Új Szó, 2011. július (64. évfolyam, 152-176. szám)
2011-07-21 / 168. szám, csütörtök
Kultúra 9 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. JÚLIUS 21. A DunArt.com művésztelepen több mint egyhetes alkotómunka során egymás mellett születtek különböző habitusú szerzők értékes munkái Hetven kiállítási tárgy plusz négy kiló Tíz nap, húsz művész, több mint hetven kiállítási tárgy, plusz négy kiló, mi az? DunArt.com. Zanzásítva. CSAPODY KINGA Mert persze ez sokkal több, és nemcsak azoknak, akik részt vettek benne, hanem a térségnek, Somorja városának, a képzőművészetet kedvelőknek és minden bizonnyal az utókornak is. Annak a több mint húsz tehetséges alkotónak, akik a DunArt.com elnevezésű művésztelep lakóivoltak, mindenképp, azóta pedig azoknak, akik megtekintik a Hullámhossz című kiállítást Somorján, Pozsonyban, Komáromban. Vagy évek múltán nézik a so- morjai városi gyűjteményt, és ráismernek ezekre, az első, alapító darabokra, például az egyik védnök, Aknay János Festőangyal című grafikájára. A több mint egyhetes alkotómunka során egymás mellett születtek különböző habitusú, gondolkodású szerzők értékes munkái. Vannak, akik megidézik a telep és a szimpózium hívószavát, a Dunát, ilyenek például Kosa Annamária Összetartozás című, kiállított ruhájának fodrai vagy Könyv Kata köves munkái. Bár tőle mégsem ezeket, hanem a Piacgazdaság című festményének mélyebb, társadalmi érzékenységéről tanúskodó mondanivalóját, az újságpapíron lévő diagramos mutatókat és a kendős idős néni fejét kitakaró csirkelábakat emelném ki. Tibor Zsolt szekrényajtókra kitalált alkotásain a fenyegetést a MagyarországHidi Endre: Árva fiókák ' (A szerző felvétele térkép és a trikolór felett sötétedő földmérő eszközök sugallják, míg Jakatics-Szabó Veronikánál a saját és félje igazolványán áz arcképekbe lógó olló az identitás, a személyes létbe tolakodó nyugtalanító momentum. Az identitás kérdése különben már a templom ajtajánál mellbe vág; ott fogad Ró- nai-Balázs Zoltán installációján szereplő Identity card című verse. Beljebb egy-egy középkori kódexekből kiragadott sor - például, hogy „Hát most hogyan kerültél itt fogságba?” - megállít és elgondolkoztat, főleg mert a tükrökben (amelyek felületén találhatók a mondatok) saját magunkra íródik a mondanivaló. Mayer Éva nem csak ezekkel, több konceptuális mondanivalóval felvértezett installációval vesz részt a kiállításon. Van, ahol a nagyon erősen eltalált címadás is új értelmezési tereket nyit, Vincze Ottó két szitanyomata, A Múzsa alteregója és A hölgyválasz af- rodiziákuma is ilyen. Hasonlóan erős találkozása a szövegnek, nyelvi hagyományoknak és a képbeliségnek Gábor Imre színezett cinkográ- fiáin az, mikor meglátjuk milyen az a soha. Vagyis, ha cigánygyerekek potyognak az égből, és ha piros hó esik. Talán ezt is, a minket körülvevő világot figyelik Barabás Szabolcs óriási, drótból készült szemei, paradicsomba harapó, stilizált gyerekfeje. Szőke Erikát mindig is érdekelte a kovász, a kenyér - most is szívesen nyúlt ehhez, kenyérszeletekből összebetonozott oszlopa, és a bepólyált kenyér, melyen mindannyiunk aláírásának van hely, olyan mély mondanivalóval bír, hogy az egyik fényképén ábrázolt, szívet formázó írógépbillentyűk is szinte megmozdulnak. Ő a zsoltártáblákra is tett grafikákat, Pézman Andrea Kod-ex című nyomatsorozata és Czank Ninetta kottasorok közé festett galambsorozata a templomi padsororok könyvtámasztó peremein találtak igazán erős, plusz jelentéssel töltő helyet maguknak. A főszervező Mayer Éván kívül még két somorjai kötődésű művész állított ki, Juhász Tibor éjjeli faluképpel „beüvegezett” ablaktáblájáról, melyre egy fémfeszületet is applikált, nem könnyű eldönteni, festmény vagy tárgyművészet, de talán nem is kell. Németh Krisztiánnál a város, a bennünket körülvevő épületek identitása kerül a középpontba, vagyis az, ahogy régi, egyéniséggel rendelkező házak lebontása után elszaporodó lakótelepi tömbök mennyire nélkülözik az egyediséget. Annyira, hogy a fotóval szembeni falon látható üres képkeretekben nem találunk semmit. A vajdasági származású Tóth-Kovács József klasszikus ecsetkezeléssel megfestett, „személytelen portréi” mintha ezeknek az identitás nélküli épületeknek hozzájuk idomuló lakói lennének, nem mutatnak semmiféle egyéni vonást. Kótai Tamás őskori barlangrajzokat idéző munkáit, barlangkarcait bizton felismeri mindenki, aki egyet is látott belőlük. Nemcsak festmények, grafikák, installációk, hanem szobrok is készültek a művésztelepen. Hidi Endre nem kis fába vágta a fejszéjét, értsük ezt szó szerint, egy öles cseresznyefából készült szobrán keresztül érzékelteti, hogy míg kívülről gyönyörű és egyedi az a fatörzs, a belsejéből kivágott gerenda semmi egyediséggel nem bír már. Balázs József Tamás Csapda című alkotását érdemes körbejárni. Elsőre ugyanis, valószínűleg, csak a székelyföldi zsindelytetőt - nem véletlen az erdélyi konnotáció - fogjuk észrevenni, s csak utána azt, hogy a fáradtolajtól szinte csöpögő tetőt egy óriási fél dióhéj tartja, így válik csapdává az egész. Ugyan nem dióval készült és nem is csaléteknek szánta Nagy Csilla a megnyitókor bemutatott happeningjét, mégis a szlovák-magyar együttélésre reflektált a templom bejáratánál felszolgált madarska zmes és szlovák rizs. Méghozzá kék, piros, zöld és fehér evőeszközökkel. Ha már a gasztronómiánál tartunk felfedném a bevezetőben említett plusz négy kiló feladványt. Ahogy a megnyitón is elhangzott, a művésztelep és a kiállítás nem jöhetett volna létre a sok támogató és legfőképp a Mayer család összefogó, áldozatkész munkája nélkül. Olyannyira paradicsomi állapotokat teremtettek a résztvevőknek (kezdve attól, hogy nem volt olyan nagy farönk, olyan színű festék, drót, kavics, sírkő vagy kenyér, amit egyből ne szállítottak volna, és nem sok ilyen alkotásra alkalmas tér - grafikusműhely, műterem az Aréna Szállóban és a református templom - van egy helyen), hogy nemcsak mindenkit levettek a lábáról a csallóközi vendégszeretettel, de egy életre meg is hódítottak a helyi ízvilággal. A plusz négy kiló meg majd lemegy a művészekről egy másik alkotótáborban, mert az biztos, hogy sehol máshol nem kapnak ilyen körülményeket az alkotáshoz. A Viva Musical fesztivál szervezői az utcára viszik ki a komolyzenét, a világzenét és a jazzt Dmitrij Hvorosztovszkij Pozsonyban is hódít A legkeresettebb orosz bariton (Képarchívum) Pozsony. Hetedszer rendezik meg a Viva Musical fesztivált, ezúttal július 23. és 30. között a főváros több helyszínén. Olyan neves előadókkal találkozhat a közönség, mint Dmitrij Hvorosztovszkij, Borisz Berezovszkij, Dán Bárta vagy Dhafer Youssef. A színpadokon klasszikus, jazz- és világzenei dallamok is felcsendülnek. A fesztivált azzal a céllal indították útjára a szervezők, hogy igényes muzsikát hallhasson a nagyközönség. Mivel szabadtéri koncertekről van szó, amelyekre nagyrészt ingyenes a belépés, nyilvánvaló, hogy olyan közönséget (is) próbálnak megcélozni, amely év közben nem elsősorban komolyzeni hangversenyt választ kikapcsolódásképpen. A fesztivál egyike azon kevés lehetőségeknek, ahol nem kötelező a nyakkendőviselet, hogy élőben lehessen élvezni ezt a műfajt. A program szombaton kezdődik a Viva Klasika! szimfonikus projekttel, amelyen klasszikus darabok, például Ravel Bo- lerója hallhatók. Július 25-én Oskar Rózsa új formációjával, a Partnership Ünlimiteddel lép fel, a lemezbemutató koncerten a kortárs jazz fontos képviselői zenélnek majd. A meghívást Borisz Berezovszkij, neves orosz zongorista sem utasította vissza. Őt a múlt századi nagy orosz zongoristák hagyományának követőjéként tartják számon a kritikusok. Hangversenyét július 26-án a régi vásár- csarnokban hallhatják. Egy ifjú operaénekes-tehetség, a mindössze tizenhárom éves Patrícia Janečková, akire szokatlanul érett előadásmódja miatt figyelt fel a szakma, július 27-én debütál szimfonikus zenekar kíséretében. Dán Bárta szintén különleges programmal készül: a pozsonyi produkció kedvéért hívta meg az Epoque Quartet vonósnégyest Prágából (július 28.). Az egzotikummal fűszerezett dallamokért a tuniszi Dhafer Youssef felel, aki hagyományos iszlám zenét ötvöz jazz- zel július 29-én. A mexikói tenor, Ramón Vargas tavalyi hatalmas sikere után idén ismét meghívtak egy operaénekest a szervezők, mégpedig az orosz baritont, Dmitrij Hvorosz- tovszkijt, aki jelenleg az egyik legkeresettebb operaelőadónak számít a világon. Először lép fel hazánkban, a fesztivál zárónapján, július 30-án az Eu- rovea bevásárlóközpont előtti téren. (TASR/SITA) A francia négyes nem először jár tájainkon Hip-hop a strandon ELŐZETES Rimaszombat. A felújított és alig két hete megnyitott rimaszombati városi strandfürdőben nem csak pancsolni és napozni lehet holnap, a hip- hop rajongókat is várják a szervezők. Igazi ínyencfalatot készítettek nekik: a La Conspiration nevű francia csapatot. A világjáró hiphopperek nem ismeretlenek tájainkon, az elmúlt években többször felléptek hazánkban, sőt négy évvel ezelőtt Rimaszombatban is szereztek rajongókat. „Francia rap, latin ritmusok és New York-i ütemek” - így jellemezte stílusukat a kínai sajtó. Szókimondó, a társadalmi egyenlőtlenségeket élesen bíráló dalszövegeik ellenére a La Conspiration nemrég Sanghajban és Peking- ben is koncertezett (bár Kínában nyilván kevesen értenek franciául). Tízéves pályafutásuk alatt többször „végigszántották” Európát, de koncerteztek Brazíliában és több ázsiai országban is. A rimaszombati „strandkoncert” a Hot Art 2011 fesztivál keretében holnap este 8-kor kezdődik. (juk) Holnap Rimaszombatban „strandolnak" (Képarchívum)
