Új Szó, 2011. június (64. évfolyam, 126-151. szám)

2011-06-23 / 145. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. JÚNIUS 23. Iskola utca 11 A résztvevő országok diákjai saját hazájuk irodalmát ismertették meg a többiekkel prezentáció formájában, angol nyelven Spanyolországi találkozó A párkányi gimnazisták és tanáraik a Comenius Project keretében jártak Spanyolországban (Képarchívum) „Felejthetetlen élmény­ben volt részem, mivel azon szerencsés diákok közé tartozhattam, akik részt vehettek a spa­nyolországi Avilában megrendezett Comenius Project találkozóján.” KECSKEMÉTI JUDIT Gora Adriana és Lőrincz Ni­kolett tanárnők vezetésével is­kolánk, a párkányi gimnázium nyolc diákja - Mihálka Mátyás, Štrbík Adrián, Tamás Ádám, Mejía Santiago, Pató Krisztina, Futó Vivien, Gora Máté és jó­magam- képviselhette Szlová­kiát a találkozón. Rajtunk kívül még négy or­szágból érkeztek diákok Spa­nyolországba. Dán, belga, cseh diákok, mi, és természetesen a hazai, spanyol csapat képvisel­tette magát. A találkozó célja az volt, hogy mindenki a saját ha­zájának irodalmát ismertesse meg a többiekkel prezentáció formájában, természetesen an­gol nyelven. Még itthon, Pár­kányban összedugtuk a fe­jünket, a csapat mind a nyolc tagja beleadta tudásának legja­vát a munkába, így készült el a prezentáció végleges formája, külleme és tartalma. Számomra nemcsak az ottlét élménye volt különleges, ha­nem az is, hogy életemben elő­ször ültem repülőgépen. Izga­tottan vártam az első napot. Reggel a párkányi gimnázium előtt volt a találkozó. A mikro­busz végállomása Budapest LisztFerencrepterevolt. Gond nélkül felszállt a gé­pünk, és Madrid felé vette az irányt. Csodálatos, amikor ez a hatalmas monstrum, amit repü­lőnek neveznek, a felhők fölé emelkedik, de még csodálato­sabb, amikorföldetér. A madridi repülőtéren meg­vártuk a belga és a dán delegá­ciót, majd együtt körülnéztünk Madrid belvárosában. A város­nézéstől alaposan kifáradva visszatértünk a repülőtérre, és a közben megérkezett cseh di­ákokkal együtt vonultunk be Avilába, a rendezvény helyszí­nére. Spanyol házigazdáink nagyon szívélyesen fogadtak bennünket, egy diákkollégium lakói lettünk. Az angol nyelvű kommuni­kációt már az első nap el­kezdhettük, mivel kétágyas szobákban szállásoltak el ben­nünket, mindenki más ország­ból érkezett lakótársat kapott. Én egy kedves, Dániából érke­zett, velem egyidős leánnyal oszthattam meg a szobámat. Sokat beszélgettünk angolul az ottlétünk alatt. Annyira össze­barátkoztunk, hogy a világháló segítségével azóta is tarjuk a kapcsolatot. A másnapi prezentációk is­mertetése nagyon jól sikerült, látva a tanárok tekintetét, sze­rintem mindenki meg volt elé­gedve. De még korántsem volt vége a napnak. Külön csopor­tokat alkottunk, és a „házi­gazda” diákok megmutatták az iskolájukat. Bejártunk minden zegzugot. A legszebbnek a könyvtárukat tartottam, de a sportpályájuk, a modern fel- szereltségű osztálytermeik, a rengeteg díjak, oklevelek, ser­legek és még a kicsi, de rende­zett parkjuk sem volt elha­nyagolható látvány. A nap fény­pontja a városban lévő várfal, a templomok, katedrálisok meg­tekintése volt. Nagyon sok ké­peslapot vásároltam, és fény­képeztem, hogy itthon, az osz­tálytársaimnak is megmutat­hassam: ami szép, az szép. A következő napon elutaz­tunk megnézni Európa egyik legrégebbi egyetemét (Sala­manca). Az idegenvezető fel­hívta a figyelmünket az ajtók fö­lötti feliratokra. Latin nyelven íródtak, és arról tájékozattak, hogy milyen tárgyakat tanítot­tak az egyetemen. Láttuk az eredeti padokat is, és érdekes­ség még, hogy akinek nem sike­rült diplomát szereznie, az egy ún. szamárkapun keresztül volt kénytelen elhagyni az egye­temet, ellentétben azzal, akinek sikerült, és a főkapun távozha­tott. Körbejártuk szinte az egész várost, nagyon szép és rende­zett parkj aik vannak. Sajnos, az időjárás nem volt kegyes hozzánk, mivel esett az eső, főleg a madridi kirándulás alkalmával. Nagy hatással volt rám a Prado múzeum, benne a szobrokkal, híres festők képei­vel, festményeivel. Az operahá­zat, a parlamentet és a királyi kastélyt sajnos csak kívülről szemlélhettük meg, de így is szép látvány tárult elénk. Haza­jövetelünk napján a szállásunk közvetlen közelében még sike­rült megtekintenünk egy mo­nostort. Szerencsénk volt, mert éppen egy nagy ünnepség kellős közepébe csöppentünk, állító­lag egy évben csak két alka­lommal van ilyen nagyszabású ünnep a templomban. Elérkezett a búcsúzás ideje a várostól, a kedves házigazdák­tól, a szobatársainktól, és újra a madridi repülőtér felé vettük az irányt. Ugyanaz a feszültség, iz­galom és csodálatos élmény ka­vargón bennem, bennünk, mint az iderepülésünk alkalmával. A Spanyolországban töltött napok emlékezetes élményt je­lentenek valamennyiünk szá­mára, és bizonyára nemcsak én, hanem mindannyian gondosan őrizzük majd ott szerzett élmé­nyeinket. Világranglista A Harvard a legjobb London. Az amerikai Har­vard Egyetem a legjobb a vüá- gon a The Times című brit lap­ban közölt összesítés szerint. A tekintélyes újság a világ legjobb egyetemeit vette szám­ba 199 intézményt tartalmazó rangsorában, amelyben a má­sodik helyet a Massachusettsi Institute of Technology (MIT) szerezte meg. A harmadik hely­re a Cambridge-i Egyetem ke­rült. A Times Higher Education World Reputation Rankings lis­tájának élmezőnyét amerikai intézmények uralják. Az első tíz felsőoktatási intézményből hét egyesült államokbeli, kettő brit ésegyjapán. A „dobogósokat” a negyedik helyen a kaliforniai Berkeley Egyetem, majd a Stanford, az Oxfordi, a Princeton, a Tokiói, a Yale, végül a Kaliforniai Mű­szaki Egyetem (Caltech) kö­veti. Előkelő helyen szerepel még az Imperial College Lon­don (11. hely), a Kaliforniai Egyetem (12.), a Michigani Egyetem (13.), a Johns Hop­kins Egyetem (14.) és a Chica­gói Egyetem (15.). A ranglista összeállításakor 131 ország 13 388 oktatójának véleményét kérték ki 2010 év végén az Ipsos Media segítsé­gével. (MTI) Közlemény A Dunaszerdahelyi Szent János Egyházi Alapiskola igazgatósága tudatja a kedves Szülőkkel, hogy a 2011/2012-es iskolai év szeptemberétől nulladik évfolyamot nyit a 6 éves gyermekek számára. Kér­jük az érdeklődőket, hogy minél előbb írassák be gyermekeiket az iskola igazgatóságán. A PSZICHOLÓGUS VÁLASZOL Az internet veszélyei Nem tudom, hova kat­tinthatott, milyen oldala­kon kóborolt a tízéves fiam az interneten, de valami olyasmit láthatott, amitől nagyon megijedt. Nem haj­landó beszélni róla, hiába faggatjuk, kérleljük, hogy mondja el, csak csökönyö­sen hallgat. Azóta viszont nagyon fél. Este csakis úgy hajlandó elaludni, ha ott van valaki mellette, a lám­pának pedig égve kell ma­radnia a szobájában. Ho­gyan segíthetnék neki? Jelige: Félelem Meg kell vele beszélni, hogy a szüleinek mindent elmond­hat. Nem büntetni akarják, hanem segítem szeretnének neki, de ha nem tudják, mi a probléma, addig ezt lehetet­len véghezvinni. Bizonyára sok kellemedenséget okoz neki, hogy fél egyedül elalud­ni, s valószínűleg ezen is tud­nának segíteni, ha közölné a baj okát. Mi lesz akkor, ha ki­rándulni megy az iskolával több napra, erdei iskolában kell majd töltenie egy hetet, akkor ki fog ülni az ágya mel­lett, s vajon a többiek tolerál­ják-e majd, hogy égő lámpa mellett aludjanak? Akkor már nemcsak az ő problémája lesz, hanem a szobatársaié is, és valószínűleg megtudja az egész osztály, hogy milyen nehézségekkel küzd. Ha szavakkal nem tudja el­mondani a gyerek, hogy mit látott, próbálja meg lerajzolni. Előre biztosítsák afelől, hogy semmi bántódás nem éri, nem nevetik ki, nem büntetik meg érte. Viszont tartsák is be ígé­retüket. Ha önöknek szégyelli elmondani, kérdezzék meg, ki lenne az a személy, akihez bi­zalommal tudna fordulni. Ha időben nem oldódik meg ez a probléma, később sokkal ko­molyabb következményei le­hetnek majd, betegségeket idézhet elő. S bizonyára van annyira okos, hogy nem sze­retne beteg lenni. Ha megne­vez ilyen személyt, akinek el­mondaná minden búját-baját: például idősebb unokatestvér, nagynéni, nagyszülő vagy a család jó barátja, feltétlenül minél előbb hozzanak össze egy találkozót vele. Ha ez ele­gendő ahhoz, hogy elmúlja­nak a gyerek panaszai, akkor le is zárhatják az ügyet, ha pe­dig nem, akkor a kiválasztott személynek kell meggyőznie a gyereket, hogy komolyabb or­voslást igényel ez a probléma. Először meg kell győzni a gye­reket, hogy fontos felkeresni a pszichológust, esetleg a pszi­chiátert is, ha nem szeretné, hogy sokáig tartó következ­ményei legyenek a dolognak. Ha a gyerek beleegyezik, el le­het vinni pszichológushoz, ha nem, tovább kell érvelni amel­lett, hogy mennyire fontos lenne ez a lépés. Idővel be kell, hogy adja a derekát. Ne ijeszt­gessék, ne fenyegessék, hogy ez meg az lesz, ha nem lesz hajlandó oda elmenni és be­szélni, inkább arra próbálja­nak rámutatni, mennyi kelle­metlenséggel jár az, ha titkolja a baj okát. Nagy tanulság ez önöknek, szülőknek, hogy nem szabad egyedül hagyni a gyereket olyan számítógépnél, amely csatlakozik az internethez, és nincsenek cenzúrázva az olda­lai. Sajnos, nem csak a jó szándékú, jóakaratú emberek tesznek fel újabbnál újabb anyagokat a különféle portá­lokra, hanem mások is, s ami még tegnap elfogadható és nézhető volt, az lehet, hogy holnap olyan anyaggal gazda­godik, ami kiveri nálunk a biz­tosítékot. Egy biztos, nem minden válik javára, amit megnéz a gyereknek az inter­neten, s nem minden használ neki. Vagy megérti, és elfogad­ja a tilalmat, hogy milyen por­tálokat nem szabad látogat­nia, vagy tényleg csak az önök felügyelete mellett ülhet majd a géphez. Gondolom, azt önök is belátják, hogy ez a nagy szabadság semmi jóhoz nem vezet, s bizony jó szülő csak az lehet, aki tiltani is tud. Meglát­ja, később a gyerek sem fogja ezt úgy felfogni, hogy zsarno­koskodnak felette, hanem igenis segíteni akarnak rajta, s óvják minden rossztól. Ha esetleg várniuk kell erre az el­ismerésre néhány évet, az se tántorítsa el önöket határozott elképzelésüktől, s tartsanak ki elhatározásuk mellett. Dr. Hadas Katalin Nem minden válik javára a gyereknek, amit megnéz az inter­neten (Fotó. sxc.hu)

Next

/
Oldalképek
Tartalom