Új Szó, 2011. augusztus (64. évfolyam, 177-202. szám)
2011-08-23 / 196. szám, kedd
Vélemény és háttér 5 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. AUGUSZTUS 23. Az új szlovák radikális jobboldal most épp a magyarokkal kapcsolatban aktivizálja magát Nagyon sötét emberek Az ellenmatricákkal kampányoló Szlovák Megújhodási Mozgalom (SHO) neve eddig nem nagyon került be a köztudatba, holott tudnánk mihez kapcsolni a szervezetet. TOKÁR GÉZA A nyitrai központú társaság hét éve az MKP betiltásáért gyűjtött aláírásokat, majd Maiina Hedvig megverésével kapcsolatban került szóba a neve, most pedig kettős keresztes matricákat ragasztgatnak, hogy megmutassák, „ki az úr Szlovákiában”. Valós támogatottsággal rendelkező mozgalom, vagy csak a szlovák társadalom egyik vadhajtása? Az új szlovák radikális jobboldal most épp a magyarokkal kapcsolatban aktivizálja magát. A csoportosulás ellenségeinek köre meglehetősen tág: a magyarok ugyanis a társadalmon élősködő cigányok, a Szlovákiában elhanyagolható számban élő, de kártékonynak bélyegzett bevándorlók, a liberális, szabadelvű fiatalság, a szabadkőművesek, valamint a zsidók társaságába kerültek. A szövetségesek közé tartoznak a szomszédos szláv népek (a cse- hektől azért némi távolságot illik tartani), az oroszok vagy a szerbek. És persze ott vannak a hagyományos értékek: Štúr, Húrban, illetve Tiso öröksége, valamint egy olyan állam képe, amely tele van nemzetileg elkötelezett és öntudatos szlovákkal. Mindez nem sokat számítana, ha egy marginális szervezetről beszélnénk, de a helyzet nem ilyen egyértelmű: a mozgalomnak például 4500-nál is több szimpatizánsa van a Face- bookon - háromszor annyi, mint a régimódi nacionalista SNS-nek. Igaz, ez a szám még mindig eltörpül a Mi Szlovákiánk Néppárt 62 ezer támogatójához képest. Amely mellesleg ideológiailag egy platformon van az SHO-val. Amikor ennyi személy közös nevezőre kerül az ellenségkeresés terén, fel kell tenni a kérdést, vajon mi ösztönzi őket. A frusztráció, a beidegződések vagy egyszerűen csak a tájékozatlansággal vegyes tudatlanság? A Szlovák Megújhodási Mozgalom virtuálisan közvetített üzeneteit tekintve vegyes a kép, optimistán akár ki lehetne jelenteni, hogy csak egy kis műveltségre lenne szükségük a szimpatizánsoknak. A személyes kedvencem például az a kettős keresztes matricázós üzenetek között megbúvó bejegyzés, amelyben a kajak-kenu világbajnoksággal kapcsolatban született, és a legjobbakat kívánják benne Gelle Péternek és Vlček Eriknek - egyben megjegyzik, hogy a magyarok most biztosan dühönge-nek. Másfél órába telt, amíg valaki megjegyezte, hogy sok kajakos, aki szlovák színekben indul, még az államnyelvet sem beszéli valami jól. Ezeknek a fiataloknak a leghalványabb fogalmuk sincs arról, mit is kell érteni a szlovákiai magyar közösségen, nem csoda, hogy képtelenek felfogni a kétnyelvűséget követelő matricák lényegét. Egy idegen közösség problémáit megérteni nem könnyű, ráadásul Magyarországhoz hasonlóan Szlovákiában is szépen lassan, észrevétlenül kialakult egy olyan alternatív kultúra, amely a szlovák nép fensőbbsé- gét hirdeti és egy olyan kitalált, ellentmondások nélküli történelem- és társadalomképen alapul, amelyben nincs helye más közösségeknek. A progresszív radikális fiatalok szemében Slota egy alkoholista, romlott, régi politikai elit képviselője. A felvidéki magyar közösségnek hamarosan egy teljesen új, másfajta burokban nevelkedett nacionalista közeggel szemben kell magát megvédenie - a Szlovák Megújhodási Mozgalom az új irányvonal előhírnöke. Szöveg nélkül (Peter Gossányi rajza) Szlovákia gazdasági össztermékéhez viszonyított államadóssága 44 százalék körüljár Adósságplafon: jó is, meg nem is HORBULÁK ZSOLT Úgy tűnik, hogy a szlovák politikában hosszú idő után egy sarkalatos kérdésben többpárti megegyezés lehetősége körvonalazódik. A kormány és az ellenzék napi vitái mögött mintha elveszne, hogy az államadóssági plafon kérdésében elvi egyetértés született, amely szerint a szlovák alkotmányba is bele kellene foglalni egy korlátozó paragrafust. Felbolydult vüágunkban azok az országok képezik a nyugalom szigetét, amelyekben sikerül úrrá lenni az eladósodás kényszerén. A politikusok már csak olyanok, éljenek nyugati demokráciákban vagy éppen tájainkon, hogy egy választási ciklus látszateredményei miatt képesek feláldozni a következő évtizedek pénzügyi stabilitását. Persze alkotmányos vagy más törvényi kötelezettség sem jelenti automatikusan az államadósság elszaladásának a megakadályozását, lásd az Egyesült Államok aktuális problémáját. Szerencsére van pozitív példa is, Lengyelország képes volt felállítani egy alkotmányüag többé-kevés- bé tiszteletben tartott sorompót. Első ránézésre Szlovákiának nem is lenne szüksége szabályozásra, hiszen az általános mérőszámnak tekintett maastrichti 60%-ot az államadósság messze nem éri el. Az elképzelés inkább tartalmi szempontból lehet előremutató, mert nagyobb felelősségvállalás irányába vihet. Az igazi probléma azonban az a részletkérdés, hogy a hazai össztermékhez viszonyítva pontosan hány százalékban állapítsák meg a határt. Szlovákia gazdasági össztermékéhez viszonyított állam- adóssága 44% körül jár. Volt jobb is, az előző kabinet vagy tíz százalékpontot csapott hozzá. A pártok hozzáállása viszont sokatmondó. Az SDKÚ 50% körül korlátozná a limitet, a Smer 60%-ot szeretne. Ha az első variáció valósulna meg, azonnal meg lehetne állítani az adósság- növekedést, a második esetben viszont egy tíz százalékpontos rés keletkezne. Mivel az alkotmányt illetően háromötödös szavazattöbbségre van szükség, így bármilyen eredmény csak a Smer támogatásával érhető el. A jelenlegi pártszimpátiákat figyelembe véve a következő választások után nagy eséllyel Fico tud majd kormányt alakítani, és nyilvánvaló az is, hogy a tartalékot hamar fel is élné. Ha tehát az első pillantásra akár elfogadhatónak tűnő 60%-ot fogadják el, szinte kódolva lesz annak mihamarabbi elérése. De bármely politikus kerüljön is hatalomra, nagy lesz a lu'sértés, hogy az „alkotmányos” keretekre hivatkozva mégis a megengedett maximumig növelje az ország eladósodási rátáját. Az alkotmányos adósságplafon középtávon így könnyen csapdává válhat, és a jobb gazdálkodás lehetőségének egy újabb illúziója kerülhet a szemétbe. KOMMENTÁR Reflektorfényben NAGYANDRÁS E Elképzelhető, hogy az Egyszerű Emberek képviselői hamarosan mégis bejutnak a Koalíciós T anács üléseire, így teljesülhet jelenlegi leghőbb vágyuk. Az, amit az OKS képviselőinek már sikerült kibokszolniuk, hamarosan Matovičéknakis összejöhet. A Koalíciós Tanács a szlovák politikai rendszer egyik legfontosabb döntéshozó szerve, mégsem szerepel sem az alkotmányban, sem más törvényben. Általában a koalíciós szerződésben tesznek róla említést, s a kormánykoalíció típusától függően kisebb vagy nagyobb a súlya. A jobboldali koalíciók idején itt születtek és még ma is születnek a legfontosabb egyezségek, döntések. A baloldali, autorite- rebb kormánykoalícióknál ez nem működött annyira, általában a kormányfőnek nem volt rá ilyen nagy szüksége. Vladimír Mečiar, később Robert Fico is elég erős volt ahhoz, hogy egyeztetnie kelljen partnereivel ilyen fórumon. Ebből a szempontból érthető, hogy az OKS miért akart bejutni. A négy parlamenti képviselővel rendelkező, pragmatikus, konzervatív párt vezetői érzik, mezei parlamenti képviselőkként képtelenek megfelelő módon befolyásolni a kormánykoalíció munkáját, hacsak nem próbálják minden egyes, a számukra fontos téma kapcsán zsarolni a koalíciót. A Koalíciós Tanács komolyságot ad, bizonyítja, hogy aki oda jár, azt a többiek is komolyan veszik, elismerik. Az Egyszerű Embereknél, főleg Igor Matovičnál nem ilyen egyértelmű a helyzet. A nagyszombati fenegyereknek nem azért fontos bejutni az „elitklubba”, hogy esetleg befolyással legyen az eseményekre. Az Egyszerű Embereknek nem célja aktívan részt venni a koalíció munkájában. Ők egy új pártot, egy új brandet építenek. A túlzott munkától ez a márka megkophatna. Ezért csak arra van szükségük, hogy a sajtóban jól leleplezze, mi is történik a koalíció boszorkánykonyhájában. Matovič valószínűleg csalódni fog, nem talál ott semmi olyat, ami hozzásegítené a nagy leleplezéshez, mellyel ráhúzza a vizes lepedőt a teljes koalícióra, s ő újra az igazság bajnokaként tetszeleghet. Legfeljebb annyira, mint a Legfőbb Ügyészségen tett feljelentésével, melyre ugyanúgy hónapokon át készült, és amiből végül semmi sem lett. Ezért kissé furcsa, hogy a koalíció nagyjai miért nem engedték be az első pillanattól a kicsiket is a klubba. Gyorsan rájöttek volna, hogy semmi különleges sincs a tanácsban. Ám az is lehet, hogy ebben az esetben mára egy teljesen új követeléssel álltak volna elő. Hisz ne felejtsük, egyetlen igazi céljuk van: folyamatosan reflektorfényben lenni. TALLÓZÓ ROMÁN SAJTÓ A kolozsvári Mátyás király szoborcsoport elé elhelyezett vitatott táblának a kérdése is szóba került Schmitt Pál magyar államfőnek a Kolozs megyei kormánybiztossal folytatott tárgyalásán - írta a román sajtó. A Ziua de Cluj című napilap elektronikus változata beszámolt arról, hogy a magyar államfő Florin Stamatian Kolozs megyei kormánybiztossal folytatott tárgyalásán felvetette a Nicolae Iorga román történésznek tulajdonított idézetet tartalmazó, a szoborcsoport elé helyezett tábla ügyét. A kormánybiztos a román médiának elmondta: a magyar ál- lamfőnekkifejtette, hogy 1920 után ennek az idézetnek az elhelyezése mentette meg a szoborcsoportot attól, hogy lebontsák, mivel a román történész „diplomatikusan” az uralkodó román származására utalt. A kormánybiztos szerint Mátyás király fontos történelmi személyiség, aki mindkét nemzeté, a tábla senkit nem sért, pusztán aláhúzza Mátyás király román származását. A szoborcsoport hivatalos áprilisi felavatása után a kolozsvári polgármesteri hivatal utasítására helyezték a szobor elé azt a táblát, amelyen a román történésztől származó idézet is szerepel: ,A csatákban győzedelmes volt, csak saját nemzetétől szenvedett vereséget Moldva- bányán, amikor a győzhetetlen Moldva ellenindult.” (MTI) BLIKK A kormányzati vezetőknek jutott azokból a vadonatúj Škoda Superbekből, amelyeket 600 millió forintért szerzett be a Közbeszerzési és Ellátási Főigazgatóság (KEF) - írta a Blikk. A 97 luxusautót a miniszterek, államtitkárok és a helyettes államtitkárok között osztották ki. Az új autókra azért volt szükség, mert az állami vezetőket már régi, többéves járművek szolgálták ki, amelyek sokszor lerobbantak. A miniszterek egy része nem kért a Skodákból. Fellegi Tamás fejlesztési miniszter továbbra is egy Audi A6-ossal jár, Fazekas Sándor mező- gazdasági miniszter sem hajlandó megválni a hároméves Lexus HS19-esétől, és Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes sem ült át az új autójába, ő maradt a Škoda Octaviájában -írta a lap. (MTI)
