Új Szó, 2011. június (64. évfolyam, 126-151. szám)

2011-06-25 / 147. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. JÚNIUS 25. Szalon 19 NOSZTALGIA £ Te vagy, Lenin GRENDEL ÁGOTA Tessék csak nézni, milyen huncutul mosolyog. Ő bizonyá­ra tudta, hogy az egész csak maszlag. De jól csinálta. Há­nyán, de hányán bedőltek neki. Tankönyvekbe került, már az első olvasókönyvekben is sze­repelt a kis Uljanov, aki okos volt, jól tanult, bizonyára szót fogadott a szüleinek, aztán hogy tehetséges volt-e vagy nagyravágyó, netán irigy, s ő is arra vágyott, hogy ne csak Marxról nevezzenek el izmust, hanem róla is, valószínűleg so­hasem tudjuk meg, minden­esetre a leninizmus róla kapta a nevét, aztán társították is Marx­szal, e szimbiózis következmé­nye volt például a marxis­ta-leninista esztétika. Ha bele­gondolok, úgy vélem, ez is a fá­ból vaskarika egyik szép, hízott példánya lehetett, bizonyára vizsgáztam is belőle, de mivel szelektív a memóriám, egy betű nem sok, annyira sem emlék­szem. Pedig nyilván bebifláz­tam valamit, egyébként kivág­tak volna az egyetemről, meg­fosztva kiváló oktatóktól, nagy­szerű tantárgyaktól, kedvelt hallgatótársaktól. Sőt valószí­nűleg attól is, hogy én ezt a Le­nint ott lássam bebalzsamozva, rózsaszínre púderozott arccal (Istenem, akkor is az Iskola a határon jutott eszembe, és úgy beleharaptam a számba, hogy kiserkent a vérem, persze, befe­lé, nagyon igyekeztem, hogy fájjon, nem akartam én föl­tűnést kelteni, azt sem akartam, hogy éppen a „púderes pávián- ülep” ugorjon be, de az ilyesféle dolgokat az ember nem tudja szabályozni, maguktól villan­nak be), öltönyben, szigorú tekintetű katona állt mellette, mi meg araszoltunk előre, meg­állni tilos volt, de már az is mindegy volt, mert órákig sora­koztunk a róla elnevezett mau­zóleum előtt, persze hogy hőség volt, szemernyi árnyék, alig vár­tuk, hogy bejussunk, s amikor megláttuk ezt az apró termetű mumifikált testet, amely valaha Lenin néven elevenen élt, for­radalmat szervezett, rendszert váltott, a Szovjetunió első veze­tője volt, származását tekintve kalmük, orosz, zsidó, volgai német, svéd, el sem hittük, hogy ez lehetett az a nagy ember. Az az ember, mit ember, EMBER, akiről verset írtak (s ha valaki szavalóversenyt akart nyerni, bizony jól tette, ha őt, Lenint, azaz Lenint mint a vers témáját választotta, ha a vers róla szólt, egyébként, mint tudjuk, a vers­nek igazából nincs témája, de ez egy másik téma), kórusművet szereztek, akit megfestettek, különböző pózokban megszo- bortak (Budapesten például úgy, hogy emberi legyen, mint­ha lefelé ballagna a lépcsőn, akár a kezét is megfoghatták, milyen mélyen emberi, mond­ták, meg, persze, emberközeli, tették hozzá), ez mind, mind te voltál, Lenin. Ui.: A képeslapot négyX-szel ezelőtt kaptam, amikor elkép­zelni sem tudtam, hogy egyszer ott állok - akkor még úgy sejtet­tük, örök - ravatala előtt, és muszáj lesz az ajkamba harap­ni, különben kitiltanak az or­szágból, tán még a munkahe­lyemről is kirúgnak, pedig az ju­talomutazás volt. Magdi barát­nőm a következőket írta (sem­mi köze Vlagyimir Iljicshez, természetesen): „Ha sokat fogol a nyáron cihungolni, hát októ­berben úgy megruckollak, hogy hátratrambuckázol, csak úgy fogol kalapmérozni, és addig foglak kurgatni, míg minden drugányt kiütöl Pozsonyba! Mindezt, persze, tisztán sze- retetből.” Ungvár, 1972. VII. 10. - Ezt fejtsd meg, Lenin! „Na szledujusij gyenyja ujechal v provinciju i naprocs zabil goszpogyina Germesza..." (12.) Az orosz Grendel-regény mint szöveglátvány A cím fölötti idézet eredetiben: „Másnap vidékre utaztam, és Hermész úr emlékét kivertem a fejemből." CSANDA GÁBOR Nem túl sok deviáns szenve­délyem egyike, hogy Grendel La­jos más nyelvekre fordított mű­veit gyűjtöm. A deviancia abban ragadható meg, hogy a gyűjte­mény többségének nyelvét nem értem. Egy-egy új szerzemény persze mindig nagy személyes esemény. A legutóbbi „kapitális fogás” a Thészeusz és a fekete özvegy (1991) orosz változata (Teszej i csernaja vdova. Moszk­va, „MIK” Kiadó, 2011; fordítot­ta Vjacseszlav Szereda). Mit mond az orosz Thésze­usz? Apró örömök, értem a pár­beszédet: Kto etot Laci? /­Mladsij bratyiska Pisti./ - A kto takoj Pista?” (98. oldal) A „Pisti” értelemszerűen nem Pisti, ha­nem a „Pistának a” orosz alakja. Itt még persze nem tartok, csak mutatóba idéztem. A lát­vány, a cirill betűs Grendel-szö- veg képe latin betűkkel leírha­tatlan és visszaadhatatlan. Erre mondják: ezt látni kell! Ahogy Teszejnek írják Thészeuszt - lásd a borítót. Vagy az, ahogy Szent Kleofást mutatja az azbu­ka! Szent Kleofás! S a félreolva- sásaim: ami első pillantásra úgy tűnt: dinamó, az valójában: dú- maju. Szóval, szórakozgatok, spekulálok, kombinálok. A 13. oldalon tartok, itt olva­som: „rassztavity vszetocskinad i.” Vagyis hogy föltenni az i-re a pontot (itt ráadásul: minden pontot). Magyarul: befejezni. Tető alá hozni, cakompakk. Amiről az jut eszembe, főként mert az oroszban nincs az i betűn pont (egyéb betűkön se, kivéve az e-t, melyen kettő is le­het), hogy a fordító mechaniku­san átültette a mondatot ahe­lyett, hogy keresett volna e képi kifejezésre egy másikat, ami az oroszban ennek megfelelője. Ám hogy a nyelv maga a legti­tokzatosabb labirintus, azt ak­kor láttam elképedve, mikor fel­ütöttem a magyar Thészeuszt. Ebben ugyanis nem szerepel a keresett állandósult szókapcso­lat, Grendel máshogy fejezi ki magát. Vagyis minden igaz, csak fordítva: a fordító nem ültette át mechanikusan a kérdéses kife- j ezést, hanem keresett hozzá egy az oroszban is használatos fra- zeologizmust. Hogy aztán az orosz nyelv miért használ olyan mondatot, melynek az oroszban semmi referenciája nincs, ahhoz muszáj beljebb merészkednem a labirintusban. S az lesz a leg­jobb, ha Grendel Lajossal is kon­zultálni fogok. (Az olvasásban meg az a legjobb, hogy itt sosem kell az i-re föltenni a pontot.) Jelenkor - Színház-szám 2011. JÚNIUS A POSZT alkalmából ha­gyományosan megjelenő szín­házi különszám Vörös István Vágy, hogy koldusok legyünk című drámájával indul. Urbán Balázs a vidéki és a határon túli színházak idei évadát értékeli, Nánay István a budapesti teát­rumok bemutatóiról nyújt összefoglalást. Nagy András esszéje a posztdramatikus színházzal foglalkozik, Tompa Andrea az irodalmi színpadról értekezik, Jákfalvi Magdolna Nádas Péter Szírénénekéről közöl tanulmányt, míg Uhrik Dóra a Pécsi Baletthez kötődő emlékeiről és a társulat jelen­legi helyzetéről ír. A szám két intetjút is közöl: Nagy Katalin Sólyom Katalin színésznővel beszélget, Solténszky Tibor Rázga Miklóst, a Pécsi Nemzeti Színház igazgatóját kérdezi. Elemzések olvashatók az évad bemutatóiról: P. Müller Péter Camus Caligulájáról (Pé­csi Nemzeti Színház), Balassa Zsófia a pécsi Janus Egyetemi Színház idei évadáról, Zeller Anna Eszter Kiss Judit Ágnes Prága, főpályaudvararól (Pécsi Harmadik Színház) ír. Ady Má­ria Kovács Márton - Mohácsi István - Mohácsi János Egyszer élünk, avagy a tenger azontúl tűnik semmiségbe című drámá­ját elemzi (Nemzeti Színház), Muntag Vince Claus Guth Don Giovarmi-rendezéséről (Salz­burgi Ünnepi Játékok) ad ér­telmezést. A kritikarovatban Weiss Já­nos Koltai Tamás könyveiről, Pályi András Pászt Patrícia Mai lengyel drámairodalom című monográfiájáról, valamint a szerzőnő által összeállított és fordított Fiatal lengyel dráma című antológiáról ír. Zsótér Sándor, Jákfalvi Magdolna és Boronkay Soma Ruszt Józsefről emlékezik meg a Színészdra­maturgia kapcsán, a rovat vé­gén Ágoston Zoltán Nagy And­rás „Dráma van”. A kortárs drámairodalom arcai című könyvét méltatja. IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT VÖRÖS ISTVÁN: Vágy, hogy koldusok legyünk (drám) 593 URBÁN BALÁZS: Vidéki és határon túli szinháJíak a válogató szemével 629 NÁNAY ISTVÁN: Politika és (fővárosi) színház 634 NAGY ANDRÁS. Poszt-dráma? (Kor/iír, drámák a „posztnim/ru/tiku*“ korszakban) <640 TOMPA ANDREA: iigyfajla a fajunk, avagy vágy az irodaiam után (esszé) 646 JÁKFALVI MAGDOLNA; A többesben az én (Nádas Péter Szirénének című drámáidtól) 650 UIIRIK DÓRA, Gondolatok a Pécsi Balettben IcUtdtt első időkről és a jelenlegi történésekről 657 SOI VOM KATALIN; Egy színész-pálya köpd (Ata&V Katáim tmxéigetést:) 660 RÁZGA MIKLÓS: Á ssdnhá? a városé, nem az enyém (Sollémzkg Isitor beszélgetése) 666 * P. MÜLLER PÉTER: Camus Caligulája (újra) Pécsett (A Pécsi Nemzeti Színház Kuntarnszíitháza ~ bemutató előadás) 672 BALASSA /SÓRA: Az. Újszülött megszokott ÍA }ES7. 2()U)fH}ľi~e& évadéról) 680 ZELLER ANNA ESZTEK. Szerelmi potya utak (Kiss judtl Ágnes: Prága, ßffhUwtudVOi Pécsi Harmadik Színim::) 685 ADY MÁRIA: Újszövetségek (Kovács Márton -Mohácsi Ish’án - Mohácsi lános: Egyszer élünk, štrngy a tenger azontúl tűnik semmiségbe Nemzeti Színház) 690 MUNTAG VINCE; Tévelygés a vég. felé (Tár, test-és luilálteimtiko Clam Outit Don Gmmnni/éhanj 694 J*S SZALON-ELŐZETES A jövő héten: „Ki a hibás, kit hibáztathatunk, hogy idáig ju­tottunk? A gyerekeik, unokáik anyanyelvi nevelését elha­nyagoló, anyagiakat hajkurászó felnőtteket, a közélet iránt érdektelen magyarokat? Miért nem vették ezt észre a nemze­tiségünk »őrzésével, védelmével« megbízott politikusaink, a magyarságunk megmaradását ígérők, politikai és kulturális életünket vezetők, akiket a tényekre a tudomány nemegyszer figyelmeztetett is? Tisztelt politikusaink, kulturális életünk vezetői! Szavazatainkkal önöket kértük fel, képviseljék az érdekeinket. Bíztunk önökben, s ehelyett megbontották a so­rainkat, meggyengítettek bennünket. Akkor jöttek közénk, amikor - saját szempontjukból - éppen jónak tartották, álta­lában a választások előtt. Sohasem tárták elénk a valós hely­zetet, nem számoltak el a munkájukkal. Ha meg akarunk ma­radni, akkor ezen változtatni kell! Legyen a választónak joga a felelősségvonásra!” Vadkerty Katalin: A népfogyatkozás történelmi okai SZALON Szerkeszti: Csanda Gábor. Levélcím: Szalon, Üj Szó, Lazaretská 12, 811 08 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom