Új Szó, 2011. július (64. évfolyam, 152-176. szám)
2011-07-11 / 159. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. JÚLIUS 11. Vélemény És háttér 5 A Radičová-kormány hátsó udvaraiból továbbra is szinte csak kicsinyes csetepaték hallatszanak Hogyan terem a miniszterelnök? Azt találta mondani a minap Robert Fico, ha ő lenne a miniszterelnök, minden olcsóbb lenne. Hát nem egyszerű? BARAK LÁSZLÓ És persze kézenfekvő: egyvalamire való populista a legnagyobb ellenzéki párt vezetőjeként ugyanis nem lehet akkora lúzer, hogy a Radičová-kormány megalakulásának első évfordulóján pándikás virágcsokorral és külön e célból fabrikált alkalmi dicshimnusszal köszöntse kormányfő-utódját. Meglehetősen cinikus cselekmény viszont ugyanúgy hülyének néznie a négyévente pünkösdi királlyá, azaz egyetlen napra teljhatalmú választópolgárrá előléptetett közembert, mint ahogyan azt regnáló miniszterelnökként is tette. Igen, a cinizmus csimborasszója és átlátszó hazugság Fico minden szava. Ha ugyanis négy évig tartó, számos esetben sáskajárást idéző országlása alatt tényleg úgy ki lett volna nyalva a plebsz tényleges és virtuális hátsója, ahogyan arra most naponta utalgat, nyilván nem lenne kénytelen ezt ellenzéki politikusként művelni - gondolhatnék. Igen ám, csakhogy kizárólag abban az esetben gondolkodhatnánk így joggal, ha nem lenne közismert tény, hogy Fi- cóék bizony nagyobb szavazat- aránnyal nyerték meg a választásokat tavaly, mint 2006-ban! Persze micsoda különbség, hogy akkor ők osztották a zsugát a kormányalakításánál, mert volt kiknek, 2010-ben pedig nem akadtpartnerük! Égbekiáltó paradoxon és a választópolgárok általános intellektuális állagára utaló evidencia viszont az is, hogy egyáltalán nem azért maradtak magukra, mert kormányzásukban aztán tényleg nem volt köszönet. Sem elvi, sem pedig gyakorlati értelemben. Csak azért szorultak ellenzékbe, mert a süketségre és vakságra mindenkor hajlamos választók kizárólag Mečiar és Slota nyakába varrták a Fico- kormány valamennyi korrupciFico elsősorban ennek a „választási győzelemnek" köszönhetően képzelheti, hogy fölösleges stílust váltania. ós botrányát - annak ellenére, hogy nevezettek mindketten Fico stricijei voltak. Előbbit ezért „szavazták ki” a parlamentből, utóbbi pedig parlamenti törpepárttá degradálódott. Méghozzá úgy, hogy csökött választóik is átszavaztak pártjaik gyilkosa, Fico pártjára... Fico elsősorban ennek a „választási győzelemnek” köszönhetően képzelheti, hogy fölösleges stílust váltania, és a tőle megszokott sztereotip parasztvakító hazugságok a Radičová- kormány mandátumának lejártával (egy jóvátehetetien kormánykoalíciós konfliktus esetén esetleg előbb is) ismét a kormányfői székbe repítik. Abban az esetben majdnem biztosan, ha a Radičová-kormány hátsó udvaraiból továbbra is szinte csak a tanácstalanság látszatát keltő kicsinyes csetepaték, zsibvásári alkudozások, politikai analfabétákat jellemző személyeskedések hallatszanak és látszanak. Ráadásul szinte heti rendszerességgel. Annak ellenére, hogy a jelenlegi kormánypártok legbunkóbbnak, legszemérmetlenebbnek ítélhető politikusai is decens illemtanároknak, szent életű szerzeteseknek számítanak Ficóék legilledel- mesebbjeihez, legszemérme- sebbjeihez képest is... Ha az újságíró munkája emberéletekbe kerül, akkor nem igaz, hogy „csak a munkáját vegezte" Mindennapi bulvárunkat add meg nekünk ma LOVÁSZ ATTILA A News of the World, az angol sajtótörténet egyik legrégebbi lapja 168 év után azért szűnt meg, mert az oknyomozó újságírásban átlépte azokat a határokat, amelyeket tisztességes sajtótermék nem léphet át. Az okokról e lap hasábjain is olvashattak, ezért érdemes megnézni a lap bezárásának okait egy kicsit más szemmel is. Az angol bulvárlap