Új Szó, 2011. július (64. évfolyam, 152-176. szám)
2011-07-27 / 173. szám, szerda
12 Régió-szülőföld ÚJ SZÓ 2011. JÚLIUS 27. www.ujszo.com A tulajdonosoknak nagy teher a kaszárnya Újítsák fel a bérlők VRABEC MÁRIA Nyitra. Három éve a város tulajdona, de még mindig kihasználatlan a Zobor alatti kaszárnya egy része - összesen harminckét épület. Az épületegyüttest idén a tulajdonosok akarata ellenére műemlékké nyilvánította a kulturális minisztérium, ezzel a bérbeadás és a felújítás is bonyolultabbá vált. A magisztrátus, a régészeti intézet és a püspökség tiltakozása miatt a műemlékvédelmi hivatal tavasszal felfüggesztette ugyan az eljárást, de végül mégis arra a következte- tésrejutott, hogy a százhuszonöt éves épületegyüttes méltó a védelemre. A Zobor alatti katonai sátortábort 1882 és 1884 között építették, a monarchia öt katonai kiképzőközpontjának egyike volt, és a szakértők szerint a 19. századi Európa katonai építészetének legjelentősebb alkotásai közé tartozik. A kulturális minisztérium erre hivatkozva döntött úgy végérvényesen, hogy a történelmi épületegyüttest védett műemlékké nyilvánítja. A kaszárnya huszonkét hektáros területén harminckét épület a város tulajdona, tizenkettő az Állami Régészeti Intézeté, a park tulajdonosa a nyitrai püspökség. A kulturális minisztérium összesen tizenkét épületet nyilvánított műemlékké - a parancsnokság épületét, két tiszti pavilont, három lakóházat, az őrhelyet, a tisztek kantinját, a tekézőt, a tiszti kórház főépületét és két melléképületét. Műemlék a kaszárnya parkjának egy része is, tehát az ottani fák és bokrok gondozása különös figyelmet igényel. Az önkormányzatnak mindössze annyira telik, hogy két városi rendőr folyamatosan őrzi a kaszárnyát, a püspökség még a terveiről sem nyilatkozott. Egyedül a régészeti intézet szerzett valamennyi pénzt EU-alapokból, a rá eső épületrészek rendbehozatalára. Raktárakat, dokumentációs központot, a jövőben pedig múzeumi részleget és skanzent rendezne be az a kaszárnyában. Jelenleg a város a közmű- hálózat állapotát méreti fel és a másik két tulajdonossal együtt új geometriai tervet készíttet az objektumról. Amíg ez nem készül el, addig a bérbeadásokról sem születik döntés, a tulajdonosok ugyanis azt szeretnék, ha az épületek állagának felmérését követően a felújítási költségek egy részét a bérlők vállalnák. Cserébe jelképes bérleti díjat szabnának meg nekik, amelynek fejében legalább tíz évig használhatnák az épületeket. A tizenkilenc érdeklődő között van festő, képzőművész egyesület, kutya- kiképző bázis, színházi társulás és motoros klub is, valamennyien leghamarabb jövőre költözhetnek a kiszemeltépületbe. Érsekújvár önkormányzata továbbra is vállalja a telep működésével járó kiadásokat Új helyet kell keresni a kutyamenhelynek Érsekújvár. A városi állatmenhely jövőjéről is tárgyaltak legutóbbi ülésükön a városatyák, és arra a következtetésre jutottak, hogy alkalmasabb helyet kell keresni a bérelt telken működő létesítmény és annak védencei számára. SZÁZ ILDIKÓ A kutyamenhelyet több mint tíz évvel ezelőtt az érsekújváriak adakozásából és ön- kormányzati támogatásból hozták létre, a gazdátlan állatokat üvegházakban helyezték el, ahol nyáron nagy a hőség. Idővel sikerült a menhely dolgozóinak és az önkénteseknek otthonosabbá, komfortosabbá varázsolniuk a telepet, de pályázni nem tudtak a fejlesztésére, mivel csak bérelték a helyet. A menhely (www. utuloknz.sk) jelenlegi működtetője a városi rendőrség, az állatok gondozásával, örökbefogadásával kapcsolatos feladatokat a gyepmester, egy kisegítő, valamint a Feketefü- tyamenhelye (A szerző felvétele) Érsekújvárban található az ország egyik legjobban működő kulecske Polgári Társulás vállalta magára. A város vezetése fontolóra vette, hogy akár a polgári társulást is megbízhatná a telep vezetésével, és továbbra is állná a létesítmény működtetéséhez szükséges kiadásokat. Most azonban az a legfontosabb, hogy megfelelő telket találjanak. Beata Horváthová, a Feketefülecske Polgári Társulás elnöke szót kért az ön- kormányzati ülésen és elmondta, a menhely létfontosságú a város számára. Egy évtizeddel ezelőtt még falkába verődött kutyák kóboroltak a városban. Amióta működik a létesítmény, el tudják helyezni, és megfelelően tudjuk gondozni a sorsukra hagyott ebeket. Az érsekújváriak gyakran a telepen találják meg az elveszett kutyájukat, vagy innen választanak házőrzőt, kedvencet a családnak. A városatyák úgy döntöttek, megpróbálnak alkalmas telket találni a városban - a lakott területtől megfelelő távolságban -, ahol új menhelyet létesítenének. Arról, hogy ki lesz az állatmenhely fenntartója és üzemeltetője, egyelőre még nem született határozat. „Az utcán néha tapasztalom, hogy furcsán méregetnek, de a kórházban nem. A súlyos beteg nem nézi, milyen származású orvos küzd az életéért." A jemeni Abdul Aleyani nyolc év alatt megszokta a szlovákiai életet B. JUHOS MELINDA Galánta. Aleyani Abdul nyolc éve érkezett Jemenből a pozsonyi Comenius Egyetem Orvostudományi Karára. Akkor új élet kezdődött számára, egy olyan helyen, amelyről korábban nem is hallott. A fiatal orvos egy éve dolgozik a galántai Szent Lukács Kórház aneszteziológiai és intenzív osztályán. Metropolisok helyett kisvárosok „Szívesen utazom, így aztán az egyetemet mindenképpen külföldön szerettem volna elvégezni. Az iskola kiválasztásakor, 2001-ben (ezt követően még katonai szolgálatot teljesített, aztán jött az egyetemre - szerk. megj.) Amerika egyáltalán nem jöhetett szóba, az arabokat mondhatni üldözték. A nyugodt körülményekben bízva választottam Szlovákiát. Nem ismertem itt senkit, igazából azt sem tudtam, hol van pontosan Szlovákia, Csehszlovákiáról tanultunk az iskolában” - mondta Abdul, akinek már semmi gondot nem okoz a szlovák nyelvű kommunikáció, sőt néhány kifejezést már magyarul is tud. Abdulnak, aki a fővárosból, Szanaából érkezett, nagy meglepetés volt, hogy még a főváros is meglehetősen kis város, a kisvárosok pedig számára inkább csak nagyobb települések. Gr # \ / jjj m \ j Abdul Aleyani tavaly óta dolgozik a galántai kórház aneszteziológiai és intenzív osztályán (A szerző felvétele) Nem tagadja, hogy fejlettebb államnak gondolta Szlovákiát. Elárulta, a kezdet nehéz volt, sokszor akadtak nyelvi gondok, és kijutott neki a negatív impulzusokból is. Még ma is előfordul, hogy nem ülnek mellé a buszon. „Fél évig jártam az egyetem nyelvi előkészítőjére, ezt követően felvételiztem. A tanulás nagyon nehéz volt, sokszor úgy éreztem, nyelveket, és nem orvos- tudományt tanulok. Rengeteg könyv csak csehül jelenik meg. Minden oldalt le kellett fordítanom, gyakran csehből szlovákra, szlovákról angolra, angolról pedig arabra” - avat be a kezdeti nehézségekbe Abdul, akit tavaly az egyetem elvégzése után alkalmaztak Galántán. Az orvostani szempontból legnehezebb szakirány választását és egyáltalán a külföldi tanulást azzal magyarázza, hogy nagyon szereti a kihívásokat. „Nem határoztam el előre semmit, csak azt tudtam, hogy nem akarok nőgyógyász és pszichiáter lenni” - mondja nevetve Abdul. A kórházban nem éri megkülönböztetés Akadtak emberek, akik nehezen közeledtek felé arab származása miatt. „Vannak, akik nehezen fogadják el az idegeneket. A kórházban más a helyzet, ott a páciensek nem tesznek különbséget köztem és egy helyi orvos között. A beteg tudja, hogy szüksége van ránk” - meséli Abdul, aki szerint mi sokkal nyugodtab- bak vagyunk az araboknál, viszont annál zárkózottabbak. „Sokszor érzem á vonaton, hogy kíváncsi tekintetek sze-' geződnek rám, mégsem kérdeznek. De ha beszélgetést kezdeményezek, általában megnyílnak az emberek.” Abdul az intenzív osztályon a legsúlyosabb páciensekkel találkozik. „Nagyon nehezen tudom feldolgozni, ha egy pácienst, főleg ha fiatal személyről van szó, minden igyekezet ellenére elveszítünk. Nem is tudok ehhez hozzászokni, viszont más szakterületek számomra már nem olyan érdekesek. Munka után nem tudom bezárni magam mögött csak úgy az osztály ajtaját. De nincs annál szebb, amikor azzal az érzéssel mehetek haza, hogy megmentettem valakit. A legnagyobb ajándék, ha egy olyan pácienst látunk gyógyultan hazamenni a kórházból, akit a halál torkából mentettünk meg” - mesélt munkájáról Abdul. Még kérdéses, hol folytatja A doktor még nem döntötte el, hogy a szakvizsga után itt marad-e. „Mindenki ismeri a szlovákiai egészségügy helyzetét, az orvosok sem anyagi, sem más téren nincsenek megbecsülve. Nem panaszkodom, de vannak olyan pillanatok, amikor betelik a pohár. Nálunk új kórházak, berendezések vannak, ez vonzó, de mindenképpen szeretném itt letenni a szakvizsgát, ami nagyjából öt év múlva esedékes. Rengeteg helyre mehetnék dolgozni, hiszen mindenhol keresnek orvosokat, főleg aneszteziológusokat. De számomra ez nem csupán pénzkérdés. Megszoktam, megkedveltem az itteni kollégákat, a nővéreket, a kórház alkalmazottait, akikkel nagyon jól kijövünk” - zárja le Abdul, aid a beszélgetés végén árulta el, hogy egy huszonnégy órás ügyeletből érkezett a találkozóra, de ez cseppet sem látszott rajta. A végén elárulta, hogy ha itt találna társat, nem szívesen maradna Szlovákiában. Legközelebb Tatiana Hebelková gyertyakészítőt mutatjuk be.
