Új Szó, 2011. június (64. évfolyam, 126-151. szám)
2011-06-17 / 140. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. JÚNIUS 17. Közélet 3 Nincs hova hátrálni, mondja a kormányfő, aki szerint a koalíción belüli feszültséget az okozza, hogy a képviselők nehéz döntésekre kényszerülnek „A kommunikációt kell elsősorban javítanunk” Múlt héten volt egy éve, hogy a választók leváltották a Fico-kormányt. Helyét a Radičová-kabi- net vette át. A kormányzás egy évéről Iveta Radičová miniszterelnökkel beszélgettünk. MÓZES SZABOLCS Milyennek látja a kormányzás első évét? A spórolás, az előnytelen szerződések megszüntetésének és átértékelésének az éve volt. Szlovákiát növekvő adósságállománnyal, nagyarányú munkanélküliséggel vettük át. A lakosság kétharmadának 500 euró alatti a keresete, 10 százalékos az elszegényedési kockázat... Ehhez számítsuk még az önkormányzatok 540 millió eurós adósságát, a kifizetetlen számlákat 20 millió euró értékben. A közlekedésügyben a vasúti társaságok adósságállománya megközelítette az egymüliárd eurót, az igazságügyben több mint 18 millió eurós adósság halmozódott fel, az egészségügyben a kórházak adóssága 150 millió eurós volt, a Szociális Biztosítóról pedig inkább ne is beszéljünk. Rendkívül előnytelen, már aláírt szerződéseket örököltünk, például az autópályák PPP projektjeit - ha folytattuk volna a programot, 30 évig nem építhettünk volna semmi mást, és évi 700 milliót fizettünk volna ezekért a projektekért. Nem beszélve az uniós alapok lehívása körüli visszaélésekről, aminek következtében a korábbi kormány hibái miatt több tízmilliós projekteket az állami költségvetésből kell finanszírozni. Mivel volt elégedett és mivel volt elégededen az első évben? Azt hiszem, ez utóbbira könnyebb választ adnom. Elégedetlen vagyok a kommunikációval. Fölöslegesen terheljük a nyilvánosságot a koalíción belüli vitákkal. Sokkal értelmesebb lenne, ha az eredményekről tájékoztatnánk a lakosokat. Nem mindig szükséges, hogy a sajtón keresztül folyjon a vita. Nem azzal van bajom, hogy a nyilvánosság információkhoz jut, de az ilyen típusú párbeszédet a polgárok nem mindig párbeszédnek látják, hanem veszekedésnek. És ez nem járul hozzá a társadalmi nyugalomhoz. Elég az, amit az ellenzék művel. És mivel elégedett? Főként a foglalkoztatottság növekvő pályára állításával, a munkahelyteremtéssel, a bírósági reform elindításával, a korrupció elleni intézkedésekkel, az egészségügyi reform megkezdésével, a közlekedés- ügyi koncepció elkészítésével és elfogadásával. Ez utóbbi kidolgozására egyébként - általános meglepetésre - először került sor a tárcánál, és az útvonalak nagy részénél duplici- tásokra mutatott rá. Ez az esetek 80 százalékára jellemző, busz- és vonatjárat is közlekedik ugyanazon a vonalon, miközben a vonatban sokszor csak a mozdonyvezető „utazik”, a buszban pedig pár ember. Ez rendkívül drága mulatság. Elégedett vagyok a fiatal családoknak adott kedvezményekkel, valamint a vállalkozói környezetet javítani hivatott intézkedésekkel. Ismét befektetések érkeznek az országba. Visszatérve az ön által is problémaként emlegetett kommunikációhoz. A választópolgárok többsége talán el is fogadná a megszorításokkal járó reformokat, ha azok mögött egységesen felsorakozna a kormánykoalíció, precízen és időben megindokolná, illetve határozottan elfogadná. Ez viszont nincs így. Miért? Egyetértek önnel. Ez a mi Achilles-sarkunk. Ezt az interjút egy nappal azelőtt készítjük, hogy átadnánk a V4-es csoportosulás elnöki tisztét Csehországnak, melynek kormányfője, Petr Nečas nem tud részt venni a kormányfői csúcson, mivel óriási sztrájkra kerül sor Csehországban. Óriási problémát okoz neki a koalíciója egyben tartása. Égjük országban a másik után választásokra vagy előrehozott választásokra kerül sor hamarosan. Görögországban már a bankárok is sztrájkolnak. Ezzel azt akarom mondani, hogy sok országban feszült a helyzet. Megértem a koalíciós pártokat, hogy inkább olyan intézkedéseket fogadnának el, melyek nem váltanak ki tiltakozást, sztrájkhullámot. Csakhogy nincs hova hátrálni. A képviselők belső nyugtalanságát az okozza, hogy muszáj ilyen intézkedéseket hozniuk. Nem szívesen, ám ha felelősen akarnak eljárni, akkor meg kell hozni ezeket a döntéseket. Ez hozza magával a koalíción belüli vitákat és feszültségeket is. Csökkenteni kell például a já- rulékterhetek, hogy több munkahely jöhessen létre, ugyanakkor a kevesebb bevétel nyomban kiesést jelent a kiadási oldalon is, tehát kevesebb pénz marad például a nyugdíjakra. Nem arról van szó, hogy nem ismernénk a megoldásokat, hanem arról, hogy olyan intézkedéseket akarunk elfogadni, amelyek a lehetőségekhez mérten a legkevésbé fájdalmasak. Ez pedig vitákat vált ki. És mit tud ezzel kezdeni? A politikai pártok részéről nagyobb fegyelemre van szükség, hogy először egymás között vitassuk meg a kérdéseket, s ne használjuk a médiát nyomás- gyakorlásra. Türelmesen be kell tartani a megegyezéseinket. Melyik minisztere munkájával van megelégedve a leginkább? Nem szívesen rangsorolnám a minisztereimet. Mint mindig, a legnehezebb dolga a pénzügyi tárcának van. A költségvetési hiányt 3 százalék alá kell nyomnia, ugyanakkor mindegyik tárca több pénzt szeretne előirányozni magának a büdzsében. A kormányzás első évében 132 törvényt fogadtunk el, ez 36-tal több, mint amit a Fico-kormány első évében elfogadott. Tehát elég nagy tempóban dolgozunk. A kormányzás első évében melyik nap vagy melyik döntés volt az ön számára a legnehezebb? A legnehezebb? A költség- vetés, beleértve az ehhez kapcsolódó valamennyi döntést. Mert tudatosítottam, hogy ez miveljár. Én itt elsősorban a főügyészválasztásra és az adó- igazgatóság vezérigazgatójának visszahívására gondoltam volna... Nem, a költségvetésről volt a legnehezebb dönteni. Mivel ott 1,6 milliárd euró megtakarításáról volt szó. Ugyanilyen nehéz döntés a privatizáció kérdése. A pozsonyi repülőteret például hosszú távra hérbe adjuk - mert számításaink szerint ez az előnyösebb a jelen helyzetben -, annak ellenére, hogy választási programunkban a reptér magánosítása szerepelt. Kérdéses, mit csinálunk a vasúttársaságokkal, amelyek óriási adóssághegyet görgetnek maguk előtt. Mit tegyünk az állami vállalatokkal - ez a kérdés, Ez az igazán nehéz kérdés. Az utóbbi időben szinte futószalagon váltjuk le az állami cégek vezetőit. Ebbe a kategóriába tartozik az adóigazgatóság vezérigazgatója is. De ez nagyrészt a miniszterek hibája és felelőssége, hiszen ők választják és nevezik ki az állami cégek vezetőit. Meggyőződésem, hogy olyan embereket választottak, akikért kinevezésükkor tűzbe tették volna a kezüket. Pár héttel később pedig nem hisznek a saját szemüknek. Nem hiszem, hogy készakarva alkalmatlan vezetőket jelöltek volna. Inkább azt látom, hogy ezek rendszerhibák. Ezért döntött a kormány úgy, hogy ilyen hibák ne fordulhassanak elő - a Nemzeti Autópálya Társaságnál ez alapján már versenypályázat formájában választják ki az új vezetőt. Azért egy gondolat erejéig térjünk vissza a főügyészválasztás mai napi aktuális kérdéséhez. Ez egy fontos téma, elvi, a politikai értékekkel kapcsolatos döntésről van szó. Nem volt egyszerű a főügyészválasztással kapcsolatos elvi döntés meghozatala, a főügyészség reformja nélkül viszont nem lehet előrelépni. A költségvetésnek konkrét hatása van a lakosság életszínvonalára, viszonyaira. A főügyészséggel kapcsolatos döntés viszont etikai, elvi döntés. Tehát más jellegű. A szlovák-magyar viszonnyal kapcsolatban sok kritika éri idehaza a kormányt amiatt, mert nem reagál elég keményen az Orbán- kormány lépéseire. Én fordítva tenném fel a kérdést: nem gondolja, hogy a szlovák politika feleslegesen sok energiát fektet a magyarországi eseményekre való reagálásokba? Mindegyik szomszédos - és nem csak szomszédos - országgal ápolt kapcsolat megéri, hogy energiát fektessünk bele. Kis ország vagyunk, és fejlődésünk 80 százalékban attól függ, hogy másoknak hogy megy a soruk. Szlovákia megbízhatósága azon is múlik, hogy más államok hogyan értékelik, illetve, hogy milyen véleményt nyilvánítunk más országokról. Úgy vélem, megmutattuk, hogy egyenlő partnerek vagyunk. Mind az Európai Unión belül - gondolok itt például a görög hitelcsomag körüli vitára -, mind Magyarországgal kapcsolatban. Diplomáciai jegyzéket küldtünk, javasoltuk, hogyan lehetne megoldani a helyzetet. Újraindítottuk a vegyes bizottságok munkáját, standard keretek között szeretnénk építeni a kapcsolatokat. De általában - az elmúlt években és most is - a szlovák politikusok minden Magyar- ország irányából érkező hírt előszeretettel kommentálnak, és ott is veszélyt látnak, ahol nincs. Magyarország többi szomszédja Orbánék terveinek és döntéseinek nagy részét észre sem veszi, mi pedig mindenre reagálunk. Ezzel nem teljesen értek egyet. Az új magyar alkotmánnyal az EBESZ, az Európai Parlament, az Európai Bizottság is foglalkozik. Ez komoly, ugyanis a mi alkotmányunkat ezek a szervezetek sohasem vizsgálták. Ficóék alatt a sajtó- törvényünkkel foglalkoztak, Orbánék alatt a magyar sajtó- törvényt boncolgatták. Én másként látom a helyzetet. Az Orbán-kormány a nemzetközi intézmények nyomása alatt van, minden lépésüket árgus szemekkel figyelik. Az olyan kijelentések, melyek szerint hadsereggel kellett volna valamit intézniük Bős ügyében (Kövér László múlt hét eleji interjúja - a szerk. megj.) túllépnek egy bizonyos határon. De megoldjuk. Melyek a kormány legfontosabb tervei a kormányzás második évére? Az adó- és járulékrendszer egyszerűsítése vár ránk, az adók és járulékok beszedésének egységesítése... ...ha átmegy a parlamentben, hiszen az OKS-es képviselőknek komoly ellenvetéseik vannak. Ez biztosan átmegy. Nem találgatok, csak azokról a tervekről beszélek, amelyek biztos, hogy megvalósíthatók lesznek. Szóval az egyszerűsítés, az egységes adóbeszedés átmegy - ezek a reform legjelentősebb részletei. Célunk a bürokrácia leépítése, amivel a vállalkozóknak kedvezünk, ugyanakkor spórolunk is az állami kiadásokon. Emellett át kell alakítani a kórházakat, és rendezni kell az egészségügy adósságát. Fontos téma a sztrádaépítés - állandóan azt vetik a szemünkre, hogy nem építünk, ami nem igaz, mert jelenleg is több szakasz építése folyik, például a Kassát a szlovák-magyar határral összekötő R4-esé. 600 km-nyi autóutat fogunk felújítani a következő évben, és a Dl-es több szakaszának építése is megkezdődik. Tehát építünk, csak olcsóbban, mint a korábbi kormányok. Módosítjuk az információs törvényt, a közbeszerzési törvényt. Az oktatásügyben módosítjuk az egyetemek akkreditációjának módját - nem tartható fenn a jelenlegi állapot, amikor is mindenki, áld megáll az egyetem portáján, titulust kap. Ennek véget kell vetni. Idén vár ránk az új választási kódex megalkotása, az önkormányzati reform, a szociális szolgáltatások reformja. És az állami költségvetés. Iveta Radičová a kormányzással töltött egy év legnehezebb döntésének a költségvetés összeállítását nevezi (Tomáš Benedikovič felvétele)
