Új Szó, 2011. június (64. évfolyam, 126-151. szám)
2011-06-02 / 127. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. JÚNIUS 2. Közélet 3 Török Gábor: a Fideszen belüli brutális erőcentralizáció, a mindent megtevés lehetősége nem működtette a józan ész kontrollmechanizmusait Cselekvési kényszer hajtja az Orbán-kormányt A hétvégén múlt egy éve, hogy hivatalba lépett az Orbán-kormány. A kabinet működéséről és a kilátásokról Török Gábor ismert magyarországi politikai elemzővel beszélgettünk. Az interjú teljes terjedelmében honlapunkon (ujszo.com) olvasható. MÓZES SZABOLCS Milyen volt az Orbán-kormány egy éve? Az első év legfontosabb jellemzője, hogy nem olyan volt, mint amilyennek a politikai közvélemény várta. A többség azt várta, hogy az úgynevezett centrális erőtérnek nevezett politikai stratégiával lép fel a Fidesz, tehát kevésbé lesz meglepő a politikája, megpróbálja kihasználni azt a helyzetet, amely a pártrendszer változásában előállt, s nem nyúl szokatlan, váratlan, konfliktusos lépésekhez. Ehhez képest a Fidesz nagyon sok területen meglepte politikai ellenfeleit, időnként saját magát is. Ezt tartom a legfonto- sabbjellegzetességnek. Adja magát a kérdés: miért így alakult a Fidesz politikája? Ezt nehéz megmondani. A 2010-es választásokkor úgy tűnt, a magyar politika valami új nyomvonalon indul el. Abban az értelemben, hogy a hagyományos politikai konfliktusok - ez alatt az elmúlt két évtized konfliktusait értem -, a magyar politikai rendszert strukturáló hagyományos dimenziók és beszédmódok megváltozhatnak. A meglepetés annyiban érhető tetten, hogy több a régi ebben az újban, mint az új. A Fidesz ezzel a nem várt politikájával inkább ahhoz járult hozzá, hogy visszaerősítette a magyar politika elmúlt két évtizedében megszokott szerepeket, logikákat, álláspontokat. Azért, mert ez volt az érdeke, vagy mert ő is ebben szocializálódott és nem tudott váltani? Ez az alapvető kérdés, amire viszont nem tudok válaszolni. Az elemző a szándékokat nem tudja pontosan felmérni, pedig ezek engem is nagyon érdekelnének. Vagy azért, mert még nem is látják, hogy mi lenne számukra ajobb? Itt kell még egy dologról beszélnünk, ami logikusabbá teszi a helyzetet. Ezek pedig a •kényszerek. A Fidesz újféle formáját adja a magyar pártrendszernek, hiszen domináns szerepben lévén nagyrészt ő tudja meghatározni azt is, hogy az ellenfelek mihez viszonyuljanak. De. Miközben arról beszélünk, hogy ez egy lehetőség, meg kell mondanunk, hogy ez a lehetőség kimaradt. Látni kell azokat a kényszereket is, amelyek között mozog a magyar politika. Érdemes összehasonlítani az első Orbán-kormány első évét meghatározó keret- rendszereket a mostani Orbán- kormány meghatározó keret- rendszereivel. Egyrészt megváltozott a Magyarországot körülvevő világ - azóta EU-tagok lettünk, ami a szuverenitás bizonyos fokú feladásával járt -, másrészt megváltozott a világ- gazdasági környezetet. A kényszerek közé sorolnám azt a magyar politikai helyzetet is, amelyben két dolog nagyon új az elmúlt időszakhoz képest - és ezt kényszerként értékelem, nem lehetőségként. Egyrészt az ellenerő hiánya a párton belül, a politikai ellenfelek és a közvélemény tekintetében is, másrészt pedig a kétharmados felhatalmazás. Miközben azt látom, a Fidesz sok lehetőséget kihagyott, bizonyos értelemben meghatározott is volt az útja. Az, hogy a Fidesz nem azt a pályát futotta be, amelyet sokan vártak, egyrészt saját politikai döntéseinek következménye, másrészt pedig nagyon erős politikai kényszerek is vitték. Ezekre sokszor rossz választ adott, de az kétségtelen tény, hogy az autonómia foka sokkal kisebb, mint korábban volt. Ez nagyon érdekes paradoxon, mert a kormány keze látszólag kötetlen, ilyen nagy felhatalmazással, ilyen egy központból irányított többséggel