy ugyanis ennyire szimpla és ennyire felháborító. Ha ezt egy főbíró nem látja, akkor nem hogy az ország első embere nem lehet egy hatalmi ágban, hanem egy kisközség helyi képviselői posztjára is alkalmatlannak minősül. Persze, mindez csak akkor igaz, ha a főbíró az első a bírók közt, s nem akkor, amikor politikát „csinál”. Márpedig Harabin nemegyszer igazolta, hogy igenis politizál, hogy a bírói függetlenséget a saját jogaként fogja föl és a pártatlanság gyakorlata idegen tőle. Mindez éppen elég ok arra, hogy ne legyen meghatározó személyisége a szlovákiai igazságszolgáltatásnak, mert eljön a nap, amikor nagyon sokan (kritikus tömegnek is hívják ezt a számot) egyszerűen semmibe veszik a bírósági döntéseket és kifejezetten méltányossági alapon vezetik majd be az anarchiát. Ennyit a felelősségtudatról, bár annak hiányáról is oldalakon át értekezhetnénk. A baj csak az, hogy az igaz- ságügyminiszter-asszonyjelen- legi javaslata, mely szerint Harabin az országot veszélyeztette a bírók úgymond kártalanítása ügyében ugyancsak politikai érvnek tekinthető. Jó politikai érv, igenis használható, de szakmailag nem kell, hogy megállja a helyét. És ezt nem csak azért állítjuk, mert a bírói kar egy része Harabin pártján áll majd. Summa summarum: félő, hogy egy jó politikai, kevésbé jó szakmai javaslat megvalósításának hiányában Harabin még sokáig veszi föl - legalábbis képletesen - a bírói talárt, ami viszont, akár tetszik, akár nem valakinek, az ország számára nagyon rossz hír.- Sajnálom, idén csak esős üdüléseink vannak. (Peter Gossányi rajza) A politikusok olykor úgy érzik, a nagy nyereség egy részét jó lenne becsalogatni az államkasszába Licenc bagóért MÓZES SZABOLCS Attól függetlenül, hogy a hét elején mely magamutogató független politikus vetette fel a témát, érdemes elgondolkodni azon, mennyit lehetne kisajtolni a mobilcégekből e hónapban lejáró licencük meghosszabbításáért. A mobüszolgáltatók licenc alapján működtethetik szolgáltatásaikat - a licencért pedig fizetni kell. A licencre azért van szükség, mert műszaki okok miatt nem léphet a piacra korládan számú vállalat, csupán néhány szolgáltató. Szlovákiában a 90-es években az Orange és a T- Mobile jogelődje kapott licenced ezek most járnak le. (A harmadik operátor csak később lépett a piacra, neki csak évek múltán lesz aktuális a hosszabbítás.) A távközlési törvény eredetileg nem is számolt azzal, hogy a licenchosszabbításért pénzt lehetne kérni - kis szlovákiai abszurd, mondhatnánk. Ezt először az OKS képviselői vették észre az év elején, amikor a költségvetés bevételi oldalát potenciálisan aládúcoló pótforrásokat kerestek. Javaslatukat - mely szerint a hosszabbításért a Távközlési Hivatal pénzt kérhet - a parlament tavasszal fogadta el. Miután a változtatás megtörtént, a kérdés csak az, milyen árat fog kérni a hivatal a szolgáltatóktól. A pénzügyminisztérium tavasszal úgy számolt, hogy cégenként 5 millió eurós összegről lehet szó, a legújabb szakági pletykák szerint ennél valamivel többet, 15-30 millió eurót kérhetnek a szolgáltatóktól a licenc tízéves meghosszabbításáért. És itt kell egy kicsit elgondolkodni azon, mennyire helyénvaló az összeg. A szolgáltatók természetesen bármilyen licencdíjat sokallani fognak, de ha megnézzük, milyen forgalmat bonyolítanak le és milyen az évi adózás utáni nyereségük - ezt euró százmilliókban mérik -, láthatjuk, hogy még a fentebb jelzett magasabb árat is mellényzsebből kifizetik. Mely vállalat ne fizetne ki 5 vagy 15 millió eurót egy licencért, melynek köszönhetően tíz éven keresztül évente a licencdíj sokszorosát teheti zsebre nyereségként? A szolgáltatók természetesen elmondják majd, hogy ők mennyit invesztáltak a hálózat kiépítésébe, ám ez már a múlt. A következő tíz évben pedig nem várnak rájuk ilyen nagy volumenű beruházások, emellett pedig le kell szögezni, hogy a 10-15 évvel ezelőtti invesztícióik is már régen megtérültek. A mobilcégek a legnyereségesebb vállalatok közé tartoznak, ami nem csoda, mivel kvázi monopolpiacon működnek. A politikusok pedig ezt látva értelemszerűen olykor úgy érzik - jogosan -, a nagy nyereség egy részét jó lenne becsalogatni az államkasszába. Erre gyakorlatilag két mód van: vagy sokat kérni a licencért, vagy különadót kivetni a szektorra - a két megoldás közül kétségkívül az előbbi a transzparensebb és elegánsabb. A következő napokban, hetekben meglátjuk, a Távközlési Hivatal - élén a Smer jelölte vezetővel - mennyire veszi komolyan feladatát, s milyen licencdíjat szab meg. KOMMENTÁR Neoliberális mesemondók MOLNÁR IVÁN Minden országnak megvannaka saját neoliberális mesemondói. Azok a politikusok, akik közgazdaságtani guruknak, az egyedül üdvözítő bölcsesség kizárólagos birtokosainak tartj ák magukat. Ők azok, akik képesek bemesélni a lakosságnak: ha fenéken billentik őket, tulajdonképpen nekik tesznek jót, hiszen a rúgásoknak i beindul a vérkeringésük, ami az egész szervezetre jótékony hatással van. Míg Magyarországon az ilyen politikusok mintapéldányának számító Bokros Lajos ma már nem sok vizet zavar, a szlovák mesemondó, Ivan Miklós pénzügyminiszterként folytatja „áldásos” tevékenységét. Miklós legújabb meséje arról szól, hogy a Görögországnak szánt második segélycsomaggal és a problémás eurózónás országok megsegítésére létrehozott stabilizációs mechanizmussal, amihez Szlovákia nem kis összeggel járul hozzá, tulajdonképpen magunkon segítünk, hiszen elkerülhetjük a nagyobb gazdasági visszaesést. Mint minden mesének, természetesen ennek is van valóságalapja. Valóban segítünk, és valóban elkerülhetjük a visszaesést. Segítünk a Görögországnak hitelező nyugati nagybankok milliárdos tulajdonosain, hogy ezeknek egy centtel se essen vissza a profitjuk. A legszegényebbektől vonják el a pénzt, hogy a multimilliárdosok ne szenvedjenek hiányt. Miklós mindezt persze tagadja, populista tévelygőnek bélyegezve mindenkit, aki egy kicsit is kételkedik a szavaiban. Mára ugyanakkor a bölcsek kövét birtokló pénzügyminiszter nemegy megnyilatkozásáról derült ki, hogy csak a választók elaltatására szolgáló tündérmese volt. Miklós a Szlovák Gázművek tíz évvel ezelőtti magánosításakor is arról beszélt, hogy a társaság kisebbségi tulajdonrészének az eladása és a cég vezetésének teljes átruházása a nyugati befektetőkre a világ egyik legelőnyösebb döntése lesz a szlovákiai lakosság számára. Es tényleg. Mikloš nem hazudott: valóban a világ egyik legelőnyösebb döntése lett... A nyugati beruházók számára, akik- kihasználva a cég mono- polhelyzetét-abőrtislehúztáka lakosságról, csak hogy minél nagyobb nyereséget érjenek el. Hogy a gátlástalanságuk nem ismer határt, azt a legutóbbi lépésük is bizonyítja. Idén ugyan januárban már 4,5, júliustól pedig 7 százalékkal emelték az áraikat, ám ezzel sem elégedettek, és most a mértéktelen áremelési javaslataikat visszautasító Árszabályozási Hivatalt perelték be, szembeszállva a számukra az évszázad üzletét lehetővé tevő állammal is. Ennyit Mikloš meséiről. Azonban, mint minden mesének, ezeknek is megvan a mély erkölcsi tanulságuk: ne higgyünk a neoliberális mesemondóknak! FIGYELŐ ponti utasítások is veszítettek jelentőségükből. A korszerű menedzsmenttudást azonban elvárják a helyi irányításban. Ebből a szempontból a marketinget és az értékesítést tekintik a legnagyobb kihívásnak, s megnőtt a pénzügyi ismeretek, azon belül a kockázatkezelés jelentősége - mutat rá a felmérés. Érdekesség, hogy miközben kiemelkedően fontosnak tartják a kockázatkezelést, az ezzel kapcsolatos gyakorlat - mint ezt az IFUA egy másik, német pénzügyi igazgatók körében végzett felmérése kimu- tatta-nemreagáltaválságra: a cégek több mint fele nem építi be a kockázatkezelést sem a tervezésbe, sem az előrejelzésbe, s a pénzügyi vezetőknek még egytizede sem informálódik hetente a kockázati tényezőkről. Pedig a jelenlegi gazdasági környezetben a középtávú, eredményorientált irányítást rövid távú, a készpénzállományra koncentráló irányításra kell váltani, és a gyors reagáláshoz szükséges információkat extrém rövid idő alatt be kell gyűjteni - áll a közleményben. (MTI) Megbízható menedzserek A fejlett piacokra jellemző eszközökkel menedzselik kelet-európai leányvállalataikat a német vállalatok: az anyacégek a költségvetés, a jelentés- készítés és a működési tervek segítségével irányítják leányaikat, s egyre kisebb jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy a központból küldjenek vállalatvezetőket - derül ki a stuttgarti központú IFUA Horváth & Partners stratégiai tanácsadó cég felméréséből. Az IFUA felmérésében német, osztrák és svájci központú nemzetközi cégektől 105 vezető vett részt. „A magyar menedzserek is bekapcsolódtak a nemzetközi vállalatoknál jellemző körforgásba. Gyakori, hogy aki itthon bizonyított, az külföldön folytatja, s hozzánk a térség más országaiból érkeznek vezetők” - nyilatkozta Radó István, az IFUÄ Horváth & Partners senior partnere. A kelet-európai munkatársak kiválasztásába egyre kevésbé szól bele az anyacég, és a közköszönhetőe
