Új Szó, 2011. június (64. évfolyam, 126-151. szám)
2011-06-18 / 141. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. JÚNIUS 18. Vélemény És háttér 7 Pillanatnyilag a titkos és a nyílt szavazás is összhangban van a törvénnyel Cowboyok a politikában A szlovák parlament már kilenc hónapja főügyész- jelölt-választással van elfoglalva. És az egyik legmagasabb közjogi méltóságról szóló történetnek koránt sincs vége. JURAJ HRABKO Ugyanis a parlament nem főügyészt választ, csupán jelöltet. A jelöltből minden ügyészek főnökét kizárólag a köztársasági elnöknek van joga kinevezni. így van elosztva a hatalom - a parlament választ, az elnök kinevez. Nem nevezhet ki más jelöltet, mint akit a nemzeti tanács választott, de ez nem jelenti azt, hogy akceptálni kell a képviselők első jelöltjét. Nem kell. Sokszor esett már szó arról, hogy az állami funkciókra jelölt személyeket ne titkos, hanem nyilvános szavazással válasszák. A koalíció azt állította, hogy a válasz-' toknak joguk van megtudni, képviselőik személyzeti kérdésekben hogyan voksoltak. Az ellenzék azt állította, eddig titkosak voltak a szavazások, nincs más ok ennek megváltoztatására, csak az, hogy a kormánykoalíció képviselőit ellenőrizni tudja pártjuk. Ezt kizárólag nyílt szavazással érik el. Úgy vélem, ebben az esetben az ellenzéknek volt igaza. Noha nem ő találta ki ezt az érvet, csak átvette a sajtóból. Mindenesetre tény, hogy a nyílt szavazás személyzeti kérdésekben nem a demokráciát, hanem a partokráciát erősíti. Azaz a kormányt a pártok segítségével, amelyeket a különböző személyek irányítanak a háttérből. A választás, amely az után kezdődött, hogy az alkotmánybíróság átmenetileg érvénytelenítette annak a törvénynek a hatályosságát, amely néhány kivételtől eltekintve törli a titkos szavazás lehetőségét a Szlovákiában uralkodó politikai állapotokat igazolja. Nem lehet tisztességes jelzővel illetni azt az állapotot, amikor a parlament elnöke, Richard Sulik bejelenti, hogy az alkotmánybíróság leállította a nyílt szavazást, ezért a parlament legalább 15 képviselő javaslatára titkosan választ jelöltet. Vagy: „a bíróság a nyílt szavazás mellett tette le a voksát, a titkos összhangban van a törvénnyel”. Pillanatnyilag a választás mindkét módja összhangban van a törvénnyel. Egyúttal a bíróság határozata után mindkettő törvényellenes lesz. Sem a nyílt, sem a 15 képviselő által javasolt titkos szavazás nem lesz lehetséges, míg a bíróság nem hoz végleges döntést. A politikusok ezt nagyon jól tudják. A koalíció sietett jóváhagyni a jelöltjét, míg a bíróság előzetes határozata nem lép érvénybe. Az ellenzék hátráltatta a választást, hogy a parlamentben továbbra is téma legyen ez a koalíció számára kínos ügy. Tiszta vadnyugat. Ők már megszokták, de a választóknak nem kellene megszokniuk. (Ľubomír Kotrha karikatúrája) JEGYZET Bumm, bumm, bumm! JUHÁSZ KATALIN A szlovák leg- felsőbb bíróság J helyettese, va- lamint a pozsonyijogi kar egyik tanára is remek mókának tartotta azt a kis performanszt, amely egy privát partin zajlott „vidéken”, egy kedélyes és nyilván poénból maffiás nevűre keresztelt panzióban. A magas jogi méltóságok egyik tanult kollégájuk szülinapi partijára gyűltek össze, az ünnepelt pedig azzal szórakoztatta őket, hogy Ľubomír Harmannak, a dé- vényújfalui mészárosnak öltözött. A híradós felvételekről ismert, jellegzetes fülvédőben, valamint egy működésképtelen gépkarabéllyal a kezében lopakodott a ház körül, amint ezt az egyik bulvárlapban megjelent fotók bizonyítják. A hideg kiráz minden normális embert a képek láttán, amelyeket a bulizok egyike nem átallott kitenni Facebo- ok-oldalára. Vagy olyan hülye, hogy fel sem fogja, mit követtek el ők ott mindahá- nyan. Illetve rosszul mondom, még nem derült ki, mit követtek el, Lucia Žitňanská igazságügyi miniszter egyelőre csak lépéseket fontolgat, felkérte a tárca ügyvédeit, vizsgálják meg a tényállást. Az érintettek viszont máris támadásba lendültek: nyílt levélben utasítják vissza azt a feltételezést, hogy ők ne tisztelnék kellőképpen a dé- vényújfajlui vérengzés áldozatainak emlékét. Egyikük ráadásul immunitást élvez, amelynek elvesztését - ha felelősségre vonják - épp a másikuknak kellene kezdeményeznie. (Neveket nem említek, mert még beperelnek becsületsértésért, ezektől sok minden kitelik.) Önök mit gondolnak, az illető vajon kezdeményezni fogja-e haveija ellen az említettjogi lépést? Ugye nem. Gyanítom, hogy a bulizó bíróknak hajuk szála sem görbül, továbbra is a legkomolyabb ügyekben döntenek, továbbra is élet-halál urai lesznek, és nyilván ezután is rendszeresen össze- jámak egy kicsit iszogatni, mókázni, kikapcsolódni. Elvégre kinek mi köze hozzá, hogy szabad idejükben mit csinálnak tanult jogászprofesszoraink? Bűn-e, hogy nem az operába vagy a filharmóniába járnak? És ha találnak valahol egy fülvédőt, egy gépfegyvert, vajon miért ne szórakoztathatnák egymást egy világra szóló tragédia rekonstruálásával? Tőlünk nyugatabbra ennél kevésbé undorító dolgokért is lemondattak már csúcsjogászokat. A csúcsjogász, kiváltképp a bíró ugyanis másutt megkérdőjelezhetetlen, makulátlan, köztiszteletben álló személyiség. Ha jó hírnevén csorba esik, magától távozik. Nem neki áll feljebb.... KOMMENTAR Hé! BALÁZS BENCE Hé, beszélj románul! - kiabálta be tegnapelőtt a plénumban, románul, az Európai Parlament egyik román tagja, amikor Sógor Csaba romániai EP-képviselő magyarul szólalt fel. Az eset az illemtani ismeretek hiányán kívül két dolgot példáz: a romániai politikusok magyarellenességének újbóli csúcsosodását a jövő évi parlamenti és helyhatósági választásokra való „felkészülés” jegyében, továbbá azt, hogy milyen ismereteik és elképzeléseik vannak a román politikusoknak az európai értékekről, az Európai Unióról, a kisebbségekről, a múl tikul turalitásról. Az eset kapcsán talán arról is elgondolkozhatnának az EP képviselői, milyen lehet a kisebbségi helyzet Romániában, ha a román politikusok odajutottak, hogy már Brüsszelben is rászólnak arra, aki magyarul beszél... Szerencsére idehaza ilyesmiért nem szólnak rá a román politikusok a magyarokra. Szó nélkül osztják ugyanis a virtuális pofonokat és övön aluli ütéseket, természetesen a multikulturalitás jegyében, mint ahogyan azt az Európa Kulturális Fővárosa 2020 címre pályázó Kolozsváron történtek is példázzák. A város határában elhelyezett ötnyelvű - köztük magyar - köszöntő táblák nyomtalanul tűntek el, pedig térfigyelő kamerák is vigyáztak rájuk - kolozsvári magyarként azt reméltem: „csak” lefújják fekete festékkel. Azt is reméltem, hogy a restaurált Mátyás-szoborcsoporthoz nem kerül vissza a lorga-idézet, amely hirdeti, hogy Mátyás király román volt. Ezek után biztos vagyok abban, hogy a román történészek egy része azt is be tudná bizonyítani, hogy valójában Ádám és Éva is román volt, mi több, maga a Jóisten is az. Ilyen körülmények között mit akaijunk mi, pogány magyarok, akik csak 1000 éve lettünk keresztények? Hogyan is várjuk el, hogy eltávolítsák a Iorga-idézetet a szobor elől, még ha azt a műemlékvédelmi bizottság törvénytelennek ítéli is meg, s eltávolítását nemcsak Kelemen Hunor művelődésügyi miniszter, hanem a restaurálást négyszázezer euróval támogató magyar kormány is kéri? A „költői” kérdések sorát hosszan lehetne folytatni. Miért büntette meg az önkormányzat azt a reklámcéget, amely a Romániai Magyar Demokrata Szövetség kampánya keretében magyar nyelvű reklámpannót helyezett el Kolozsvár egyik utcáján? Miért öntöttek le fáradt olajjal több olyan magyar vonatkozású, műemlékértékű sírkövet és tumbát, amelyeket nemrég restaurált a Há- zsongárd Alapítvány, a magyar kormány társfinanszírozásával? Miért tettek bűnvádi feljelentést a romániai magyar EP-képviselők ellen azért, mert Székelyföld-képviseletet nyitottak Brüsszelben? Miért nincs még mindig kisebbségi törvény Romániában? A miértek sorát még folytathatnám. De a fentiek alapján már tudni fogják, miért írok esetleg hé, románul! a következő alkalommal. A szerző a romániai Szabadság szerkesztője TALLÓZÓ MAGYAR NEMZET Romlott az orvosok és a lakosság egészségügyről alkotott véleménye, már a következő öt évre sem várnak jelentős javulást - összegezte a GFK Hungária és a Szinapszis közös kutatásának eredményét a Magyar Nemzet. A kutatás szerint a lakosság és az orvosok elsősorban terveket és ötleteket látnak, de ezek megvalósulását nem. Ezzel szemben jelentős forráskivonást észlelnek, és tartanak attól, hogy ez még folytatódni fog - ismertette a közvélemény-kutatás megállapításait a cikk. A Magyar Nemzet emlékeztetett arra, hogy nemrég még minden vizsgált csoport úgy ítélte meg, hogy az előttünk álló 12 hónap nehézségei után öt éven belül javulni fog az egészségügy helyzete, a mostani eredmények azonban azt mutatják, hogy már a hosszabb távú javulásban sem bíznak. A lakosság az egészségügy helyzetének romlását érzékelve egyre inkább úgy gondolja, hogy érdemes többet fordítani saját egészsége fenntartására és fejlesztésére. A kutatás szerint a most tapasztalt változásnak ez az egyetlen társadalmilag pozitív ho- zadéka - olvasható a napilapban. (MTI)
