Új Szó, 2011. június (64. évfolyam, 126-151. szám)
2011-06-23 / 145. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. JÚNIUS 23. Iskola utca 11 A résztvevő országok diákjai saját hazájuk irodalmát ismertették meg a többiekkel prezentáció formájában, angol nyelven Spanyolországi találkozó A párkányi gimnazisták és tanáraik a Comenius Project keretében jártak Spanyolországban (Képarchívum) „Felejthetetlen élményben volt részem, mivel azon szerencsés diákok közé tartozhattam, akik részt vehettek a spanyolországi Avilában megrendezett Comenius Project találkozóján.” KECSKEMÉTI JUDIT Gora Adriana és Lőrincz Nikolett tanárnők vezetésével iskolánk, a párkányi gimnázium nyolc diákja - Mihálka Mátyás, Štrbík Adrián, Tamás Ádám, Mejía Santiago, Pató Krisztina, Futó Vivien, Gora Máté és jómagam- képviselhette Szlovákiát a találkozón. Rajtunk kívül még négy országból érkeztek diákok Spanyolországba. Dán, belga, cseh diákok, mi, és természetesen a hazai, spanyol csapat képviseltette magát. A találkozó célja az volt, hogy mindenki a saját hazájának irodalmát ismertesse meg a többiekkel prezentáció formájában, természetesen angol nyelven. Még itthon, Párkányban összedugtuk a fejünket, a csapat mind a nyolc tagja beleadta tudásának legjavát a munkába, így készült el a prezentáció végleges formája, külleme és tartalma. Számomra nemcsak az ottlét élménye volt különleges, hanem az is, hogy életemben először ültem repülőgépen. Izgatottan vártam az első napot. Reggel a párkányi gimnázium előtt volt a találkozó. A mikrobusz végállomása Budapest LisztFerencrepterevolt. Gond nélkül felszállt a gépünk, és Madrid felé vette az irányt. Csodálatos, amikor ez a hatalmas monstrum, amit repülőnek neveznek, a felhők fölé emelkedik, de még csodálatosabb, amikorföldetér. A madridi repülőtéren megvártuk a belga és a dán delegációt, majd együtt körülnéztünk Madrid belvárosában. A városnézéstől alaposan kifáradva visszatértünk a repülőtérre, és a közben megérkezett cseh diákokkal együtt vonultunk be Avilába, a rendezvény helyszínére. Spanyol házigazdáink nagyon szívélyesen fogadtak bennünket, egy diákkollégium lakói lettünk. Az angol nyelvű kommunikációt már az első nap elkezdhettük, mivel kétágyas szobákban szállásoltak el bennünket, mindenki más országból érkezett lakótársat kapott. Én egy kedves, Dániából érkezett, velem egyidős leánnyal oszthattam meg a szobámat. Sokat beszélgettünk angolul az ottlétünk alatt. Annyira összebarátkoztunk, hogy a világháló segítségével azóta is tarjuk a kapcsolatot. A másnapi prezentációk ismertetése nagyon jól sikerült, látva a tanárok tekintetét, szerintem mindenki meg volt elégedve. De még korántsem volt vége a napnak. Külön csoportokat alkottunk, és a „házigazda” diákok megmutatták az iskolájukat. Bejártunk minden zegzugot. A legszebbnek a könyvtárukat tartottam, de a sportpályájuk, a modern fel- szereltségű osztálytermeik, a rengeteg díjak, oklevelek, serlegek és még a kicsi, de rendezett parkjuk sem volt elhanyagolható látvány. A nap fénypontja a városban lévő várfal, a templomok, katedrálisok megtekintése volt. Nagyon sok képeslapot vásároltam, és fényképeztem, hogy itthon, az osztálytársaimnak is megmutathassam: ami szép, az szép. A következő napon elutaztunk megnézni Európa egyik legrégebbi egyetemét (Salamanca). Az idegenvezető felhívta a figyelmünket az ajtók fölötti feliratokra. Latin nyelven íródtak, és arról tájékozattak, hogy milyen tárgyakat tanítottak az egyetemen. Láttuk az eredeti padokat is, és érdekesség még, hogy akinek nem sikerült diplomát szereznie, az egy ún. szamárkapun keresztül volt kénytelen elhagyni az egyetemet, ellentétben azzal, akinek sikerült, és a főkapun távozhatott. Körbejártuk szinte az egész várost, nagyon szép és rendezett parkj aik vannak. Sajnos, az időjárás nem volt kegyes hozzánk, mivel esett az eső, főleg a madridi kirándulás alkalmával. Nagy hatással volt rám a Prado múzeum, benne a szobrokkal, híres festők képeivel, festményeivel. Az operaházat, a parlamentet és a királyi kastélyt sajnos csak kívülről szemlélhettük meg, de így is szép látvány tárult elénk. Hazajövetelünk napján a szállásunk közvetlen közelében még sikerült megtekintenünk egy monostort. Szerencsénk volt, mert éppen egy nagy ünnepség kellős közepébe csöppentünk, állítólag egy évben csak két alkalommal van ilyen nagyszabású ünnep a templomban. Elérkezett a búcsúzás ideje a várostól, a kedves házigazdáktól, a szobatársainktól, és újra a madridi repülőtér felé vettük az irányt. Ugyanaz a feszültség, izgalom és csodálatos élmény kavargón bennem, bennünk, mint az iderepülésünk alkalmával. A Spanyolországban töltött napok emlékezetes élményt jelentenek valamennyiünk számára, és bizonyára nemcsak én, hanem mindannyian gondosan őrizzük majd ott szerzett élményeinket. Világranglista A Harvard a legjobb London. Az amerikai Harvard Egyetem a legjobb a vüá- gon a The Times című brit lapban közölt összesítés szerint. A tekintélyes újság a világ legjobb egyetemeit vette számba 199 intézményt tartalmazó rangsorában, amelyben a második helyet a Massachusettsi Institute of Technology (MIT) szerezte meg. A harmadik helyre a Cambridge-i Egyetem került. A Times Higher Education World Reputation Rankings listájának élmezőnyét amerikai intézmények uralják. Az első tíz felsőoktatási intézményből hét egyesült államokbeli, kettő brit ésegyjapán. A „dobogósokat” a negyedik helyen a kaliforniai Berkeley Egyetem, majd a Stanford, az Oxfordi, a Princeton, a Tokiói, a Yale, végül a Kaliforniai Műszaki Egyetem (Caltech) követi. Előkelő helyen szerepel még az Imperial College London (11. hely), a Kaliforniai Egyetem (12.), a Michigani Egyetem (13.), a Johns Hopkins Egyetem (14.) és a Chicagói Egyetem (15.). A ranglista összeállításakor 131 ország 13 388 oktatójának véleményét kérték ki 2010 év végén az Ipsos Media segítségével. (MTI) Közlemény A Dunaszerdahelyi Szent János Egyházi Alapiskola igazgatósága tudatja a kedves Szülőkkel, hogy a 2011/2012-es iskolai év szeptemberétől nulladik évfolyamot nyit a 6 éves gyermekek számára. Kérjük az érdeklődőket, hogy minél előbb írassák be gyermekeiket az iskola igazgatóságán. A PSZICHOLÓGUS VÁLASZOL Az internet veszélyei Nem tudom, hova kattinthatott, milyen oldalakon kóborolt a tízéves fiam az interneten, de valami olyasmit láthatott, amitől nagyon megijedt. Nem hajlandó beszélni róla, hiába faggatjuk, kérleljük, hogy mondja el, csak csökönyösen hallgat. Azóta viszont nagyon fél. Este csakis úgy hajlandó elaludni, ha ott van valaki mellette, a lámpának pedig égve kell maradnia a szobájában. Hogyan segíthetnék neki? Jelige: Félelem Meg kell vele beszélni, hogy a szüleinek mindent elmondhat. Nem büntetni akarják, hanem segítem szeretnének neki, de ha nem tudják, mi a probléma, addig ezt lehetetlen véghezvinni. Bizonyára sok kellemedenséget okoz neki, hogy fél egyedül elaludni, s valószínűleg ezen is tudnának segíteni, ha közölné a baj okát. Mi lesz akkor, ha kirándulni megy az iskolával több napra, erdei iskolában kell majd töltenie egy hetet, akkor ki fog ülni az ágya mellett, s vajon a többiek tolerálják-e majd, hogy égő lámpa mellett aludjanak? Akkor már nemcsak az ő problémája lesz, hanem a szobatársaié is, és valószínűleg megtudja az egész osztály, hogy milyen nehézségekkel küzd. Ha szavakkal nem tudja elmondani a gyerek, hogy mit látott, próbálja meg lerajzolni. Előre biztosítsák afelől, hogy semmi bántódás nem éri, nem nevetik ki, nem büntetik meg érte. Viszont tartsák is be ígéretüket. Ha önöknek szégyelli elmondani, kérdezzék meg, ki lenne az a személy, akihez bizalommal tudna fordulni. Ha időben nem oldódik meg ez a probléma, később sokkal komolyabb következményei lehetnek majd, betegségeket idézhet elő. S bizonyára van annyira okos, hogy nem szeretne beteg lenni. Ha megnevez ilyen személyt, akinek elmondaná minden búját-baját: például idősebb unokatestvér, nagynéni, nagyszülő vagy a család jó barátja, feltétlenül minél előbb hozzanak össze egy találkozót vele. Ha ez elegendő ahhoz, hogy elmúljanak a gyerek panaszai, akkor le is zárhatják az ügyet, ha pedig nem, akkor a kiválasztott személynek kell meggyőznie a gyereket, hogy komolyabb orvoslást igényel ez a probléma. Először meg kell győzni a gyereket, hogy fontos felkeresni a pszichológust, esetleg a pszichiátert is, ha nem szeretné, hogy sokáig tartó következményei legyenek a dolognak. Ha a gyerek beleegyezik, el lehet vinni pszichológushoz, ha nem, tovább kell érvelni amellett, hogy mennyire fontos lenne ez a lépés. Idővel be kell, hogy adja a derekát. Ne ijesztgessék, ne fenyegessék, hogy ez meg az lesz, ha nem lesz hajlandó oda elmenni és beszélni, inkább arra próbáljanak rámutatni, mennyi kellemetlenséggel jár az, ha titkolja a baj okát. Nagy tanulság ez önöknek, szülőknek, hogy nem szabad egyedül hagyni a gyereket olyan számítógépnél, amely csatlakozik az internethez, és nincsenek cenzúrázva az oldalai. Sajnos, nem csak a jó szándékú, jóakaratú emberek tesznek fel újabbnál újabb anyagokat a különféle portálokra, hanem mások is, s ami még tegnap elfogadható és nézhető volt, az lehet, hogy holnap olyan anyaggal gazdagodik, ami kiveri nálunk a biztosítékot. Egy biztos, nem minden válik javára, amit megnéz a gyereknek az interneten, s nem minden használ neki. Vagy megérti, és elfogadja a tilalmat, hogy milyen portálokat nem szabad látogatnia, vagy tényleg csak az önök felügyelete mellett ülhet majd a géphez. Gondolom, azt önök is belátják, hogy ez a nagy szabadság semmi jóhoz nem vezet, s bizony jó szülő csak az lehet, aki tiltani is tud. Meglátja, később a gyerek sem fogja ezt úgy felfogni, hogy zsarnokoskodnak felette, hanem igenis segíteni akarnak rajta, s óvják minden rossztól. Ha esetleg várniuk kell erre az elismerésre néhány évet, az se tántorítsa el önöket határozott elképzelésüktől, s tartsanak ki elhatározásuk mellett. Dr. Hadas Katalin Nem minden válik javára a gyereknek, amit megnéz az interneten (Fotó. sxc.hu)
