Új Szó, 2011. június (64. évfolyam, 126-151. szám)
2011-06-21 / 143. szám, kedd
www.ujszo.com F0CITIPP ■ 2011. JÚNIUS 21. PREMIER LEAGUE ] 3 nagyszerűen osztogat, s a Spurs felkészülhet arra, hogy nyáron több csapat is megpróbálja elcsábítani Modricot. A licitálást a Chelsea kezdte, 22 millió fonttal - az ajánlatot Harry Redknapp komolytalannak nevezte. A legjobbak között kell említenünk a Blackpool kiváló rúgótechnikájú irányítóját, Charlie Adamet, vagy azt a Scott Parkért, aki egymaga próbálta bent tartani a West Hamet, és zakatolt tizenhatostól tizenhatosig (angol szakszóval: box- to-box). Érdemes figyelnünk a középpályás Jack Wilshere-re is: még csak 19 éves, de már az Arsenalban és az angol válogatottban is alapembernek számít. A nagy csalódás Fernando Torres. Egykoron hős volt, mára antihős lett. A spanyol csatár írásbeli kérvényt nyújtott be a Liverpoolnak, hogy érvényes szerződése ellenére távozni szeretne az Anfield Roadról (nem túl elegáns nyilatkozataiban személyes 99 Brit rekordnak számító 50 millió fontotfizetett Torresért a Chelsea. A spanyol csatár mérlege azóta: 14 meccs, 1 gól ambícióit emlegette, melyeket a liverpooli klub - Torres szerint - már nem tud kielégíteni). A depressziós támadó Londonba költözőn, miután a Chelsea brit rekordot jelentő 50 millió fontot (58,5 millió eurót) fizetett érte, csakhogy Torres a klubváltás után is ugyanolyan búvalbéleltnek tűnt, mint korábban: a Chelsea- ben 14 meccsen lépett pályára, s mindössze egy gólt lőtt (egy pocsolya hathatós segítségével a West Hamnek). Nem egy fényes mérleg. Valahol a szuterénben megtaláljuk Joe Cole-t is. Csalódást keltett a játéka, mondhatnánk, de már ez is túlzás lenne: Joe Cole, aki egykor vígan vágtatott a széleken, jó ideje nem játszik: lelassult, elfásult, kisiklott. Új klubjában, a Liverpoolban azzal nyitott, hogy első meccsén (az Arsenal ellen) kiállították. A folytatás már csak jobb lehet, gondolták Liverpoolban, de tévedtek: a heti 90 ezer fontot kereső Cole többnyire a kispadon ülte végig a meccseket. „Joe Cole nagyszerű futballista, ugyanazt meg tudja csinálni a labdával, mint Lionel Messi” - mondta róla tavaly nyáron Steven Gerrard. Ez volt az év vicce. A legjobb meccs Szombat délutáni őrület a Goo- dison Parkban: Everton-Man- chester Utd (3-3). Volt minden, mi szem-szájnak ingere. Szép gólok, drámai hajrá, őrjöngő szurkolók. Az utolsó percben még 1-3 volt az állás, akkor jött Tim Cahill (2-3), majd Mikel Arteta (3-3). Eufória, eksztázis, delirium. A Manchester Unitednek két további mérkőzését említhetnénk: a West Ham ellenit, amikor a Vörös Ördögök 0-2-es félidő után fordítottak 4-2-re Londonban (gólszerzők: Rooney, Rooney, Rooney és Chicharito), vagy a Blackpool elleni idegenbelit, amikor szintén 0-2-ről győztek 3-2-re. Érdekes koreográfiája volt a Newcastle-Arsenal (4—4) mérkőzésnek is: tíz perc elteltével 0-3, a félidőben pedig 0-4 volt az állás. Minden eldőlt, vélték a hazai drukkerek, s bosszúsan hazaindultak a szünetben. Döntésüket utóbb megbánták: Abou Diaby kiállítása után ugyanis az Arsenal megroggyant, a Newcastle pedig vérszemet kapva gyorsan berámolt négy gólt, s egészen valószerűden körülmények között egálra mentette az elveszettnek hitt meccset. A legkülönösebb meccs A februári Ligakupa-döntő, amelyen az esélytelen Birmingham City 2-1-re legyőzte az Arsenalt, egy óriási potyagóllal (a 89. percben egymásra várt a kapus és a középhátvéd, ezt a „kommunikációs zavart” használta ki Obafemi Martins a gólszerzésre). S hogy miért volt különös ez a meccs? Mert mindkét csapat szezonját „elvágta”. Az Arsenal nem tudta kiheverni ezt a pofont, a folytatásban kiesett a BL-ből és az FA-kupából is, a bajnokságban pedig (ahol februárban még az első helyről vizionált) a hátra lévő 11 meccséből csupán 2-t tudott megnyerni, s végül visszacsúszott a 4. helyre, ami azt jelenti, hogy lemaradt az automatikus BL-indulásról is, s a készülhet a selejtezőre. A Birmingham City pedig mintha túl sokáig ünnepelte volna a kupa- győzelmet (amely 1963 óta a klub első trófeája volt): onnan kezdve a „másnaposság” végig érezhető volt a Kékeken, s az a csapat, amelynek a nevek alapján (Foster, Dann, Zsigics, Bentley, Martins, McFadden) a középmezőnyben lett volna a helye, szégyenszemre kiesett az élvonalból. A legszebb gól Szerzője: Wayne Rooney (Man- Utd). Jellemzés: egy beadás után felugrásból, ollózva, akrobatikus mozdulattal. Szenvedő fél: Manchester City. A februári manchesteri derbit Rooney csodaszép találata döntötte el. „Még sosem lőttem ilyen gólt. A pályán nincs idő azon gondolkodni, hogy mit fogunk tenni a következő pillanatban. Jön a labda, s te ösztönsze- rűen cselekszel. Ilyen mozdulattal tízből kilencszer nem találom el a A szezon gólja: Wayne Rooney akrobatikus mozdulata j Manchester City elleni derbin.
