Új Szó, 2011. június (64. évfolyam, 126-151. szám)
2011-06-18 / 141. szám, szombat
16 TÖRTÉNELEM PRESSZÓ ■ 2011 JUNIUS 18. www.ujszo.com Ö nállóságuk abban is megnyilvánult, hogy szinte valamennyiüket csupán lánykori nevén ismerjük, holott életük párja legalább olyan ismert a mai napig, mint ők maguk, hiszen császárok, királyok, fejedelmek, országna- gyok, híres hadvezérek, az irodalom legjelesebbjei vannak közöttük. E sajátos szerepük abból adódott, hogy a férfiak csaknem háromnegyed évezreden át szinte folyton harcban álltak: a honfoglalás után alig sikerült megszilárdítani az államszerkezetet és kiépíteni a korabeli Európa egyik nagyhatalmát, jött a tatárdúlás, majd több évszázados küzdelem az oszmán birodalommal, ezután a Habsburgok ellen kellett szabadságharcot vívniuk. El is veszett volna a nemzet, ha nincsenek olyan talpraesett, bátor, sokszor vakmerő, kitűnő szervező készséggel, hittel, nem mindennapi intelligenciával megáldott asszonyai, mint nekünk, magyaroknak. Közülük a legek arcképcsarnokába ezúttal tizenöten kerültek. (Az ösz- szeállítást két részben közöljük.) A leghatalmasabb: Szent Piroska • Aligha gondolnánk, hogy van olyan magyar asszony, akinek uralma három kontinensre terjedt ki. Szent Piroska, a görögkeletiek Eirénéje (Irén) Bizánci császárnéként uralta az európai Balkán-félszigetet, Kis-Ázsiát, valamint az afrikai Egyiptomot. Egyik legnevezetesebb királyunk, Szent László és a rheinfeldi Adelhaid hercegnő elsőszülött gyermekeként 1088 körül látta meg a napvilágot. Kétévesen elveszítette édesanyját, hétéves volt, amikor édesapja is meghalt, így a kis hercegnő unokabátyja, Könyves Kálmán udvarában nevelkedett. Társadalmi helyzetéből kifolyólag uralkodásra készítették fel, ami az államügyekben való jártasság elsajátítása mellett a gyakorlatban azt jelentette, hogy az ország érdekeinek megfelelően a király választotta ki jövendőbelijét. A kor hatalmi viszonyaiból az következett, hogy Piroskának a bizánci császárnéi tisztet szánták, ezért 16 éves korában, 1104-ben eljegyezték Ioannész Komnénosz (Komnenosz János) görög császári herceggel, a későbbi II. János bizánci császárral. Ennek érdekében el kellett hagynia hazáját, hogy jövendőbelije udvarában készüljön fel az uralkodásra. A frigyre 1108-ban kerül sor. Ezt megelőzően viszont ugyancsak államérdekből át kellett térnie az ortodox vallásra, ami egyben nevének megváltoztatását is jelentette: tekintve, hogy a Piroskának nincs a görög nyelvben megfelelője, ezért kikeresztelése alkalmából az Irén, vagyis Eiréne nevet kapta. Gászárnéként legfőbb kötelessége a dinasztia utódlásának biztosítása. Piroska ezen a téren is megfelelt az elvárásoknak: 8 utódot hozott a világra, akik közül elsőszülött fia, Alexiosz 1122-től 1142-ig férje mellett társcsászár, csak korai halála akadályozta meg abban, hogy a birodalmat tovább igazgassa. E családi tragédiának következményeként II. János 1143-ban bekövetkezett halála után végül is 7. gyermekük vette át a hatalmat, aki I. Mánu- el bizánci császárként 37 éven át, 1180-ig uralkodott. Piroska-Eiréné az államügyek intézésében férje méltó társának bizonyult: fontos diplomáciai közvetítést vállalva rendszeresen tartotta a kapcsolatot a Bizánci Birodalom és a Magyar Királyság között. A hit iránti elkötelezettségének bizonyítéka, hogy a császári udvar nevében általában ő fogadta a szentföldi zarándokokat és az egyházi küldötteket. Vallási buzgósága és társadalmi elkötelezettsége azonban ennél sokkal messzebb terjedt. Megalapította a későbbi Konstantinápoly legtöbb templomát, közöttük a legfontosabbat, a Mindenható Megváltó Krisztus - Pantokrátor - monostorát, amely mellé 50 ágyas kórházat építtetett. Az itt szolgálatot teljesítő szerzetesek gondoskodtak a súlyos betegekről. Ez az intézmény lett a mintaképe a későbbi kórházaknak, először az Arab Birodalomban, később szerte a világon. A magyar királylány, a diadalmas Bizánc császárnéja 46 éves korában, 1134. augusztus 13.-án hunyt el. Halála után az ortodox egyház szentté avatta, aminek eredményeképp a világ egyik csodájának tartott Isteni Bölcsesség Templomában (Hagia Szophia) felbecsülhetetlen értékű mozaikképen örökítették meg emlékét. A legmerészebb: Rozgonyiné # Nem cselszövéssel, nem fondorlattal vagy női praktikával, hanem karddal a kezében vitte véghez hősi tettét Galambóc, a mai szerb Golubac vára alatt Szentgyör- gyi Cecília. Neve amiatt hangzik kissé ismeredenül, mert - neves kortársainak zömével ellentétben - asszonynevén, Rozgonyinéként került a történelemkönyvek lapjaira. Galambóc volt az első végvár, amelyet meghódítottak a törökök: 1391-ben sikerült a Bajazid szultán által vezetett seregnek bevennie. Nem sokáig örülhettek a győzelemnek, Perényi Péter hamarosan visszafoglalta. Másodszor árulás útján került a kezükbe: szerb kapitánya 1427-ben 12 ezer arany fejében feladta. Mivel a várban állomásozó török katonák és a Dunán cirkáló hadihajóik állandó veszélyt jelentettek a környező keresztény településekre, a folyó bal partján a magyar király Szendászlóvár néven erődítményt emeltetett. Az Al-Duna kapujának számító galambod vár stratégiai jelentőségét az is bizonyítja, hogy luxemburgi Zsigmond király és német-római császár személyesen vett részt a felszabadítására szervezett hadjáratban. A 25 ezer fős ostromló sereg vezére Rozgonyi István pozsonyi és temesi főispán volt. A csatába férjét Szentgyörgyi Cecília is elkísérte. Elszántságát értékelendő kinevezték az egyik hadi gálya parancsnokának. Az ostromra 1428 áprilisában került sor. A Rozgonyi István által vezetett hadsereg a szárazföldről, a dunai gályák a vízről vették ostrom alá a várat. A helyzet komolyságát látva Murad szultán személyesen sietett a körbezárt várvédők segítségére. A többszörös túlerő hatására' Zsigmond elhatározta, hogy fegyverszünetet köt az ellenséggel, amely szerint Murad katonái megtarthatják a várat, a Dunán való szabad átvonulás fejében. A szultán habozás nélkül aláírta az okiratot. De esze ágában sem volt betartani: alig indult el a visszavonuló sereg, a törökök minden oldalról megtámadták a vízben védtelenné váló katonákat. A hős lengyel utóvéd élete árán védte a partot, a vízről pedig a gályák próbálták ágyútűzzel biztosítani a visz- szavonulást. Elsőként a Rozgonyiné által vezényelt hajó sietett a bajbajutottak segítségére. Szentgyörgyi Cecília személyesen mentette meg a királyt, amiről az uralkodó kéA legek magy; Alaposan téved, aki azt hiszi, hogy a magyar asszonyok a múltban csak női tevékenységet í csodálkozhattak, hogy mi mindent megtehettek nálunk a szebbik nem képviselői: várakat védt kórházakat, ispotályokat, templomokat és rendházakat építettek, háborúkban vettek re sőbb kiadott okirata tanúskodik: hatalmas birtokokat adományozott a hős asszonynak. Férjét derekas helytállásáért országbírónak, fejérmegyei és győri főispánnak nevezte ki. Egészen másképp alakul Európa középkori történelme, ha a fővezér Rozgonyi István és a német-római császár török fogságba esik. A legcéltudatosabb: Szilágyi Erzsébet # A vagyonos köznemesi családból származó Szilágyi Erzsébet Lazarevics István szerb despota udvarában ismerkedett meg a hadviselés elemeit tanulmányozó apróddal, Hunyadi Jánossal. 1431 körül házasodtak össze, ettől kezdve Hunyadi életútja nyitott könyvnek számít: először Itáliába követtte Luxemburgi Zsigmond királyt, majd Gehországban harcolt, később a Duna deltájában, a Szendrői csatában forgatta a kardot. Férje folyamatos távolléte miatt Erzsébetre hárult a hatalmas Hunyadi birtokok igazgatása és két fia életútjának egyengetése. A kor minden dicsőségéből és kegyetlenségéből egyaránt kijutott neki: még fel sem ocsúdott a világ Hunyadi János világrengető nándorfehérvári győzelméből - amelynek tiszteletére a pápa elrendelte a déli harangszót —, amikor a csatát követő pestisjárvány elragadta férjét. Ekkor idősebbik fia, László állt a családi párt élére, miközben a kisebbik, Mátyás a királyi udvar kamarása. Az események hihetetlen gyorsasággal követték egymást: 3 hónap múltán, 1456 novemberében a testvére, Szilágyi Mihály igazgatta nándorfehérvári várban a király jelenlétében Hunyadi László hívei egy heves szóváltást követően lekaszabolták legnagyobb politikai ellenfelüket, Ciliéi Ulrikot, a fiatal király nagybátyját és gyámját. V. László ugyan az oltáriszentségre esküdött, hogy nem bosszulja meg ezt a véres incidenst, csakhogy esküszegőként a két Hunyadit elfogatta, és halálra ítéltette. Lászlót lefejeztette, a 14 éves Mátyásnak meghagyták az életét, az uralkodó túszként cipelte magával egészen Prágáig, ahol V. László - minden bizonnyal a Pogyebrád György által szervezett - összeesküvés áldozata lett. Szilágyi Erzsébet elsőszülött fiának elvesztése felett érzett fajdalmán felülemelkedve akcióba lépett: Mátyás kiszabadításán kezdett fáradozni. Nem hiába nevezték hős asz- szonynak: a sorscsapások alatt nem tört össze. Átvette a Hunyadi-párt vezetését, Pogyebrád Györggyel kemény alkukat folytatott fia kiszabadítása érdekében, csillagászati váltságdíjat ígérve neki. A huszita királynak más terve volt: csak azzal a feltétellel hajlandó szabadon engedni a 14 éves fiút, ha feleségül veszi Katalin nevű lányát. Szilágyi Erzsébet közben előteremt- tette a pénzforrásokat fia királlyá való megválasztásához, előrelátó stratégaként mozgósította bátyját tizenötezres hadseregével együtt, hogy biztosítsák a rákosi országgyűlés zavartalan lefolyását. Ilyen zaklatott körülmények között került sor Mátyás megválasztására, a legenda szerint a befagyott Duna jegén. Fia trónra kerülése után bevonult az óbudai királynéi várba, felvette a király anyja - anyakirályné - címet, továbbra is igazgatta az országnyi kiterjedésű Hunyadi birtokokat. Pazar udvartartást vezető fia gyakran vette igénybe édesanyja anyagi támogatását. 1483-ban hunyt el a királycsináló anyakirályné, a magyar történelem egyik legjelentősebb nagyasszonya. Földi maradványait fia a székesfehérvári főtemplomban helyeztette örök nyugalomra, oda, ahova a történelmi Magyarország királynéi temetkeztek. A legáldozatkészebb: Kanizsai Dorottya • Hősvértől pirosuk gyásztér, sóhajtva köszöntlek, / Nemzeti nagylétünk nagy temetője, Mohács! Ki ne ismerné Kisfaludy Károly: Mohács című elégiájának fájdalmas felkiáltását? Az 1824-ben született vers csak sejteti, hogy századokkal korábban mekkora sebet ejtett a nemzet testén az országot 3 részre szakító rettenetes mohácsi csatavesztés. De mekkora lehetett a kortársak döbbeneté, akik túlélőket keresve bolyongtak a több mint 30 ezer halott között? A temetede- nek. látványa leírhatadan volt. Az a kép, amely az elhagyott csatatéren nevelt fiát, Perényi Ferenc váradi püspököt kereső, kétszeresen özvegy nádornét, Kanizsai Dorottyát fogadta. Aki 1526 kora őszén megtette azt, amit senki az országban: saját költségén felfogadott 400 job-