nem azért szűnikmeg, mert a médiahatóság vagy a médiafelügyelet (mert az Nagy Britanniában is van) felderítette volna a szerkesztőség normák betartása iránti nagyvonalúságát. Nem - a lap félrelépéseit a konkurencia göngyölítette föl, s csak azért feltételezhetjük, hogy az ellenfelek igazat állítanak, mert Murdoch sajtómágnás első lépése a lap bezárása volt. Inkább. Míg nem derülnek ki nagyobb mulasztások? Másrészt nem kell az angolszász bulvárt félteni, Murdoch- nak is van még egy-két lapja, amelyik nem gatyázik, ha valamit elsőként hozhat le. A The Sun vagy a The Sunday Times szerkesztői csapata sem szívbajos, hogy a konkurens lapokról már ne is szóljunk. Elég csak a brit bulvársajtó lesifotósait megemlíteni, akik a szó legszorosabb értelmében halálba kergették Dianát. Hiszi a piszi, hogy csak a most megszűnő lap és csak ebben az esetben kezelte rugalmasan az írott és íratlan szabályokat és a törvényeket. De nem kell messzire mennünk. Kicsi hazánkban az egyik bulvárlap szerkesztőségi kommentárban jelezte, hogy „nálunk ilyen nem fordulhat elő, mi csak a legjobbat”, hogy egy. oldalt visszalapozva az ún. black PR egyik gyöngyszemét kínálja fel az olvasóknak (reklám okán nem nevezzük meg). Ugyancsak egyik hazai gyöngyszemünk három évvel ezelőtt egy akkortájt terjedelmesen taglalt ügyben, egy ecsettel megszúrt és három napon belül elhunyt kisdiák esetében egy kiskamaszt simán gyilkosnak nevezett. Majd amikor kiderült, hogy az ecsetszúrás és az elhalálozás között nem volt közvetlen ok-okozati összefüggés, még egy huszonhatodik oldalas helyreigazítással sem fárasztotta magát. „Csak a munkánkat végeztük”, mondták. Egy másik lap nap mint nap „disznónak” nevezett egy gázoló sofőrt, akinek bűnösségéről még semmilyen bűnüldöző szerv nem nyilatkozott. A bulvársajtó olyan, mint csuka a halastóban, tanultuk annak idején mestereinktől, hiszen az a dolga, hogy tisztítgassa a közéletet. Ha a mai bulvár kínálatában nézünk körül, az köszönő viszonyban sincs e nemes kötelezettséggel, simán szórakoztatóipar, és az angolhoz hasonló botrányokat csak azért nem élünk meg, mert ezen a London-külváros méretű piacon még csak egy nyomozó versengésre sem tellik. Közben züllik a szerkesztett tartalmak piaca, s a neten elérhető eseménydöm- pingnek már jóformán semmilyen eligazító, mederben tartó, hiteles alternatívája nincs. A világ bulvársajtója már messze nem az a piaci hírverseny, amelynek végeredménye egy tisztább, ádáthatóbb társadalom, amelyben a hatalom visszaéléseit éppen a sajtó gátolja meg vagy deríti fel. A bulvár mára szórakoztatás lett. Nincs is vele semmi baj, csak annak kell látni, ami. S főleg: ha az újságíró munkája emberéletekbe kerül, akkor nem „csak a munkáját végezte”, s munkahelyének indokoltsága hasonlóan megkérdőjelezhető, mint az éppen elbúcsúzott nagymúltú lapé. KOMMENTÁR Önkéntességi törvény KOCUR LÁSZLÓ Ha az állam hozzányúl valamihez, ami egyébként nélküle jól működik, abból ritkán szokott jó kisülni. Ez hatványozottan igaz, ha olyan területekről van szó, melyek az államot látványosan nem érdeklik. Ilyen a harmadik szektor. Ez, ami a gazdasági részét illeti, úgy festhet, eresztékeiben recseg, ám a - nagy cégek látszatalapítványait leszámítva - permanens anyagi alultápláltság ellenére hihetedenüljó, rétegprofilokat vállaló alapítványok, polgári társulások működnek országszerte, látszólag a semmiből. Ezek az NGO-ok azért tudnak működni, mert áldozatkész emberek szabadidejükben, családjuk, munkájuk mellett térítés- mentesen hajlandók többletmunkát végezni, legyen szó várromok rendbetételéről, hajómodellezésről, cserkészetről, amatőr színjátszásról, erdei kisvasutak felújításáról vagy a sztómával élők életkörülményeinek elviselhetőbbé tételéről. 