Új Szó, 2011. július (64. évfolyam, 152-176. szám)

2011-07-25 / 171. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. JÚLIUS 25. Kultúra 7 Kunderáról forgattak riportfilmet a kínaiak, színpadra került Ouredník leghíresebb regénye Semmi kapcsolat nincs köztük Milan Kunderáról, a vi­lágszerte elismert brünni íróról, az irodalmi No- bel-díj régi várományo­sáról forgatott riportfil­met egy kínai stáb Prá­gában. Patrik Ouredník, a másik jeles cseh író több nyelvre lefordított regénye, az Europeana színpadi változatát mu­tatták be Brünnben. SZABÓ G. LÁSZLÓ Hogy mi a közös kettőjük­ben? Csupán annyi, hogy Kun- dera is, Ouredník is a francia fő­városban telepedett le - tíz év különbséggel. Kundera 1975- ben hagyta el Csehországot, miután első regényét, a Tréfát, amellyel egy csapásra világ­hírűvé vált, betiltották. De mi­vel a prágai tavasz eseményei­ben is részt vett, állásából elbo­csátották, a tanítástól (a prágai filmművészeti főiskolán) eltil­tották, a publikálás lehetőségét pedig megvonták tőle. Második regénye, Az élet máshol van 1973-ban már Párizsban jelent meg, francia nyelvű kiadásban. Két évvel később emigrált, mire a csehszlovák kormány meg­fosztotta állampolgárságától, de 1981-től már teljes jogú francia állampolgár. Egészen más életút Patrik Ouredníké. A kortárs cseh iro­dalom másik jeles egyénisége 1985 óta (hivatalosan) él Pá­rizsban. Először a kilencvenes évek legelején, „a nem konven­cionális cseh nyelv” szótárával hallatott magáról, de költőként és meseíróként is gyorsan elis­merték. Esszéit Az eltűnt nyelv nyomában címmel jelentette meg, műfordítóként pedig Vla­dislav Vančura, Bohumil Hra­bal, Valdimír Holan, Jan Skácel és Miroslav Holub műveit nyúj­totta a francia olvasóknak. Négy regénye (Europeana; Ahuszonnégyes év; A megfele­lő pillanat, 1855; Ad acta) kö­zül a több mint húsz nyelven megjelent Europeana egyszer­re nevezhető szürreális láto­másnak és bizarr körképnek, mesteri kézzel összeválogatott történelmi események, emlék­képek és pillanatfelvételek pá­ratlan leltárának. A groteszk, az abszurd, az irónia, a fekete humor jegyei, a bátor, sőt pro­vokatív szókimondás egészen különös hangú olvasmánnyá avatják az Europeanát, nem csoda hát, hogy a mű most színpadi formában is megje­lent. Jan Mikulášek vitte szín­re Brünnben, a Divadlo Re- duta falai között. A jeles cseh napilap, a Lidové noviny által meghirdetett közvélemény­kutatás eredményeként 2001- ben első helyen végzett, vagyis az év legértékesebb cseh művének tekintett Europeana színpadi változata ugyan nem lett az elmúlt évad színházi szenzációja, értéke vitathatat­lan. Ouredník szövege nem egy pontján ellenáll a színpad­ra való alkalmazásnak, Mi­kulášek azonban igyekszik fo­gyaszthatóvá tenni a gazdag történelmi eseménytárat. Egy ülésterem asztala köré ülteti az előadás nyolc szereplőjét, akik aztán a második felvo­násban már önálló jeleneteket kapnak a regény két drama­turgjától. A hetvenes-nyolcva­nas évek Csehszlovákiáját megidéző helyszínek (az ülés­terem mellett egy ízléstelenül beüvegezett előcsarnok) és kosztümök illúziókeltő hatása nagyban segíti a színészek já­tékát, Ouredník szövege azon­ban nem minden esetben ido­mul a megkomponált jelene­tekhez. A mű dramaturgiai sa­játosságai ellenállnak a szín­pad törvényszerűségeinek. Az előadás azonban így is újabb olvasótábort szerez Ouredník lenyűgöző regényének. Milan Kundera művei közül a Jakab és az urát (Minden­mindegy Jakab című regényé­nek dramatizált változatát) játsszák a leggyakrabban a színházak, a Kulcstulajdonoso­kat és a Szamárságot ő maga sem szereti, bár ez utóbbi da­rabját pár évvel ezelőtt a prágai Činoherní klub - miután a színház igazgatója hosszasan győzködte - mégis műsorára tűzhette. A kínai forgatócso­portot azonban nem ez, hanem Kundera személye érdekelte. Még pontosabban az, hogy a csehek miért nem rajonganak érte annyira, mint épp a kínai­ak, akik majdnem minden művét lefordították. A Prágá­ban forgatott filmben egy ne­ves cseh irodalmár igyekszik választ adni a riporter kérdésé­re, s hogy senki se érezze sértve magát, a következőt feleli: „A csehek jelentős része semmifé­le érzelmet nem táplál Kundera iránt, teljesen közömbös szá­mukra. Ha csak nem történik olyasmi, aminek semmi köze az irodalomhoz. Ami normá­lisnak nevezhető. Az írók iránt már rég nem táplálnak különö­sebb érzelmeket az emberek - állapítja meg az irodalomszak­értő, majd így folytatja: - Más kérdés, hogy szeretnek-e egyál­talán valakit a csehek. Termé­szetesen a sportolókon, a tele­víziós szórakoztatókon és Karel Gotton kívül. Az utolsó író, aki a cseheket még érzelmileg fog­lalkoztatja, Václav Havel, ám ő sem az irodalmi tevékenysége miatt. A csehek a celebekre fi­gyelnek, az olvasók szemében pedig Michal Viewegh az igazi celeb. Ami Kunderát illeti, az ő helyzete sokkal bonyolultabb. Őt a csehek nem igazán isme­rik. A televízióban soha senki nem látta, s míg Kínában a leg­utóbbi könyveit is kiadták, Csehországban egy sem jelent meg, hiszen franciául írja őket, a fordítás jogait pedig senki nem kapta meg.” Mire a kínai riporter együtt érzőn csak annyit kérdez: „Ez nem azért van, mert Kundera a kommunizmust kritizálja, a cseheket pedig ez még mindig fölöttébb zavaija?” Erre már a jeles prágai iro­dalmár sem tud mit mondani, a kínai stáb riportfilmjének érté­kéből azonban ez semmit sem von le. Kundera pedig, akárcsak Ouredník, új művén dolgozik Párizsban. Két cseh, aki semmi­lyen kapcsolatban nincs egy­mással, miközben ott élnek egymás közelében. RÖVIDEN Minden, amit a dómról tudni kell Pozsony. Holnap 18.00-tól történelmi, egyház- és művészettörténeti előadással egybekötött nyilvános temp­lomlátogatást tartanak a Szent Márton-székesegyházban. Az előadó és kalauz Hal’ko József atya. (tasr) 37. honismereti kerékpártúra Ipoly-mente. A rendezvény már e hét utolsó munkanap­ján (július 29.) kezdődik: gyülekező péntek délután Kalon- dán, a falu tájházának hátsó udvarán. Táborbontás Garam- kövesden, augusztus 7-én. (ú) FULVIDEK Moustache - Keep It Growing Kezdjük programajánló­val: holnap este nyolctól koncertet ad a Moustache zenekar a Szlovák Rádió koncerttermében, ami élő adásban lesz hallható a Radio_FM hullámhosszán. Akinek felcsillant a szeme a név láttán, ne vegye rossz né­ven, ha röviden bemutatom a zenekart: a dunaszerdahelyi csapat 2007-ben állt össze, és, bár paradoxonnak tűnik, a bajuszos formációt több lány alkotja, mint fiú. Nem szúrnak, nem lógnak bele a levesbe, nevük csak a franci­ás hangzásával utal a muzsi­kájukra. Szabina, Veroni, Zsuzsi, Buchu és Simon egy garázsban kezdtek el zenél­ni, itt adták első koncertjei­ket barátaiknak. Koncertze­nekarként jellemzik őket, s jelölve voltak a Radio_FM Head Awards Legjobb Fiatal Előadója (Best New Artist) díjára. Nem sokkal megala­kulásuk után kiadtak egy EP-t, amelyet a garázsban vettek fel. A stúdiólemezhez idő kellett ugyanis. Nem siet­ték el, annak ellenére, hogy a szlovák zenei (de tegyük hozzá: alternatív) körökben egyre ismertebbé és elismer­tebbekké váltak. Ez a tény mindenképpen dicsérendő. A cím pedig alátámasztja. Keeplt Growing. Az albumot meghallgatva egyértelmű, hogy hosszú és alapos rákészülés előzte meg. Komplett egységet al­kot, hangzásvilágban, gon­dolatokban egyaránt. Még azt sem mondhatnánk, hogy a lemez végén található All Is Vanity és Dub Experiment ki­lógnának a sorból. Elhintik viszont, hogy innen akár még más irányba is elindulhat va­lami. A stúdiólemez Budapesten készült el, kilenc számot tar­talmaz, ebből a felét már is­merhetjük - de vajon ismer­jük-e? - az ezt megelőző EP- ről. Én nem ismertem. Nem eléggé. A Radio_FM fedezte fel a bandát a MySpace-en, ők játszották elsőként a Separa­tion Song-ot, amely a Mag­nettel és a My Boysszal kiegé­szülve nemcsak a rádió hul­lámhosszáról lehet ismerős, hanem Štefan Hríb talkshow- jából, a Lámpából is. Itt merül fel a kérdés: ha a formáció ennyire elismert alternatív zenei körökben, mi, szlováki­ai magyarok, miért nem is­merjük őket? A banda „garázspopként” jellemzi magát. Nos, ez sok mindent takarhat, viszont okosabbak csak akkor le­szünk, ha végighallgatjuk az albumot. Melodikus, köny- nyed dallamok, nem sértően fülbemászóak, viszont nyo­mot hagynak, ha megenged­jük nekik, hogy belopózza- nak a tudatunkba. Alternatív pop, ha van ilyen. Indie? Egy kicsit. Nekem, a maga sötét­ségével és helyenkénti de- presszivitásával The Cure-t idéz. Szabina hangja viszont kellemes összhangban van a gitárakkordokkal, és ott cseng a fülünkben még jóval az album meghallgatása után is. Pont ennek az összhatás­nak a kiteljesedéséért szava­zok a keserédes, mégis köny- nyed, moustache-os álom­világra. (hk) Értékelés: Milan Kundera nem is sejti, hogy a kínaiak riportfilmet forgatnak róla (Képek: archívum)

Next

/
Oldalképek
Tartalom