Új Szó, 2011. július (64. évfolyam, 152-176. szám)

2011-07-11 / 159. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. JÚLIUS 11. Vélemény És háttér 5 A Radičová-kormány hátsó udvaraiból továbbra is szinte csak kicsinyes csetepaték hallatszanak Hogyan terem a miniszterelnök? Azt találta mondani a minap Robert Fico, ha ő lenne a miniszterelnök, minden olcsóbb lenne. Hát nem egyszerű? BARAK LÁSZLÓ És persze kézenfekvő: egyva­lamire való populista a legna­gyobb ellenzéki párt vezetője­ként ugyanis nem lehet akkora lúzer, hogy a Radičová-kormány megalakulásának első évfordu­lóján pándikás virágcsokorral és külön e célból fabrikált alkalmi dicshimnusszal köszöntse kor­mányfő-utódját. Meglehetősen cinikus cse­lekmény viszont ugyanúgy hü­lyének néznie a négyévente pünkösdi királlyá, azaz egyetlen napra teljhatalmú választópol­gárrá előléptetett közembert, mint ahogyan azt regnáló mi­niszterelnökként is tette. Igen, a cinizmus csimborasszója és át­látszó hazugság Fico minden szava. Ha ugyanis négy évig tar­tó, számos esetben sáskajárást idéző országlása alatt tényleg úgy ki lett volna nyalva a plebsz tényleges és virtuális hátsója, ahogyan arra most naponta utalgat, nyilván nem lenne kénytelen ezt ellenzéki politi­kusként művelni - gondolhat­nék. Igen ám, csakhogy kizáró­lag abban az esetben gondol­kodhatnánk így joggal, ha nem lenne közismert tény, hogy Fi- cóék bizony nagyobb szavazat- aránnyal nyerték meg a válasz­tásokat tavaly, mint 2006-ban! Persze micsoda különbség, hogy akkor ők osztották a zsugát a kormányalakításánál, mert volt kiknek, 2010-ben pedig nem akadtpartnerük! Égbekiáltó paradoxon és a vá­lasztópolgárok általános intel­lektuális állagára utaló eviden­cia viszont az is, hogy egyáltalán nem azért maradtak magukra, mert kormányzásukban aztán tényleg nem volt köszönet. Sem elvi, sem pedig gyakorlati érte­lemben. Csak azért szorultak el­lenzékbe, mert a süketségre és vakságra mindenkor hajlamos választók kizárólag Mečiar és Slota nyakába varrták a Fico- kormány valamennyi korrupci­Fico elsősorban ennek a „választási győzelem­nek" köszönhetően képzelheti, hogy fölös­leges stílust váltania. ós botrányát - annak ellenére, hogy nevezettek mindketten Fi­co stricijei voltak. Előbbit ezért „szavazták ki” a parlamentből, utóbbi pedig parlamenti törpe­párttá degradálódott. Méghoz­zá úgy, hogy csökött választóik is átszavaztak pártjaik gyilkosa, Fico pártjára... Fico elsősorban ennek a „vá­lasztási győzelemnek” köszön­hetően képzelheti, hogy fölösle­ges stílust váltania, és a tőle megszokott sztereotip paraszt­vakító hazugságok a Radičová- kormány mandátumának lejár­tával (egy jóvátehetetien kor­mánykoalíciós konfliktus esetén esetleg előbb is) ismét a kor­mányfői székbe repítik. Abban az esetben majdnem biztosan, ha a Radičová-kor­mány hátsó udvaraiból továbbra is szinte csak a tanácstalanság látszatát keltő kicsinyes csetepa­ték, zsibvásári alkudozások, po­litikai analfabétákat jellemző személyeskedések hallatszanak és látszanak. Ráadásul szinte he­ti rendszerességgel. Annak elle­nére, hogy a jelenlegi kormány­pártok legbunkóbbnak, legsze­mérmetlenebbnek ítélhető poli­tikusai is decens illemtanárok­nak, szent életű szerzeteseknek számítanak Ficóék legilledel- mesebbjeihez, legszemérme- sebbjeihez képest is... Ha az újságíró munkája emberéletekbe kerül, akkor nem igaz, hogy „csak a munkáját vegezte" Mindennapi bulvárunkat add meg nekünk ma LOVÁSZ ATTILA A News of the World, az angol sajtótörténet egyik legrégebbi lapja 168 év után azért szűnt meg, mert az oknyomozó újság­írásban átlépte azokat a határo­kat, amelyeket tisztességes saj­tótermék nem léphet át. Az okokról e lap hasábjain is olvas­hattak, ezért érdemes megnézni a lap bezárásának okait egy ki­csit más szemmel is. Az angol