Új Szó, 2011. július (64. évfolyam, 152-176. szám)
2011-07-30 / 176. szám, szombat
Vélemény és háttér 5 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. JÚLIUS 30. Szlovákiában az úgynevezett menekültpolitika a menekültstátus elutasítását támogatja Fanatizmus és félelem A norvég Anders Breivik előre megfontolt szándékkal meggyilkolt több tíz védtelen fiatalt, csak azért, mert másként látják a világot, világnézetük, politikai meggyőződésük eltér az övétől. Emellett további emberek halálát is okozta, amikor a kormánynegyedben robbanóanyaggal teli autót robbantott fel. JURAJ HRABKO Kiáltványában Szlovákiát olyan országként jellemezte, amely a legkevésbé zavarja az ő világszemléletét. Ezzel összefüggésben több politikai pártot említett - HZDS, SNS, Szlovák testvériség. Ez csupán az ő fantáziájának a szüleménye, vagy Szlovákia lakossága valóban intoleráns, közömbös azokkal szemben, akik mások? Attól tartok, ezt nem ő találta ki. A politikai pártokat nem minősítem - a nemzeti politika élén állnak, de nem az egyetlenek ebből a szempontból. Nem tagadhatjuk le, hogy Szlovákia multikulturális ország, területén több mint húsz nemzeti kisebbség él, együtt és külön-külön is gazdagítják társadalmunkat. Vagy legalábbis gazdagítaniuk kellene. Ehhez azonban bizonyos feltételekre lenne szükségük - például egyenlő bánásmódra, a másság tiszteletben tartására. A Tátra alji országban azonban egyikben sincs részük. Hasonló helyzetben vannak azok is, akik támogatják igyekezetüket - azonnal rájuk sütik a bélyeget: a szlovák nemzet árulói. Szlovákia még rosszabbul bánik a bevándorlókkal. Az úgynevezett menekültpolitika a menekültstátus elutasítását támogatja, nem az elfogadását. Kivételt csak a sportolók képeznek, akiknek itt- tartózkodása az ország érdeke. Tavaly több mint 500 kérvényt nyújtottak be, összesen tizenöten kapták meg a menekültstátust. Az arány katasztrofális -1993 óta 60 ezer kérvényből kevesebb mint hatszázat bíráltak el pozitívan, állampolgárságot pedig csupán 208 ember kapott. A MIPEX (Migráns Integrációs Szakpolitikai Index) idei jelentése is azt támasztja alá, hogy Szlovákiának van miért szégyenkeznie. A British Council és a Migration Polici Group elemzéseinek eredményei azt bizonyítják, hogy a bevándorlók integrálása terén a közérdekű politika siralmas állapotokat tükröz - Szlovákia hátulról a harmadik helyen végzett. Szlovákia fél a nem szlovák emberektől. Tart a másság bármüyen formájától, amit nemzetállami érdekekkel leplez. Úgy vélem, nem kell, hogy a másság nem tolerálásában az ország az első helyen álljon, de sajnos biztos, hogy az elsők között van. JEGYZET Bunkóteszt JUHÁSZ KATALIN A szlovákiai Városok és Falvak Társulása (ZMOS) végzettséghez kötné a polgármesteri posztért való indulást. Azt mondják, nem tudnak felelősséget vállalni azokért a polgármesterekért, akik megnyerik a választásokat, de még általános iskolai végzettségük sincs. Az a kérdés, vajon sérti-e az alkotmányt, ha a posztért való indulást iskolai végzettségi szinthez kötjük. Nehéz ügy. Idézném a viccet, amit úgy tíz éve hallottam egy politikustól. „Két polgármester beszélget a ZMOS országos közgyűlésén 2015-ben. Mondd, Jožo, nálatok a faluban mennyi a fehérek létszáma?” Akkor megfogadtam, hogy sohasem sütöm el ezt írásban, a téma kapcsán azonban olyannyira aktuálissá vált, hogy nem tudtam ellenállni. Vajon elegendő-e, ha valaki népszerű a helyi közösségben, remek meggyőző képességgel rendelkezik, azaz ügyesen tud ígérgetni az adott, egyre növekvő közösségben? Két élő példát is fel tudok hozni, mindkettőt Kassáról, ahol kilenc évet töltöttem újságíróként. A város, Pozsonyhoz és Budapesthez hasonlóan, kerületekre oszlik, minden kerületnek saját önkormányzata és polgár- mestere van. A Luník IX. nevű kerületet, gondolom, nem kell bemutatnom, európai hírű városrész, ahol látványosan csődöt mondott a „különítsük el a romákat, aztán nyugtunk lesz” elve. Az első roma polgármester a 90-es évek végén foglalta el posztját nyolc általánossal és egy félbe hagyott szakmunkásképzővel. Ráadásul büntetett előéletű is volt, ami akkoriban senkit sem érdekelt. A városrészt a csőd szélére sodorta, hatalmas összegeket tüntetve el a központi költségvetésből is, mondván, a múltban annyira elhanyagolták ezt a kerületet, hogy muszáj terven felül is költeni rá. Nos, hősünk börtönben végezte, még megbízatási ideje alatt dutyizták be három különböző vádpont alapján, amelyek közül az egyik a városkasszából való komoly sikkasztás volt. Utódja szintén roma versenyző volt, akinek szintén csak a nyolc.általánost sikerült elvégeznie, viszont kí- gyót-békát kiabált a sajtóban eíődjére, és ezzel elnyerte a helyi választópolgárok szimpátiáját. Csak jelzem, hogy havi fizetése tavalyelőtt elérte az 1600 eurót, a kerület tartozásai pedig túllépték a 260 ezret. A hat-hétezres lakótelepen évek óta szünetel, illetve erősen korlátozva van a melegvíz-szolgáltatatás és a fűtés, sőt a kifizetetlen számlák miatt a hivatali telefonokat is kikapcsolták. Tudtommal ezért eddig senki sem vonta felelősségre hősünket, csupán annyi történt, hogy tavaly új vezetőt választott helyette a nép. Nem tudom, összefügg-e mindez a polgármesterek iskolázottságával. Inkább ne is használjuk ezt a szót, vezessük be helyette az „általános intelligencia” kifejezést, ami tudtommal eléggé pontosan mérhető. Javaslom: kössék e teszt eredményéhez a posztra való jelölhetőséget. Talán így megspórolhatunk néhány százezer eurót... KOMMENTAR Új időknek új dalai LAKNERZOLTÁN Orbán Viktor tusnádfürdői beszédei évek óta az ideológiai útjelző szerepét töltik be a Fidesz életében. Korábban a kormánykritika elméleti keretét vázolta fel, ám miniszterelnökként nem foglalkozhat csupán azzal, milyen volt a régi korszak, amit a választók akaratából leváltott. Elsősorban arra a kérdésre kell felelnie, milyen lesz az új. A jóléti társadalommal szemben megfogalmazott munkaalapú társadalom programjából - melyről nem Erdélyben beszélt először a miniszterelnök - feltűnően hiányzik a munkával elérhető jólét lehetősége. Úgy tűnik, a Fidesz - szembesülve a megszorítás szükségességének folyamatosságával - most végre kilépett az ígéretspirálból. Miként a Bokros-csomag az életszínvonal-várakozások radikális mérséklését jelentette 1995-ben, az Orbán-csomag is erről szól a társadalom tekintélyes részének. A kormányfő előtt álló politikai feladat most az, hogy a saját korábbi ígéretei és a jelenleg általa vitt kurzus közötti markáns különbségből fakadó feszültséget kezelje. Nem tartózkodik az e feszültség megjelenítésére hivatott szakszervezetekjogszabály-módosítá- sokkal való gyengítésétől sem, s ebben most sokkal messzebbre megy, mint első kormányzása idején. Az összefogással és a régi politikai elittel folytatott harccal kapcsolatos üzenet a centrális politikai rendszer két éve ismert tételének továbbgördítése. Egy demokratikus párt- rendszerben persze merőben szokatlan, hogy a szabályozott és korrekt versengés nem képvisel önértéket. Amíg ez a politikai kommunikáció szintjén jelenik csak meg, addig nem jelent veszélyt a demokráciára, hiszen a politikai ellenfeleknek épp az a dolguk, hogy hihetővé tegyék: van más választás. Persze, sok múlik azon, hogy a választási törvény vagy a médiakörnyezet mennyiben akadályozza majd ténylegesen a politikai versengést. A tusnádfürdői beszéd fő gondolata mindazonáltal az új korszak beköszöntének kinyilatkoztatása volt. A régi szabályok márnem érvényesek, az újakmégnem alakultak ki. S az új szabályok megformálásban annak jut a legnagyobb szerep, aki a „kétharmados forradalmat” megnyerte. Ez lényegében a szabad kéz politikája, ami nagyon előnyös a hatalom birtokosának. Egyúttal azonban ki is iktat minden viszonyítási pontot és kontrollmechanizmust, ami óriási kockázatot jelent az egész országnak és a politikai küzdelem valamennyi résztvevőjének. Beleértve a hatalom jelenlegi birtokosait is. Hiszen, ha nem tudjuk, milyen szabályok szerint játszunk, akkor a győzelemnek éppúgy nincs korlátja, mint a bukásnak. A szerző magyarországi politológus TALLÓZÓ NEUE ZÜRCHER ZEITUNG A Neue Zürcher Zeitung internetes változatán megjelent interjúban a svájci napilap újságírója a Konrad Adenauer Alapítvány magyarországi irodájának vezetőjét kérdezte Orbán Viktor kormányzásáról. Hans Kaiser szerint a magyar miniszterelnök igazságosabb bánásmódot érdemelne, azért is, mert az előző szocialista kormányok katasztrofális állapotban hagyták az országot. Mint mondta, Orbán Viktor erős küldetéstudattal rendelkező karizmatikus személyiség kiváló retorikai képességekkel, aki nemcsak gazdaságilag akarja talpra állítani Magyarországot, hanem arra koncentrál, hogy megvalósítsa hazájában azt, amit Németországban az 1980-as években „szellemierkölcsi fordulatnak” neveztek. Kaiser úgy látja, a magyar kormányfő igyekezete és ezzel párosuló kiélezett retorikája osztja meg a nemzetközi közvéleményt, kiváltképp, ha törekvéseit ellenségei olvasatában értelmezik. A magyar soros elnökség januári kezdetét beárnyékoló médiatörvénnyel kapcsolatban Kaiser emlékeztetett a legutóbbi brit lehallgatási botrányra, amelynek fényében nem férhet kétség ahhoz, hogy elengedhetetlen a média szabályozása. Úgy véli, a magyar jogszabályban - amelynek időzítése nem volt szerencsés - olyan elemeket találni, amelyek valamennyi európai médiatörvény részét képezik. Az új magyar alaptörvénnyel kapcsolatban elmondta: az a teljes európai értékkánont tartalmazza, és nem volt tisztességes, ahogyan az Európai Parlamentben a képviselők vitáztak róla. A szakértő sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy az elmúlt hat hónapban az uniós politikában Magyarország által elért sikereket alig vették észre, pedig a romastratégia elfogadása vagy Horvátország küszöbönálló uniós csatlakozása egyaránt tiszteletre méltó teljesítményként értékelendő. (MTI) Szöveg nélkül
