Új Szó, 2011. július (64. évfolyam, 152-176. szám)

2011-07-15 / 163. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. JÚLIUS 15. Vélemény és háttér 5 Az előző, a magát baloldalinak nevező kormányzat módosításánál lényegesen jobb született... Védeni, de nem a munkától Az igazán jó munkajogi szabályozás olyan, amelynek alapján könnyű munkahelyet te­remteni, könnyű munka­társakat foglalkoztatni, s könnyű megválni a mun­kavállalóktól akkor, amikor a munkáltatónak nincs forgalma. LOVÁSZ ATTILA Tökéletes munkajogi szabá­lyozás nem létezik, s most az a kérdés, a szlovák szabályozás legfrissebb módosítása vajon a jobbakhoz, vagy a rosszabbak­hoz tartozik. Míg Németországban vagy Franciaországban a munkavál­laló védelme történelmi folya­mat eredménye, a keleti vége­ken a munkajogi szabályozás ál­talában a kommunista 40 évből ránk maradt normarendszer fo­lyamatos toldozgatása. Hiába nézünk irigykedve a német vagy francia munkavállalókra, az őket képviselő érdekvédelmi szervezetek komoly harcok árán, évtizedek alatt érték el a védelem azon fokát, amelyről itt csak álmodhatunk. Ezért is olyan nehéz újabban változtat­ni rajta. A szlovák munkatör­vénykönyv módosítása ezúttal a jobbak közé sorolható. Hiába kiabálnak a szakszervezetek, az elbocsátott vagy elbocsátandó munkatárs eddigi végkielégíté­se és párhuzamosan zajló fel­mondási ideje a magmaradó és munkát végző alkalmazottak­kal szemben volt igazságtalan. A nem flexibilis munkaidő min­denki kezét megkötné, a túl­órakezelés újabb formája (ma esetleg többet, rosszabb idők­ben kevesebbet) pedig a szezo­nális jellegű vállalkozásoknak hatalmas előny, s ezután talán nem fognak annyira félni a munkahelyteremtéstől. Ha emellé beszámítjuk, mit vár el a munkajogi szabályozás a kény­szervállalkozások eltörlésekor, akkor jó egyensúlyi helyzet ala­kulhat ki. Amit viszont semmilyen munkajogi szabályozás nem tartalmazhat, az a méltányos­ság és tisztesség elve. Szidtuk ám sokan a multikat évekig, az­tán eljött a válság, és a legna­gyobb multicégek csökkentet­ték a munkahetet, kisebb bért adtak, de megtartották a mun­katársakat. Azokat, akik addig hajtották a hasznot, és hajtják most is, a konszolidáció idősza­kában. Kultúra kérdése az egész: ha nekem dolgozol ak­kor, amikor jól megy és én profi­tálok belőle, akkor a bajok ide­jén nem hagylak cserben - akár munkáltatói mottó is lehetne ez a mondat, csak a reklám okán nem írjuk le, melyik cég csúcs- menedzsere nyilatkozta ezt két évvel ezelőtt. Szlovákiában nagyon fontos, hogy munkahelyek létesülje­nek. A munkahellyel, akár kicsi fizetéssel is rendelkező ember­nek van társadalombiztosítása, van biztos pont az életében, van szabadsága, fizetőképes, árukat és szolgáltatásokat vásárol, ez­által adót fizet és fizeti a társa­dalombiztosítást. A jó munka­jogi szabályozás védi az alkal­mazottat - de nem védheti meg egyetlen dologtól: a munkától. Az előző, a magát baloldali­nak nevező kormányzat mó­dosításánál lényegesen jobb született. Még akkor is, ha a túlóradíj a felére csökkent, de ez az egyetlen igazi rossz hír a két napja jóváhagyott jogsza­bályból.- Rajtam nem segített ez a víz: mosakodni hideg, inni meleg (Peter Gossónyi karikatúrája) JEGYZET Hány ház az egyház? KÖVESDl KÁROLY Tetszett hallani aDinnyemag- hámozók Hit­gyülekezetéről? | Vagy az Ágyban, I Párnák Közt Szi- I varozók Egyedü­li Felkent Egyházáról? Nem kell megijedni, nincs ilyen. De - s ez nem vicc - lehetne, illet­ve lehetett volna, a közelmúl­tig. Magyarországon ugyanis elég volt egy félóra alatt kidol­gozott alapszabályzat, száz támogató aláírása, és az állam köteles volt bejegyezni az új „egyházat”. Akadt olyan cso­port, amely pusztán szórako­zásból jegyeztette be egy Kurt Vonnegut-regényből vett ötlet alapján az „egyházát”, aztán tapasztalatait felrakta az in­ternetre, hadd derüljenek má- sokis. Ennek az őrületnek ve­tett véget a magyar országgyűlés, amikor elfogad­ta az új egyházi törvényt. Amit az ellenzék természetesen ka­pásból gyásznapnak titulált. Olvasom a háborgásokat, ame­lyeket bizonyos körökben a törvény kiváltott. Pontosab­ban az a kitétele, hogy mely egyházakat lehet legitimnek tekinteni Magyarországon, s melyeket nem, illetve melye­ket lehet és milyen módon be­jegyeztetni hivatalosan. A kulcsszó a hivatalos, hiszen Magyarországon nem létezik olyan lista, amely tartalmazná az országban működő összes egyházat; számuk meghaladja a 350-et. Az eddigi gyakorlat­ban az volt a legriasztóbb, hogy bárki bármilyen egyhá­zat alapíthatott, akár egy nap alatt, pedig az egész köszönő viszonyban sem volt sem ajóis­tennel, sem más, imádott sze­méllyel, hittel, liturgiával, életfilozófiával, szolgálattal egy közösség, netán a nemzet (vagy annak egy része) érde­kében végzett munkával. Nem tüdőm, kinek fog ezek után hi­ányozni alapítóin és egy ma­roknyi emberen kívül Magyar- országon a Hajnalhasadás Pá­holy, a Fehér Sas Páholy Ezo­terikus Rend, A Legfőbb Mes­ter közössége, a Magyarorszá­gi Késői Eső Gyülekezet, a Természetellenes Kilátásta- lanság Karmikus Gyülekezete vagy a Nap Szíve Lovagrend? Kit fognak tisztelni ezentúl a Boszorkányszövetségnek ne­vezett egyház, vagy hová ink- linálnak ezután a leghosszabb nevű (Om Vishwa Guru Deep Hindu Mandír Mahaprabhuji A Világmindenség Guruja Hindu Vallási Közösség és Szellemi Iskola) gyülekezet tagjai? Önkéntelenül adódik az ana­lógia II. József Jozefinista” egyházpolitikája és az új egy­házi törvény között. Csodálko­zom is, hogy a siránkozóknem veszik a lapot, és nem kajabál­nak „viktorista” egyházpoliti­káról. Valószínűleg azért (s ezt ők is tudják), mert míg a Habs- burg-uralkodó rendeletéi mérhetetlen károkat okoztak a magyarországi vallásoknak és szerzetesrendeknek, a mosta­ni törvény csupán rendet akar tenni, és pályán kívülre he­lyezni a zavarosban halászo­kat. Az akkori és a mai „semmitevő” gyülekezetekés rendek közt ugyanis lényegi különbség van. Arról sincs szó, hogy az állam jogot formálna egyházakmegszüntetésére. Mindenesetre nehéz elhinni, hogy a Kárpát-medencében több tucatnyi hindu, krisna, buddhista, iszlám, kopt, drahma, svéd, skót és a jó ég tudja, milyen egyházakra len­ne égetően szükség. KOMMENTAR Hisztérikus jogalkotás MOLNÁR IVÁN Több tízezer új munkahely- ezt nevezte a szer­dán elfogadott munkatörvénykönyv-módosítás jövőbeni legnagyobb hozadékának Jozef Mihál munkaügyi miniszter, és ezt emelte ki Iveta Radičová kormányfő is. Mindketten arra hivat­koztak, hogy az új, a korábbinál rugalmasabb munkapiaci szabályoknak köszönhetően a jö­vőben jóval több külföldi beruházó dönthet majd a szlovákiai letelepedés mellett. Ugyanakkor, ha a munkatörvénykönyv fő szerepének a munkahelyteremtés elősegítését tekintjük, azt kell mondanunk, hogy az e héten elfogadott módosítások nem sok vizet kavarnak. Mihál ajogszabály kidolgozásánál lehetett volna sokkal kreatívabb is. Jóval több külföldi beru­házót csalogathatna például az országba, ha az alkalmazotta­kat mindenjoguktól megfosztaná: eltörölné a szabadsághoz való jogot és a minimálbért, bevezetné az alkalmazottak fizi­kai büntetését, teljesen felszámolná a szakszervezeteket, a sztrájkoló alkalmazottakat pedig többéves börtönbüntetéssel sújtaná. Ha ez még mindig nem lenne elég, a