Új Szó, 2011. július (64. évfolyam, 152-176. szám)

2011-07-12 / 160. szám, kedd

24 Sport ÚJ SZÓ 2011. JÚLIUS 12. www.ujszo.com A Tour de France első hetében több favorit is elbúcsúzott, összetettben a francia Thomas Voeckler vezet, de a neheze csak most jön Bizarr bukások, frusztrált címvédő, remek Velits Egyelőre a francia Thomas Voeckleré a sárga trikó A tegnapi szünnap után ma az Aurillac és Car- maux között megrende­zésre kerülő 161 km-es dimbes-dombos sza­kasszal folytatódik a vi­lág legrangosabb kerék­párversenye, a Tour de France. Kezdődik tehát a második felvonás. GYÖRGY NORBERT Sejthető volt, hogy az elején mindenki nagyon ideges lesz, s hogy valójában az jár majd jól, aki egyáltalán a nyeregben ma­rad, de ami a Tour-on eddig történt, az minden képzeletet felülmúl. Baleset baleset hátán Az első etapon néhány kilo­méterrel a cél előtt például egy az átlagnál kicsit „kíváncsibb” rajongó tapasztalhatta meg, milyen az, amikor egy bringás (az asztanás Makszim Iglinszki Johnny Hoogerland lábán szám­talan sebet ejtett a szögesdrót, de így is megőrizte a pöttyös trikót volt az) úgy hatvannal elüti. Az eredmény: egy jó kis tömegbu­kás, amelybe többek között az egyik legnagyobb favorit, Al­berto Contador is belekevere­dett, aki ekkor épp (taktikai szempontból egyébként telje­sen érthetetlen módon) a me­zőny második felében tekert. De olyan is volt, hogy az egyik fotóst szállító motoros egyszerűen elvitte Nicki Soren­sen (Contador egyik segítője) alól a biciklit. A kerékpár vala­hogy beleakadt a robogóba, a motoros métereken keresztül húzta maga után, anélkül per­sze, hogy bárki is észrevette volna, miközben a dán bringás az árokban hempergett. A va­sárnapi szakaszon pedig a francia tévés kísérőkocsi szó szerint elütötte a pöttyös trikó­ért tekerő Johnny Hoogerlan- dot és Juan Antonio Flechát, majd gond nélkül továbbhaj­tott, amivel gyakorlatilag ki­merítette a cserbenhagyásos gázolás fogalmát. Flecha ki­sebb kézsérüléssel megúszta az incidenst, de Hoogerlandnak több mély sebét is kórházban kellett kezelni, miután az ütkö­zéstől belerepült az út menti mezőt elkerítő szögesdrótba. (A hegyi összetettben vezető versenyzőnek járó pöttyös tri­kót mindezek ellenére meg­őrizte.) A csúnyábbnál csú­nyább balesetek következtében fokozatosan hullottak el a nagymenők: Janez Brajkovic és Christopher Horner (RadioS- hack), Bradley Wiggins (Sky), Alekszandr Vinokurov (Aszta- na), Jurgen Van Den Broeck (Omega Pharma-Lotto). Mind­ezek közül talán a 39 éves ame­rikai Horner esete a legbizar- rabb (tavaly a tizedik helyen végzett az összetettben, idén megnyerte a kaliforniai kört, és óriási formában volt), aki a bu­kás következtében orrcsonttö­rést, agyrázkódást, különböző zúzódásokat szenvedett, és egy ideig eszméletlenül feküdt az út szélén, majd miután magá­hoz tért, felült a biciklire, és be­tekert a célba. Aztán méltat­lankodott egy sort, mert nem értette, hogyan sikerült össze­szednie azt 13 perc hátrányt a többiekkel szemben - a bal­esetből ugyanis nem emléke­zett semmire. Hushovd és Cavendish Az első felvonás nyertese amúgy egyértelműen a Gar- min-Cervelo és a regnáló világ­bajnok, Thor Hushovd volt. Megnyerték a csapat-időfuta- mot, Hushovd hét napig vitte és őrizte hősiesen a sárga tri­kót, a 3. etapon pedig (már sárgában) zseniálisan felveze­tett a csapattárs amerikai Tyler Farrarnak, hogy az méltóképp ünnepelhesse július 4-ét”. (Farrar a célban egy „W-t” for­mált az ujjaival, ami természe­tesen nem a „winner-t” jelen­tette, hanem a Giro-n tragiku­san elhunyt Wouter Weylandt­nak „üzent”, aki közeli barátja volt.) A hét végére összeállt a kez­detben döcögő HTC-Highroad gépezete is. Mark Cavendish (aki jelenleg a vüág legjobb sprintere) az 5. szakaszt még úgy nyerte meg, hogy a végére teljesen egyedül hagyták, de két nappal később a cháteauroux-i befutón már tel­jes szépségében pompázott a HTC-vonat, és esélyt sem adtak senkinek. Cav 17. szakaszgyő­zelmét aratta, és már nyolcadik az örökranglistán. Persze a „kannibál” Eddy Merckx 34 Tour-szakaszgyőzelmétől ki­csit még messze van. És jó hír, hogy a szlovák Peter Velits is megtalálta a helyét a teamben: ott és akkor tempózik, mikor arra szükség van, az összetett­ben pedig csapattársával, a német Tony Martinnal a 6.-7. helyen állnak azonos idővel, és minimális hátránnyal a favori­tokkal szemben. A hegyekben, ha összedolgoznak, nagyon jók lehetnek. És miért ne dolgoz­nának össze... (SITA/AP- és TASR/AP-felvételek) Contador formán kívül? A nagymenők közül a már említett Contador az egész hé­ten csak esett-kelt, frusztrálva dobta el a biciklit, és tulajdon­képpen még örülhet is, hogy a legnagyobb kihívóihoz képest eddig csak egy bő másfél perces hátrányt szedett össze. S bár meg-megvillant egy-két alka­lommal (a Mur-de-Bretagne te­tején például már örült is egy szakaszgyőzelemnek, de végül a célfotós befutón kiderült, hogy a rivális Evans nyert), Contador formája kérdéses. Jól áll viszont Cadel Evans, és nagyon meggyőzőnek tűnik. A BMC pedig vigyáz rá, mint a szeme fényére. Többek között olyanok tekernek érte, mint a fiatal és tehetséges amerikai ifi kronó-bajnok Brent Bookwal- ter, az ugyancsak fiatal és te­hetséges német Marcus Burghardt, de mindenek előtt az a George Hincapie, akinek ez már a 16. Tourja (ami re­kordbeállítás, a korábbi Tour- győztes holland Joop Zo­etemelknek van még ennyi rajt­ja itt), és aki annak idején Arm­strong szekerét tolta a US Pos­tainál, és egyedüliként volt ott a hétszeres Tour-győztes min­den sikerénél. Rajtuk tehát nem fog múlni. A másik nagy esélyes Andy Schleck eddig okosan elbújt a mezőnyben, de a fontosabb pil­lanatokban mindig résen volt. Neki az ausztrál olimpiai és vi­lágbajnok, többszörös Tour- szakaszgyőztes veterán Stuart O’Grady a „bodyguardja”, aki­nek feltehetően nincs egyetlen csontja sem, ami ne lett volna egyszer már eltörve valami bi­ciklis affér eredményeként. És persze ott lesz a dán Fuglsang, a német Gerdemann, és a hű bratyó, Fránk is, akik majd a hegyekben segítik Andyt a si­kerhez. Voeckler sárgában Most Thomas Voeckler (Eu- ropcar) viszi a sárga trikót (a franciák nagy-nagy örömére) egy sikeres szökés után. Előnye majd’ két és fél perc Cadel Evans előtt, ami nem elhanya­golható különbség. Ennek elle­nére kockázat nélkül kijelent­hetjük, hogy a végső győzelem­re Voecklemek semmi esélye nincs. Még akkor sem, ha Vo­eckler 2004-ben volt már sár­gában a Touron (tíz napig) egy hasonló szökés után, tehát tud­ja, milyen érzés. De aztán jött Armstrong, és könyörtelenül „átöltöztette”. Két viszonylag könnyebb etap következik még, majd csü­törtöktől jönnek a Pireneusok: a Luz-Ardiden és a Plateau de Belle mint hegyibefutók, de menet közben megmásszák többek között a lengendás Tourmalet-t (2115 m) és a Col d’Aubisque-t. Hogy ki mekkora legény a gáton, itt fog kiderül­ni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom