Új Szó, 2011. június (64. évfolyam, 126-151. szám)
2011-06-03 / 128. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. JÚNIUS 3. Vélemény És háttér 7 Az ügyészségi törvényt módosították, már csak egy jó főügyészt kellene választani Egy sikeres miniszter A Radičová-kormány kevés miniszteréről mondható el, hogy van víziója, és lépésről lépésre teljesíti is a közel egy évvel ezelőtt vállalt programját. Lucia Žitňanská, az igazságügyi tárca vezetője ezen ékes kivételek közé tartozik. MÓZES SZABOLCS Žitňanská tegnap újabb feladatot pipálhatott ki teendői listájáról, miután a parlament második olvasatban is elfogadta az ügyészségről szóló törvényt. A módosítás több helyen is alapvetően változtatja meg az ügyészség szerkezetét, munkáját, átláthatóbbá teszi működését. Abban a helyzetben, amikor a bírókkal és ügyészekkel szembeni társadalmi bizalmatlanság soha nem látott méreteket öltött - jogosan -, ennél jobb nem is jöhet. Számos zavaros döntést láthattunk a múltban, amikor kérdéses volt, miért járt el így vagy úgy az ügyészség, ám a kérdésekre a nyilvánosság általában sosem kapott választ. A módosítás elfogadása után muszáj lesz választ adni, például az eljárások befejezéséről szóló ügyészi döntéseket - benne az indoklással - nyilvánosságra kell hozni az interneten. Žitňanská küldetése politikai szempontból is sikeres. Egy rázós témában, amely miatt a koalíción belül is voltak érdek- ütközések, sikerült keresztülvinnie elképzeléseit. A miniszter szempontjából vállalható változtatásokkal. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a tárca hónapokkal ezelőtt már a bíróságokról szóló törvény módosítását is elfogadtatta a parlamenttel, elmondhatjuk, munkája jelentős részét a kormányzás első évében megtette. Hol van ettől a tempótól például a szintén SDKÚ-s és szintén reformpolitikusnak tartott Eugen Jurzyca oktatásügyi minisztériuma, ahol még a terveket sem fogalmazták meg rendesen, sőt, a régi, SNS-es bútorok egy része is a helyén maradhatott (lásd a nemzetiségi osztályvezetőjét). A tegnap elfogadott változtatásokkal csak egy gond van: a jelenlegi helyzetre van szabva. Mivel világosan látszik, hogy a bíróság és az ügyészség belülről nem reformálható - vagyis a bírók és ügyészek nem reformálják meg saját testületeiket, intézményeiket -, ezért kívülről kell hozzányúlni a rendszerhez. Ennek mindig megvannak a politikai kockázatai - az ellenzék például könnyen an- tidemokratikusnak minősítheti a lépéseket -, ugyanakkor az is világos, hogy a rendbetétel csak addig fog működni, amíg a jelenlegi kormány van hatalmon. Innentől kezdve kétélű a fegyver, ugyanis ha a Fico-gamitúra ismét kormányra kerül - s vele együtt a Harabin- és Trnka-félék -, a végrehajtó hatalomnak a korábbinál is egyszerűbb dolga lesz a bíróságok és ügyészségek megszállásánál. Jó megoldás nincs. A jelenlegi helyzetben csak két dolgot lehet tenni: úgy hagyni az egészet, ahogy van, vagy felülről belenyúlni és megpróbálni rendbe tenni. Žitňanská és a kormány az utóbbit választotta, helyesen. Most már csak az a kérdés, a parlament milyen módon és kit választ a következő hetekben főügyésznek. A reformok megvalósításához ugyanis az ügyészség élén is megfelelő partnerre van szükség. Gyorsan így sem fog menni. De legalább induljanak el a változások...- Úr isten, egy újabb kisebbség! (Peter Gossányi rajza) JEGYZET Világnapi gondolatok LŐRINCZ ADRIÁN Június 5-e a világ magát civilizáltnak tekintő részében a környezetvédelem világnapja; harminckilenc éve ezen a napon nyitották meg Stockholmban az Ember és bioszféra című világkonferenciát, melyen az ENSZ tagállamai a fenntartható fejlődés sarkalatos kérdéseire próbáltak választ találni. A törekvés gyakorlati eredménye az lett, hogy világszerte bioszféra-rezervátumok százait jelölték ki, a Föld nagy ökoszisztéma-rendszereit védendő. Ha valakik, úgy az északamerikai indiánok tudhatnak egyet s mást a rezervátumokról. Talán a sziú törzs tagjai fogalmazták meg az örök érvényű intést, mely szerint „amikor kivágjátok az utolsó fát, amikor lelövitek az utolsó bölényt, amikor megmérgezitek az utolsó forrást, rá fogtokjönni, hogy a pénz nem ehető”. Hasonló gondolatokat adott közre a Thaiföld északi részében az erdők megmentéséért évtizedeken át sziszifuszi munkát végző Pongsak apát, amikor felhívta a figyelmet arra, hogy a természetes egyensúly (buddhista kifejezéssel a silad- hamma) elvesztése az erkölcsi harmónia elvesztését vonja maga után. Nem érte be szavakkal - követőivel a múlt század 80-as éveiben 170 ezer facsemetét ültetett el a kiirtott erdők helyén. Európában ma ott tartunk, hogy lassan nem tudunk mit kezdeni a szeméthegyekkel, s a termőföld-tulajdonosoknak komoly fejtörést okoz, hogy hagyományos kultúrnövényeket vessenek-e, avagy szélerőműveket, napkollektor-parkokat telepítsenek. A szlovákiai valóság: utolsó, viszonylag érintetlen folyószakaszainkat készülünk feláldozni az energiaéhség oltárán, s lassan hozzá kell szoknunk a gondolathoz, hogy szemétégetők tucatjai okádják majd az állítólag ártalmatlan füstöt az égre. Volna persze egyszerűbb megoldás is: kevesebb hulladékot produkálni, nem vásárolni mázsaszám a műanyagba csomagolt vizet, élelmiszert - ezt viszont senki nem ajánlja, mivel üzleti érdekeket sértene. Mert a világ már csak olyan, szokás mondani, hogy a pénz beszél, az erősebb kutya meg teszi a dolgát. Most szólok: a világ pont olyan, amilyenné tesszük; a megoldás az egyéni felelősség vállalása. Sajnos, ennek sosincs világnapja. KOMMEMTAR Mélynemzeti csúcsok MOLNÁR IVÁN Két politikus, két nyilatkozat, baráti összhang. Az egyik azon elmélkedik, „hogyan nem lehet észrevenni, hogy a kettős állampolgárságban rejlik az egyik legfőbb olyan összetevő, amely sérti a köztársasági összetartozást”, amelyre pedig az országnak minden korábbinál nagyobb szüksége van. A másik szerint „a kettős állampolgárságról szóló törvény ellentétes a nemzetközi jogszokással”, egészségtelen elveken alapul, és a hatóságok nem fogják csendben tolerálni. A két politikus között a legszembeötlőbb különbség, hogy míg az első egy, a negyvenes éveiben járó szőke nő, a másik lassan a hatvan felé közeledő bajszos öregúr. Nem kevésbé fontos különbség azonban az is, hogy míg az első többnyire őszintén kimondja azt, amire gondol, a másik a többségi nemzet kisebbségi komplexusaiból fakadó szalonnacionalizmusát demokratikus díszcsomagolásban próbálja meg eladni. Végezetül, de nem utolsósorban: az első a saját hazájában is politikai elszigeteltségben élő szélsőjobboldali politikusnak számít, míg a másikat országa egyik legdemokratikusabb politikusaként tartják számon. Az első nyilatkozat Marine Le Pen, a francia szélsőjobboldali Nemzeti Front elnökétől, a másik Mikuláš Dzurindától, a szlovák kormány külügyminiszterétől származik. Marine Le Pen e héten a francia nemzetgyűlés képviselőihez intézett levelében a kettős állampolgárság eltörlését kérte. A szélsőjobboldali pártvezető szerint „Franciaország és más nemzetek érdekében is” szükséges véget vetni a kettős állam- polgárság intézményének, és megkérni valamennyi kettős állampolgárságú franciát, válasszon „Franciaország és egy másik ország között”. Ha a megfogalmazás ismerős, az csak azért van, mert a francia szélsőjobb vágyálmait Szlovákiában már rég törvénybe foglalták, és még a legliberálisabb szlovák parlamenti pártok is egyetértenek vele, vagy legalábbis semmit sem tesznek ellene. A pozsonyi politikai elit azonban még a francia szélsőjobbon is túltesz, hiszen Marine Le Pen elsősorban a beilleszkedésre képtelen afrikai bevándorlóktól szeretne ilyen módon megszabadulni, míg nálunk az őshonos kisebbségeket terrorizálják. Persze Szlovákiában is különbséget tehetünk az egyes pártok között, hiszen vannak bőszebb és kevésbé vad nacionalisták. A probléma csupán az, hogy ami Franciaországban - amely egyébként szintén nem a tolerancia fellegvára - a mélynemzeti gödör legalja, nálunk azt tekintik a liberális demokrácia csúcsának. A kilátásaink így elég sötétek, hiszen rendkívül nehéz úgy kimászni a gödörhői, ha már a legmélyén azt hirdetjük: a csúcson vagyunk. FIGYELŐ EHEC-előtörténet Tanácstalanul állnak a németországi kutatók és orvosok a gyors ütemben terjedő hasmenésjárvánnyal szemben. Az E.coli bélbaktérium kiváltotta fertőzés nem újkeletű Németországban. Először 1988-ban ütötte fel a fejét Bajorországban, 1994-ben Észak-Rajna- Vesztfáliában, 1995-benismét Bajorországban és 1997-ben Alsó-Szászországban. A jelenlegi fertőzést okozó O104:H4 agresszív baktériumtörzs rendkívül ritka, de 10 évvel ezelőtt Kölnben egy ikerpáron azonosították. Kezdetben a hatóságokat több bírálat érte amiatt, hogy nem veszik elég komolyan a problémát. Szakértők annak idején felrótták, hogy miközben az Egyesült Államokban és Japánban már több mint 10 éve veszélyes jár- ványrólbeszéltek, anémetille- tékesek elbagatellizálták. Egy évtizede beindultak a baktériummal, illetve a fertőzéssel kapcsolatos komoly kutatások Németországban is. A kutatásokat a Robert Koch országos járványügyi intézet vezette, és a kilencvenes évek közepén már arra a megállapításra jutott, hogy bármikor kiújuló, országos járványveszélyről van szó. Ám a kutatásokra nem volt elég pénz. Később ezen a téren is változott a helyzet. 2006-ban a kormány 60 millió eurót bocsátott az állatokról emberekre átterjedő járványos megbetegedések tanulmányozására. Ezt a 2007 és 2010 között időszakra 25 millió, a 2010 és 2013 közötti időszakra további 28 millió euróval toldották meg. A kutatások központja a münsteri egyetem, ahoL egy gyorsteszten alapuló eljárást dolgoztak ki a fertőzés felismerésére. Sőt a bejelentés szerint az eljárás nemcsak a betegek, hanem a zöldségfajták gyors tesztelését is lehetővé teszi. Az egyetemen külön foglalkoznak a fertőzés legsúlyosabb tüneteinek tekintett hemoli- tikus urémiás szindrómával (HÚS), ami súlyos vérszegénységet és veseelégtelenséget jelent. A münsteri kutatók 42 EHEC baktériumtörzset gyűjtöttek össze a világból, és az egyetemen ezeket vizsgálják. A járvány egyelőre mégis feltartóztathatatlannak tűnik. Alegfrissebb értesülések szerint a fertőzés emberről emberre is terjed. (MTI)
