Új Szó, 2011. július (64. évfolyam, 152-176. szám)
2011-07-18 / 165. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. JÚLIUS 18. Vélemény És háttér 5 A Felvidék elnevezésű rezervátumban sem úgy zajlanak a hétköznapok, mint a világon bárhol Bástya elvtársék meg a hatumák Holtbiztos, hogy eztán még intenzívebb lesz a szlovákiai, pardon, felvidéki hatumák (határon túli magyarok) folytonos hadiállapot miatti szenvedése, mint eddig volt. BARAK LÁSZLÓ Holott a magyarországi köz- szolgálati média, főként az MTV, a Duna-Autonómia TV meg a „szavak erejével” nyomuló MR1 Kossuth Rádió itteni propagandistái eddig is a felvidéki magyarok elesettségéről, az ellenük vívott látens és konkrét elnyomó háborúról ri- zsáltak orrba-szájba. Azon szociológiai és kulturális betétként alkalmazott „életképek” kivételével, amelyek kizárólag arra szolgáltak, hogy meggyőzzék a magyarországi befogadó közeget: a ha- tuma zemberek egyáltalán nem olyan halandók, mint a nem hatumák! Mert a hatumák ugye, naponta reggeltől-estig mást sem csinálnak csak a csűrt döngölik, faragják a fűzfa sípot meg a haranglábat, töpörtyűs pogácsát, szalonnás-tejfölös lepényt és túrós rétest sütnek jobbára a rovásíró szeánszok, barantakurzusok, ómagyar csakraszelídítéssel színesített kopjafa-állítási ceremóniák stb. szüneteiben... Vagyis, akárcsak egyéb ha- tuma területeken, a Felvidék elnevezésű rezervátumban sem úgy zajlanak a hétköznapok, mint a vüágon bárhol. Értsd, hogy a nem hatumák bárhol a világon reggelente általában jól vagy éppen rosszul ébrednek, munkába, iskolába járnak, házat, karriert építenek, vagy baltáznak el, családot alapítanak, gyermekeket nemzenek, esznek-isznak, szórakoznak, közlekednek, mi több, esetleg balesetet is szenvednek, netán okoznak, sőt, félre is lépnek, és nem csak múzeumba, koncertre, DAC- meccsre, Csemadok-, cserkész- meg MKP-gyűlésre járnak, hanem kocsmába és akár kuplerájba stb. is... Mármost, ez a tragikomikusán helyzet fokozódik, ha lehet még tovább, hiszen most már végleg a Nemzeti Ügyek Kormánya által „kézi irányított” közmédiumok hatáskörébe került a hatumák sorsa is. Történt volt ugyanis, hogy a múlt héten a magyar közmédiában zajló átalakítások (politikai tisztogatások) Szlovákiába, pardon, a Felvidék elnevezésű rezervátumba is begyűrűztek. Berényi József, a parlamenten kívüli MKP elnöke állítólag már hetekkel ezelőtt egyeztetett a Nemzeti Ügyek Kormánya hírgyárává silányított Magyar Távirati Iroda (MTI) főkomi- szárjával. A szóban forgó egyeztetés nyilvánvalóan nem arról szólt, hogy hol kívánja a nyári vakációt együtt eltölteni a pártelnök úr és az MTI Nemzeti Ügyek Kormánya által uborkafára telepített főkomiszára, Belénessy Csaba... Az egyeztetés tárgya az volt, hogy mikor és miként zajlik az „átalakulás, amely megváltoztatja a Szlovákiából a magyar közmédiáknak készülő rádiós és televíziós híranyagok gyártásának kereteit”. Arról volt szó tehát, kik legyenek azok a pártpapagájok, akik az Orbán Viktor fémjelezte Nemzeti Ügyek Kormánya és egyedüli felvidéki szövetségese, az MKP Bástya elvtársai (Tessék felidézni A tanú című filmet!) kényes ízlése szerint manipulálják és szerválják a híradásokat a Felvidék elnevezésű rezervátum hatuma törzseinek ünnep- és hétköznapjairól... Ne legyen semmi kétség afelől, volt-e elég jelentkező a küldetésre, vagyis, akadt-e az immáron a fél világgal hadban álló Nemzeti Ügyek Kormányának megfelelni szándékozó alkalmi „haditudósító”. Hogyne akadt volna, hiszen eddig is volt néhány! Ugyanígy mérget lehet venni arra, hogy a „kiválasztás” vonatkozó kritériumai közt a legutolsó volt - ha szóba került egyáltalán - a szakmai rátermettség és tisztesség, mint olyan... Uram, királyom, ha továbbra is azon igyekszik, hogy a fizetése utolérje néhány polgármester bérét, országunk csődbe megy (Peter Gossónyi karikatúrája) Václav Fiavei kilátásba helyezte: visszaadja a díjat, ha az idei kitüntetett az orosz kormányfő lesz Putyin mégsem kap Quadriga-díjat PIETSCH LAJOS-MTI A németországi és nemzetközi tiltakozások nyomán mégsem kapja meg a Quadriga-díjat Vlagyimir Putyin orosz kormányfő. Az európai egyesülés előmozdításáért járó németországi kitüntetést a berlini kuratórium a közelmúltban Putyinnak ítélte, ami Európa több államában és orosz jogvédők körében is heves tiltakozást váltott ki. A kuratórium ezek után szombaton bejelentette, hogy a díjat - amelyet 2003 óta hagyományosan a német egység napján, október 3-án adnak át - a korábbi döntés ellenére ezúttal senki nem kapja meg. Berlini értesülések szerint ebben döntő szerepet játszhatott az a tény, hogy az egyik korábbi kitüntetett, Václav Havel volt cseh államfő közvetve kilátásba helyezte: visszaadja a díjat, ha az idei kitüntetett Vlagyimir Putyin lesz. A szombati német újságok szerint Havel - aki Mihail Gorbacsov korábbi szovjet államfővel és Jósé Manuel Barrosóval, az Európai Bizottság elnökével együtt 2009-ben kapta meg a Quadriga-díjat - a kuratórium tudomására hozta, hogy nem ért egyet az orosz miniszterelnök tervezett kitüntetésével. A napokban a Putyin miatti tiltakozás jeleként visszaadta a díjat a tavaly kitüntetett dán Olafur Eliasson, a kuratórium néhány tagja pedig - ugyancsak tiltakozásul - lemondott a testületben viselt tagságáról. A kuratórium Putyin tervezett kitüntetését korábban azzal indokolta, hogy az orosz politikus nagy érdemeket szerzett a német-orosz kapcsolatok előmozdításában. A testület szombati állásfoglalásában közvetve elismerte, hibát követett el. Mint hangoztatta: nem számított arra, hogy a díj odaítélése ilyen széles körű bírálatokat vált ki. Ezért az érintettektől bocsánatot kért, és közölte: eláll a Quadriga-díj idei átadásától. A német kormány egyelőre nem foglalt állást az ügyben. A hivatalos Berlint azonban a történtek több okból is kínosan érintik. A Quadriga-díjat az európai egyesítést zászlajára tűző Werkstatt Deutschland (Németország Műhely) nevű civil szervezet alapította 2003-ban. A Quadriga a Berlin jelképének számító Brandenburgi kapu tetejét díszíti, valójában a győzelem istennőjének négyes fogata, amelyet Napóleon 1806-ban leszedetett, s hadizsákmányként Párizsba vitetett. Johannn Gottfried Scha- dow szobra 1814-ben került vissza Berlinbe. A korábbi kitüntetettek között van Havel, Gorbacsov és Barroso mellett Helmut Kohl, a német újraegyesítés kancellárja, Jean-Claude Juncker luxemburgi miniszterelnök és Simon Peresz izraeli államfő is. KOMMENTÁR Az ajkunkra fagyó mosoly LOVÁSZ ATTILA Sok vidámság forrása hőn szeretett köztársasági elnökünk minden nyilvános megszólalása. Ha Szent János nem előzte volna meg őt, a honi humor akár aranyszájúnak is nevezhetné. Legutóbbi filozofikus gondolatmenete arról, miként tehetné meg és miért nem, miként akarja vagy nem akarja és miként indokolja vagy mégsem a frissen megválasztott főügyész kinevezését, a szlovák politikatörténet legcsodálatosabb mondatai közé kerülhet. Csakhogy: Ivan Gašparovič továbbra sem humorista, hanem államfő. A főügyész kinevezése kapcsán megfogalmazott gondolata pedig nem humoros bájolgás, hanem a parlamenti demokrácia és az alkotmányos jogállamiság intézményes kiröhögése. Köztársasági elnökünk nem a morális autoritás erejével emelte föl hangját a pártoskodó parlamenti politikai erők gyakorlatának láttán. Simán és egyszerűen nem hajlandó kinevezni azt a főügyészt, aki nem smakkol Robert Fico csapatának, s erre az írott jogban megfelelő kiskapukat keres. Ha ezek nem lennének, akkor sem jönne zavarba - meg lehet sértődni, de a jogállamisághoz fűződő emberi és politikai magatartását már akkor megfogalmazta, amikor házelnökként 15 évvel ezelőtt éppen ő vezényelte le František Gaulieder mandátumának parlamenti szavazással történő megvonását. Azóta sem hangzott el egy „bocsánat, tévedtem”, vagy egy icipici önreflexió, hogy ezért mégsem kellett volna sárba taposni az írott alkotmányt, amelynek elfogadását anno ugyancsak házelnökként vezényelte le. A Mečiarral való szembefordulást pedig az ezredfordulón már nagyon nem tekinthettük sem önreflexiónak, sem hőstettnek. Azzal kapcsolatban tehát, hogy Gašparovič mint tesz az alkotmányosság, a jogállamiság, a demokrácia írott és íratlan szabályai betartása érdekében, semmilyen illúziókat nem kell táplálnunk. Ha ezt tudatosan, valamüyen cél érdekében teszi, akkor nagyon nagy a baj, mert egy köztársasági elnök ne gazemberkedjen. Bár, vélhetően, ez a jobbik változat. Egy gazfickó a következő voksoláson elzavarható a történelem süllyesztőjébe. Sokkal rosszabb a helyzet, ha államfőnk nem tudja, hol követi el a hibát, magyarán, fogalma sincs róla, mit cselekszik egy demokratikus, szabad társadalom ellen. Bizony, ez a rosszabbik forgatókönyv, s annál rosszabbat már elképzelni is nehéz, hogy mindezt az őt megválasztó 50 százalék plusz egy szavazatnyi választópolgár sem tudja. Mosolyoghatunk hát államfőnk aranyköpésein, de biztos, hogy egyszer ajkunkra fagy a mosoly. JEGYZET Áligények VERES ISTVÁN Kevesen tudják, mi köze van a napi politikának a naponta elfogyasztott folyadékmennyiséghez. Annyi mindenképpen, hogy mindkét témakör tele van mítoszokkal, amelyeket előszeretettel hangoztatnak azok, akiknek ez érdekük, mi pedig előszeretettel ismételgetjük őket, mert azt hisszük, ez valóban érdekünk. Nemrég megjelent egy tanulmány, melyben egy skót egyetem kutatója figyelmeztet: bár itt a nyár, és fontos, hogy sokat igyunk, ne az ásványvíz-reklámokra és a vizeket csoma- goló-szállító cégek által elterjesztett, háromliteres napi folyadékbevitelről szóló figyelmeztetésekre hagyatkozzunk, hanem a szom- junkra. Utóbbi ugyanis sokkal pontosabb, ráadásul része az emberi test alapfelszereltségének, vagyis ingyenes. Ez a példa jól mutatja, hogy az emberek irányítására a legjobb módszer, ha elhitetjük velük, hogy amit kínálunk, az nekik igenis fontos. Jóléthez, egészséghez, satöbbi. Ezt mondják a politikusok is, párthovatartozástól függetlenül. Ezt mondta Mečiar, Dzurinda, Fico, ezt mondja Radičóvá is. Van, akinek elhittük, van, akinek nem. Mindennapi kenyerünk mellé mindennapi izgalmak járnak: fenyegetőzés, feszültségkeltés, botrányok. A, jaj, nehogy már”, meg a ,jaj, mi lesz velünk.” Az igazság viszont az, hogy az élet működik e nélkül is. A dolgok maguktól történnek, hiszen mindig is úgy történtek. A változás nem áll meg. A múlt héten szabadságra mentek a szlovák parlament képviselői. Nyári szünet okán nincsenek parlamenti közvetítések, sem politikai vitaműsorok a televíziókban. A következő másfél hónap talán mindenkinek elég lesz arra, hogy belássa: lehet egészségesen élni napi há-' rom liter folyadék, és napi politika nélkül is.
