Új Szó, 2011. július (64. évfolyam, 152-176. szám)
2011-07-25 / 171. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. JÚLIUS 25. Kultúra 7 Kunderáról forgattak riportfilmet a kínaiak, színpadra került Ouredník leghíresebb regénye Semmi kapcsolat nincs köztük Milan Kunderáról, a világszerte elismert brünni íróról, az irodalmi No- bel-díj régi várományosáról forgatott riportfilmet egy kínai stáb Prágában. Patrik Ouredník, a másik jeles cseh író több nyelvre lefordított regénye, az Europeana színpadi változatát mutatták be Brünnben. SZABÓ G. LÁSZLÓ Hogy mi a közös kettőjükben? Csupán annyi, hogy Kun- dera is, Ouredník is a francia fővárosban telepedett le - tíz év különbséggel. Kundera 1975- ben hagyta el Csehországot, miután első regényét, a Tréfát, amellyel egy csapásra világhírűvé vált, betiltották. De mivel a prágai tavasz eseményeiben is részt vett, állásából elbocsátották, a tanítástól (a prágai filmművészeti főiskolán) eltiltották, a publikálás lehetőségét pedig megvonták tőle. Második regénye, Az élet máshol van 1973-ban már Párizsban jelent meg, francia nyelvű kiadásban. Két évvel később emigrált, mire a csehszlovák kormány megfosztotta állampolgárságától, de 1981-től már teljes jogú francia állampolgár. Egészen más életút Patrik Ouredníké. A kortárs cseh irodalom másik jeles egyénisége 1985 óta (hivatalosan) él Párizsban. Először a kilencvenes évek legelején, „a nem konvencionális cseh nyelv” szótárával hallatott magáról, de költőként és meseíróként is gyorsan elismerték. Esszéit Az eltűnt nyelv nyomában címmel jelentette meg, műfordítóként pedig Vladislav Vančura, Bohumil Hrabal, Valdimír Holan, Jan Skácel és Miroslav Holub műveit nyújtotta a francia olvasóknak. Négy regénye (Europeana; Ahuszonnégyes év; A megfelelő pillanat, 1855; Ad acta) közül a több mint húsz nyelven megjelent Europeana egyszerre nevezhető szürreális látomásnak és bizarr körképnek, mesteri kézzel összeválogatott történelmi események, emlékképek és pillanatfelvételek páratlan leltárának. A groteszk, az abszurd, az irónia, a fekete humor jegyei, a bátor, sőt provokatív szókimondás egészen különös hangú olvasmánnyá avatják az Europeanát, nem csoda hát, hogy a mű most színpadi formában is megjelent. Jan Mikulášek vitte színre Brünnben, a Divadlo Re- duta falai között. A jeles cseh napilap, a Lidové noviny által meghirdetett közvéleménykutatás eredményeként 2001- ben első helyen végzett, vagyis az év legértékesebb cseh művének tekintett Europeana színpadi változata ugyan nem lett az elmúlt évad színházi szenzációja, értéke vitathatatlan. Ouredník szövege nem egy pontján ellenáll a színpadra való alkalmazásnak, Mikulášek azonban igyekszik fogyaszthatóvá tenni a gazdag történelmi eseménytárat. Egy ülésterem asztala köré ülteti az előadás nyolc szereplőjét, akik aztán a második felvonásban már önálló jeleneteket kapnak a regény két dramaturgjától. A hetvenes-nyolcvanas évek Csehszlovákiáját megidéző helyszínek (az ülésterem mellett egy ízléstelenül beüvegezett előcsarnok) és kosztümök illúziókeltő hatása nagyban segíti a színészek játékát, Ouredník szövege azonban nem minden esetben idomul a megkomponált jelenetekhez. A mű dramaturgiai sajátosságai ellenállnak a színpad törvényszerűségeinek. Az előadás azonban így is újabb olvasótábort szerez Ouredník lenyűgöző regényének. Milan Kundera művei közül a Jakab és az urát (Mindenmindegy Jakab című regényének dramatizált változatát) játsszák a leggyakrabban a színházak, a Kulcstulajdonosokat és a Szamárságot ő maga sem szereti, bár ez utóbbi darabját pár évvel ezelőtt a prágai Činoherní klub - miután a színház igazgatója hosszasan győzködte - mégis műsorára tűzhette. A kínai forgatócsoportot azonban nem ez, hanem Kundera személye érdekelte. Még pontosabban az, hogy a csehek miért nem rajonganak érte annyira, mint épp a kínaiak, akik majdnem minden művét lefordították. A Prágában forgatott filmben egy neves cseh irodalmár igyekszik választ adni a riporter kérdésére, s hogy senki se érezze sértve magát, a következőt feleli: „A csehek jelentős része semmiféle érzelmet nem táplál Kundera iránt, teljesen közömbös számukra. Ha csak nem történik olyasmi, aminek semmi köze az irodalomhoz. Ami normálisnak nevezhető. Az írók iránt már rég nem táplálnak különösebb érzelmeket az emberek - állapítja meg az irodalomszakértő, majd így folytatja: - Más kérdés, hogy szeretnek-e egyáltalán valakit a csehek. Természetesen a sportolókon, a televíziós szórakoztatókon és Karel Gotton kívül. Az utolsó író, aki a cseheket még érzelmileg foglalkoztatja, Václav Havel, ám ő sem az irodalmi tevékenysége miatt. A csehek a celebekre figyelnek, az olvasók szemében pedig Michal Viewegh az igazi celeb. Ami Kunderát illeti, az ő helyzete sokkal bonyolultabb. Őt a csehek nem igazán ismerik. A televízióban soha senki nem látta, s míg Kínában a legutóbbi könyveit is kiadták, Csehországban egy sem jelent meg, hiszen franciául írja őket, a fordítás jogait pedig senki nem kapta meg.” Mire a kínai riporter együtt érzőn csak annyit kérdez: „Ez nem azért van, mert Kundera a kommunizmust kritizálja, a cseheket pedig ez még mindig fölöttébb zavaija?” Erre már a jeles prágai irodalmár sem tud mit mondani, a kínai stáb riportfilmjének értékéből azonban ez semmit sem von le. Kundera pedig, akárcsak Ouredník, új művén dolgozik Párizsban. Két cseh, aki semmilyen kapcsolatban nincs egymással, miközben ott élnek egymás közelében. RÖVIDEN Minden, amit a dómról tudni kell Pozsony. Holnap 18.00-tól történelmi, egyház- és művészettörténeti előadással egybekötött nyilvános templomlátogatást tartanak a Szent Márton-székesegyházban. Az előadó és kalauz Hal’ko József atya. (tasr) 37. honismereti kerékpártúra Ipoly-mente. A rendezvény már e hét utolsó munkanapján (július 29.) kezdődik: gyülekező péntek délután Kalon- dán, a falu tájházának hátsó udvarán. Táborbontás Garam- kövesden, augusztus 7-én. (ú) FULVIDEK Moustache - Keep It Growing Kezdjük programajánlóval: holnap este nyolctól koncertet ad a Moustache zenekar a Szlovák Rádió koncerttermében, ami élő adásban lesz hallható a Radio_FM hullámhosszán. Akinek felcsillant a szeme a név láttán, ne vegye rossz néven, ha röviden bemutatom a zenekart: a dunaszerdahelyi csapat 2007-ben állt össze, és, bár paradoxonnak tűnik, a bajuszos formációt több lány alkotja, mint fiú. Nem szúrnak, nem lógnak bele a levesbe, nevük csak a franciás hangzásával utal a muzsikájukra. Szabina, Veroni, Zsuzsi, Buchu és Simon egy garázsban kezdtek el zenélni, itt adták első koncertjeiket barátaiknak. Koncertzenekarként jellemzik őket, s jelölve voltak a Radio_FM Head Awards Legjobb Fiatal Előadója (Best New Artist) díjára. Nem sokkal megalakulásuk után kiadtak egy EP-t, amelyet a garázsban vettek fel. A stúdiólemezhez idő kellett ugyanis. Nem siették el, annak ellenére, hogy a szlovák zenei (de tegyük hozzá: alternatív) körökben egyre ismertebbé és elismertebbekké váltak. Ez a tény mindenképpen dicsérendő. A cím pedig alátámasztja. Keeplt Growing. Az albumot meghallgatva egyértelmű, hogy hosszú és alapos rákészülés előzte meg. Komplett egységet alkot, hangzásvilágban, gondolatokban egyaránt. Még azt sem mondhatnánk, hogy a lemez végén található All Is Vanity és Dub Experiment kilógnának a sorból. Elhintik viszont, hogy innen akár még más irányba is elindulhat valami. A stúdiólemez Budapesten készült el, kilenc számot tartalmaz, ebből a felét már ismerhetjük - de vajon ismerjük-e? - az ezt megelőző EP- ről. Én nem ismertem. Nem eléggé. A Radio_FM fedezte fel a bandát a MySpace-en, ők játszották elsőként a Separation Song-ot, amely a Magnettel és a My Boysszal kiegészülve nemcsak a rádió hullámhosszáról lehet ismerős, hanem Štefan Hríb talkshow- jából, a Lámpából is. Itt merül fel a kérdés: ha a formáció ennyire elismert alternatív zenei körökben, mi, szlovákiai magyarok, miért nem ismerjük őket? A banda „garázspopként” jellemzi magát. Nos, ez sok mindent takarhat, viszont okosabbak csak akkor leszünk, ha végighallgatjuk az albumot. Melodikus, köny- nyed dallamok, nem sértően fülbemászóak, viszont nyomot hagynak, ha megengedjük nekik, hogy belopózza- nak a tudatunkba. Alternatív pop, ha van ilyen. Indie? Egy kicsit. Nekem, a maga sötétségével és helyenkénti de- presszivitásával The Cure-t idéz. Szabina hangja viszont kellemes összhangban van a gitárakkordokkal, és ott cseng a fülünkben még jóval az album meghallgatása után is. Pont ennek az összhatásnak a kiteljesedéséért szavazok a keserédes, mégis köny- nyed, moustache-os álomvilágra. (hk) Értékelés: Milan Kundera nem is sejti, hogy a kínaiak riportfilmet forgatnak róla (Képek: archívum)