Magyarországon még nem bírt senki. Tehát úgy tűnik, hogy nem tud mit kezdeni vele? Nem, pont ellenkezőleg gondolom. A Fideszt ez az óriási többség és az ellenerő nélküli helyzet minden pillanatban arra ösztönzi, hogy csináljon valamit. Döntéshozatali kényszerbe kerül. Ez egy saját maga által is előállított helyzet. Ez vezet nagyon sok esetben oda, hogy azt is meg akarja oldani, ami nem probléma. Problémát csinál ott is, ahol nem volt. A korábbi kormányok nagyon gyakran hivatkozhattak az ellenerőkre. Nagyon sok esetben mondhatták azt, hogy ezt mi nagyon szerettük volna, de a csúnya ellenzék és/vagy a koalíciós partner nem engedi. 2010-ben viszont előállt egy olyan helyzet, melyben - kis túlzással - adva van az egy ember akarata által irányított kétharmados többség, amely, pa- rafrazálva a brit mondást, csak a férfit nővé és nőt férfivá nem változtathatja, de egyébként mindent megtehet. Ez nem veszélyes? Önveszélyes. Leginkább a Fideszre nézve látom a veszélyét. Ha ez nincs, akkor a választható lehetőségek tárháza korlátozottabb. Most mindig van egy B-terv: ha nem tudjuk így megoldani, akkor megváltoztatjuk a törvényt, ha úgysem megy, akkor megváltoztatjuk az alkotmányt... Mindent meg tudunk változtatni. Ez olyan működésmódot hoz létre, amely egy állandóan cselekedni, döntéseket hozni akaró, megállni képtelen folyamatot indít el. Ezt lehetett látni egy csomó ügyben. A Fidesz még akkor is rohant előre, amikor már régen azt kellett volna mondani, hogy állj, visszavonulunk. Ez a brutális méretű erőcentralizáció, ami létrejött a Fideszben és a kormányban, a mindent megtevés lehetősége nem működtette a józan ész kontrollmechanizmusait. A Fidesz meg csak rohant, rohant előre. Kívülről olybá tűnik, mintha ez a cselekvés sokszor ösztönös, hosszú távú és nagyobb ívű stratégiát nélkülöző lenne. Abszolút. De ez is ebből a strukturális helyzetből adódik. A politikai konstelláció az, ami taszítja a politikai stratégiát, a hosszú távon gondolkodást és tervezést. És ez Orbán Viktortól nem is áll távol - ő kevésbé Az első év egyik legfontosabb lépése az új alkotmány elfogadása volt. Milyennek látja az alaptörvényt és az elfogadásának folyamatát? Ahhoz képest, hogy új alkotmányt fogadtak el, tartalmi szinten minimális változások történtek. Azok, akik sokat reméltek vagy nagyon féltek a Fidesz alkotmányozásától - érdekes, hogy a két attitűd itt találkozik azt gondolták, hogy a harmadik köztársaság helyett valami más jön létre. Az alkotmányozás legelkötelezet- tebb jobboldali támogatói számára az eredmény nevetségesen kevés. Azok számára, akik a liberális baloldali térfélen tartottak tőle, érthetetlenül kevés a változtatás. A Fidesz a saját történelemszemléletét, világfelfogását, szimbólumait beleírta az alkotmányba, valamint azon a néhány minimális váltás ezeket a szereplőket is új stratégiák folytatására kötelezné. Nem hiszek abban, hogy ha valaki az Állami Számvevőszék elnöke, alkotmánybíró, nemze- tibank-elnök lesz, akkor egy új helyzetben kizárólag azt tartaná feladatának, hogy a Fidesz aktuális politikai érdekeit kiszolgálja. Ennél azért autonó- mabb cselekvőknek gondolom ezeket a személyeket. A Fidesz ma, 2010-11-ben biztosan nincs abban a helyzetben, hogy meg tudja mondani, számára milyen intézményi szabályok lesznek hasznosak négy, öt, tíz év múlva. Hány ilyet láttunk már, hogy egy kigondolt, politikai érdekekre szabott szabályozás később hátrányos lett az adott politikai erőnek. 1994- -ben az SZDSZ és az MSZP azért tette egyfordulóssá az önkormányzati választást, hogy az akkor szétdarabolt ellenzék vétózott, ami nem tetszik és aközött, ami nem demokratikus. Sajnos a magyar közéletben - és ez régóta igaz - azok a csoportok, melyeknek bizonyos döntésnem tetszik, nagyon gyakran nem a nemtetszésüknek adnak hangot, hanem igyekeznek an- tidemokratikusnak minősíteni az adott intézkedéseket. Orbán Viktort diktátornak, zsarnoknak, kiskirálynak beállítani finoman fogalmazva is túlzás. Orbán Viktor demokratikus politikus, aki azonban ezen a demokratikus keretrendszeren belül a felhatalmazásával élve maximálisan elmegy a falig. Tiszteletben tartom azok véleményét, akik azt mondják, hogy itt a demokrácia csorbítására került sor. Az én demokráciafelfogásom szerint viszont a demokrácia addig tart, amíg a szabad verseny, a szabad részvétel és a szabad nyilvánosság stratégiában gondolkodó politikus. Orbán Viktor inkább vízvezetékszerelő, mint tervező a magyar politikában. Ő a terepen van, cselekszik, nem terveket rajzol, hanem kimegy és meghúzza a csavarokat. És ha egyébként sincs arra kényszerítve, hogy előre tervezzen, akkor ez ide vezet. Olyan politikai erőről beszélünk, amely erre a típusú működésmódra van kondicionálva. A Fidesz az elmúlt évtizedben így működött. Orbán Viktor megkerülésével nem lehet döntést hozni a párton belül. Ezért hiába tudja akár maga is, hogy mennyivel hasznosabb lenne, ha delegálná a döntéshozói szinteket, kialakult ez a struktúra. Az ötlet jó, hogy a miniszterelnököt kivonják a napi politikai küzdelmekből, és legyen ő a hosszú távon gondolkodó, ennek a szerepnek az eljátszására viszont Orbán Viktor alkalmatlan. Ez nap mint nap látszik. ponton, amelyről úgy gondolta, hogy politikailag lényeges lehet, valóban egy irányba, kizárólag a saját aktuális politikai érdekei alapján változtatott. Ennyi. De tény, hogy ha 2014-ben elvesztenék a választásokat, és új kormány jönne, annak nagyon nehéz feladata lenne, mert most több intézmény vezetőjét, tagjait akár egy évtizedre is bebetonozhatják tisztségükbe. Kétségtelen tény, hogy a 2010-es évek hosszú távra fide- szes embereket fognak jelenteni a közintézmények élén, és egy esetleges új kormánynak meg kell találnia a modus vi- vendit ezzel a személyi struktúrával. Ugyanakkor láttunk már ilyet Magyarországon korábban is, csak talán a közvélemény számára kevésbé egyértelműen egy körhöz kötődve. Egy esetleges kormányreséget szenvedjen. Később ez a szabályozás vezetett oda, hogy az SZDSZ szinte eltűnt a helyi politikából és szinte összeolvadt az MSZP-vel, és amikor egységesült a jobboldal, ez a megoldás inkább a baloldalra nézve volt kedvezőtlen. Az alkotmánybíróság jogköreinek megkurtításával, a médiatörvénnyel kritikusai szerint a Fidesz áüépett egy határt. Egy határt átléptek. A magyar politika korábban kialakított konszenzusos határát kétségtelenül átlépték. Ha a kérdés úgy merül fel, hogy átléptek-e a demokratikus határokon, akkor erre sokkal nehezebb válaszolni, mert a demokrácia határai soha nem egyértelműek és nyilvánvalóak. Ön tehát nem tart Magyar- ország putyinizálódásától? Érdemes különbséget tenni a nem sérül, és én nem tapasztaltam, hogy ezek korlátozására tett volna kísérletet a Fidesz. Ebben az értelemben az én határvonalam talán tágabb, mint a baloldali, liberális vélemény- formálóké. Amíg van intézményes garancia arra, hogy egy kormány megbuktatható legyen, addig diktatúráról beszélni nem más, mint farkast kiáltani. Ráadásul az utóbbi hetek, hónapok eseményei jól mutatják, hogy a Fidesz ugyanúgy elveszítheti szavazóit, és saját képére faraghatja akár a választási rendszert is, nincs olyan demokratikus választási rendszer, amely egy támogatottságát elvesztett pártot kormányon tudna tartani. A Fidesz ugyanúgy megbuktatható lesz 2014-ben, mint minden korábbi politikai erő. És ha megbukik, akkor az elsősorban azért lesz, mert rossz dolgokat tett, nem pedig azért, mert diktatórikus irányba vezette az országot. Török Gábor politológus: „A meglepetés annyiban érhető tetten, hogy több a régi ebben az újban, mint az új" (Somogyi Tibor felvétele)
