Új Szó, 2011. június (64. évfolyam, 126-151. szám)

2011-06-16 / 139. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. JÚNIUS 16. Vélemény És háttér 7 A szabadáré a jobb-ef vagy a hajdani röghözkötöttség, amikor a közösség egyben volt? Vándorbot Gömöri falucskában né­zegetjük a takarosán fel­újított iskolát. KÖVESD1 KÁROLY Szinte csodaszámba megy, hogy az előző kormány idején magyar iskola is kapott uniós támogatást, igaz, előbb Brüsszelbe kellett üzengetni, hogy meghallják a székes euró- fővárosban, hogyan osztogat­ják és fosztogatják Szlovákiá­ban az uniós suskát Ficóék. Hümmögünk, nézelődünk, megbámuljuk a piros cserepeket, műablakokat, új kaput, tip-top az egész, nagyon rendbe van téve. Meg aztán van ilyen, s ajándék lónak ne nézd a protézisét. Talál­koztam én már olyan esettel is út­jaim során, hogy egy magyar köz­ségnek juttatott a Szlovák Nem­zeti Párt által felügyelt magas minisztérium iskolafelújításra támogatást - balatonfelvidéki magyar polgármester közbenjá­rására. Epursimuove. Mígnem az épület mellett a nagy tablóra siklik a tekintetem (mert annak nehéz parancsolni, csak úgy siklik magának), rajta a kék uniós csillagos embléma, alatta meg a felirat, hogy a kivi­telezést az ország másik végiből való cég végezte. Sunesz, mon­daná gyermekkori cimborám, ha el nem hunyt volna vagy nyolc éve gombamérgezésben. Aztán valaki odasúgja: ugyanez a cég nyerte el egy rimaszomba­ti iskola felújítását is, de ezt ne tessék megírni. Igaz, csak ötöd­szörre sikerült maga alá gyűrnie a helyi céget, merthogy négy­szer egymás után pofátlanul az merészelt nyerni, pedig mások, valahol feljebb, nem így akar­ták. Aztán olyan szívósan nem így akarták, hogy végül csak győzött a távolabbi, az ország másik végiből való. De hát ezek a valakik igen-igen szerettek volna lendíteni a gömöri embe­rek sorsán. így megy ez a második Svájc­ban, kistigrisországban. A gö­möri kőműves, ács, lakatos, víz­vezetékszerelő meg hátára ka- nyarítja a batyuját, benne a ha­muban sült hitelkártya, és neki a világnak. Meg sem áll az Ópe- rencián innen és a Lajtán túl. Megy a labancok országába, ahol ezer euró a minimálbér. Meg Németalföldre, ahol egyre több a hely, mert azok a bolond hollandusok meg a Kárpát-me­dencébe költöznek csapatostul. Itthon maradna ő kevesebbért is, de ha azt a kevesebbet is elvi­szi az ország távoli csücskébe a sorstársa, aki meg ott nem talál munkát, nem totojázhat. Fűteni kell az ország nagy fordulaton pörgő motoiját. Mert állítólag pörgünk megint, egy ideje, s már látszik a válság vége az alagút végbelének a végében. Persze, lehet, hogy csak a szivárvány ci­pőtalpa villant be oda egy pilla­natra, az is lehet, hogy egy múlt században ottfelejtett bányász­lámpa lobbantottaki a lelkét. A gond csak az, hogy a gömöri szegénylegény helyén dolgozó árvái, sárosi szegénylegény is hetimunkán tölti az életét, csa­ládot hagyva maga mögött, meg a gömöri szegénylegény is. Az­tán az ember agyalhat, hogy va­jon a szabadáré a jobb-e, vagy a hajdani röghözkötöttség, ami­kor a közösség egyben volt, és a család összedugta három haját, most meg fényképen nézegeti egymást. Vándorol a sok nép összevissza, az ország legapróbb sejtje, a család, a kisközösség meg szétzüllik. A vándorlegény kint marad, nem isazértmegyki, mint hajdan szépapáink, hogy a verítékkel keresett dollárokért földet vegyen - a megmaradás­hoz. Hogy mi fog így megma­radni, látható, csak körül kell nézni ezen az ugaron. Igaz, a föld se kell már a kutyának sem, legfeljebb a labancoknak meg a dánoknak. Rejtély, minek az ne­kik. Meg kéne lassan írni a „Szü­lőföldön hontalanul” című hely- történeti kiadvány ikerkönyvét. Mondjuk ez lehetne a címe: El lehet menni.