munkáltatók számára bevezethetnék például az első éjszakajogát, vagyis a „birtokukban” lévő szűz alkalmazottak ártatlanságát maguk vehetnék el, és persze minden üzem létrehozhatná saját bör­töneit és kínzókamráit is. Mindezt az új jogszabály nem tar­talmazza, így nem csoda, hogy Martin Hošták, a Munkáltatók Országos Szövetségének a titkára már most jelezte: nem telje­sítette az elvárásaikat, így ne is számítsunk a munkanélküli­ség nagyobb csökkenésére. A törvény igazi nagy hibája azonban - azon kívül, hogy csor- bítjaazalkalmazottakjogait-az, hogy nem teljesíti ajogbiz- tonság és kiszámíthatóság legalapvetőbb feltételeit sem. A jó munkatörvénykönyvnek hosszabb időtávra kellene rendez­nie a munkapiaci szabályokat, hogy a munkáltatók és a mun­kavállalók is biztonságban érezzék magukat. A most elfoga­dottakkal azonban még a 150 parlamenti képviselő többsége sem értett egyet, nem beszélve a munkavállalókról, a szak- szervezetekről és munkáltatókról, akiket mindez valójában érint. A köztársasági elnök várhatóan visszadobja a törvényt a parlamentnek, ha ennek ellenére a második körben is sikerül elfogadniuk, akkor sem beszélhetünk nyert ügyről, hiszen Robert Fico, a Smer elnöke már jelezte, ha újra hatalomra ke­rül, a jogszabályt visszaállítja az eredeti állapotába. Márpedig Fico 2014-es vagy akár korábbi visszatérését - a jelenlegi kormánykoalíció mérhetetlen széthúzásánakköszönhetően - csak egy isteni csoda akadályozhatja meg. A Szlovákiában le­telepedett cégek ugyanakkor a vállalkozói környezet hiá­nyosságai között első helyeken szokták említeni a jogbizton­ság hiányát. A Radičová-kormány hisztérikus jogalkotása mi­att e téren tovább romlik a helyzet, ami senkinek, így a jelen­legi kormánykoalíciónak sem jó. Márpedig ha egy kormány önmaga ellen dolgozik, nem jósolhatunk neki túl nagyjövőt. FIGYELŐ Nem mindenki díjazza Putyint A tekintélyes németorszá­gi Quadriga-díjat odaítélő kuratórium újabb tagja jelen­tette be távozását a testület­ből tiltakozásul amiatt, hogy idén Vlagyimir Putyin orosz kormányfőnek ítélték oda a kitüntetést, amelyet október 3-án, a német újraegyesítés napján adnak át. Edgar Wolf­rum, a heidelbergi egyetem történész professzora így in­dokolta lemondását: „Elfo­gadhatatlan, hogy a kurató­rium egyes tagjait olyan dön­tésért teszik felelőssé, mely­nek meghozatalában nem vettek részt, amelyről nem tá­jékoztatták őket és amelyről a sajtóból szereztek tudo­mást.” A kuratórium egy poli­tikus tagja, Cem Özdemir, a német Zöldek társelnöke is bejelentette, lemond a testü­leti tagságáról, több másik tag pedig közölte, hogy elha­tárolódik a döntéstől. A Quadriga-díjat egy civil szervezet, a Németország Műhely alapította 2003-ban. Az indokolás szerint olyan személyiségeknek adomá­nyozzák, akik jelentős szere­pet játszottak a német, illetve az európai egység megterem­tésében. Az idén már kilence­dik alkalommal ítélték oda. A Quadriga-díj kitüntetettjei­nek sorában ott van Mihail Gorbacsov egykori szovjet vezető, Helmut Kohl, a német újraegyesítés kancellárja, Václav Havel volt cseh elnök, Jean-Claude Juncker luxem­burgi kormányfő, Simon Pe- resz jelenlegi izraeli államfő. A 20 tagú kuratórium idei döntése, mely szerint Putyin miniszterelnöknek ítélik oda a díjat, nagy felzúdulást vál­tott ki Németországban, és orosz jogvédők is tiltakoztak. A bírálók szerint Putyin elnö­ki és kormányfői megbízatása alatt nem érvényesülnek az emberi jogok Oroszország­ban. Szerintük a kuratórium a német-orosz partnerségre figyelemmel díjazza az orosz miniszterelnököt. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom