Új Szó, 2011. augusztus (64. évfolyam, 177-202. szám)
2011-08-17 / 191. szám, szerda
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2011. AUGUSZTUS 17. www.ujszo.com A kortárs művészet új lehetőségeinek kutatása Otthonunk szimbólumai KISS BALÁZS Az ember teljesen kiiktathatta a való világot, feledhette balsorsa minden nyűgét s nyilait A Sziget Fesztivál summázása Dunaszerdahely. Trans- com.hu címmel látható kiállítás a Kortárs Magyar Galériában. A nemzetközi tárlaton tizenegy fiatal művésznő munkáit tekintheti meg a közönség. Az alkotók a vizuális költői, de tiszta nyelvezet használatával igyekeznek olyan kapcsolatot teremteni egymással és a látogatókkal, amely elősegíti a tárlat küldetéseként megfogalmazott folyamatos párbeszéd elindítását. „Ennek a párbeszédnek a feladata, hogy az egyes nemzetek gazdasági, politikai helyzetétől függetlenül egyfajta közös álláspontot fogalmazzon meg, amely alapvetően ezeken a tényezőkön felülemelkedve létezik. Ez a kelet-közép európaiság identitásának szükségessége” - fogalmazott a kiállítás megnyitóján Uszkay Tekla művészet- történész. A Mayer Éva kurátor és Pézman Andrea társszervező által meghívott fiatal alkotók Szlovákiából és a környező országokból, Magyarországról, Ausztriából és Szlovéniából érkeztek. Az alkotók közös pontja, hogy bár különböző ország identitását hordozzák, mindegyikük húsz-harminc év körüli, magyar érzelmű és magyarul beszélő művész. A kiállított formációk egyszersmind otthonuk szimbólumai, amelyek a helyhez kötöttséget, valamint a közép-európai országok metaforáit mutatják be. A kiállítás látogatói ennek a közös gondolatnak egyéni elképzelések alapján kialakított módjait szemlélhetik meg festményeken, fotókon, installációkon. A munkák között vannak, amelyek rendkívül kiélezetten utalnak társadalmi problémákra, és vannak jóval intimebb témából kiinduló művek is. Iván Péter galériavezető szerint a kiállítás azt a diskurzust kívánja feltárni és pótolni, amellyel az egymással való kommunikációban számos ellenszenv oldódik fel, és egy termékeny, közös útkeresés valósul meg. Az alkotások és a befogadó közönség közötti párbeszéd olyan fogalmakon keresztül nyer értelmezést, mint az érzékelés szabadsága, a személyes szabadság és identitás meghatározása. A Transcom.hu résztvevői arra keresik a választ, hogyan jelenik meg a fiatal generáció munkáiban a nemzeti identitás, valamint a művészetnek milyen utakat kell keresnie az egyre szélesedő kulturális sokszínűségben. A tárlat augusztus 25-ig látható a galéria épületében, a Vermes-villában. Nehéz elhinni, hogy idén veszteséges lett a Sziget, pedig hát a szervezők nyilatkozták, hogy csak a többi, kisebb fesztiváljuk húzza ki őket a sárból. Néma kedvezményes hetijegyek, hanem a bejáratnál eladott napijegyek jelentik az igazi kockázatot, és bizonya gazdasági válság éreztette hatását. JUHÁSZ KATALIN Kevesen mentek ki „csak úgy’, a fellépőktől függetlenül. Inkább a célirányos érdeklődés volt a jellemző, ezt a Prodigy- koncert előtti tömeginvázió bizonyította leginkább. Szűk egy hét alatt összesen 385 ezren voltunk a fesztiválon, ami több mint tavaly, de picit elmarad az eddigi abszolút rekordtól. A tömegközlekedést idén is flottul megszervezték, le a kalappal, a menetrend szerinti HEV-járatok mellett különjáratok is közlekedtek egész éjszaka, sőt az elmúlt években oly népszerűvé vált hajójáratok is rentábilisak voltak. Csupán belépéskor szomorodtam el, a motozó munkaerők serénységét látva, akik mindenfajta italt elszednek az embertől, mondván, hogy tessék csak odabent vásárolnia a kedves vendégnek. Az ottalvós és a hazamenős hetijegyrendszer idén már nem okozott fennakadást, a külföldiek is megtanulták, hogy a valamivel olcsóbb karszalagos hazamenők nem vihetnek be sátrat. Erre a nóvumra azért volt szükség, mert a sátorhelyek korlátozott száma miatt csak 25 ezer ottalvós hetijegyet lehetett kiadni, hazamenős jegyekkel azonban lényegesen több embert engedhettek be. Apropó, külföldiek. Öt éve még csak a résztvevők összlétszámának húsz százalékát tették ki, idén viszont már mintegy hetven százalékát. Megint itt volt egész Európa, a franciákkal és a hollandokkal az élen, de volt külön olasz kemping is. Szinte már természetes, hogy ismét nőtt a komfortszint, soha nem volt még ennyi vécé, zuhanyzó, büfé, internet-hozzáférés és ekkora program- dömping. Nem fárasztjuk száraz adatokkal a nyájas olvasót, nem dicsérünk infrastruktúrát, zajszintet, multicégek ravasz reklámfogásait, vicces vetélkedőit, és nem leszünk elájulva mindentől. A nagyszínpad kínálata például kevés izgalmat hozott. Szigorúbb szemlélődök már tavaly sem dobtak hátast a felhozataltól. Harmadszor-ne- gyedszer is visszahívni sikereik csúcsán jóval túllevő előadókat nem igazán haladó koncepció. A 30 Seconds to Mars, Good Charlotte, Kaiser Chiefs-féle zenei portékák a húszon aluli látogatók létszámát voltak hivatottak növelni, világraszóló nagyszínpadi élményből pedig csak egy jutott idén, Prince koncertje, akit a magam részéről a világ egyik legtehetségesebb zenészének tartok. A nagy tülekedésben olyan zenekarok szorultak kisebb sátrakba, illetve jobb híján a világzenei színpadra, amelyek megérdemelték volna a legillusztrisabb fellépőhelyet. A szervezők azonban nem vállaltak kockázatot, külföldiek és hazaiak esetében egyaránt a bejáratott nevekhez ragaszkodtak, ha nem is egyenesen a kereskedelmi rádiók slágerlistáiról szemezgetve. Fiktív díjkiosztó A kisebb helyszínek viszont évről évre erősebb programmal rukkolnak elő. Sokszor egész éjjel nem volt érdemes mozdulni az A3 8 sátorból, amely mára kivívta a legprogresszívabb zenei helyszínnek járó képzeletbeli Arany Fejhallgatódíjat. Az Ezüst Fejhallgatót idén a Roma Sátor kapná tőlém, mert csuda dolgok történtek ott, egybeolvadtak balkáni dallamok olasz, dél-francia tradicionális zenével, szólt a padlódöngető gipsy jazz, a kifordított flamenco, az indiai ősképletek, vagy épp a régi bosnyák balladák. Meglátják, a végén még a globalizálódó európai könnyűzenét is ez az etnikum menti meg! A bronz füles odaítélése van hátra: nos, azt kettétörném, és monoban kapná az Európa Színpad, illetve az éjjeli ejtőzések fellegváraként funkcionáló ambient sátor. A színházi és tánckínálat idén valamivel silányabbnak tűnt a szokásosnál. Jövőre kaphatnának fedett helyszínt, mint a régi szép időkben, akkor talán komolyabb produkciókat is meg lehetne hívni. Nálam a csúcsot Pintér Béla társulatának Parasztoperája jelentette, amelyet tájainkon is lehetett látni néhány évvel ezelőtt, sőt pár hete a Duna TV is leadta. Az Octopus összművészeti helyszín sem igazán tett ki magáért, bár azért itt is találtam érdekes programot: kortárs magyar írók igyekeztek megismertetni a nyugaton már évtizedek óta népszerű storytelling műfajt, amikor személyes történetet mesélnek el élvezetes formában. Az öt fellépő közül ketten ráadásul angolul tették ezt (Babarczy Eszter és Zi- lahy Péter), így a külföldiek is elégedetten hegyezhették fülüket. Az Irie Maffiából ismert Sena művésznő pedig Shakes- peare-szonetteket zenésített meg és adott elő ékes angolsággal hip-hop műfajban, ez is tetszett a srácoknak. A bőség zavara Szóval ismét kellemes volt ebben a kitalált szigetországban élni, ahol az ember teljesen kiiktathatta a való világot, feledhette balsorsa minden nyűgét s nyilait. Ez a Sziámitáborból kinövő fesztivál tényleg az utóbbi két évtized magyar kultúrájának legnagyobb sikertörténete. A külföldi szakma is lehidalt tőle, nem fukarkodnak a dicsérő jelzőkben. Ráadásul ma már annyira kényelmes és túlszervezett a rendezvény, hogy már-már luxusüdülésnek tekinthető. A bőség zavarában pedig a bekarikázott programok negyedét sem lehet abszolválni. Egyáltalán nem jutottam el idén a legbizarrabb helyszínek egyikére, a Magic Mirror sátorba, a parti-arénába, a Medúzába és a blues- kocsmába, egykori kedvenc helyszínemen, a világzenei nagyszínpadnál pedig csupán kétszer jártam. Nem próbáltam ki logikai és ügyességi játékokat, a reikit, a jégpályát, a masszázst, nem fonattam magamnak rasta-frizurát, és még ördög tudja, mi mindenről maradtam le. De ez matematikailag is könnyen levezethető: ha mondjuk délután négy órakor veti bele magát az ember a koncertekbe és egyéb programokba, és éjjel kettőig hősiesen kitart evés, sörözés nélkül, nem ténfereg feleslegesen, azaz minden helyszínre időben odaér, akkor is legfeljebb hat dolgot nézhet meg. A 12 ezer forintos napijegy árával elosztva ez programonként 2 ezer forint, szóval megéri ügyesen tervezni. Végül egy kis színes: a talált tárgyak osztályán leadott dolgok eléggé pontos képet adnak a szigetlakokról. Találtak például kerékpár első kereket, ami arra utal, hogy a hazamenők előnyben részesítik a környezettudatos közlekedést. Leadtak több, pénzzel teli tárcát is, ami jófejségre utal. Előkerült továbbá egy komplett irodai kosztüm, melynek tulajdonosa feltehetően a szigeten öltözött át „fesztiválszerelésbe”. És egy vidám holland társaság egy doktori disszertációt talált, ami alátámasztja azt az optimista feltételezést, hogy a szigetlakok egy része értemiségi, vagy legalábbis jó úton halad, hogy azzá váljon... A napokban kerül a hazai mozikba a legújabb cseh filmvígjáték, a Vágyakozó férfiak (Muži v nadéji), melynek várható sikeréről már az is sokat elárul, hogy Jin Vejdélek rendezői műhelyéből került ki. S hogy a komikus helyzetekben, a vágyakozó férfiak szerepében olyan színészeket láthatunk majd, mint: Jifí Macháéek és Bólék Polívka. Akiért vágyakoznak, a nők nője, Šarlota. Őt ismét remek jelenléttel és igéző kisugárzással Kerekes Vica (képünkön) testesíti meg. (Fotó: Continentalfilm) Habsburg-kincsek Cambridge-ben London. Kiállítás nyűt tegnap a Habsburgok műkincseiből Cambridge-ben, a Éitzwilliam Múzeumban jövő év elejéig látható tárlaton ékszereket, serlegeket, étkészleteket és különböző használati tárgyakat tekinthetnek meg az érdeklődők. A legtöbb bemutatott tárgynak semmilyen funkciója sincs, egyszerűen azért készítették őket, mert szépek. Ez az első alkalom, hogy a Habsburgok ilyen sok értékes tárgyát mutatják be egy helyen Nagy-Britanniában, és ez azért vált lehetségessé, mert eredeti kiállítóhelyüket, a bécsi kincstárat, a Kunstkammert éppen restaurálják. Paulus Rainer, a bécsi múzeum igazgatója úgy fogalmazott, nehéz volt kiválasztani a Cambridge-be küldött 60 tárgyat az összesen 10 ezer darabból álló gyűjteményükből. A kiállításon bemutatott tárgyak többsége aranyból, achátból, jáspisból, korallból és elefántcsontból készült, és a legapróbb részleteket is nagy gonddal dolgozták ki. (MTI) Már-már luxusüdülés (Krasztev Lili felvétele Ezt sem volt időm kipróbálni... (A szerző felvétele
