Új Szó, 2011. július (64. évfolyam, 152-176. szám)

2011-07-21 / 168. szám, csütörtök

Vélemény És háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. JÚLIUS 21. A tálibok jó szolgálatot tettek Amerikának: megölték Hamid Karzai elnök féltestvérét Dicstelen kivonulás Csak az elmúlt két hét­ben annyi ellentmondá­sos hír érkezett Afganisz­tánból, hogy az optimis­ta nyugati nyilatkozatok hiteltelenné válnak. MALINÁK ISTVÁN A nemzetközi haderőnek e héttől új főparancsnoka van, az eddigi a CIA főnöke lett. Nem nehéz kikövetkeztetni: az el­következő időszakban a CIA nagyobb intenzitással kíván be­lefolyni az afgán ügyekbe. Kedden a NATO átadta egy tar­tományi főváros ellenőrzését az afgán erőknek. A tartomány többi részét inkább a tálibok el­lenőrzik. A múlt pénteken ha­zatért az első 650 amerikai ka­tona. Obama azt mondta, a tá­bornokok által javasoltnál gyorsabb lesz a csapatkivonás, az első tízezer katonának év végéig haza kell térnie. Afga­nisztánban jelenleg 100 ezer amerikai katona van, az elnök elképzelése szerint egyharma- duk a jövő év végéig hazatér. Az uniós külügyminiszterek három nappal ezelőtti nyilat­kozatukban hangsúlyozták: „Az EU kiemelt célkitűzésként kezeli, hogy Afganisztánban 2014 végéig lebonyolódjon az átmenet, vagyis: az ország biz­tonságának ellenőrzése teljes egészében átkerül a helyi erők illetékességébe.” Oszama bin Ladebn megölé­se után az al-Kaida is, meg a tá­libok is véres bosszút esküdtek. Ironizálásnak tűnhet, de azt kell mondani, nem egész két hete a tálibok jó szolgálatot tet­tek Amerikának: megölték Hamid Karzai elnök féltestvé­rét, Ahmed Váli Karzait. Utána, hogy megmutassák, ki az úr Afganisztánban, robbantottak egyet a temetésen is, négy nap­ja pedig megölték Karzai elnök egyik fontos tanácsadóját. Az USA évek óta próbálta rábe­szélni Karzait, hogy vonja ki a testvérét Kandahárból, az egyik legfontosabb tartomány­ból. Nem tette meg. Ahmed Váli Karzai tartomá­nyi elöljárót csak Kandahár ki­rályaként emlegették. Ő ellen­őrizte a drogüzletet, hatalmas pénzeket zsebelt be a fegyver­kereskedelemből, a prostitúci­óból, lenyúlta az amerikai és más segélyek jó részét, s ő osz­totta el a busás haszonnal járó állami megrendeléseket. Nem­régiben Washingtonban is be­ismerték: a CIA eddig több mil­lió dollárt fizetett neki azért a segítségért, amelyet az ameri­kai titkosszolgálatnak és a kü­lönleges erőknek nyújtott, egyebek közt magánhadserege révén. Csak találgatni lehet, mennyi került ezekből a pén­zekből Karzai elnök magán­számlájára. Hab a tortán: öccse megölése után egy-két nappal a helyére, a kandahári tarto­mányi tanács élére azonnal ki­nevezte egy másik fivérét. Te­hát tévedtek, akik azt hitték, hogy Kandahárban Abdul Raz- zik, a tartomány rendőrfőnöke kerül helyzetbe. Egyébként tök mindegy, Razzik rendőrtábor­nokról a kívülállók csak két dolgot tudhatnak biztosan, az egyik az, hogy írástudatlan, a másik az, hogy ő is kábítószer­csempészetből és védelmi pén­zek szedéséből biztosítja élet- színvonalát. Az igazi tragédia: úgy működik az egész ország, mint Kandahár. Washingtonban sem tudják, pontosan hány milliárd, újjáépítésre szánt dollárt tünte­tett el a Karzai-klán. Az ameri­kai közvéleményt talán már nem is érdekli, hiszen bin Laden megölésével bosszút álltak 9/11-ért, a háborúba belefárad­tak, gyorsan ki akarnak vonulni. A többiek is ezt teszik: a franci­ák, a britek, a kanadaiak stb. Amit maguk után hagynak: egy maffiaállam, a világ egyik leg- korruptabb országa. Csoda, ha a nyomorgó vidéki lakosság jó része a tálibokkal szimpatizál? Szöveg nélkül (Ľubomír Kotrha karikatúrája) JEGYZET Kötelező katonaság? IAMPI ZSUZSANNA Egyik hírhedt BT politikusunk a kötelező kato- *1, A nai szolgálat visszaállítását jp* pedzegeti. Ne­kém nagyon nem tetszik ez az ötlet. A ka­tonaság intézménye kisko­romtól riaszt, attól a pilla­nattól, amikor először hal­lottam az „aki nem lép egy­szerre, nem kap rétest estére” kezdetű dalocskát. Miféle hely az, ahol az em­bereknek muszáj egyszerre lépni, hogy enni kapjanak, morfondíroztam, s amikor esténként apukámmal sétál­ni mentem, próbáltam vele egyszerre lépni. Nem mindig sikerült. Attól kezdve tudni véltem, miért olyan sová­nyak a katonák, s nagyon sajnáltam őket. Az intéz­ménytől való irtózásom a ké­sőbbiekben csak fokozódott. A fülem pontosan emlékszik a hatvannyolcban bevonuló tankok lánctalpának csikor­gására, a szemem a lassú, sú­lyos menetre, a pozsonyi vár összetört járdájára, mert egészen odáig felkapaszkod­tak. Látom a vár teraszának sarkában őrködő, talpig fegyveres sovány (!) katona­fiúkat, egyik kezük puskához hasonló kütyün, a másikkal integetnek nekem, amikor arra megyek, néha szólnak is, persze nem értek oroszul. Gyerekfejjel nem félek tőlük. Biztos inkább lennének ott­hon, mint itt, gondolom, de ahol muszáj egyszerre lépni, ott biztosan muszáj menni is, ha azt parancsolják. Nagyon sajnálom őket. S jóval ké­sőbb nagyon sajnálom a fiú­ismerőseimet, akiknek mu­száj bevonulniuk. Úgy tűnik, nem vagyok teljesen normá­lis, mert rajtam kívül min­denki nagy bulinak tartja a katonaságot. „Majd ott fa­ragnak belőle férfit”, „a Laci is ott tanult meg gombot varrni”, mondogatják. De engem nem győznek meg. Tudom én a magamét. A bu- zerplaccokról. Az öregkato­nák szemétkedéseiről (szar- pucolás a direkt és alaposan összekoszított vécén, de ez csak a kezdet), amik persze „öröklődnek”, mert olyan hamar elfelejti az ember,a megaláztatást, ha maga alázhat meg másokat. Főleg egy olyan környezetben, ami az erőszakos muszájra épül. Ilyesmikre persze csak akkor derül fény, amikor kiszolgált katona lesz valaki (én is tő­lük tudom), mert azt szolgá­lat közben mégsem írhatja meg a szerencsétlen, hogy kis időre fellógattak hátrakö­tött kézzel, hiszen jó anyjá­nak abban a minutumban megszakadna a szíve. S ami­kor már mögötte vannak ezek a dolgok, elfelejti a szenvedést, hősnek érzi ma­gát, és reprodukálja a mí­toszt, hogy „aki nem volt ka­tona, az nem is igazi férfi”. Egyesek szerint a mai fiatal férfiakra is ráférne a katona­ság. Lehet, még örülnének is neki! Hiszen milyen népszerű például a paintball, ahol szí­nes patronokkal lövöldözge- tik egymást. Én viszont azt gondolom, hogy más a játék és más a valóság. Egyetemis­ta koromban ismertem fiú­kat, akik a világ egyik tűzfész­kéből jöttek hozzánk tanulni. Felajzottan meséltek arról, az egy hónapos kiképzés során milyen férfias dolog volt pus­kát tartani a kézben és lö­vészárkot ásni. De amikor jött a háború, és mindezt élesben is kipróbálhatták volna, gyor­san megnősültek, itt marad­tak, s mindentudóan politizál­tak. Éljen az eszme! Főleg, hogy meghaltak érte mások. Akiknek muszáj volt bevonul­niuk. KOMMENTÁR Lassan járj! KOCUR LÁSZLÓ Elöljáróban jegyezzük meg, Jaroslav Spišiak országos rendőrfőkapitány, ami a közlekedési morált illeti, Kiss Ernő dandártábornok, egy­kori magyar KBI-igazgató saruszíját sem méltó megoldani, hisz nem hajtott parkoló autókba, nem vizelt a főkapitányság épülete mellé, „csak” 122-vel hajtott, 90 helyett. Amikor az uborkaszezonnal küzdő sajtó szinte naponta ad hírt halálos kimenetelű közlekedési balesetekről, nem baga­tellizálhatjuk, hogy éppen az sérti meg durván a közlekedési szabályokat, akire azok betartatásának felügyelete van bíz­va. Kétségtelen, Jaroslav Spišiak egyike azoknak az embe­reknek, akik Szlovákiában a legtöbbet tették a biztonságos közlekedésért. (Esetében ez nem érdem, ez a munkája.) Hi­vatalba lépését követőn nyilvánossá tette, hol ellenőrzi a rendőrség a közlekedési szabályok betartását, megtiltotta, hogy a közlekedési rendőrök szándékosan tereptárgyak mö­gé rejtőzve mérjék a sebességhatárok betartását. Megváltoz­tatta a rendőrök értékelését, a közlekedési rendőrök jutal­mazását és előmenetelét nem a bevont jogosítványok számá­tól - ami egyszerű -, hanem a balesetek számának csökken­tésétől - ami bonyolult - tette függővé. Az állomány ezekért az intézkedéseiért nem is zárta őt a szívébe, nem véletlen, hogy ballépése már a hírtelevízió esti műsorába bekerült, ho­lott fél kézen megszámolható az arról hivatalból tudomást szerzők száma, de ézt most ne boncolgassuk, mivel témánk­hoz szorosan nem kapcsolódó kérdések sokaságát vetné fel. Jaroslav Spišiak felesleges hibát követett el. Ha 122 km/h-s sebességgel akart haladni, azt megtehette volna jogszerűen is, gépkocsija megkülönböztető jelzéseinek bekapcsolásával. Ha viszont ez nem volt indokolt, kilencvennel kellett volna mennie, mint a halandóknak. Az országos rendőrfőkapitány eddig jól kommunikálta közlekedési kihágását, a nyüvános- ság elé lépett, és elismerte azt, kész vállalni a következmé­nyeket - 40 km/h-ig, lakott területen kívül 150 euróba fáj, ha jobban odalépünk-, ami nagyonhelyes, nekünk, mezei so­főröknek nem adatik meg a mérlegelés lehetősége. Gyors­hajtásával viszont feleslegesen muníciót biztosított bírálói, elsősorban a Szlovák Nemzeti Párt számára. Sajnos, főként a bulvárfogyasztók körében kihágása érvvé emelkedhet, be­árnyékolva akár legkomolyabb eredményeit is. Úgy látszik, az országos rendőrfőkapitányok esetében is igaz a mondás: lassan járj, tovább érsz. TALLÓZÓ DIE WELT Mindenekelőtt Bulgáriát, de Romániát is elmarasztal­ja az Európai Bizottság leg­újabb schengeni jelentése - írta brüsszeli diplomáciai körökre hivatkozva szerdai számában a Die Welt. A német konzervatív na­pilap szerint a jelentés a korrupció és a szervezett bűnözés elleni harc kap­csán sem Szófiáról, sem Bukarestről nem állít ki jó bizonyítványt. A berlini belügyminiszté­rium szóvivője a lapnak hangsúlyozta: a német kormány álláspontja nem változott, a schengeni bőví­tés előtt a két országnak előrelépést kell elérnie az említett területeken. A Die Welt arról értesült, hogy a jelentés elsősorban Bulgáriát bírálja, hangsú­lyozva, hogy a szervezett bűnözés és a korrupció el­leni harcban Szófia adós a meggyőző eredményekkel. A beszámoló szerint továb­bi haladéktalan lépésekre van szükség a bolgár igaz­ságszolgáltatás alapvető re­formja érdekében. Az Európai Bizottság ugyanakkor azon a véle­ményen van, hogy a tavalyi, meglehetősen elmarasztaló értékelés óta eltelt egy év­ben Romániában történt némi előrelépés. Bukarest jelentős intézkedéseket ho­zott az igazságügyi rend­szer hatékonyabbá tétele érdekében. A német lap szerint a jelentés azonban közvetve bírálja a bukaresti politikusokat, felróva: a parlament többször meg­akadályozta, hogy vizsgálat kezdődjön olyan korábbi miniszterek, illetve más magas rangú hivatalnokok ellen, akiket korrupcióval gyanúsítanak. Az újságnak nyüatkozó szakértők emlékeztetettek arra, hogy a schengeni bőví­tést a legélesebben Francia- ország, Németország és Hol­landia ellenzi. Az idézett szakértők szerint az uniós tagállamok belügyminiszte­rei szeptember végén várha­tóan döntést hoznak a bőví­tés kérdésében. A 2012 má­jusában esedékes franciaor­szági elnökválasztás, vala­mint a Geert Wilders vezette szélsőjobboldal hollandiai térnyerése nem növeli Bul­gária és Románia csatlako­zási esélyeit - vélekedtek a német szakértők. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom