Új Szó, 2011. június (64. évfolyam, 126-151. szám)

2011-06-11 / 135. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. JÚNIUS 11. Vélemény És háttér 7 Bár elméletileg egyenlőség van a nemek között, vidéken patriarchális viszonyok uralkodnak Messze még az egyenlőség A június 12-ei választá­sok után bizonyára még több nő kerül a török parlamentbe, de a ne­mek közötti egyenlőség egyelőre a távoli jövő ködébe vész a patriar­chálisjegyekkel rendel­kező társadalomban - vélik nőjogi szervezetek. MT1-HÁTTÉR „A férfiak férfiakkal akarnak politizálni. A nők csak zavaró tényezők” a hímek territóriu­mának tartott területen - mond­ta Ezgi Kocák, a Ka-Der nevű fe­minista szervezet munkatársa. A női képviselők száma csak­nem megkétszereződött a leg­utóbbi parlamenti választásokra (2007): az 550 fős országgyű­lésben 50 női politikus (9,1%) végzi munkáját. Ez az arány Kocák asszony becslései szerint 15%-ra is nőhet az új parlament összeállásakor „az utóbbi évek feminista lobbi­jának köszönhetően”. Kocáknak azonban nem elég a 15%: szíve­sebben venné, ha Törökország­ban is egyenlő lenne a férfi és a női képviselők száma. A helyi közigazgatásban a fentinél még sokkal rosszabb a helyzet: a nők aránya itt mindössze 4%. És a változásra nem sok esély van úgy, hogy a választási kam­pányban senki sem karolta fel igazán a nőkügyét. A pártok jelöltlistáit nézve az ellenzéki Köztársasági Néppárt (CHP) áll a legjobban: 550 fős jegyzékén 99 nő szerepel, a so­rozatban harmadik választási győzelmét váró Igazság és Fej­lődés Pártja (AKP) csak 78 nőije- löltet indít. Emellett a 81 tarto­mányból 27-ben egy párt sem indított női képviselőjelöltet. Musztafa Kemál Atatürknek, a Török Köztársaság megalapí­tójának köszönhetően a nők még így is jobb helyzetben van­nak Törökországban, mint más­hol a muszlim világban. Atatürk fontosnak tartotta a nők társa­dalmi szerepvállalását, és már 1934-ben - tíz évvel korábban, mint Franciaország - választó­jogot adott nekik. Bár elméletileg egyenlőség van a nemek között, vidéken gyakran teljesen patriarchális viszonyok uralkodnak. Török­ország délkeleti tartományai­ban a nők a férfiaknak alárendelt helyzetben vannak, s a család jó hírén esett foltot nem ritkán be­csületgyilkossággal küszöbölik ki. A falvakban még mindig úgy gondolják, hogy egy nőnek a tűzhely mellett a helye, s legfon­tosabb feladata a családról való gondoskodás. „A törvényeket ugyan módo­sították, de az emberek gondol­kodásmódjának is változnia kell, és a jogszabályokat alkal­mazni kellene a hétköznapi életben” - hangsúlyozta Séma Kendirci, egy nőjogi szervezet ügyvédje. „Törökországban ma is olyan rendszer van érvényben, amely a szakmai életben és a po­litikában is a férfiaknak kedvez” - tette hozzá. 2010-es adatok szerint a munkába járó nők ará­nya még mindig csak 27% körül mozog. Egyébként az AKP vezetőjét, Recep T ayyip Erdogant többször vádolták azzal, hogy titokban a török társadalom iszlamizálá- sán dolgozik. Erdogan bírálói a kormányfő szemére vetik, hogy legkevesebb 3 gyerek vállalásá­ra bíztatja a párokat, ami a nő számára egyenes út a tűz­helyhez. A muszlim vallás sokszor segí­ti a patriarchális viszonyok kon­zerválódását: a tizenöt milliós metropolis, Isztambul leghíre­sebb mecsetében, a Sultanah- met (Kék) mecsetben is csak fér­fiak léphetnek a központi ima­térbe, a nők helye külön, hátul található.