Új Szó, 2011. június (64. évfolyam, 126-151. szám)
2011-06-08 / 132. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. JÚNIUS 8. Vélemény És háttér 5 A korábbi békés együttélést az arányok eltolódása és a romák politikai fellépése tette keserűvé A szegregáció zsákutcája Polgári engedetlenségbe kezdtek az iglói járásbeli Zsigra (Žehra) történelmi részének lakói: mostantól nem fizetik be a helyi adókat és járulékokat. Az ok: az Ivan Miži- gár polgármester irányítása alatt kialakult viszonyok. RAVASZ ÁBEL A 2100 főt számláló szepes- ségi falu központjában mintegy 600-an laknak, zömében nem-romák, miközben a Dre- veník telepen 1500-an, gyakorlatilag kizárólag romák. Míg az előbbi településrészen 3,4%-os a munkanélküliség, a telepen csupán két embernek van munkája, beleértve a polgármestert is. Mint két külön világ - közös költségvetéssel. A nem romákat képviselő polgári társulás vádjai szerint a dreveníki Mižigár 2009-es hatalomra kerülése óta a visszaéléseknek se szeri, se száma. A vádak szerint a frissen kinevezett polgármester első lépéseként elengedte a telepiek közüzemi tartozásait, majd jelentős prémiumot jut> tatott magának. Mižigámak azóta fiktív állások fenntartását, a szolgálati autóval való visszaélést, valamint a telep illegális víz- és villanyhasználatát is felróják. Múlt ősszel a faluba érkező Daniel Lipšic belügyminiszter a helyzet rendezését ígérte, és ezt a falu kettéválasztásával szerette volna elérni. Ehhez törvénymódosítás szükséges - jelenleg ugyanis nem válhat ki egy településből egy 3000 főnél kisebb rész. Lipšic tervezete szerint ha egy önkormányzat a folyamatos jogsértés állapotába kerül, mérettől függetlenül kezdeményezhető lesz az elszakadásról szóló népszavazás. A jelenlegi polgári engedetlenség pontosan azért kezdődött el, mert a belügyminiszter eddig nem nyújtotta be a zsigrai- ak által várt módosítást. Némileg apatikus módon reagált a történtekre Iveta Radičová kormányfő. A kérdésre, mely szerint hatékony megoldásnak tartja-e az elszakadást úgy válaszolt, hogy az a tiltakozókon mindenképpen segít, azonban létrejön egy szegregált telep is, annak minden problémájával. A kérdés magjában demográfiai probléma áll. Zsigra lakossága 1991 óta gyakorlatilag megduplázódott, a 18 éven aluliak aránya 50% körül van, zömük roma. A korábban békésnek nevezett együttélést az arányok eltolódása, valamint a romák politikai fellépése tette keserűvé. Szimptomatikus ügy a falu közepén álló szórakozóhely kérdése, melyet már Mižigár engedélyezett, és romák működtetik. A helyieket nemcsak a hangerő zavarja, hanem az is, hogy érzésük szerint ott az általuk finanszírozott segélyt isszák el. A romák szerint viszont azért van szükség a helyre, mert a gádzsók kocsmájából kinézik őket. Miközben a romák szegre- gálása saját településekre morálisan nehezen vállalható, azok az anomáliák, melyek Zsigrán jelentkeztek, nem hagyhatók tett nélkül. Ha a helyzet eddig fajul, már nagyon nehéz vele bármit is kezdeni. Vajon milyen lesz a köz- biztonság az önálló, forrásaitól elszakított Dreveník környékén? Minden állampolgártól elvárható a bekapcsolódás a dolgozók társadalmába, azonban a dolog hirtelen biztosan nem fog menni. Az új Zsigra, már ha létrejön, éppen ezért intő jel lesz azzal kapcsolatban, hogy a településen belüli szegregáció zsákutca, melynek következménye kezelhetetlen helyzet, amelyből minden kiút egy újabb probléma magját rejti magában. A szerző a Publicus Slovensko vezető elemzője GLOSSZA Jódolgunkban VERES ISTVÁN Tegnapelőtt ért véget a nép- számlálás, a 2011-es év talán legfontosabb országos jelentőségű eseménye. Lassan az egész már csak egy kellemetlen emlék lesz, a buszmegállókban és a sörözőkben ismét a foci és a politikusok bulvártörténetei lesznek a fő téma. A biztosok szitkozódtak, a médiák ijesztgettek, a hivatalok egymásra mutogattak, az emberek pedig a vállukat vo- nogatták, erről szólt az egész. Féligazságokról, tévinformá- ciókról. Hogy a népszámlálás mégsem anonim, és ne ragasszuk fel az azonosító kódokat. Hogy mégis anonim, de jogunk van nem felragasztani a kódot. Hogy nem is baj, ha anonim vagy sem, lényeg, hogy jogunk van azt csinálni a kérdőívvel, amit akarunk. Persze valahol hátul az agyte- kervényei mélyén mindenki tudta, hogy a népszámlálás akkor lesz sikeres, ha azt tesszük, amit kell. Az eredményre pedig mindenki kíváncsi lesz, attól függetlenül, felragasztotta-e a kódot, vagy sem. Megijedtünk, hogy valaki megtudhatja, milyen neműek vagyunk, mikor születtünk, müyen nyelvet beszélünk. Ezek a dolgok viszont akkor is kiderülnek, ha az utcán valaki megszólít minket. Akkor miért ijedtünk meg? Talánjódolgunkban nincs mitől megijednünk, és most itt volt az alkalom? Angliában vagy Franciaországban egyébként névre kapja mindenki a számlásási ívet, és aláírva kell leadnia. Ha nem teszi meg, megbírságolják. Ezt a rendszert kellene bevezetni a tíz év múlva esedékes nép- számláláson Szlovákiában is. Hogy miért? Azért, mert másképp nálunk nem működik semmi. Ha valamire nem vagyunk rákényszerítve, azt nem tesszük meg. Talán lustaságból, talán a velünk született hülyeségből. Azért nem fogható minden a polgárokra, legyenek bármennyire ostobák. Az államnak mindig egy lépéssel az ő gondolataik előtt kell járnia, hogy az efféle rizikókat kiszűrje. Vagyis, ha a statisztikai hivatalban vagy esetleg a belügyminisztériumban fejek fognak hullani a népszámlálás kudarca miatt, az teljesen megérdemelt lesz. Csak hát az eredmény. Ki fogja elhinni? KOMMENTÁR Háborúk és veszélyek NAGY IVÁN ZSOLT Nem tudom, hogyan látszik ez távolabbról, de Magyarország háborúban áll. Legalábbis Orbán Viktor ezt állítja, és ha ő ezt mondja, akkor nyilván lesznek mások is, akik felismerik ezt az állapotot, ettől meg lelkesekké válnak, mint Dub hadnagy a Švejkben. Hogy közben háború valójában nincs, az más kérdés, a lényeg a kormányfő szava, jelentsen az bármit. Orbán Viktor pedig pontosan tudja, miért csinálja ezt. Ahogy kiválóan érezte azt is, hogy2002-es választási veresége után csak úgy van esélye a talpon maradásra, ha a permanens kampány hangulatát gerjeszti, s ezzel tartja magasan a hívek adrenalinszintjét. Kormányon kampányt gerjeszteni azonban nem lehet, kell tehát valami más, ami legitimálja a lépéseket, és ezekhez még tapsolókat is vonz. így azután mára már mindenki kapott legalább két kérdőívet, amin blőd kérdésekre kellene válaszolni, s ettől elégedettnek lenni, hiszen számít a véleményünk, de lassan ez is kifullad. Egyfelől mert unalmas, meg kevesen is küldik vissza, nem beszélve arról, hogy a rossz nyelvek szerint a legutóbbira is csak azért volt szükség, mert korábban elfelejtették kérni az emberek nevét, pedig az jól jöhet egy praktikus adatbázishoz. (Nem véletlen, hogy az adatkezelést jogsértőnek mondta az adatvédelmi biztos is.) Közben azonban a kormány egyéves lett, ez pedig remek alkalom volt tudatni az emberekkel, hogy folyamatban van a háború, most már lehet megint felsorakozni a kabinet és annak első embere mögé, ahogy azt válsághelyzetekben illik. És legyünk őszinték: ha háború nincs is máshol, mint a kormányfő retorikai, illetve élményvilágában, de a kabinet politikai-gazdasági stratégiájában valóban van valami, amitől józan embernek nem marad más választása, mint térdre- imára, s könyörögni a sikerért. Jelen pillanatban ugyanis az látszik, hogy ha ez nem jön be, akkor közel kerülhetünk a csődhöz. A nyugdíjpénzeket bedobták, az adót csökkentették, a rokkantnyugdíjasokat átvizsgálják, az egészségügyet zsugorítják, az oktatást átszervezik, lényegében minden tartalékot felélnek, esetleg a bankszámlák zárolása maradt még, de az azért már mindennek a vége lenne. Ezzel az azonnali összeomlást kétségtelenül elkerülték. Ami jó. A gond csak az, hogy lehetett volna másképpen is, hiperkockázat nélkül. De ez nem Orbán stílusa. Ő valószínűleg tényleg háborúzni szeret és győzni. A baj csak az, hogy nem kizárólag ő játszik, hanem mindannyian. És sajnos akadnak elemzők, akik szerint ha nem történik világgazdasági csoda, 2013-2014-ben kiderül, hogy hibázott. Hát ne legyen igazuk. A szerző magyarországi publicista TALLÓZÓ LE MONDE Feszültségek Románia és Magyarország között a székely magyar kisebbség körül címmel számolt be a Le Monde a brüsszeli székelyföldi képviselettel kapcsolatos romániai reakciókról. A mértékadó francia liberális újság megemlíti, hogy a Románia lakosságának hét százalékát adó 1,5 millió magyar mintegy harmada tartja magát székelynek. A képviselet célja T amás Sándor, a Ko- vászna megyei tanács elnöke szerint az, hogy brüsszeli információkat gyűjtsenek, továbbítsanak, népszerűsítsék a régiót és európai pénzeket vonzzanak oda. A magyar kisebbség érvelését nemnézikjó szemmel Bukarestben. A román külügyminisztérium sajnálatát fejezte ki a kezdeményezés miatt, megkérdőjelezte alkotmányos alapját, és bekérette a bukaresti magyar nagykövetet is, hogy kifejezze tiltakozását. A lap idézi Corina Cretu román szocialista európai parlamenti képviselőt, aki szerint a Székelyföld csak azon szeparatisták fejében létezik, akik a román állammal való konfrontációt készítik elő. „Egy üyen brüsszeli képviseletnek az a célja, hogy a magyar szélsőségesek autonómiater- vükhözkedveződöntéseket érjenek el, melyhez a koszovói precedenst használják fel” - tette hozzá. A kommentár szerint a román-magyar viszony Kelet-Európábán olyan fontos, mint Nyugaton a francia-német megbékélést. Az ismétlődő történelmi feszültségek után a két ország megtalálta a párbeszéd útját az EÜ-ban, de „a múlt szellemei ismét felszínre törnek” - hangsúlyozta a szerző, Mirel Bran. Ezt azzal magyarázza, hogy Románia lassú fejlődése jelentős életszínvonalbeli különbségeket okozott a romániai magyar kisebbség és Magyarország között, amely „szeretőként viselkedik ezzel a kisebbséggel”. Évente 20 ezer romániai magyar emigrál az anyaországba a jobb élet reményében. A területi autonómiáról szóló beszédek megsokszorozódtak, egyre több romániai magyar ebben látja a jóléthez vezető utat. (MTI) Szöveg nélkül
