Új Szó, 2011. június (64. évfolyam, 126-151. szám)
2011-06-11 / 135. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. JÚNIUS 11. Szalon 23 „...akad bennem néhány ijesztő zug...” SZALAY ZOLTÁN NAXOS American Classics Charles WUORINEN Scherzo • First String Quartet Viola Variations • Second Piano Quintet Peter Serkin, Piano • Lois Martin, Viola Brentano String Quartet ZENE A SZALONBAN A hangfelhők alaktana ,/iz ember úgy él, mint a féreg, de úgy ír, akár az istenek” - mondatja Kertész Imre Keserű nevű hősével Felszámolás című regényében. Ez a mondat mintha egy az egyben Franz Kafkáról szólna. Ő maga sosem mondta volna ki így, ilyen tisztán és nyíltan, ez volt azonban minden, amiről beszélni akart - és tudott - rövid élete folyamán, s amit megpróbált átadni a környezetének. A Felice Bauer és Franz Kafka közötti kapcsolatról aligha beszélhetünk úgy, mint valamiféle szenvedélyes szerelemről. Ha valami szenvedélyes volt ebben a viszonyban, az Kafka önrombolása: ez derül ki abból az öt esztendőn keresztül tartó levelezésből, amelyet a berlini gramofonkereskedésben dolgozó lány és a prágai hivatalnok-író folytattak, s amelynek gyűjteményes kötete 2009-ben jelent meg teljes kiadásban a Palatínus gondozásában, Antal László és Rácz Péter fordításában, Győrffy Miklós szerkesztésében és jegyzeteivel. Nem hagyományos szerelmi történetre kell tehát számítanunk, s akkor is csalódunk, ha a korabeli irodalmi világ bemutatását várjuk a kötettől (jóllehet felbukkannak a levelekben a német nyelvű irodalom olyan óriásai is, mint Musil vagy Rilke); ami a levelek rengetegéből kibontakozik, az nem más, mint egy önmagát felemésztő elme ful- doklása: egyedülálló album a huszadik század egyik legbizar- rabb és legmonumentálisabb kudarctörténetéről. Az Max Brod lakásán lezajlott első találkozást („Mikor augusztus 13-án elmentem Brodhoz, az asztalnál ült, és szinte cselédlánynak véltem. Nem is voltam egyáltalán kíváncsi, kicsoda, rögtön napirendre tértemfölötte. Csontos, üres arc, amely nyíltan viselte ürességét. A nyaka szabadon. Bebújós blúz. Egészen úgy festett, mint aki háziruhát visel de utóbb kiderült, erről szó sincs. [...] Csaknem törött orr, szőke, kicsit merev, jellegtelen haj, erős áll.Akkornéztemmegelőszörtü- zetesebben, mikor leültem, és mikor már ültem, rendíthetetlen véleményem volt róla” - olvashatjuk Kafka egy 1912. augusztus végi naplóbejegyzésében) egy hónappal később követi az első levél, októbertől pedig Kafka már napi rendszerességgel ír Felicének. Novembertől bensőségesebbé válik köztük a viszony, s egyre csak sűrűsödik a levelezés, napi két, majd három küldeményt váltanak egymás között - bár számos alkalommal, feltételezhetően csak Kafka ír, s választ nem kap. Felice válaszai nem maradtak ránk, így csak Kafka szövegeiből tudunk következtemi rá, hogy viszonyult a kapcsolathoz. Levelei gyakran elkeserítették Kafkát, Felice nagyon távol maradt az ő világától, s ez nehezen elviselhető gyötrődést okozott az írónak. Ennek ellenére is egyre hevesebben ásta bele magát a kapcsolatba, egyre gyakrabban biz- tosítgatja Felicét szerelméről, s egyre szentimentálisabb vallomásokra ragadtatja magát. A találkozást azonban sokáig kerüli - több mint hét hónapnak kell eltelnie, hogy Kafka Berlinbe utazzon látogatóba. Legfőbb indoka az utazás folyamatos ha- lasztgatásakor az a fokozott munkatempó, ami ezt a korszakát jellemzi. Elképesztő hajtással dolgozik, ekkor keletkezik például Az ítélet (amelyet Felicének ajánl), illetve az Átváltozás, hamarosan pedig párhuzamosan kezd dolgozni két regényén, Az elkallódottfiún (magyarul korábban többször Amerika címen jelent meg), valamint A peren. Ugyanakkor egyre komolyabbá válik a kapcsolat Felicével, s Kafka most már a nősülést tervezi - bár dönteni igazából sosem képes. „Megakarok nősülni, de annyira gyenge vagyok, hogy megremeg a térdem egyetlen képeslap egyetlen kis szavától” -vallja meg Felicének 1913. június 19-én kelt levelében. Felice nem ad neki egyenes választ, ő pedig egyszerre esedezik az igenért és beszéli rá a nemre, érezvén, még egy kötő ttséget már nem bírna ki. Kafka gyötrelmeire jól világít rá az a Függelékben közölt levél, amelyet Max Brod írt Felice Bauernek 1912 novemberében, tehát még a Kafka és Felice közti kapcsolat korai szakaszában. Brod elsősorban Kafka szüleivel szembeni viszonyát próbálja ecsetelni Felicének, rámutatván, mennyire érzéketlen a saját családja Kafka igazi lényege, az írás iránt (még azt is elvárták tőle, hogy a hivatali munkaideje letelte után a családi üzletben dolgozzon - ekkor Kafka az ön- gyilkosságra is elszánta magát). Ahogy a későbbiekben kiderül, Brod próbálkozásai eredménytelenek voltak, Felice sem volt képes elfogadni Kafka igényeit, s így a kapcsolat eleve bukásra volt ítélve. Családja mellett a másik béklyót természetesen a hivatal jelentette Kafka számára, ahogy erre Felicének is próbál rámutatni C,Hovatovább felőrlődöm az írás és a hivatal között... ’’-írja 1913 júniusában), ecsetelve, miféle házasélet várna a lányra egy olyan ember mellett, aki „a legbensőbb okból néhányszor már-mára téboly határán, tehát önnön létének határán állt” (378.). Kafka egyre nehezebben viseli Felice tétovázását: ,.Annyira levert vagyok, annyi probléma van, nem látok kiutat, és olyan nyomorult és gyenge vagyok, hogy állandóan a kanapén hevernék, bámulnék vagy becsuknám a szemem, mindegy” (383.) - írja 1913. június 27-én. Mikor Felice hajlik a házasságra, Kafka továbbra sem tud hinni neki, gyötrelmei folytatódnak, s többször is hosszan mesél a lánynak családjával szembeni undoráról. Végtelen magányra vágyik C,nekem ahhoz, hogy írjak, elkeli zárkóznom, nem úgy, »mint egy remetének«, az nem volna elég, hanem mint egy halottnak” - 1913. június 26., 381.), s a lányt saját bensőjének „ijesztő zugaitól” (1913. július 13., 397.) óvja. 1913 végén ismerkedik meg Kafka Felice barátnőjével, Grete Blochhal, akivel szintén hosszú és bensőséges levelezésbe kezd. Léteznek spekulációk arról is, hogy a kettejük közötti kapcsolat gyümölcseként Grete Bloch- nak fia született volna, a levelezés azonban egyáltalán nem igazolja ezt. Grete Bloch inkább vigaszként szolgált Kafka számára a rendkívüli bizonytalanság időszakában, s vele talán jobban megértette magát, mint a jóval egyszerűbb, a művészetek iránt kevésbé fogékony Felicével. Grete Bloch is ott van 1914. július 12-én a berlini As- kanischer Hof nevű szállodában, amikor is felbontják a Felice és Kafka közötti jegyességet C,Bloch kisasszony látszólagos bűnössége”- írja Kafka 1914. július 23-ai naplóbejegyzésében, amelyet ezzel a mondattal kezd: „Törvényszék a szállodában’”). A Grete Blochhal folytatott levelezés az Askanischer Hof-beli események után rövidesen megszakad, bár teljesen nem számolódik fel köztük a kapcsolat, ahogy Kafka és Felice között sem. A következő fordulatot egy 1916 nyarán Marienbadban töltött közös szabadság hozza: Felice és Kafka újra egymásra találnak, s a következő időszakban íródott Kafka-levelek igazi nyugalmat és kiegyensúlyozottságot sugároznak, mint még soha korábban. Bár a háború kitörése bonyolítja a közlekedést, Kafka 1916. novemberi müncheni felolvasása például az utolsó pillanatig bizonytalan, már-már harmonikussá kezd válni a kapcsolat. Kafka legtöbb leveleiét ebben az időben Felicének a berlini Zsidó Népotthonban vállalt munkájának szenteli, különös örömmel tölti el a lány önkéntes szerepvállalása a cionista mozgalomban. Ez a „második virágkor” az 1917. júliusi második eljegyzésben csúcsosodik ki, az ezt követő időszakról azonban már csak három levél tudósít. Kafka közönyösen számol be tuberkulózisáról, amire az első vérömlés után derül fény, mint valami sorsszerű és elkerülhetetlen fejleményről, s ami végleg folytathatatlanná tette viszonyát Felicével. Nem merném állítani, hogy hétszázötven oldalon keresztül tartó hátborzongató élmény a Levelek Felicének című kötet - végső soron azonban mégsem írható le másképp az az élettel szembeni ellenállás, ami Kafka minden egyes sorát áthatja. „Egy ember gyönge ahhoz, hogy egyszerre írjon is, éljen is” - írja valahol Kosztolányi. „Bennem nem irodalmi érdeklődés van, hanem magam vagyok irodalom, nem vagyok semmi más, és nem is lehetek” (415.) - írja Kafka Felicének 1913. augusztus 14-én kelt levelében. Érdekes gondolat, hogy vajon mi lett volna, ha Kafka nem kényszerül többszörös rabságba a zsenijét elnyomó környezete által, s miféle irodalom született volna a keze alatt? Ugyanakkor meddő gondolat, hiszen, s ezt kiválóan igazolja Feliedhez írt leveleinek gyűjteménye, amennyire irtózott ettől a rabságtól, annyira képtelenségnek bizonyult, hogy valaha megszabaduljon belőle. (Franz Kafka: Levelek Felicének. Antal László és Rácz Péter fordítása. Budapest, Palatínus, 2009) CSEHY ZOLTÁN A Naxos Kiadó már évek óta odafigyel Wuorinen apróságaira: ezek az apróságok azonban híven reprezentálják az életmű „nagyságát” a szó valamennyi értelmében. A 2007-ben komponált Scherzo címe szerint tréfa, valójában egészen komolyan vehető virtuóz zongoradarab: egy menüett-téma bujkál benne, de olyan mértékű ez a rejtőzés, illetve elrejtés, hogy a darab meditativ karaktere egyszerűen magába fojtja. Az elapró- zás és a „pöttyözéses” technika lebontó ereje paradox módon épphogy felépíti a lehetséges tánc lehetséges zenei hátterét. A látszatra rögtönzéses zongorajáték a darab sűrűsödésével a maga keretei közt egyre roman- tikusabbá válik, s a rapszodikus érzelmesség, mely a harmónia reményvesztett helyreállíthatóságával kísérletezik, Peter Serkin játéka során „vérlázítóan” ironikussá lesz. Az első vonósnégyes még 1971-ben keletkezett, zenei világa mégis talán a legötletesebb és a legkísérletezőbb a CD-n szereplő alkotások közt: a háromtételes kompozíció élénk drámai erővel szólaltatja meg a négy hangszert, melyek hol párbeszédbe elegyednek, hol elhi- degülnek egymástól, hol szigorú matematikai rendszer szerint rendelődnek egymáshoz, hol pedig kiszámíthatatlanságaikkal borzolják egymás kedélyeit: erre különösen alkalmasak a pizzicatok, a csúsztatott melódiák, a megidézett melódiák tudatos destrukciói. Hatalom és önreprezentáció, érzelmesség és annak kigúnyolása, látványos hiányok és nagy beugrások, ismétlések és eltúlzott, parodisz- tikus jelenlétek, háborgó reakciók és a rájuk felelő kimért kiegyensúlyozottság kettőssége - így jellemezhetnénk magát a kompozíciót. Zeneelméleti szempontból pedig a hanghalmazok, hangfelhők kiterjedésén, ritmikai és akkordjellegű kombinációin alapuló ún. pitch set theory elvei alapján fejezhető ki a leginkább Wuorinen zenéjének absztrakt struktúrája. Az elmélet egyik fő szószólója, Milton Babbitt azonban nem pusztán zeneesztétikai nézeteivel, konkrét tevékenységével is hatással volt Wuorinen zenéjére. A Hegedűvariációk (2008) a hangszer speciális hangzáslehetőségeit fürkészi a hagyományos játéktér kiszélesítésével: a zene a hangszer legmagasabb és legmélyebb regiszterei között csúszkál. A néha humoros, máskor inkább félelmetes csúszkálás erősen dramatizált érzelmi konfliktusok zenei kive- tülésének képzeteit kelti. A Második zongorakvintett (2008) is a „szélsőségek” összebékíthető- ségével kísérletezik. A négy tételes zenei esemény különlegessége, hogy a harmadik tétel a negyedik után összefoglaló jelleggel visszatér: visszahódítja magának a teret. Wuorinen itt a tempókkal harcol, az időkeretjátékterében fejez ki metaforikus tartalmakat, melyek feltárásakor hatványozottan számít a hallgatóra. Wuorinen műveit Petre Serkin mellett Lois Martin és a Brentano vonósnégyes adja elő. (Charle Wuorinen, Chamber Music, Naxos, 2011) Jaroslava Pašiaková jubileuma Nyolcvanadik születésnapját ünnepelte a héten Jaroslava Pašiaková irodalomtörténész, a Comenius Egyetem magyar tanszékének nyugalmazott docense. Fő kutatási területe az avantgárd, valamint a magyar-szlovák-cseh kapcsolattörténet. A „Tanárnak lenni” Rákos Péter-i szellemiségnek széles körű műveltségével és magával ragadó személyisége révén is közvetítője. Isten éltesse derűben és egészségben! (cs) SZALON Szerkeszti: Csanda Gábor. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 811 08 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com
