Új Szó, 2011. június (64. évfolyam, 126-151. szám)
2011-06-08 / 132. szám, szerda
14 Régió-szülőföld ÚJ SZÓ 2011. JÚNIUS 8. www.ujszo.com A környezetvédelmi tárca főosztálya arra a következtetésre jutott, hogy a lakosok petíciójának megalapozottsága értékelhetetlen Dilemma a karsztok alján: cementgyár vagy szemétégető? A tornai cementgyár - alig néhány száz mäerre a nemzeti parktól és a magyar-szlovák határtól (A szerző felvétele) Termelési kapacitásának növelésére készül a Gö- mör-Tomai-karszt keleti szegletében, közvetlenül a magyar-szlovák határszélen működő tornai cementgyár. E mozzanat aligha volna hírértékű, ha a térségben élő lakosok egy csoportja - egész pontosan 499 fő - petícióban nem tiltakozott volna ellene, rámutatva: növekedhet a dioxin és más mérgező anyagok koncentrációja a légkörben. LŐR1NCZ ADRIÁN A karsztvidék Alsó-hegyének legkeletibb szegletében emelt cementgyár 1974 óta üzemel - az építőipar és a foglalkoztatottsági ráta nagyobb dicsőségére. Történetéről egyebek mellett feljegyezték, hogy indulása idején Közép-Európa legkorszerűbb cementgyára volt, s a gyártási technológia fejlesztése terén további legeket tudhat magáénak. 1996-ban például az országban elsőként szerezte meg az ISO 9001-es műszaki bizonylatot, majd olyan műszaki megoldásokat alkalmazott, melyek elsősorban a légkör védelmét, az emisszió-kibocsátás csökkentését szolgálták. A Gömör-Tornai-kasztról azt írják az ide vonatkozó források, hogy felszíni és felszín alatti térformáinak változatosságánál fogva Közép-Európa egyik legértékesebb szeglete. Amellett, hogy területét Magyarországon és Szlovákiában egyaránt nemzeti parkká nyilvánították, 1977-ben az UNESCO Ember és Bioszféra programja révén bioszféra-rezervátummá avanzsált, ezernél több barlangja, szakadéka pedig 1995-ben a Világörökség részévé vált; a Domica cseppkőbarlangot 2001-től a Ramsaari- egyezmény is védi. A terület igazi értéke érintedenségében rejlik. A sarkalatos kérdés a karsztok alján most úgy hangzik: kinek lesz jó, ha a térség egyik legnagyobb üzeme ötvenöt százalékkal „rágyúr” a termelésre? Nyolcvanháromból harminckilenc A céget üzemeltető, szepsi székhelyű Kelet-szlovákiai Építőanyag Rt. (Východoslovenské stavebné hmoty, a.s.) 2010-ben kidolgozott, majd a környezetvédelmi tárca elé terjesztett tervezete azzal számol, hogy a forgókemence korszerűsítésével az előállított klinker mennyiségét a jelenlegi napi 2551 tonnáról napi 3500 tonnára növelné. Hogy erre mi szükség van, amikor az építőipar teljesítménye a gazdasági válság kirobbanása óta 2010-ben is csökkent, a cég vezetésétől lapzártáig nem kaptunk választ. Arra viszont a tervezet egyértelműen rámutat, hogy a forgókemence kapacitásának bővítése az elégetett szilárd alternatív tüzelőanyag mennyiségének 10 százalékos növelésével járna, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a cementgyárban az eddiginél több hulladékot vetnének tűzre. A tervezet erre vonatkozó táblázata a szilárd alternatív tüzelőanyagok nyolcvanhárom fajtáját sorolja fel, ezekből harminckilenc mellett ott található a megjegyzés: veszélyes hulladék. Ez ütötte ki a biztosítékot a cementgyár környezetében található települések, így Szádudvarnok-Méhész, Bód- vavendégi, Tornaújfalu és Torna lakosainál, akik 2010 decemberének elején petícióval fordultak a környezetvédelmi minisztériumhoz, hogy az környezeti hatásvizsgálati szakvéleményében utasítsa el a tervezetet. Ugyanakkor kérték Szádudvarnok-Méhész képviselő- testületét, hogy bírálja felül korábbi álláspontját. „Az elérhető információkból az derül ki, hogy a teljesítmény, illetve az elégetett hulladék mennyiségének növelésével nő a környezeti terhelés is - írják a petíciós bizottság tagjai Nagy József környezetvédelmi tárcavezetőnek címzett, 2010. december 7-i keltezésű levelében. - Jóllehet a zaj, a por, a kibocsátott gázok, a szén-dioxid, a kén-dioxid, a nitrogén-oxid