2011 az önkéntesség európai éve. A magyar EU-elnökség ebből az alkalomból az önkéntességnek honlapot készíttetett, remek konferenciákat szervezett, amelyeken csak a lazacos szendvicsek árából egy kisebb Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei NGO éves költségvetését ki lehetett volna fűteni, de az önkéntességi nagykövetek minden igyekezete ellenére az önkéntesség Hoffmann Rózsa oktatásügyi államtitkár miatt vált gyakran emlegetetté, s nem a legpozitívabb kontextusban. Az államtitkár asszony törvénytervezete ugyanis 2014-től az érettségi bizonyítvány kiadását önkéntes munkához kötné. Kötelező önkéntesség- oximoron a javából. A közfelháborodás után módosítottak a kötelező önkéntes munka elnevezésen, de ez a lényegen nem változtat. A szlovák jogszabály hasonló kreatív megoldásokkal nem számol. A javaslat kétségtelen pozitívuma, hogy törvényi garanciát adna az önkéntes munka végzésére biztosított fize- tetlen szabadságra, igaz, csak megengedve ennek lehetőségét. A törvényben említett szerződések azonban csak fokoznák a személyileg aluldimenzionált szervezetek adminisztratív terheit, s különösen a nagy létszámú NGO-knál tűnnek nehezen kivitelezhetőnek. Az sem feltétlen előnye, hogy a 15 éven aluli gyerekeknek nem teszi lehetővé az önkéntes munkát. A büntethetőség alsó korhatára 14 év, Daniel Lipšicnek, a második Dzurinda-kormány igazságügyi miniszterének büntetőjogi reformja óta. Most ugyanez a Lipšic belügyminiszterként 15 évben határozta meg az önkéntes munka végzésének alsó korhatárát. Ha a 14 éves a Szlovák Köztársaság jogfilozófiája szerint el tudja dönteni, hogy mi a bűn és mi nem, akkor azt, hogy akar-e szabadidejében egy kutyamen- helyen kutyákat sétáltatni, nem? Ez hátrányos helyzetbe hozza azokat a civil szervezeteket, melyek korosztályos jelleggel végeznek iskolán kívüli oktató-nevelő tevékenységet, úgy, hogy a programot idősebb gyerekek készítik elő a fiatalabbaknak. Ezek, ha a törvényt változatlan formában fogadják el, az egyébként is halálosan merev hazai pályázati rendszerben nem fogják tudni elszámolni a 15 év alattiak által végzett önkéntes munkát önrészként. Persze, egy ilyen gyenge kormány esetében egy kormánytervezettel még bármi történhet, mire törvény lesz belőle. A parlamenti képviselők nagyobb része vélhetően életében nem végzett önkéntes munkát. A döntéskor legalább arra próbálhatnának ügyelni, hogy annak a több tízezer embernek, aki végez, a törvény ne nehezítse meg a dolgát. TALLÓZÓ PER STANDARD A közszolgálati médiában zajló leépítésekről közölt cikket a Der Standard című liberális osztrák napilap szombaton. Az értékelő elemekkel vegyes tudósításban a szerző „példátlan tisztogatóakciónak” nevezi a leépítéseket. ,A már gúzsba kötött magyar állami médiában megkezdődött a régen bejelentett nagymértékű leépítés, vélhetően az utolsó kritikus újságírók is elveszthetik az állásukat” - fogalmazott Kathrin Lauer. Felidézte, hogy az MTVA közlése szerint 550 riporter, szerkesztő és technikus munkaszerződését szüntetik meg. Az MTVA „mindenkit bíróság elé idézéssel fenyegetett, aki az eljárásnak politikai indítékot tulajdonít” - írta a lap. Noha vannak komolyan veendő hangok a szakmában, amelyek szerint az állami médiára ráférne a reform, nem úgy néz ki, mintha az MTVA számára az újságírói minőség számítana - vélekedett a Der Standard szerzője. „Elbocsátanak sok fiatal, tehetséges riportert, de olyan régi sztárokat is, mint Benda László, aki stílust adott a külpolitikai televíziózásnak, és ezért több dí- jatiskapott”-írta. A cikk beszámolt arról, hogy a szakszervezet felelőtlennek nevezi a leépítést, véleményük szerint az veszélyezteti a közmédia törvényi feladatának ellátását. (MTI) _ / 1 ... .rf*•■"-TS»- üü- Ez aztán a forró nyár!
