Új Szó, 2011. augusztus (64. évfolyam, 177-202. szám)

2011-08-06 / 182. szám, szombat

20 Szalon ÚJ SZÓ 2011. AUGUSZTUS 6. www.ujszo.com FOLYÓIRAT A SZALONBAN Kalligram, nyári forduló LAPAJÁNLÓ A két nyári hónap fordulóján nem is lehetne jobbat ajánlani a kortárs folyóirat-irodalom ked­velőinek, mint a Kalligram összevont, 160 oldalas számát. A lap első szövege regényrész­letet kínál, Ján Rozner könyvé­ből (Hét nap a temetésig) ka­punk ízelítőt magyarul, György Norbert fordításában. Ugyanitt Csordás Attila regényének (Iac- ta, est. 2. Lányregény) részlete is olvasható, valamint két novella, BertaÁdámé és Szalay Zoltáné. A következő összeállítás köl­tészeti blokk, benne: Pollágh Pé­ter, Sopotnik Zoltán, Balaskó Ákos és Bettes István versei, va­lamint - először a Kalligramban - Petrence Sándor („író, kőttő, mezű-gazdász evás’válalkozó”) versei. A versek mögé négy kis­próza teszi ki a pontot: Torma Máriáé, Koméli Beáé, Danyi Zol- tánéés Karay Kataliné. A 20. századi amerikai költé­szet két rangos alkotójának ver­seiből nyújt válogatást a követ­kező összeállítás; Charles Bu- kowski k. kábái lóránt fordításá­ban olvasható, Louise Glück Krusovszky Dénesében. Részlet Giambattista Basile Pentameron című alkotásából, Király Kinga Júlia fordításában. És a címlapon is beharango­zott összeállítás: Krúdy. Gintli Tibor tanulmánya (Szent Her- mandad tisztelői) a pikareszk hatásait szemrevételezi a Krúdy- életműben, Keserű Józsefé (Kü­lönös idők) a Nagy kópé című regény idő, emlékezés és képze­let szövegformáló szerepét vizs­gálja, Benyovszky Krisztiáné (Majd megeszlek) egy kevéssé vizsgált novella (Előhang egy kispörkölthöz) olvasatát nyújt­ja, Nemeh Dianáé („Az aprósá­gokra jobban kell vigyázni...”) a Souvenir de Pest című elbeszé­lést elemzi, Körösi Zoltáné (Krú­dy Gyula lélegzete) a krúdys mondatritmusról (ezen belül a Kleofásné kakasa c. novella szer­kezetéről) szól, Száz Pálé pedig már címében körülhatárolja tár­gyát (Krúdy - a misztikus olva­sat). A tanulmányokat két novel­la egészíti ki; Csabai Lászlóé (A detektív ígérete) és Szappanos Gáboré (Szindbád a boncaszta­lon). Ugyanitt Szilágyi Zsófia beszélget Onder Csabával (Krú­dy és a tirpákok Nyíregyházán), valamint Grecsó Krisztiánnal (Olvasni jó Krúdyt, nem újraír­ni?), majd ugyanő (Sz. Zs.) sze­repel egy tanulmánnyal: Móricz búcsúja Krúdytól és Csinszkától. A Krúdy-összeállítást Szegedy- Maszák Mihálynak az Álmos­könyvről szóló ismertetőj e zárj a. A kritikai fertályt négy ta­nulmány vezeti be. Szolcsányi Ákosé (A Bibó-szövegvilág utó­élete), Mirko Kovačé (Aki vissza­tért a máglyáról; esszé, Szerb- horvát György ford.), Valér Mi- kóé (Posztmodern-ünnep vagy kísérlet?; Benyovszky Krisztián ford.) és Keserű Józsefé („ami­kor beszélek, a halál beszél belőlem”. Halál és megnevezés Maurice Blanchot Halálos ítélet című művében). Végül recenziók és kritikák. Tülkös Terézia az Aki nem tar­tott velem c. Blanchot-kisre- gényről, Bazsányi Sándor a Csehy Zoltán-féle új Hárman az ágyban antológiáról, Mohácsi Árpád Bartis Attila és Kemény István beszélgetőkönyvéről (Amiről lehet), Reichert Gábor a Déry Tibor levelezése 1951- 1955 és 1956-1960 című köte­tekről, Gaboiják Ádám pedig - akárcsak az ismertetőket záró Lengyel Imre Zsolt - a Mellettem elférsz című Grecsó Krisztián- regényről. (cs) KÖNYV A SZALONBAN Nyár, utazás, poétika KESERŰ JÓZSEF Nyár van. A dinnyeszüret, az üzemi szabadság és a jól megér­demelt pihenés ideje. Az embe­rek többsége ilyenkor nyaralni megy. Merthogy ugye télen nem lehet nyaralni. Vagy igen? Mi­előtt zavarba jönnék ettől a vá­ratlan gondolattól, eszembe jut a Micimackó egyik versikéje: „Nyáron nyaralok, télen telelek, a Trotechnikus az mindig Elek. Kérdezz valamit, s én megfele­lek, nyáron nyaralok, télen telelek...” Ezzel megvolnánk. Tehát ott tartottam, hogy az em­berek nyaralni mennek (és az élet szép). Mennek, pontosab­ban utaznak, de ezt valamilyen oknál fogva így nem mondjuk, hogy nyaralni utaznak, holott sokkal precízebben megragadja a lényeget. Kezdjük azzal, hogy utazás nélkül nincs nyaralás (el­ső tétel). Utazni pedig sokféle­képpen lehet (második tétel): repülőn, vonaton, hajón, autó­ban, busszal, biciklin. Bár ez utóbbit megint csak nem mond­juk. PL: biciklin utaztam a nagy- szüleimhez. Pedig milyen jól hangzik, nem? Aztán utazni sok­felé is lehet (harmadik tétel): Kanári-szigetek, Hawaii, Ma- gas-Tátra, Balaton... - hogy csak a szívemhez közelieket említ­sem. De ami ennél is fontosabb: utazni nem megy az ember csak úgy; az utazás pontos előzetes tervezést és kalkulációt igényel. És még valamit, ami ezeknél is sokkal-sokkal fontosabb. Füozó- fiát (negyediktétel). Igen, filozófiát. Az utazás fi­lozófia nélkül egyszerű helyvál­toztatás, s akkor már kifizető­dőbb és kényelmesebb, ha ott­hon maradunk. De ne legyünk ennyire restek! Ne csak testün­ket hozzuk mozgásba, hanem agytekervényeinket is dolgoz­tassuk meg! Kiváló ürügyet szolgáltat erre Michel Onfray francia filozófus könyvecskéje, Az utazás elmélete, amelynek al­címe: A földrajz poétikája. Aho­gyan a címből is sejthető, Onf­ray munkája leginkább a ne­gyedik tételhez kínál szempon­tokat. Nem arról beszél, hogy mikor, miért és hova utazzunk, hanem - némileg egyszerűsítve - arról, hogy mi az utazás, és hogy hogyan érdemes megvaló­sítani. A hétköznapi ész azt mondaná erre, hogy minek er­ről könyvet írni, hiszen ezt min­denki tudja. De elég elolvasni Onfray könyvét, hogy rájöjjünk: sokat kell még tanulnunk. A könyv, amelynek szerkezeti vázát az utazás egyes fázisai (előkészületek, utazás, hazaté­rés és ami ezekközött van) alkot­ják, egy szemléletes képpel kez­dődik. A szerző rámutat arra, hogy az utazással szemben két­féle magatartásmód érvényesít­hető: vagy földművesek le­szünk, akik vonakodnak kocká­ra tenni az otthon biztonságát, és egy helyben maradnak, vagy pásztorok, akik nem mindig tud­ják előre, hogy éppen hol éri őket a következő hajnal. A helyzet persze nem ennyire drámai, a fenti szembeállítás pusztán bi­zonyos tendenciákat, illetve haj­lamokat jelöl. Mindannyian földművesek és pásztorok is va­gyunk egy személyben. Onfray-t- érthető módon - az utóbbi haj­lamok foglalkoztatják inkább. A pásztoriét ugyanis igazán érde­kes kérdések feltevését teszi le­hetővé. Honnan ered az utazás vágya? Milyen kapcsolat van a megálmodott helyek és a tény­legesen meglátogatott helyek között? Honnan meríthetünk ösztönzéseket utazásainkhoz? A pásztor alakja (talán szak­rális vonatkozásai miatt) ha­mar átadja a helyét az utazó, il­letve a nomád figurájának. No­mád alatt természetesen nem feltétlenül ősi népeket vagy ko­runk hontalan vándorait kell értenünk, s az utazó sem össze­keverendő a turistával. Turista az, aki elmegy A pontból B-be, hogy rákvörösre süttesse magát a napon, vagy megtudja azt, amit már korábban is tudott. Felfedezései (ha vannak egyál­talán) kicsinyesek, fennhéjá­zok, s leginkább a szomszé­doknak szólnak. (Athén? Na hát az egy porfészek. Bezzeg Párizs! Ott minden olyan szép!) Ezzel a mentalitással he­lyezkedik szembe az utazó, aki az utazásban művészetet lát. Ő tudja, hogy A pontból B-be sok­féle módon el lehet jutni (és itt nem arról van szó, hogy milyen közlekedési eszközzel vagy mennyi idő alatt). Az utazó már az utazás megkezdése előtt felkészül az új élmények befogadására, s ezt a nyitottsá­got az utazás alatt is igyekszik megőrizni. Engedi, hogy az él­mények a lehető legteljesebben átjárják, s a tapasztalatok nyo­mot hagyjanak benne, miköz­ben ő maga is nyomot hagy azokon a helyeken, ahol meg­fordul. Ezekből a nyomokból lesznek a későbbi emlékek, amelyek megőrzéséhez mondja a szerző - bátran fel­használhatunk különböző táro­lóeszközöket. Megteszi bármi, de azért a túlzásba vitt fényké­pezésnél jobb a vázlatos fel­jegyzések készítése, mert ez a későbbiekben, az utazás befe­jeztével hatékonyabban segíti elő az élmények újbóli átélését és bensővé tételét. Talán az eddigiekből is sejt­hető, hogy Onfray nem az el­vont filozófusok családjából származik (az olyanokéból, akiknek arckifejezéséből az ol­vasható ki, hogy súlyos gyo- morbántalmaik vannak, és kö­zépütt összeérő szemöldökük pontosan kilencven fokot zár be egymással), éppen ellenkező­leg. Teoretikus vonzalma nem akadályozza meg őt abban, hogy időnként nagyon prakti­kus tanácsokat fogalmazzon meg, ami filozófusoknál vi­szonylag ritka jelenség. Ilyen például, hogy ne siránkozzunk azon, hogy modem komnkból eltűnt a szekéren utazás (egyébként gyaníthatóan- ha­mis) romantikája, hanem ül­jünk repülőre, és fedezzük föl a repülés nyújtotta örömöket és szépséget; továbbá hogy ne egyedül utazzunk, de ne is a há­zastársunkkal, hanem vigyük magunkkal a barátunkat, mert az utazás egyedülálló módon képes elmélyíteni a barátságot, ezt a mára már majdnem telje­sen kihalt intézményt stb. Onfray könyvének egyik leg­rokonszenvesebb vonása, hogy érezhetően nem akarja egy el­méleti sémára redukálni a vilá­got. Ehelyett ösztönzéseket és szempontokat ad arra nézve, hogy miként élvezhetjük ennek a világnak az örömeit. A könyv minden lapját áthatja a derű, s ezt - a tárgyi tudás és a lehen­gerlő íráskészség mellett - iga­zán méltányolnunk kell. A nyu­gati filozófia két és fél ezer éves története során partvonalon kí­vülre helyezett hedonizmus kö­szön itt vissza, mégpedig a leg­jobb értelemben. Úgy, ahogyan annak idején Arisztipposz, Epi- kurosz és követőik megfogal­mazták és praktizálták. Ennek lényegét pedig nem az élveze­tek hajszolása képezi (mint so­kan gondolják), hanem az a magatartás, amit egy másik francia filozófus a gyönyörök gyakorlásának nevezett. Á gyö­nyörök gyakorlása nem más, mint a tartalmas örömök felku­tatásának és létrehozásának gyakorlata; nem passzív befo­gadást jelent (átadni magunkat a mámornak), hanem produk­tív viszonyulást, alkotást, más szóval poétikát. S hogy mi en­nek a hedonista poétikának a végcélja? A válasz egyértelmű: önmagunk megalkotása. Onfray-t olvasva az lehet az ember érzése, hogy mindez na­gyon egyszerűen hangzik, meg­valósítása mégis mérhetetlenül nehéz. Valamiképpen újra meg kellene tanulnunk megalkotni magunkat, ahogyan ezt görög őseink tették. Vajon képesek vagyunk rá? (Michel Onfray: Az utazás el­mélete. A földrajz poétikája. Ford.: Romhányi Török Gábor. Budapest, Orpheusz, 2011) M ICH K I, ON ľ K A Y AZ UTAZÁS ELMÉLETE A földrajz poétikája SZALON Szerkeszti: Csanda Gábor. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 811 08 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com

Next

/
Oldalképek
Tartalom