- Rendőri védelmet kérek a tévében folyó erőszak ellen! (Peter Gossónyi rajza) KOMMENTÁR Liszt Ferenc és a Skype KISS TIBOR NOÉ B Hosszú interjút közölt az Origó Vona Gáborral, a Jobbik elnökével. Hosszú és tanulságos inter­jút. Vona Gábor szerint a valódi forradalmat 2010-ben nem a Fidesz kétharmados győzel­me jelentette, hanem az, hogy a „nemzeti gondolat” robbanásszerűen elterjedt a fiatalok körében. Szóba került természetesen az Alföl­di-ügy is - Vona szerint Alföldi provokatív, újszerű művészete (amelyre ő személy szerint nem kíváncsi) nem való a Nemzeti Színházba, mivel az „génjeiben egy konzer­vatív intézmény”. Az említett interjúban Vona odáig megy, hogy Alföldi Róbert (újító művészete) és a Nemzeti Színház, azaz a „nemzeti gondolat” „egymást kizáró ellentétek”. A helyzet lesújtó. Mára odáig jutottunk, hogy a magyar tár­sadalomjelentős része szerint a „nemzeti gondolat” nem fér össze az újítással, a liberális eszmékkel vagy bármivel, ami­nek ideológiailag egy kicsit is progresszív szaga van. „Bűze”, mondanák gúnyosan a nemzeti oldalon. Teljes társadalmi csoportok (cigányok, zsidók, melegekésasortmégfolytat­hatnánk) rekesztődtekki a nagy nemzeti egységből. Hiába könnyeznek a himnusz hallatán egy olimpiai versenyszám eredményhirdetésekor, hiába éreznek honvágyat külföldön, hiába fizetnek adót - nem olyan magyarok, mint a többi. Nem „magunkfajták”. Paradox, hogy ma is számtalan olyan művész munkásságára tekintünk a nemzeti hagyomány elidegeníthetetlen része­ként, akiket ma a „nemzeti gondolatra” hivatkozva hangos- kodók bottal kergetnének ki az országból. Elég, ha csak Jó­zsef Attilára gondolunk, vagy Ady Endre kirohanásait idéz­zük a nacionalizmus és hazafiság kapcsán: „aki ellensége a haladásnak, a jobbra törésnek, az emberi szellem feltétlen szabadságának, hazaáruló, ha örökösen nem tesz is egyebet, mint a nemzeti himnuszt énekli” (1905, Budapesti Napló). S ha már a himnusznál tartunk, vannak, akik számára meg­engedett, hogy „újító” módon nyúljanak a nemzeti imád­sághoz. A kulturális minisztérium - bizonyára a Vona által említett „nemzeti gondolat” propagálásának jegyében - el­küldte az iskoláknak a Himnusz és a Szózat újrahangszerelt változatát, bízva abban, hogy a diákok számára az népszerűbb lesz, mint az eddigi verziók. Új idők új szelei: állami himnusz-remix révén zajlik manapság a nemzeti ön­tudat fejlesztése. Ennél közvetlenebb módszer a szimbolikus politizálásra a földrajzi nevek és tulajdonnevek megváltoztatása, ami ugyancsak reneszánszát éli Magyarországon. így lett például a Ferihegyi repülőtérből Liszt Ferenc repülőtér. Nem mintha bármi bajunk volna Liszttel, de az mégiscsak ironikus, hogy a döntést éppen akkor hozta meg a magyar parlament, amikor az a hír is bejárta a világsajtót, mely szerint az észtországi Tallinn repterén ingyenessé tették a Skype használatát. Való­jában ez az, ami igazán szimbolikus. Szimbolikusan szembe­sít bennünket az örök kérdéssel. Hogy merre haladunk to­vább - előre vagy hátra? A szerző magyarországi publicista JEGYZET Az igazak álma JUHÁSZ KATALIN A következő tör­ténet tudtom­mal nem jelent meg a magyar sajtóban, talán azért, mert a médiatörvény életbe lépése után esett meg. Egy szavahihető embertől hal­lottam Budapesten. Elmesé­lem most önöknek, a főhős ne­vének említése nélkül. Csupán a funkcióját árulom el: ő a Nemzeti Erőforrás Minisztéri­um államtitkára. Helyszín a stuttgarti Magyar Kulturális Intézet, időpont 2011 eleje, a magyar EU-elnökség kezdete. E célból gyűltek össze aznap este a helyi nobilitások, azaz nem kifejezetten Lajkó Félix koncertjére, aki igazi hungari- kum, érdemes őt kivinni pro- tokoll-hegedülni bárhová, hi­ába vajadsági. Az államtitkár beszéde viszont ott és akkor fontosabbnak tűnt. Tulajdon­képpen rá építették a rendez­vényt. Az intézet igazgatója a nagy sikerrel záruló koncert után oda is lépett hősünkhöz, hogy akkor tessék, itt az alka­lom, hogy szóljon pár szót a szomszéd teremben várakozó öltönyös-nyakkendős érdek­lődőkhöz. Az államtitkár vi­szont időt kért, mondván, előbb pihenne egy kicsit. Le is rogyott rögvest egy kényelmes fotelba, és a szervezők legna­gyobb meglepetésére három perc múlva már az igazak ál­mát aludta. Ugye, nem kell ecsetelnem a helyzet kínosságát? Nyilván látjákmagukelőtt azt a béké­sen szuszogó embert, illetve a kezüket tördelő házigazdákat. A szomszéd teremben egyéb­ként roskadozó svédasztalok kellették magukat, de persze senki nem nyúlt semmihez, egy pohár pezsgővel, vagy egy kaszinótojással sem mertek szemkontaktusba kerülni, amíg az államtitkár nem üd­vözli őket hivatalosan. Hiába, a protokoll, az protokoll, főleg a precíz németeknél. Telt-múlt az idő, illetve inkább ólomlábakon járt, a váratlan helyzet megoldására pedig senki sem vállalkozott. Egy­szer csak szirénázás hallat­szott odakintről. Az épület előtt megállt egy Sanitäts­wagen, magyarul mentőautó, amelyből hatfős, állig a fel­adathoz öltözött személyzet pattant ki. Minden teketória nélkül utat törtek maguknak a díszes társaságban, és ajól fel­szerelt kommandó seperc alatt körülvette az alvó államtit­kárt. Kiderült, hogy egy buzgó és aggódó német vendég kihív­ta a mentőket, mert azt hitte, az est díszvendége rosszul van. A házigazdáknak ekkor min­den diplomáciai érzéküket be kellett vetniük. Kedvesen, ám határozottan közölték a men­tősökkel, hogy az ő szemszö­gükből baj van ugyan, de nem akkora, hogy abba az egész­ségügy derék dolgozóit is be kellene vonniuk. Azaz téves ri­asztás történt, elnézést, entschuldigung, bitte. Mentőautó el, államtitkár bé­késen alszik tovább. És ekkor a stuttgarti közélet jeles képvise­lői kértek elnézést, mondván, hogy köszönik szépen a meg­hívást, de hát eltelt fél óra, és sajnos nincs módjukban to­vább várakozni arra, hogy megtudják, vajon mit tervez Magyarország az EU-s elnök­ség fél éve alatt a kultúra területén... TALLÓZÓ VILÁGGAZDASÁG A hazai könyvpiac for­galma a 2008-as, 67 milli­árd forintos csúcsidőszak óta folyamatosan csökken, tavaly már csak 61,6 milli­árd forint volt, ami egy év alatt 4,1 százalékos vissza­esést jelent; a szakma nem optimista, stagnálást, s az azzal járó kiszámíthatósá­got leghamarabb két év múlva várják - írta a Világ- gazdaság. A Magyar Könyvkiadók és Könyvter­jesztők Egyesülésének (MKKE) adatai szerint 2010-ben fejenként 6200 forintot fordított Magyaror­szág lakossága különböző kiadványokra. A piac leg­nagyobb részét, 27 százalé­kot a közoktatási tan- és nyelvkönyvek adják, ame­lyek forgalma 16,6 milliárd forint volt. Az ismeretter­jesztő könyvek pozíciója - a forgalom értékének 0,7 százalékos csökkenés elle­nére - a könyveladáson be­lül 24 százalékos összpiaci részarányával változatlan maradt. Zentai Péter Lász­ló, az MKKE igazgatója a lapnak elmondta, hogy az idei számok elmaradnak a tavaly azonos időszakitól, nem adnak okot bizakodás­ra, ezért a szakma nem bí­zik a fellendülésben. Bővü­lést az elektronikus köny­veknél lehet várni, bár a mägyar fogyasztóknál jelen­leg legfeljebb 5-10 ezer e- könyvolvasó készülék lehet. A következő egy-két évben azonban ebben a piaci szegmensben óriási fejlő­désre számítanak a szak­emberek, mind az elérhető tartalom, mind a készülé­kek piacán - írta a Világ- gazdaság. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom