Új Szó, 2011. július (64. évfolyam, 152-176. szám)
2011-07-25 / 171. szám, hétfő
18 Sport ÚJ SZÓ 2011. JÚLIUS 25. www.ujszo.com A győztes ausztrál mellett Thomas Voeckler, Thor Hushovd és Edvald Boas Hagen is elégedett lehet a teljesítményével a francia körversenyen Evans megnyerte az időfutamot, s ezzel a Tourt Nincs nála jobb. Cadel Evans, a Tour 2011 -es győztese. (TASR/AP-felvétel’ A már szokásos pezsgőzéssel és egy remek párizsi sprintbefutóval véget ért a 98. francia országúti kerékpáros körverseny, a Tour de France. Az összetett győztes az ausztrál Cadel Evans lett, a Champs-Élysées-n pedig természetesen megint Mark Cavendish volt a leggyorsabb. GYÖRGY NORBERT Cavendish ezzel idei ötödik, pályafutása huszadik Tour-győzelmét aratta, és végre hazavihette az oly régóta áhított zöld trikót. Az összetett szempontjából fontos dolgok viszont az Alpokban és a grenoble-i időfutamon dőltek el. A kicsit eltaktikázott és unalmasra sikeredett pireneusi hegymenetek után az Alpokban - a bringasport rajongóinak nagy-nagy örömére - végre elszabadult a pokol: váratlan támadások, durva lejt- menetek és szenvedés a legfelsőbb fokon. Előbb a címvédő, az idei Touron kicsit lesajnált és kiutált Alberto Conta- dor akciózott keményen, és úgy tűnt, a pireneusi mélyrepülése után újjászületik. Aztán Andy Schleck vállalt be, és vitt sikerre egy elképesztő szökést, a legnagyobbak: Anquetil, Merckx, Armstrong stílusában, és tartotta meg az esélyeit a végső győzelemre. Majd az Alpe- d’Huez-én megint Contador próbálkozott, és ha a szakaszt nem sikerült is megnyernie, azért a spanyol megmutatta, ha nincs is csúcsformában, vele mindig számolni kell. Csakhogy mindez semmire sem volt elég, mert jött, ment, volt egy Cadel Evans. Evans, 2009 világbajnoka, aki korábban már kétszer is végzett második helyen a Touron (2007, 2008), 34 évesen úgy gondolta, itt az ideje, hogy végre megnyerje a világ legrangosabb és legkeményebb bicikliversenyét. Már az első pillanattól sejthető volt, hogy ha az ausztrállal nem történik valami (mert ezzel az ausztrállal korábban mindig történt valami), akkor nehéz lesz megállítani. Szürke, távolba révedő tekintetében pedig végig ott lapult az elszántság és a meg- átalkodottság. Aztán a mindent eldöntő grenoble-i időfutam után e szürke, távolba révedő tekintet egyszer csak megtelt sós vízzel, mert Cadel Evans, miután a mindent eldöntő kronón csúnyán elverte a Schleck-bratyókat, és nyilvánvalóvá vált, hogy ő nyeri az idei Tourt, egyszerűen elbőgte magát. Cadel Evans győzelme egyébként teljesen megérdemelt: ő volt az, aki a legkeményebb hegymenetekben, mikor Schleck, Contador támadott, egyedüliként ment, akart menni, és húzta maga után az egész bagázst, hogy az összetettben minél kisebb hátrányt szedjen össze. S hogy mennyire volt erős a Touron, arról az a szenzációs grenoble-i kronó tanúskodik, ahol a kipihent, az első pireneusi hegyibefutó után gyorsan elszálló, s innentől már csak a mezőny farkán lógó és kizárólag az utolsó időfutamra koncentráló Tony Martintól kapott csak ki. Az az 57 másodperces különbség, ami Andy Schleck és Cadel Evans között az utolsó időfutam előtt volt, Andy szempontjából kezdetben ugyan biztatónak tűnt, és dörzsöltük is a tenyerünket, hogy megismétlődhet majd az 1989-es befutó, amikor Greg Lemond szenzációs tekeréssel 8 másodperces előnnyel (minden idők legkisebb Tour-különbségével) érkezett a célba Laurent Fignon előtt - de nem: Evans már az első 15 km-en ledolgozta az ominózus hátrányt, amivel Andy Schlecknek tartozott, és a végén brutális másfél percet vert rá. A beígért dráma tehát elmaradt. Evans pedig simán nyert. Akik a Tour nyertesei voltak: Természetesen Cadel Evans, aki 34 évesen végre megnyerte a Tourt, és amikor kellett, az élre állt, buldogmódra húzta a favoritokat a Galibier-en, például, mikor Andy Schleck meglógott, vagy az Alpe d’Huez-en, ahol Contador támadott, vagy ahogy letekerte a grenoble-i kronót. Evans most semmi negatív akcióba nem keveredett, és egyszerűen verhetetlen volt. Thomas Voecler, aki tíz napig vitte-védte (valami elképesztő módon) a sárga trikót, és igazi francia hős vált belőle, hasonlóan, mint hű segítője, Pierre Rolland, aki a „főnököt” tolta a kemény hegymenetekben, és aki, miután szabad utat kapott, csak úgy mellesleg megnyerte a legendás Alpe- d’Huez-i befutót. Szinte biztos, hogy hallunk még róla. Aztán itt vannak a norvégok: Thor Hushovd és Edvald Boasson Hagen - két sprinter, akik jól bírják a legmeredekebb kaptátokat is (s ha minden a terv szerint alakul, a szlovák Peter Sagan lehet például hasonló kaliber néhány éven belül), és itt is csodálatos győzelmeket arattak. Ráadásul Thor az első héten Voeck- lerhez hasonló elszántsággal védte több napon át a sárga trikót. S végül mindenki, aki szereti a kerékpársportot: az Alpe d’Huez-en például több mint félmillóan voltak jelen, s az az erőfeszítés, az a szenvedés, amelyet a legendás befutó után láttunk a bringások arcán, semmihez sem hasonlítható. Eredmények a 21. oldalon. HAT ARC AZ IDEI TOURROL Hincapie, a szuper vízhordó Cadel Evans, Ausztrália hőse Cadel Evans a Tour de France első ausztrál győztese. Korábban kétszer volt már második (2007,2008), tavalyelőtt és tavaly azonban halványabb teljesítményt nyújtott. 2011 remek formában találta: az idei Touron megnyerte a 4. szakaszt, a sárga trikót pedig a legjobbkor, az utolsó előtti szakaszon, a mindent eldöntő időfutamban szerezte meg. Győzelmének másnapját az ausztrálok szerették volna állami ünneppé nyilváníttatni, Julia Gil- lard miniszterelnök azonban hamar lehűtötte őket, kijelentve, reméli, Evans emberfeletti teljesítménye másokat is kemény munkára ösztönöz. Az amerikai George Hincapie eddig tizenhatszor vett részt a Touron (ezzel már eleve rekorder a holland Joop Zoetemelkkel holtversenyben), s kilencszer segítette győzelemhez csapattársát. Asszisztált Lance Armstrong mind a hét diadalához, 2007-ben Contadort támogatta, idén pedig Cadel Evanst segítette tapasztalataival. „Én vagyok a világ egyik legjobb vízhordója, s ezzel tökéletesen elégedett vagyok” - nyilatkozta. Állítólag nyilatkozott mást is: a CBS televízió információi szerint az FBI-nak bevallotta, ő is és Armstrong is nagyban doppingolt. Andy Schleck, a koronaherceg A luxemburgi Andy Schleck zsinórban harmadszor végzett a második helyen a Touron. Idén végre nyerni akart, az Alpe-d’Huez után övé is volt a sárga trikó, de az időfutamban nem sikerült megtartania. Andy sírt egy sort a csapatbusz jótékony homályában bátyja, Fránk vállán, de aztán a sajtó elé lépett, és eltökélten kijelentette: „Nem adom fel, és 2012-ben is megteszek mindent a győzelemért!” Azt pedig kategorikusan elutasította, hogy a holland Zoetemelkhez hasonlítsák: ő ugyanis ötször volt második a hetvenes évek végén, amikor végre 1980-ban meg tudta nyerni a Tourt. Contador, a frusztrált címvédő Ez nem Alberto Contador Tourja volt. A spanyol címvédő tavaly doppingbotrányba keveredett, s a francia körversenyen is azért indulhatott el, mert egyelőre nem került pont az ügye végére. Contador az első héten nem igazán volt formában, s bár később belelendült, többször összetűzésbe került a szurkolókkal is. Az egyik szakaszon egy bámész néző miatt bukott (aki utóbb elnézést kért ezért, s ezt Contador nagylelkűen el is fogadta), a múlt pénteki etapon pedig be is húzott egy szurkolónak, aki orvosi köpenyben, sztetoszkóppal hadonászva „üdvözölte”. A címvédő végül az ötödik helyen végzett. Velits, az elégedett szlovák Peter Velits pályafutása legjobb eredményét érte el a Touron az összetett 19. helyével. A pénteki szakaszon a kiváló 4. helyet szerezte meg, a grenob- le-i időfutamon pedig a szintén nagyszerű 9. helyen végzett. „Elégedett vagyok” - nyilatkozta a befutót követően, pedig két nappal korábban mindenből elege volt: nem úgy pörgött a lába, ahogy szerette volna, nagy hátrányt szedett össze, a remek Alpe-d’Huez-i teljesítményével azonban visszaküzdötte magát az első húszba. Hogy lehet-e még ennél jobb? Velits nem akar ennyire előreszaladni: „Kicsit korai még a jövő éviTourról beszélni...” Mark Cavendish, a sprintkirály A brit Mark Cavendish nyerte a legtöbb szakaszt (ötöt) az idei Touron, s övé lett a legjobb sprintemek járó zöld trikó. A hegyeket nem igazán szereti - mondhatni, azért szenvedi végig a Pireneusokat és az Alpokat, hogy aztán Párizsban végigszáguldhasson a Champs- Élysées-n. Cavendish maga is pontosan tudja, mire képes: „Klasszikus sprinter vagyok. Nem vagyok hegyimenő, de ha 200 méterrel a cél előtt elöl vagyok, senki nem tud megverni.” A tegnapi volt pályafutása 20. Tour-szakaszsikere. Összeállította: bt Fotók: SITA/AP, képarchívum
