Új Szó, 2011. augusztus (64. évfolyam, 177-202. szám)

2011-08-02 / 178. szám, kedd

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2011. AUGUSZTUS 2. www.ujszo.com RÖVIDEN Eladó a nagy Lebowski háza Los Angeles. Eladó az 1998-as kultfilm, A nagy Lebowski főhősének háza. A kaliforniai Venice-ben található házért kétmillió dollárt kérnek - tudta meg a The Daily Telegraph. Az ingatlant az tette híressé, hogy Joel és Ethan Cohen nagy sikerű filmjében ott lakott Lebowski, akit Jeff Bridges alakí­tott. A ház belülről már nem hasonlít a filmben megismert, lepukkant otthonhoz, a jelenlegi lakók ugyanis szépen rendbehozták. A nagy Lebowski egy naplopó és tekeőrülf férfi sztoriját meséli el, akit a rosszfiúk összetévesztenek mil­liomos névrokonával. (MTI) Új UNESCO-nagykövet Párizs. Herbie Hancock világhírű dzsesszmuzsikus az UNESCO jószolgálati nagykövete lett. Feladata az lesz, hogy a zene révén tegye átjárhatóvá a kulturális határokat, népszerűsítse a zenét, az olvasást és a kreativitást a fiatalok körében. A tizennégyszeres Grammy-díjas zongorista és ze­neszerző támogatását adta az UNESCO kezdeményezésé­hez, amelynek értelmében minden év április 30-án nemzet­közi dzsessznapot tartanának. „Fellépéseket, beszélgetése­ket és a dzsessz történetével kapcsolatos játékokat tervez­nek, olyan programokat, amelyekre a fiatalok is vevők” - mondta a 71 éves Hancock, aki az 1960-as években Miles Davis oldalán vált híressé. Az új nagykövet bízik abban, hogy népszerűségét kamatoztatni tudja a cél érdekében. (MTI/ű) Ó, egek! (Képarchívum) Simon Pegg: „Paul a mi szerelmes levelünk' Harmadik típusú barátkozások KASZÁS DÁVID Star Trek- és Star Wars-ra- jongók, (újra) itt az idő! Men­netek kell. Vagy jönnötök. Mo­ziba be! Simon Pegg és Nick Frost (Haláli hullák hajnala, Vaskabátok) hozzátok (is) szól. Valamint a digitális éra cseme­téihez, a geekekhez, fanboyok- hoz, stréberekhez és a képer­nyő-generáció valamennyi klubtagjához. Szerelmes leve­lük Spielberghez valójában hozzájuk íródott. S természete­sen a filmkalózokhoz... Már ha filmőrültek. A bal­fácán Graeme Willy és a csüngő hasú Clive Gollings az. Továbbá képregény-fanatikus és UFO-mániás. Egyébként meg féleszű. Az Egyesült Ki­rályságból ruccannak át a föl­dönkívüliek földi paradicso­mába, az USA-ba, hogy batár- jukkal tiszteletüket tegyék le­gendás, űrlények járta, kulti­kus tájakon. Útitársként egy csillagközi csontagyú csatlakozik, aki fara­gatlan, káromkodik és... Haza akar menni. A kis zöld semmi­rekellő - nyomában sötét zsa­rukkal, pár vadparaszttal, nya­kán egy hittérítő küklopsszal és a vagány véglényekkel - feled­hetetlen road trippjével mutatja meg, milyen is a harmadik típu­sú barátkozás. A televízió felől érkező Greg Mottola (Kiruccanok, Super- bad - Avagy miért ciki a szex?, Adventureland - Kalandpark) az angol úriemberek megza­vart agyvelőinek fantazmagó­riáját beszéli el. Alkotói bátor­sága nem mutat túl Edgar Wright kvalitásain (aki az éret­len duó helyett legutóbb Mi­chael Ceráékat rendezte. Az idegen szkript jelenteinek megvalósítójaként alkotói sza­badságát igencsak behatárol­hatták a Pegg/Frost kettős munkamódszerei. S bár az el­várásoknak bőven eleget tesz, kendőzetlen hangneme tovább morzsolhatja az alkalmi mozi­ba járók közösségét... „Seráfütty”, az alakulat lő­szerkészlete előidézője lehet néhány detonációnak a zsöllyék között, beavatottak számára pedig a mozicsatornák kánaán- ját jelentheti. Fájhat? Csak ha küzdesz ellene. Nem érdemes. Jelkulcsok után vadászni annál inkább. A már emlegetett sze­mélyre szabott kritikus (kritikustomeg.org) egyik láto­gatója üzeni: „egyszernézős”. De egyszer biztosan! Telt házzal megy Mozart Don Jüanja az alsó-ausztriai Sankt Margarethen szabadtéri színpadán Kőbányai Don Juan Új helyszínen fogadja az idén a közönséget a Sankt Margarethen-i szabadtéri operafeszti­vál. Eddig ötévenként szüneteltek az operaelő­adások, mivel a római kori kőbányában felállí­tott hatalmas színpadot a passiójátékok szereplői vették birtokukba. VOJTEK KATALIN Mostantól viszont, miután az Esterházy Magánalapítvány bő­vítette a koncertekre és gyer­mekelőadásokra használt ki­sebb színpadot, már nem lesz év opera nélkül. A „kisebbik színpad”, amely az Esterházyak tulajdonát képe­ző kőbánya hajdani vezetőjéről, Romolo Ruffini olasz kőfejtő mesterről kapta a nevét, koránt­sem kicsi. 2200 fős nézőterét el­sősorban a hazaiak töltik meg, nekik köszönhető, hogy Szent- margitbányán minden évben telt ház van. A közönség a lehető legvegyesebb: öregek és fiata­lok, választékos eleganciával és topisan öltözöttek, operarajon­gók és show-kedvelők. Az utób­biak szintén megtalálják a szá­mításukat, mert itt nagyszabású látványosságot képesek csinálni minden operából. A Varázsfuvo­lában 40 méteres magasságban jelent meg az Éj királynője, az Aidában elefántok lépdeltek a bevonulási induló hangjaira, a Rigolettóban a címszereplő és Gilda lovon vágtattak végig a színen. A nagyszínpadon tartott előadások után minden alka­lommal még egy pompás tűzijátékot is láthatnak a nézők. A Ruffini nem szolgál ilyen att­rakcióval, de a pirotechnika itt sem hiányzik, nagy súllyal van jelen az idei produkcióban, Mo­zart Don Jüanjában. A bengáli- tüzes sziporkázás az előadás egyik fő eleme, nem csoda, hogy Fabrice Kebour, a nemzetközi hírű fénydizájner szinte egyen­rangú szerepet kap a rendező­vel, Thilo Reinhardttal és a dísz­lettervező Paul Zollerrel. Ebből a triászból Zoller viszi el a pál­mát érdekes és jól funkcionáló díszletképével, amely hol szét­váló, hol összezáruló klasszicis­ta épületek sorából áll. A Kup­fer- és Konwitschny-tanítvány Thilo Reinhardt görcsösen igyekszik valami szokatlant és eredetit produkálni, ami eleve kudarcra van ítélve, hisz Kier­kegaard óta megszámlálhatat­lan elemzés született Mozart Don Giovannijáról, újat mon­dani róla szinte lehetetlen. A rendező megfogalmazása szerint Don Juan a szabadság prófétája, aki hősiesen szembe­száll minden társadalmi kon­vencióval. Kétségtelen, hogy ebben a tabudöntögető, élet­habzsoló, végletes figurában van valami heroikus. Ez azon­ban nehezen mondható el arról a nekrofil kannibálról, aki a te­metőjelenetben Leporellóval együtt sírjukból kiásott fiatal nők holttestét marcangolva él- vezkedik. Don Juan nem a ha­lált, az életet szereti, a csábítás­hoz hús-vér nőkre van szüksé­ge, hogy letörhesse az ellenállá­sukat és uralkodhasson rajtuk, míg rájuk nem un. Nehéz elfo­gadni Leporellót is mint bohó- cosan fehérre mázolt arcú, sán­ta nyomorékot, Don Ottaviót, mint energikus katonatisztet, a Kormányzó porosz harci sisak­ját és a szobrát helyettesítő ko­porsót, a főhőst üldöző fegyve­res fekete ingeseket... De nem érdemes rágódni a következetlenségeken, a kö­zönség már megszokta őket, le­peregnek róla. Amin húsz éve még felhördült, az ma már unalmas klisének hat. Vége a polgárpukkasztó operaelőadá­soknak, elfogyott a muníció, ki­fulladtak az ötletek. Elfásult a közönség is, amelyben a vado­natújnak és legeredetibbnek hirdetett rendezői megoldások is a déja vu érzetét keltik. Sze­rencsére a szentmargitbányai Don Giovannin nem lehet unat­kozni. A római kori kőbánya ha­talmas kőbálványaival önma­gában is fantasztikus látványt nyújt, és ezt a hatást hatványoz­za a legkorszerűbb színpad- technika. Itt aztán kiélhetik magukat az illúzióteremtés mesterei, káprázatosak a lehe­tőségek, messze meghaladják a kőszínháziakat. A zárójelenet­ben óriási robajjal meghasadni látszik a színpadkép fölötti szik­la, tüzes lávafolyam zúdul le rajta, és a tetején megjelenik Don Juan lángot fogott úti ba- tárja. Miközben hősünk a szí­nen pokoli kínok között leheli ki a lelkét, odafent hasonmása felpattan az égő kocsira és elro­bog. A rendezőség egy dicséretre méltó koncepciót követve többnyire fiatal, karrierjük ele­jén álló énekesekre bízza a fő­szerepeket. A nemzetközi sze­replőgárda soraiban mindig akadnak figyelemre méltó te­hetségek. Ezúttal a címszerep­lőt alakító, kitűnő fizikai adott­ságokkal rendelkező Josef Wagner, a Leporellót megteste­sítő Thorsten Grümbel és a Zer- linát éneklő Anna Virovlansky bizonyult ilyennek. Az Esterhá- zy-kastély Zenekari Akadémiá­ja tagjaiból alakult zenekart Jo­hannes Wildner, a nemzetközi hírű, nálunk is jól ismert kar­mester (1990 és 1993 között a Kassai Állami Filharmónia diri­gense volt) vezényelte. A Don Giovanni augusztus 28-áig lesz műsoron. Pozsony­ból egy óra alatt oda lehet jutni, de érdemes több időt szánni az ausztriai kirándulásra. A Fertő­tó, a kismartoni (Eisenstadt) Es- terházy-kastély, a Haydn Mú­zeum remek úti célok. Egy ilyen élménydús nap után az „operák operája” Szentmargitbányán hab a tortán. A neves előadók ingyen vállalták a fellépést a néhány nap alatt megszervezett koncerten Koncert Norvégiáért a szlovák fővárosban JUHÁSZ KATALIN Pozsony. Az utóbbi évek legnagyobb szervezési bravúr­ja volt a vasárnap esti Koncert Norvégiáért (Koncert pre Nór­sko), amelyet Pozsony leg­szebb szabadtéri helyszínén, a Fő téren sikerült „tető alá hoz­nia” négy magánszemélynek. A fellépőket állítólag egy percig sem kellett győzködni, sőt né- hányan maguktól jelentkeztek. A koncert híre kezdetben csak a Facebook-on terjedt, aztán csatlakoztak a televíziók is, sőt a TA3 hírcsatorna az élő közve­títés költségeit is vállalta. A négy műsorvezető a négy tele­vízióból érkezett, az összefo­gást jelképezve. Sőt még a na­pok óta szakadó eső is elállt ar­ra a három órácskára hétfő es­te. A fellépő művészek (Oskar Rózsa, Robo Grigorov, Zdenka Predná, Miroslav Dvorský, Do­rota Nvôtová, Marián Greksa és mások) egy-egy szál rózsát he­lyeztek abba a vázába, amelyet az est végén a Norvég Királyság pozsonyi nagykövet asszonyá­nak nyújtottak át. Mindannyi­an szóltak pár szót a gyűlölet és az erőszak ellen, az átszerelé­sek alatt pedig olyan neves közéleti személyiségek mesél­tek a színpadon Norvégiáról és a norvég emberek békés termé­szetéről, akik hosszabb ideig éltek vagy dolgoztak a skandi­náv országban. A közönség nagy része gyertyákkal érke­zett, a hangulat pedig egyszer­re volt emelkedett és békés. Pillanatkép az operából Becslésünk szerint kétezren vettek részt a norvégiai mészárlás ál­dozatainak emlékére rendezett koncerten (SITA-felvétel]

Next

/
Oldalképek
Tartalom