és a dioxinok rövid távú hatását ma még bagatellizálják, hosszú távon biztosan nem marad el a környezetre és a lakosságra kifejtett negatív hatásuk.” Nem tájékoztatták Magyarországot Czompoly Csaba mérnök, a petíciós bizottság elnöke szerint a tervezet több szempontból is aggályos. ,Amikor 2010 novemberének derekán a cementgyárat üzemeltető cég képviselői ismertették a tervezetet a falu lakosságával, többször is aláhúzták, hogy a zaj-, a por- és az emisszió-terhelés a gyártási kapacitás ilyen mértékű növelése mellett is a határérték alatt marad - közli. - Ezt nem tartom reálisnak, s úgy vélem, más megfontolás áll a cég elszántságának hátterében. Bár az ide vonatkozó információk nem publikusak, az elérhető adatok alapján végzett számítások szerint a részvénytársaság szemétégetésből származó haszna elérheti az évi 2,5 millió eurót. A mennyiség tíz százalékos növelésével számolva évi 250 ezer többletbevételre tehet szert, ami már jelentős motivációs tényező.” Czompoly mérnök hipotézisét a VSH Rt. vezetése nem erősítette meg, s nem is cáfolta; miképp azt sem, megalapozot- tak-e a petíciót megfogalmazó környékbeli lakosok aggályai. Az ügy következő érdekessége, hogy bár az üzem alig néhány száz méterre a magyar-szlovák határtól működik, a magyarországi falvak nem tudtak a készülő kapacitásnövelésről, így beleszólásuk sem volt. A petíciós bizottság elnökét idézve „az arrogancia netovábbja, hogy egy ilyen nagymértékű beruházásról egyszerűen elfelejtették tájékoztatni a határtérségben felevő magyarországi településeket.” Szuhi Attila geológus, az ELTE Környezeti és Tájföldrajzi Tanszékének doktoran- dusza szerint az alapvető gond nem az, hogy a magyar felet nem értesítették, hanem hogy az illetékes környezet- védelmi hatóság szerint Szlovákiának ez nem is lett volna kötelessége. ,A kömyezetjogászok azon a véleményen vannak, hogy az Európai Unió környezeti hatásvizsgálati irányelve és az Espooi Egyezmény alapján Magyarország kérheti a nemzetközi hatásvizsgálati eljárás elindítását” - vélekedik a szakember. Sokat kértek? Hogy az ügy ilyetén módon nemzetközi mérteket ölt-e, egyelőre talány; biztató jelként fogható fel, hogy a Bódva-völ- gye településeinek önkormányzatai Fazekas Sándor környezetvédelmi miniszter, valamint az Észak-magyarországi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség elé vitték aggályaikat. Matusz Tamás hidvégardói polgármester 2011. január 17-én kelt levelében úgy fogalmaz: a cementgyár magas kéménye és az uralkodó, északkelet-délnyugati szélirány azt eredményezheti, hogy újabb jelentős lég- szennyezést kap a Bódva-völ- gye. „Mivel a tornai cementgyár hatása érinti Magyarországot is, jelezni kell Szlovákia felé, hogy az országhatáron átterjedő környezeti hatások vizsgálatáról szóló ENSZ EGB szerződés, az Espooi Egyezmény, valamint az Európa Tanácsnak az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló irányelvek alkalmazhatósága egyaránt fennáll” - írja a polgármester. A Torna környéki falvak lakói által aláírt petíciót az SZK Környezetvédelmi Minisztériumának illetékes főosztálya időközben elbírálta, és arra a következtetésre jutott, hogy „megalapozottság tekintetében értékelhetetlen”. A tárca hivatalos álláspontja szerint „a környezeti hatásvizsgálati eljárás a 24/2006-os törvénnyel összhangban, az állami környezetvédelmi szervek által kidolgozott szakvéleményre alapozva folyt le. A minisztérium 2011. április 5-én záró környezeti hatásvizsgálati szakvéleményt fogalmazott meg, melyben támogatja a tervezetben leírt tevékenység megvalósítását - meghatározott feltételek teljesítése mellett.” Egy híján ötszáz helyi lakos véleményét fogalmazza meg Czompoly Csaba, amikor kimondja: nem a tervezett beruházás leállítását szerették volna elérni. „Növelje a cég nyugodtan 3500 tonnára a napi teljesítményt, de ne égessen több szemetet; mindössze ennyit kértünk - úgy tűnik, túl sokat..