- Nyugi, anyu, jobban teljesítek, mint a görög gazdaság. (Peter Gossónyi rajza) JEGYZET A kedves kék hajú LAMPL ZSUZSANNA Egy szállodai szobában ülök, bolyhos fehér köpenyben. Kristály falika­rok fényében talpas üvegpo­hárból iszom a vizet, s a ba­rokkmintás selyemtapétát bámulom, mivelhogy ki nem nézhetek, mert ebben a fényűzést utánzó szobácská­bán nincsen tisztességes ab­lak, csak két tetőtéri lyuk, amelyen keresztül a sötét csü- lagtalan égbolt látszik, de ennyi erővel a saját bőrön­dömet is nézhetem, mert az is koromfekete. Ahogy a fil­mekben szokás, felteszem a lábam egy asztalkára, mellet­te műkő cserépben műbo­rostyán, a filmektől eltérően nincs cowboycsizmám, ráérő­sen kortyolom a vizet, s hal­lom, ahogy a szomszéd szo­bában köpködnek, aztán le­húzzák a vécét. Valaki angolul telefonál, nagyon hangosan, s erről eszembe jut az a szállo­da, amelyben amerikai utam utolsó hetét töltöttem. Olcsó, de rendes hotel. A por­tás kékre festett hajú férfi, ko­ra hetven és a végtelen között. Ugye, ez Oroszországban van, kérdezte, miután megtudta, hogy Szlovákiából jöttem. Nemleges válaszomat hallva gyorsan témát váltott. Itt csu­pa rendes ember lakik, s hogy megőrizzük a tiszta miliőt, mondta finomkodva, min­denki maga porszívóz. Akkor szigorúbban nézhettem rá, mert elbizonytalanodva kö­zölte, ha nem akarok porszí­vózni, majd felküldi a kedve­sét. Oké, mondtam, mert nem akartam porszívózni, és kí­váncsi voltam a kedvesre. Reggel beállított hatalmas ipari porszívóval egy férfi, aki a megszólalásig hasonlított Kennedy gyilkosára, s biztosí­tott róla, hogy nagyon sajnál­ja, ami történt. Mi történt, kérdeztem, reménykedve, hogy nem ölte meg a kék ha­jút. Majd a kedvesem a portán elmondja, szólt majdnem pi- tyeregve. A portán örömmel fedeztem fel a kék hajút, merthogy rajta kívül más nem volt ott. Amikor meglátott, ke­zét tördelve sajnálkozni kez­dett. Hát ez borzasztó! Ez a háború Szlovéniában! Meg­támadták a maga hazáját!! Mondták a hírekben! Megijed­tem. Ennyi évvel a balkáni há­ború után csak nem lesz másik... De én Szlovákiából jöttem, ott nincs háború, leg­alábbis tegnap még nem volt. De igen, Szlovéniában háború van, és már tegnap is volt! De én nem Szlovéniából... De igen, hallatszott a lépcsőház­ból a porszívós kedves kétség­beesett hangja, igen, maga Szerbiábóljött... Gyorsan fel­futottam a szobámba, meg­néztem az e-maileimet. Csa­ládtagjaim a szokásos min­dennapi teendőkről írtak, rossz híreknek semmi nyo­ma. .. Kopogtattak az ajtón. A porszívós jött egy bögre teával, a kedvese küldte, hogy meg­nyugodjak. Hát ezekbediliz- tek, gondoltam. Délig inkább ki sem dugtam az orrom. Ebéd után kimozdultam. A portán gyanús csönd, semmi sajnálkozás, semmi bögre, semmi tea. Épp küéptem volna a kapun, amikor megjelent a kék hajú. Nagyon szégyellem magam, mondta. Az a háború nem Szlovéniában, a maga ha­zájában van, hanemAfriká- ban. Biztosan nagyon meg­ijesztettem ... Semmi baj, vála­szoltam. S eszembe jutott, mi­lyen kedves ember az, aki így tud aggódni egy idegenért. Egyébként pedig én sem tu­dom, hol van például Oregon. KOMMENTAR Berényi lehetőségei KOCUR LÁSZLÓ Berényi József, a Magyar Koalíció Pártja elnö­kének állampolgárságát firtatja a belügymi­nisztérium. A pártvezetőnél levélben érdeklőd­tek: ugyan, mondaná már meg, van-e magyar állampolgársága, mert ha igen, kezdjen dobo­zolni a Čajak utcai székházban: Szlovákiában csak szlovák állampolgár lehet pártelnök. E sorok írója a magyar állampolgársági kérelmének benyújtá­sa után interjút készített Berényi Józseffel, aki úgy fogalma­zott - január harmadikét írtak - az állampolgársága esetleges elvesztésére irányuló kérdésre: „Mire megkapom a magyar ál­lampolgárságot, már módosul az ellentörvény Szlovákiában. Ezt ígérte a kormánykoalíció, ezt ígérték a Híd képviselői az önkormányzati választások előtt. Bízom benne, hogy amit ígértek, azt betartják.” Nem így történt- a tárgyszerűség ked­véért tegyük hozzá: egyelőre, a koalíciónak jobb esetben van még három éve. A belügy most-bár mondhatnánk, hogy hivatalból, de sajnos, az SNS beadványának hatására - rászállt Berényire, s még ha az eljárással nem rokonszenvezünk is, le kell írnunk: jogosan, ugyanis, ha magyar állampolgár, akkor egy- ugyan abszurd, ám nagyon is - érvényben levő jogszabályt hágott át. Koráb­ban e hasábokon már kifejtettük, a kettős állampolgárság nem ördögtől való, nem veszélyezteti Szlovákiát; és aki úgy érzi, hogy ettől nekijobb lesz, hozzájárul magyarságának mélyebb megéléséhez, vagy bármilyen pozitívuma származikbelőle, azt semmilyen formában nem lenne szabad akadályozni vá­gyai megvalósításában, az egész úgyis jobbára szimbolikus. Mivel ezt továbbra is így gondoljuk, ne is ragozzuk tovább, hanem vegyük számba, mit tehet most Berényi József. 1. Beismeri, hogy kettős állampolgár. Ez esetben elveszíti pártelnöki tisztségét, az MKP-nak rendkívüli tisztújítást kell összehívnia, és új elnököt választania. A pártnakjó időbe telt, mire a parlamenti választásokon kapott pofont kiheverte, és úgy-ahogy sikerült stabilizálnia a belviszonyait. Nyilván a párt számára nem Berényi az egyedüli üdvözítő megoldás, de egy ilyen távozás az első számú posztról kihatással lehet akár a 2014-es választási eredményekre is. Berényi a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához for- dulhatjogorvoslatért, hiszen az állampolgárságot az Alkot­mány garantálja, ha nyer, az győzelem nemcsak számára, ha­nem a pártnak és az egész ügynek is. Strasbourg malmai viszont lassan őrölnek, nem biztos, hogy 2014-ig döntés születik. Ha időközben eltörlik az ellentörvényt, visszatérhet az elnöki posztra, ha lesz rá hajlandóság. 2. Folytatja a jelenlegi „no comment” gyakorlatát. Ez esetben legálisan nem derülhet ki, kettős állampolgár-e, ám ez vajmi keveset jelent egy olyan országban, ahol a belügyminiszter nyíltan beszél a titkosszolgálati eszközök alkalmazásáról a kettős állampolgárokkal szemben. Ha ezek felhasználásával kiderül, hogy igen, akkor az 1. pontban vázolt forgatókönyv lépéletbe. Hanem derül ki, és az állami hivatalok sem kemé­nyítenek be az adatszolgáltatási kötelezettség terén, és a té­mát sikerül lebegtetni, az is hátrányos lehet 2014-ben. A vá­lasztási viták során rendre előkerülhet ezt a kérdés, s vázolja bár a legragyogóbb programot a nyugdíjrendszerről vagy a hadsereg átalakításáról, az árvizekről, oktatásról, akármiről, bármilyen labdát le lehet ütni azzal: Berényi úr, maga milyen állampolgár? És arra, hogy Berényi „trójai faló”, egy átlagos spin doctor is remek kampányt tudna építeni, ami még válasz­tási siker esetén is csökkentheti a koalíciós potenciált. 3. Kérvénye „véletlenül” egyjó nagy aktaköteg legaljára kerül, és csak akkor veszik elő, ha már módosult az ellentörvény. Esetleg formai hibára hivatkozva dobják vissza, és kötelezik további adatszolgáltatásra, ami évekig is eltarthat. Ezzel megbékítheti a szlovák hatóságokat, mert az abszurd ellen­törvény szerint az nem baj, ha kérte, csak ha megkapta. Saját tábora előtt viszont könnyen elveszítheti hitelességét, ke­ményvonalas szavazói azt várták, mivel ő az MKP elnöke, gyorsított eljárásban kapja meg, s már a februári pártrendez­vényeken büszkén fogja mutogatni a koronás igazolványt. Ha egy idő után nem így tesz, elveszítheti azoknak a támogatását, akik vállalva a szlovák állampolgárság elvesztésének kocká­zatát, magyar állampolgárságért folyamodtak, vagy csak szimpatizálnak a kettős állampolgárság intézményével. 4. Berényi nem is kért kettős állampolgárságot, ezt csak egy hype, mely médiafelületet biztosít a sajtó figyelmét kevésbé élvező parlamenten kívüli pártnak, és alkalmas annak prezen­tálására, az ellentörvény hatálya alatt meddig hajlandó el­menni az állam saját (kettős) állampolgáraival szemben. Ez esetben a hitelvesztés kockázata mellett még lehet övé az er­kölcsi győzelem. Függetlenül attól, hogy a fent vázoltakközül melyik forgató- könyv teljesül, az az állam és a párt energiáit egyaránt felesle­gesen köti le. Ezt az egész ellentörvény dolgot már rég elfe­ledhettük volna, ha Szlovákia hajlandó lett volna belátni azt a megcáfolhatatlan alapigazságot, hogy a kettős állampolgár­ság intézménye veszélytelen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom