Új Szó, 2011. augusztus (64. évfolyam, 177-202. szám)
2011-08-01 / 177. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. AUGUSZTUS 1. Kultúra 7 Lovasi András szerint egy zenekarnak sem jó, ha folyamatosan ugyanazokat a köröket futja „Most többet is próbálunk...” (Borbás Orsolya felvétele) Az idei DH tábor zenei felhozatala „bitangpusz- tulatosan” jónak bizonyult. Az egyik este például a Kiscsillag szolgáltatta a talpalávalót. A zenekar frontemberével, Lovasi Andrással beszélgettünk a Kispál és a Borzról, a Kiscsillagról és a kisebb-nagyobb fesztiválokról. MOLNÁR JUDIT Lovasi András kultikus figurája a magyar pop-szcénának, így a Kiscsillag is szinte a kezdetek óta a legnagyobb fesztiválokon lép fel, főműsoridőben, általában nagyszínpadon. A DH tábor viszont egy egyetemista rendezvény, ami főleg a közéleti előadások körül forgott, a közönség nagy részét pedig hazai magyar egyetemisták alkották. Milyen érzés itt lenni? Nyilván ritkábban tudunk átjönni a határon túli területekre, tehát ez számunkra meglehetősen érdekes. Egy zenekar fejlődésére sincs jó hatással, ha folyamatosan ugyanazokat a köröket futja. Hatványozottan érvényes ez a magyar zenekarokra, mivel a hazai piac meglehetősen szűk, és azon belül forgolódunk egymás hegyén-hátán. Ezért egy ilyen helyen lenni nekünk sokkal izgalmasabb. Látsz arra esélyt, hogy lesz folytatása a Kispál és a Borznak? Nem... belátható időn belül legalábbis. Azt gondolom, hogy ez így van jól, hogy magunk mögé dobtuk... Amúgy is, hány olyan politikus és zenekar van, akinek már régen el kellett volna tűnnie a francba? Mi legalább példát mutattunk ebben. A szövegeiteknek van némi nőgyűgyölő felhangja... Inkább azt szokták mondani, hogy szexisták a dalszövegeink. A rockzenében nagyon sok szerep van, ami ehhez kötődik. Humorral kell kezelni a kérdést. Néhány szövegért meg is lincselnének minket, ha komolyan vennék. „A színpad is kábítószer" Miért kellett annak idején a még működő Kispál mellé egy másik zenekart is alapítanod? Amikor az ember harminc- egynéhány éves lesz, picit pánikba esik. Készít egy felmérést, mi az, amit eltervezett annak idején, és még nem csinált meg. Ilyen volt az is, hogy meg kéne tanulni rendesen gitározni. Ez volt a kiindulópont. Többször nyilatkoztad, hogy a Kiscsillag csak egy hobbyzenekar. Most, hogy már egy éve nincs a Kispál és a Borz, még mindig így gondolod? Nyüván nem. Most már komolyan vesszük, és ez hallatszik is rajta. Például amikor dalokat írunk, próbálunk több perspektívából nekifutni, és azzal viszonylag sok munka van. Kezdetben például nem gondolkodtunk azon, hogy milyenek legyenek a fények a koncerten. Picit az „ahogy esik, úgy puffan” elven működött a dolog. De miután elkezdett jobban menni a zenekar, és egy csomó helyen nagyszínpados fellépők lettünk, kellett, hogy egy háttérstáb, egy olajozott gépezet működjön mögöttünk. Egy nagyszínpadon nem tehetjük meg azt, hogy megállunk, és akkor találjuk ki, hogy mi jön. Oda egy ütős, kompakt dolog kell, és ezért most többet is próbálunk... Melyik a kedvenc zenekarod? Nincs nekem olyan, hogy kedvenc, de sok zenekart szívesen hallgatok. Ilyen például a TV on the Radio, System of the Down, vagy a Queens Of The Stone Age. Megkaptad a Kossuth-dijat, társszervezője vagy egy kis fesztiválnak, frontembere voltál Magyarország egyik legmenőbb zenekarának. Ennyi siker után mi tud még inspirálni? Azt, hogy jó dalokat írj, nem lehet megunni. Meg bizonyos értelemben a színpad ugyanolyan kábítószer, mint a többi drog. Aki egyszer felkerül egy színpadra, az soha többet nem akar lemenni róla. A Fishing On Orfű nevű fesztivál kitalálója és egyik szervezője vagy. Idén teltházasok lettetek. Tervezitek bővíteni a rendezvényt, vagy megmaradtok ezen a szinten? Kiss Tibi a Quimbyból mondta egyszer, hogy két fajta fesztivál van: a bungee jumpingos és a nem bungee jumpingos. Én az utóbbit szeretem. Már koromnál fogva is egyre kevésbé bírom a tömeget, a nyüzsgést, a port, és azt, hogy egyszerre nyolc felől szól a zene. Ha rajtam múlik, és szerencsére főként rajtam múlik, akkor ez nem lesz egy nagyobb fesztivál. Mert a Fishing nem azért jó, mert jobbak a zenekarok, mint a VOLT-on, hanem a közönsége és a környezet miatt. Ezt kell valamilyen módon megtartani. Erre pedig nem az a megoldás, hogy kivágjuk a fél erdőt és beengedünk még 3000 embert. Rocksztár vagy? Ha Magyarországon ez a szó érvényes, akkor persze. Vannak jelei... Pélául? Negyvennégy éves korom ellenére sokkal több nő akar megkapni, mint a negyvennégy éves pasikat általában. És ez nekem tökjó... Ősszel két kiállítással is készül Prága városa Václav Havel 75. születésnapjára Az újkori cseh történelem fontos alakja MTl-HÍR Prága. Fotókat és dokumentumokat bemutató kiállításokat rendeznek október folyamán a volt cseh köztársasági elnök, Václav Havel 75. születésnapja alkalmából. Az egyik tárlatnak a prágai DOX Kortárs Művészeti Központ ad otthont, ahol Havel életének meghatározó pillanatait megörökítő fényképek, különböző installációk, videofelvételek, festmények, használati- és műtárgyak kapnak helyet. A kiállítás a tervek szerűit október 9-én, vagy 10-én nyílik. A másik, szabadtéri kiállítást a Moldva folyó bal partján fekvő Smichov városkában rendezik, ahol szintén fotók, korabeli dokumentumok és Václav Ha- veltől származó idézetek várják az érdeklődőket. A smicho- vi kiállítás kezdetének időpontja még nem tisztázott, de mindenképpen a DOX-i tárlat megnyitója után esedékes. Havelt március elején erős légúti gyulladással szállították a prágai katonai kórházba, de azóta már számos alkalommal jelent meg a nyilvánosság előtt. Március 22-én részt vett első filmje, a Távozás (Odcházení) Az ünnepelt (Képarchívum) prágai premierjén. A játékfilm Havel utolsó, 2008-ban megjelent drámájának filmes adaptációja, amelyet egyébként ő maga rendezett. A drámaíróból és ellenzéki aktivistából lett politikus október 5-én ünnepli 75. születésnapját. Havel a kommunista rezsim összeomlását követően 1989 decembere és 1992 között volt csehszlovák köztársasági elnök, majd 1993 és 2003 között cseh államfő. Amióta politikai pályafutása véget ért, elsősorban az emberi jogok védelmének hirdetésével foglalkozik világszerte. FULVIDEK Radiohead - The King of Limbs Azt nem mondhatom, hogy a Radiohead a régi, azt viszont bátran merem állítani,hogy legújabb albumán is hoz valami újat. Az együttes eddigi legrövidebb stúdióalbuma (38 perc az egész hanganyag) egy állítólagos ezeréves tölgyfáról kapta a címét, és a fiúk egy évig dolgoztak rajta, a hírek szerint oly módon, hogy csak akkor mentek be a stúdióba, amikor arra kedvük volt. Az albumon nem is érezni semmiféle programszerűséget, erőltetettséget, sokkal inkább egyfajta örömzenélés ez, még ha a számok hangulata az öröm érzésétől (látszatra) talán messze is van. Előző albumuk, a 2007-es In Rainbows-hoz képest az új korongon sokkal inkább előtérbe kerülnek a különféle elektronikus hangszeres megoldások, és míg az előbbi album hangulatában inkább az Ok Computer és a The Bends című lemezekhez hasonlatos, az új anyag inkább a Kid A, de talán még- inkább Thom Yorké 2006-ban megjelent The Eraser című szólóalbumának egyfajta folytatásaként értékelhető. Igazán pörgős szám nincs rajta, inkább a középtempós dalok dominálnak: szokatlan, főként elektronikus dobokra,vissza-visszatérő basszusgitár-,és szomorkás gitár-témákra, elektronikus zajokra, és természetesen Thom Yorké hangjára, melankolikus, „úszó” dallamaira épülő dalok ezek (Bloom, Morning Mr Magpie, Lotus Flower). Egy Radiohead-album viszont elképzelhetetlen lenne a zenekartól megszokott, „világfájdalmas” balladák nélkül. Nekem személy szerint a Codex című jelenti az album csúcsát, a maga visszafogottságával, csendes szomorúságával, és azzal az eleganciájával, amelyre talán csak a Radiohead képes. Meg kell viszont említenem a Give up the Ghost című számot is, szintén gyönyörű szerzemény. Az albumot a Separator zárja, amely talán a King of the Limbs legoptimistább kicsengésű dala. Wake me up!, azaz Ébressz fel!, ismétli Thom Yorké a dal végén, én magam azonban még nem vágyom felébredni. Szívesen elidőznék még egy keveset ebben a melankolikus, kissé misztikus, és szokatlanul szép világban. Újra elindítom hát a lemezt... Jakubecz László Értékelés: •••••O A film a norvég tömeggyilkos egyik kedvence A Dogville inspirálta? MTI-INFORMACIO Koppenhága. Könnyen lehet, hogy a norvég tömeggyilkos Lars von Trier dán filmrendező egyik filmjét, a Dogville-t választotta referenciaként. ,A Dogville utolsó jelenete fájdalmas hasonlóságot mutat az Utoyán történtekkel. Azt kérdezi, szomorú vagyok-e, hogy megcsináltam ezt a filmet? Igen, ha bebizonyosodik, hogy a film ihlette őt, akkor elkeseredett vagyok, hogy leforgattam” - mondta Trier egy dán napilapnak, hozzátéve, hogy a Dogville-lel éppen ellenkezőleg, nevelni akarta a nézőt. Facebook-profilján a tömeggyilkos a harmadik legkedvesebb filmjének nevezte a 2003-ban forgatott Dogville-t, amelyben a Nicole Kidman által játszott főszereplőt egy falu lakói megkínozzák és megerőszakolják, mire ő végül lemészároltatja az egész falut. A rendező a szélsőjobb Dán Néppártot is közvetetten felelősnek tartja a merényletért, mivel a párt felhasználta a törvényhozást a muzulmán kisebbség provokálására. „Ez a fajta rasszizmus más skandináv országokra is kiterjedt, beépült Breivik tudatába és kétségkívül megadta neki azt az igazolást, amelyre szüksége volt” - véli Trier.
