Új Szó, 2011. július (64. évfolyam, 152-176. szám)
2011-07-30 / 176. szám, szombat
Szalon 19 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. JÚLIUS 30. Jelenet a filmből: Emma Watson, Rupert Grint és Dániel Radclife... (TASR/AP/Warner Bros.) ... és Ralph Fiennes mint Lord Voldemort (TASR/AP/Warner Bros.) FILM A SZALONBAN így ért véget az út - Harry Potter és a Halál ereklyéi 2. rész Emma Watson (Hermione) a New York-i bemutatón... (SITA/AP) ... és Matthew Lewis (Neville Longbottom) a torontóin (TASR/AP) J. K. Rowling nagysikerű hétkötetes sagája filmvásznon is véget ért. Mint hűséges rajongó, már a premier előtt újraolvastam a könyvet, és az elsők között léptem be Harry Potter vizuális univerzumába, ahol minden véget ért. De sajnos nem azt kaptam, amit vártam. A moziból kisétálva egy kis adag idegesítő elégedetlenség ott motoszkált bennem. A miértre viszont elég nehéz megadni a választ. A rendező, David Yates megtett minden tőle telhetőt, amit egy állandóan valamin változtatni próbáló forgatókönyvíróval és egy basáskodó Warner Brosszal a háta mögött meg lehetett tenni. De valahogy mégsem lett simulékony az egész. Először még jó ötletnek tartottam a befejező epizód két részre osztását, de most már úgy gondolom, hogy ahogyan Voí- demortnak sem volt szerencsés lelkét annyi részre szakítani, úgy a Halál ereklyéit sem kellett volna szétbontani. (Persze, ha a mozibevételek szemszögéből vizsgálódunk, fenti állításom nem helyénvaló.) Olyan érzésem volt, mintha egy film utolsó félórájára ültem volna be, ráadásul sok mindent túlmagyaráztak, amitől kicsit szaggatottá vált az egész. Sok más viszont a könyv olvasása nélkül homályos maradt, s a folyosón kifelé ballagva röppent fel mindenhonnan a kérdés, ez most hogy is volt? Ez adta a töredezettség érzetét, olykor mintha csak snittek halmazát nézte volna az ember, finomabb átmenetek nélkül. Persze ez csak egy vélemény a sokból, talán az volt a legfőbb baj, hogy túl nagy elvárásokkal ültem be a moziba. Hisz tíz évig voltunk részesei e vüágnak, s vágytunk a megfelelő búcsúra, de számomra a katarzis elmaradt. Talán az Azkabani fogoly tökéletes lezártságára és a Főnix Rendje visszafojtott izgalmára vágytam. De ezek csak az én aggályaim, a film a maga nemében szinte tökéletes, angolosan humoros, izgalmas és megható ahol kell, látványvilága magával ragadja az embert, a végső ütközet pedig szinte már eposzba illő. Mindent összevetve méltó lezárása a tíz év munkájának. Telis-tele csatajelenetekkel, sárkányokkal, goblinokkal és rengetegmágiával. A zárójelenetben is akadt némi kivetnivaló, igaz, hűen követte az epilógusban leírtakat, mégsem érte el a kellő hatást. De mindenképp szükség volt rá, hogy lezárhassuk a történetet. Le is kellett, mivel ezt úgy el lehetett volna húzni, mint egy vérbeli szappanoperát. Rowling ezt főként magának írhatta, hogy elbúcsúztathassa Harry Pofiért, hogy a semmiből valamit teremtő fantáziája más vizekre evezhessen, és ne akarjon újra és újra visszatérni a kis túlélőhöz. Jó volt újra látni Dumble- dore-t is, akik töhbünk kedvence lett bölcs és humoros stílusával, körmönfont megjegyzéseivel. Elbúcsúzhattunk Piton professzortól, aki még az utolsó percekben is tudott meglepetést okozni, őt, akit többször tekintettünk ellenségnek, mint barátnak, a végén majdhogynem megsirattunk. Ez az utolsó rész nemcsak egyszerű befejezés volt, hanem búcsú. Búcsú Hermionétől, Harrytől, Rontól, akikkel a szerencsésebbek együtt nőhettek fel, búcsú Roxforttól, az egyetlen iskolától, ahova talán szívesen járnának a diákok, búcsú Weasleyéktől, a Főnix rendjétől, és búcsú egy hihetetlen mágikus világtól, amely talán nem olyan összetett, mint a Gyűrűk Ura világa, ám egy színpompás, tömör mesevilág, ahova szívesen tér vissza az ember. Mesékre bizony szükség van, de ehhez kellenek olyan nagyszerű írók, mint Rowling, akik meg is mutatják ezt. S kellenek tehetséges rendezők és színészek, akik hitelesen élesztik fel a szeretett hősöket és történeteket. A Harry Potter saga olyan alkotás, amely akárhányszor újranézhető, s történetét a következő évtizedek filmipara valószínűleg újra- és újradolgozza majd. A mű pedig olyan klasszikus mesék közé sorakozik fel, vagy olyanokat előz ki, mint a Grimm testvérek meséi. Zárszóként csak annyi, hogy mindenki becsülje, ha részese lehetett e varázsvilágnak, hisz nem minden évtizedben születik olyan alkotás, melyet ennyien szeretnek, melyet több mint 67 nyelven olvastak, s az 1201 percnyi játékidőre annyian váltottak jegyet, hogy összesen hatmilliárd dolláros jegybevételt hozott. Manapság ritka élmény gyerekeket olvasni látni, s ugyanilyen ritkaságnak számít egy 400 férőhelyes mozitermet férőhely nélkül látni. Csak remélhetjük, hogy valahol az elmék mélyén szunnyadnak még ilyen történetek, s mondjuk egy vonatát során kipattannak a fejekből. Már csak egy-két varázslat kell... Finite Incantatem... Intervenum momentum... Pi- ertotum locomotor... (Harry Potter and the Deathly Hallows: Partii. Angol-amerikai fantasy, 131 perc, 2011) Völgycsúcsok A kapolcsi Művészetek Völgye újra ezreket vonzott. A rendezvény első szombatján a Pa- lya-udvar zsúfolásig megtelt, mert Dés László és Esterházy Pétervoltakprogramon. (MTI) Férfiportré A képen látható Modigliani- kép vezette a szerb titkosszolgálatot a háborús bűnös Goran Hadzsics nyomára, akit a költséges bujdosás vett rá arra, hogy eladja a festményt. (TASR) Baťa A Szlovák Nemzeti Múzeumban (Vajanský rakpart) A Baťa-jelenség címmel kiállítás nyílt, mely, mint címe is elárulja, sokkal többről szól, mintsem csak a cipőről. (TASR) Gasztronómia Budán megnyílt a Karády Katalin Múzeum Kávéház, sok-sok képpel, plakáttal, a színésznő személyes tárgyaival, saját receptje alapján készült, nevét viselő süteményével. (MTI) Pozsony A miért szerethető Pozsony kérdésre adható válaszok egyike: a rendbe hozott épületeiért. A képen a Szent Szalva- tor jezsuita templom faragott kapuja. (TASR) Woody Rómában forgat Woody Allen. Készülő filmjének (The Bop Decameron) producere a húga, Letty Aronson, a főbb szerepekben: Penelope Cruz, Roberto Begnini, Ellen Page. (TASR-képj