bulvárlap nem azért szűnikmeg, mert a médiahatóság vagy a médiafelügyelet (mert az Nagy Britanniában is van) felde­rítette volna a szerkesztőség normák betartása iránti nagyvo­nalúságát. Nem - a lap félrelépé­seit a konkurencia göngyölítette föl, s csak azért feltételezhetjük, hogy az ellenfelek igazat állíta­nak, mert Murdoch sajtómágnás első lépése a lap bezárása volt. In­kább. Míg nem derülnek ki na­gyobb mulasztások? Másrészt nem kell az angol­szász bulvárt félteni, Murdoch- nak is van még egy-két lapja, amelyik nem gatyázik, ha vala­mit elsőként hozhat le. A The Sun vagy a The Sunday Times szerkesztői csapata sem szívba­jos, hogy a konkurens lapokról már ne is szóljunk. Elég csak a brit bulvársajtó lesifotósait megemlíteni, akik a szó legszo­rosabb értelmében halálba ker­gették Dianát. Hiszi a piszi, hogy csak a most megszűnő lap és csak ebben az esetben kezelte rugalmasan az írott és íratlan szabályokat és a törvényeket. De nem kell messzire men­nünk. Kicsi hazánkban az egyik bulvárlap szerkesztőségi kom­mentárban jelezte, hogy „ná­lunk ilyen nem fordulhat elő, mi csak a legjobbat”, hogy egy. ol­dalt visszalapozva az ún. black PR egyik gyöngyszemét kínálja fel az olvasóknak (reklám okán nem nevezzük meg). Ugyancsak egyik hazai gyöngyszemünk há­rom évvel ezelőtt egy akkortájt terjedelmesen taglalt ügyben, egy ecsettel megszúrt és három napon belül elhunyt kisdiák ese­tében egy kiskamaszt simán gyilkosnak nevezett. Majd ami­kor kiderült, hogy az ecsetszúrás és az elhalálozás között nem volt közvetlen ok-okozati összefüg­gés, még egy huszonhatodik ol­dalas helyreigazítással sem fá­rasztotta magát. „Csak a mun­kánkat végeztük”, mondták. Egy másik lap nap mint nap „disznónak” nevezett egy gázoló sofőrt, akinek bűnösségéről még semmilyen bűnüldöző szerv nem nyilatkozott. A bulvársajtó olyan, mint csuka a halastóban, tanultuk annak idején mestereinktől, hi­szen az a dolga, hogy tisztítgassa a közéletet. Ha a mai bulvár kí­nálatában nézünk körül, az kö­szönő viszonyban sincs e nemes kötelezettséggel, simán szóra­koztatóipar, és az angolhoz ha­sonló botrányokat csak azért nem élünk meg, mert ezen a London-külváros méretű piacon még csak egy nyomozó versen­gésre sem tellik. Közben züllik a szerkesztett tartalmak piaca, s a neten elérhető eseménydöm- pingnek már jóformán semmi­lyen eligazító, mederben tartó, hiteles alternatívája nincs. A világ bulvársajtója már messze nem az a piaci hírver­seny, amelynek végeredménye egy tisztább, ádáthatóbb társa­dalom, amelyben a hatalom visszaéléseit éppen a sajtó gátol­ja meg vagy deríti fel. A bulvár mára szórakoztatás lett. Nincs is vele semmi baj, csak annak kell látni, ami. S főleg: ha az újságíró munkája emberéletekbe kerül, akkor nem „csak a munkáját végezte”, s munkahelyének in­dokoltsága hasonlóan megkér­dőjelezhető, mint az éppen el­búcsúzott nagymúltú lapé. KOMMENTÁR Önkéntességi törvény KOCUR LÁSZLÓ Ha az állam hozzányúl valamihez, ami egyéb­ként nélküle jól működik, abból ritkán szokott jó kisülni. Ez hatványozottan igaz, ha olyan terüle­tekről van szó, melyek az államot látványosan nem érdeklik. Ilyen a harmadik szektor. Ez, ami a gazdasági részét illeti, úgy festhet, eresztékei­ben recseg, ám a - nagy cégek látszatalapítvá­nyait leszámítva - permanens anyagi alultápláltság ellenére hihetedenüljó, rétegprofilokat vállaló alapítványok, polgári társulások működnek országszerte, látszólag a semmiből. Ezek az NGO-ok azért tudnak működni, mert áldozatkész em­berek szabadidejükben, családjuk, munkájuk mellett térítés- mentesen hajlandók többletmunkát végezni, legyen szó vár­romok rendbetételéről, hajómodellezésről, cserkészetről, amatőr színjátszásról, erdei kisvasutak felújításáról vagy a sztómával élők életkörülményeinek elviselhetőbbé tételéről. 2011 az önkéntesség európai éve. A magyar EU-elnökség eb­ből az alkalomból az önkéntességnek honlapot készíttetett, remek konferenciákat szervezett, amelyeken csak a lazacos szendvicsek árából egy kisebb Szabolcs-Szatmár-Bereg me­gyei NGO éves költségvetését ki lehetett volna fűteni, de az önkéntességi nagykövetek minden igyekezete ellenére az ön­kéntesség Hoffmann Rózsa oktatásügyi államtitkár miatt vált gyakran emlegetetté, s nem a legpozitívabb kontextusban. Az államtitkár asszony törvénytervezete ugyanis 2014-től az érettségi bizonyítvány kiadását önkéntes munkához kötné. Kötelező önkéntesség- oximoron a javából. A közfelháboro­dás után módosítottak a kötelező önkéntes munka elnevezé­sen, de ez a lényegen nem változtat. A szlovák jogszabály hasonló kreatív megoldásokkal nem számol. A javaslat kétségtelen pozitívuma, hogy törvényi ga­ranciát adna az önkéntes munka végzésére biztosított fize- tetlen szabadságra, igaz, csak megengedve ennek lehetősé­gét. A törvényben említett szerződések azonban csak fokoz­nák a személyileg aluldimenzionált szervezetek adminiszt­ratív terheit, s különösen a nagy létszámú NGO-knál tűnnek nehezen kivitelezhetőnek. Az sem feltétlen előnye, hogy a 15 éven aluli gyerekeknek nem teszi lehetővé az önkéntes mun­kát. A büntethetőség alsó korhatára 14 év, Daniel Lipšicnek, a második Dzurinda-kormány igazságügyi miniszterének büntetőjogi reformja óta. Most ugyanez a Lipšic belügymi­niszterként 15 évben határozta meg az önkéntes munka vég­zésének alsó korhatárát. Ha a 14 éves a Szlovák Köztársaság jogfilozófiája szerint el tudja dönteni, hogy mi a bűn és mi nem, akkor azt, hogy akar-e szabadidejében egy kutyamen- helyen kutyákat sétáltatni, nem? Ez hátrányos helyzetbe hozza azokat a civil szervezeteket, melyek korosztályos jel­leggel végeznek iskolán kívüli oktató-nevelő tevékenységet, úgy, hogy a programot idősebb gyerekek készítik elő a fiata­labbaknak. Ezek, ha a törvényt változatlan formában fogad­ják el, az egyébként is halálosan merev hazai pályázati rend­szerben nem fogják tudni elszámolni a 15 év alattiak által végzett önkéntes munkát önrészként. Persze, egy ilyen gyenge kormány esetében egy kormányter­vezettel még bármi történhet, mire törvény lesz belőle. A par­lamenti képviselők nagyobb része vélhetően életében nem végzett önkéntes munkát. A döntéskor legalább arra próbál­hatnának ügyelni, hogy annak a több tízezer embernek, aki végez, a törvény ne nehezítse meg a dolgát. TALLÓZÓ PER STANDARD A közszolgálati médiában zajló leépítésekről közölt cik­ket a Der Standard című libe­rális osztrák napilap szom­baton. Az értékelő elemekkel vegyes tudósításban a szerző „példátlan tisztogatóakció­nak” nevezi a leépítéseket. ,A már gúzsba kötött magyar ál­lami médiában megkezdő­dött a régen bejelentett nagymértékű leépítés, vélhe­tően az utolsó kritikus újság­írók is elveszthetik az állásukat” - fogalmazott Kathrin Lauer. Felidézte, hogy az MTVA közlése szerint 550 riporter, szerkesztő és technikus munkaszerződését szüntetik meg. Az MTVA „mindenkit bíróság elé idé­zéssel fenyegetett, aki az eljá­rásnak politikai indítékot tulajdonít” - írta a lap. Noha vannak komolyan ve­endő hangok a szakmában, amelyek szerint az állami mé­diára ráférne a reform, nem úgy néz ki, mintha az MTVA számára az újságírói minőség számítana - vélekedett a Der Standard szerzője. „Elbocsá­tanak sok fiatal, tehetséges ri­portert, de olyan régi sztáro­kat is, mint Benda László, aki stílust adott a külpolitikai te­levíziózásnak, és ezért több dí- jatiskapott”-írta. A cikk beszámolt arról, hogy a szakszervezet felelőt­lennek nevezi a leépítést, vé­leményük szerint az veszé­lyezteti a közmédia törvényi feladatának ellátását. (MTI) _ / 1 ... .rf*•■"-TS»- üü- Ez aztán a forró nyár!

Next

/
Oldalképek
Tartalom