Új Szó, 2011. július (64. évfolyam, 152-176. szám)
2011-07-02 / 153. szám, szombat
10 Szalon ÚJ SZÓ 2011. JÚLIUS 2. www.ujszo.com SZAION-GYUJTEMENYEK ■ KÖNYV A SZALONBAN Letölthető könyvek MEK-09556 Versek = Poézii / Balázs F. Attila; fordító: Adela láncú versek; magyar, román Eredeti kiadvány: Cluj-Na- poca, Limes, DeHart, 2010 Határontúli magyar irodalom, Kortárs magyar irodalom MEK-be került: 2011-06-02 URL: http://mek.oszk.hu/ 09500/09556 Balázs 1 . Attila \Jeráel? j^oezli Adela láncú /.-? ttaúustrtü foríhííkdhttn Adéléi láncú n't!* MEK-09566 Ludwig Wittgenstein / Nyíri Kristóf tanulmány, életrajz; magyar (A polgári filozófia a XX. században) Eredeti kiadvány: [Budapest], Kossuth, 1983 Modern filozófiák, Tudománytörténet MEK-be került: 2011-06-03 URL: http://mek.oszk.hu/ 09500/09566 MEK-09569 Guy de Maupassant összes versei / Guy de Maupassant; fordító: Kosztolányi Dezső versek; magyar Eredeti kiadvány: Budapest, Jókai Ny., [1909] Klasszikus világirodalom, Francia irodalom, 19. sz. MEK-be került: 2011-06-06 URL: http://mek.oszk.hu/ 09500/09569 MEK-09580 Paradigmaváltás?!, Kultúránk néhány alapvető meggyőződésének újragondolása / szerkesztő: Takács-Sánta András szöveggyűjtemény, tanulmányok; magyar Eredeti kiadvány: Budapest, L’Harmattan, cop. 2007 Környezetvédelem, Zöld mozgalmak, Környezet-gazdaságtan, MEK-be került: 2011-06-07 URL: http://mek.oszk.hu/ 09500/09580 ♦ ♦ ♦ MEK-09586 A jó palócok [Hangoskönyv] / Mikszáth Kálmán hangfelvétel, elbeszélések; magyar (MEK hangoskönyvek) A hangfelvétel a Móra Kiadó 1978-as kiadása alapján készült. Klasszikus magyar irodalom, Magyar irodalom 19-20. sz. MEK-be került: 2011-06-08 URL: http://mek.oszk.hu/ 09500/09586 ♦ ♦ ♦ MEK-09612 Esszéírás és Informális logika / szerkesztő: Bognár László, Forrai Gábor egyetemi/főiskolai jegyzet, oktatási segédlet; magyar Eredeti kiadvány: Budapest, Bölcsész Konzorcium, 2004 Műfajelmélet, Stilisztika, irodalomesztétika, írás, Nyelvtan, helyesírás, Egyéb filozófiai témák, Matematikai logika MEK-be került: 2011-06-17 URL: http://mek.oszk.hu/ 09600/09612 ♦ ♦ ♦ MEK-09645 Kárpátalja évszámokban, 1867-2010 = Hronika Zakar- pattya 1867-2010 / összeállító: Vehes Mikola, Molnár D. István, Molnár József, Osztapec Jurij, Oficinszkij Román, Tokár Marian, Fedi- nec Csilla, Csemicskó István kronológia, térképek; magyar, ukrán Illusztrált. Másolásvédett. Eredeti kiadvány: Ungvár, Hoverla, 2011 Európai országok történelme, Kisebbségek, Kárpátalja, Ukrajna MEK-be került: 2011-06-28 URL: http://mek.oszk.hu/ 09600/09645 A Magyar Elektronikus Könyvtár ez évi júniusi gyarapodásaiból A gyűjtés helye: http:// mek.oszk.hu GAZDAG JÓZSEF Kezdjük azzal: György Norbert novelláskötete, az Átmeneti állapot nem szórakoztató olvasmány. Nem is vidám. Aki egyértelmű vonalvezetésre, klasz- szikus szüzséjű, lineáris időrendbe ágyazott csinos kis történetekre vágyik, az jobban teszi, ha be sem lép ezen az ajtón. Odabent ugyanis félhomály van. Lidérces fények és elfojtott sikolyok. írhatnánk, hogy az Átmeneti állapot a „hogyan kell túlélni” kérdésre keresi a választ, de ennél többről van itt szó. A „hogyan kell túlélni” tulajdonképpen sokadrangú kérdés. Aki a túlélésre kérdez rá, annak már „nyert ügye van”, az már többé- kevésbé tisztában van a játék- szabályokkal, s ezek alapján próbál felépíteni egy túlélési stratégiát. Van azonban egy ennél is egzisztenciálisabb kérdés: a „hogyan kell túlélni” helyett a „hogyan kell élni”. György Norbert könyve is ezt a kérdést próbálja meg artikulálni; nem az életminőségre s nem is az életkilátásokra kérdez rá, hanem az élet értelmére. Hogy miért vagyunk itt. Hogy kik vagyunk. Hogy van-e valamiféle rendeltetésünk. Hogy képesek vagyunk-e interakcióba lépni a világgal. Hogy létezik-e egyáltalán a titok. (Sejtjük, hogy nem, hogy nincs itt semmiféle titok, hogy - Wittgensteinnel szólva - a rejtély nem létezik, és „én vagyok az én világom”, minden más csak illúzió.) Hogy milyen az, „légüres térben élni, és nap mint nap belenézni a farkas torkából ásító sötétségbe”. Hogy milyen az, amikor - egyéb mankó híján - csak „szomorú és csupasz önmagunkba” kapaszkodhatunk. Kapaszkodnánk is kétségbeesetten, ha volna kibe. Ha volna mibe. Csupasz önmagunk? Mint minden, a könyv végére ez is megkérdőjeleződik. György Norbert elbeszélői szólamai ugyanis éppen a szubjektum leépüléséről, széteséséről, szét- mállásáról, felmorzsolódásáról, megszűnéséről tudósítanak. Amikor a „gesztusaink mögött ott sündörög a káosz”, amikor már csak az üresség marad, s „valami kontúrvesztett émelyítő bizonytalanság, hogy nem tudni, meddig tartasz te, és honnan kezdődik valami más”. Itt már nincsenek párbeszédek, csak' monológok. A neu- raszténiás én kétségbeesett, önmarcangoló monológjai. S néha, finom ellenpontozásként, a szatirikus hang, amely például arról mesél, hogy Bügyi bácsit (polgári nevén Nagy Barna bácsit) egy enyhe januári délutánon „különösebb érzelmi megnyilvánulások nélkül” kilőtték az űrbe egy fémszarkofágban, s most a Naprendszeren is túlra utazik. Miközben tudható, hogy Bügyi bácsi „momentán halott”, s az űrutazással egyidejűleg egy ecetfa mellett fekszik a faluvégi temetőben, „úgy cirka két méter mélyen, áramvonalas tölgyfa koporsójában”. Az Átmeneti állapot nem az a könyv, ahol a narrátor a sztori elején illedelmesen bemutatkozik, majd kézen fogva átvezet bennünket a cselekményen, novelláról novellára, s mi együtt álmélkodunk, együtt izgulunk, együtt nevetünk és sírunk vele. Itt a narrátort a legkevésbé sem érdeklik az elvárásaink. Egyvalami érdekli: a csoda, amit életnek nevezünk. Hogy az almafa kirügyezik, virágba borul, majd felkínálja termését. Jobb esetben. Rosszabb esetben ugyanis az élet csodája sokkal kegyetlenebb: ka tatón állapot, öncsonkítás, szadista téboly és kórházi csempesikoly. „Nápoly és Hawaii.” A babitsi „nem vált meg semmi szenvedés, nem véd meg semmi isten” létbizonytalansága. S hozzá az animálissá degradálódott létforma primitíven hangzó, de annál hideglelősebb imái, a zsolozsmázó éhség, valahonnan nagyon messziről, a periférián is túlról. „És a párizsi szelet, mért nincs itt? És a bableves csülköstül? És a kocsonya csülköstül, mért nincsenek itt? És ha nincsenek itt, akkor vajon hol vannak? A nyúl vadasan, vajon hol van? A hamisbélszín va- dasan-hol?” Nincs sehol. Nem nekünk jutott. Nekünk mi jutott? A vágy, hogy vegyünk egy telket az Ala- csony-Tátrában, kis házikóval - ahogy az egyik novella elbeszélője áhítja (A Vízöntő kora). Vagy: a „vágy, hogy csillámló porrá zúzzunk mindent” (Száműzetés). A boldogság vagy a semmi - középút nincs. Az átmeneti állapot sem megoldás. Mi hát a megoldás? Elindulni. Ez lehet az utolsó esélyünk. Elindulni a fény felé. Az nem derül ki, hogy ez a fény a bibliai értelemben vett világos- ság-e, vagy az a fény, amit a klinikai halál állapotában láthatunk az alagút végén, s amely már a túlsó partot jelzi. Fény mint fény. Indulni kell. Vagy: a jéghideg leves elfogyasztása után (nevezzük utolsó vacsorának) felállni a konyhaszékre, mint a Szonatina elbeszélője, igazítani egyet a mestergerendára erősített kötélen, fejünket beledugni a hurokba, a zsíros levesre emlékezve megtörölni szánk szélét, és kirúgni magunk alól a sámlit, az utolsó szabad döntésjogán. Kirúgni a hámból, utoljára még. (György Norbert: Átmeneti állapot. Pozsony, Kalligram, 2011) ■ m m J ü György Norbert: Az ajtóm előtt áUnak, és tudom, hogy be akarnak jönni. Heten, nyolcán lehetnek, talán többen is, nehéz megáUapí- tani; igyekszem a hangjuk alapján azonosítani őket, de nem sikerül: alig-alig szólalnak meg ugyanis, csak az ajtómat lesik folyton, és az ajtó mögött engem. Mintha röntgenszemeik lennének, átlátnak fán, fémen, betonon, moccanni sem merek, sőt, még a lélegzetem is visszafojtom, nehogy eláruljam magam valamivel, elég egy rossz mozdulat, egy piüanatnyi kihagyás vagy figyelmetlenség, azonnal és könyörtelenül kihasználnak mindent. A nyirkos helyeket kedvelik, mint a gombák, és szaporodni is úgy szaporodnak, vagy mint a papucsállatkák, osztódással, tegnap még csak ketten, ma már négyen vannak, és így tovább, de az újak közül sokan el is mennek, vagy eltűnnek valahová, aztán van olyan is, hogy a régiek közül megy el valaki, de akkor mindig jön új a helyére. Szerelőnek, karbantartónak álcázzák magukat, és való igaz, időnként különös zörejeket, csörömpöléseket hallatnak, fém a fémhez, fém a csempéhez [...]. így megy ez már egy ideje, nem is emlékszem, mikor jelentek meg először, mindenesetre elég régen lehetett, mivel mostanra a spájzban elrakott kompót- készletem nagy részét feléltem már, és nem tudom, meddig bírom még, de lelkileg erős vagyok, s ha kell, konok és csökönyös is, egy szó, mint száz, velem aztán egykönnyen nem bánnak el! (részlet) György Norbert (1972) Füleken él. Klára című regényét (Nap Kiadó, 2009) Madách-nívódíjjal jutalmazták (Somogyi Tibor felvétele) Hogyan kell élni?
