Új Szó, 2011. május (64. évfolyam, 100-125. szám)
2011-05-31 / 125. szám, kedd
Vélemény És háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. MÁJUS 31. A szlovák parlament nem fogadja el az új magyar alaptörvény területen kívül ható elemeit Téma: a magyarok Mondhatni kötelező köröket futott a múlt héten a szlovák parlament: kiadott egy korholó nyilatkozatot a magyar alkotmány ügyében. TOKÁRGÉZA A déli szomszéddal való fokozott törődés annyira abszurd és kínos visszatérő eleme lett a szlovák politikának, hogy azon nevetni illik. Alapesetben. Mivel a nyilatkozatot a koalíció kisebbségi pártja is megszavazta, mégis érdemes legalább pár mondat erejéig foglalkozni annak valóságtartalmával, nehogy valaki a végén még komolyan vegye a szlovák politikusok legújabb agyszüleményét. A magyar alkotmánnyal kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy nem sikerült jól. Akadnak problémás pontjai szép számmal, ráadásul furcsa körülmények között született. A határon túli kisebbségeket illető passzusok azok pont nem változtak jelentős mértékben - hiába hördültek fel jó szokásukhoz híven a szlovák képviselők. A szlovák parlament a nyilatkozat szerint nem fogadja el az új magyar alaptörvény területen kívül ható elemeit. A politikusok tálalásában ez a határon túli magyarok formálódó választójogát és az őket érintő magyarországi felelősségvállalást illeti. Előbbit még csak ki se mondják nyíltan, utóbbival pedig egyetlen darab többszörösen összetett mondat foglalkozik. Az 1989-ben módosított, jelenleg is érvényben levő alkotmány (irredenta, elítélni való szabályozás) arról beszél, hogy a Magyar Köztársaság felelősséget érez a határain kívül élő magyarok sorsáért, és előmozdítja a Magyar- országgal való kapcsolatuk ápolását. A formula az új alkotmányban ekképpen bővült ki: „Magyarország az egységes magyar nemzet eszméjétől vezérelve felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért, elősegíti közösségeik fennmaradását és fejlődését, támogatja magyarságuk megőrzésére irányuló törekvéseiket, előmozdítja együttműködésüket egymással és Magyar- országgal.” Területen kívül ható elemek jelentek meg benne? Alkotmányos keretet kaptak az eddig is érezhető és nagyon is létező határon túli támogatások, amelyek jogilag nem tartoznak és soha nem is fognak a szürke zónába tartozni. Ami a választójogot illeti, az új alaptörvény már valóban nem köti lakhelyhez, de pontos formáját egy jövőbeni részletes törvény szabályozza, és nem az alkotmány foglalkozik vele: azaz, a határon túli magyarok választójoga még mindig csak lehetőség, nem bizonyosság. Ennyi. És a magyar alkotmány még így is elég fontosnak találtatott ahhoz, hogy a szlovák parlament napokig foglalkozzon vele. Egyébként a törvényhozás legutóbbi hat elfogadott nyilatkozatából három a magyarokkal foglalkozik, a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumát és az európai parlamenti választások kapcsán kifejtett magyar és MKP-s aktivitást is írásban ítélte el. A pénteki nyilatkozat apropója egy szomorú elsőség: most először történt meg, hogy egy magyar párt is a nevét és szavazatait adta a komédiához.- Nővérke, gyorsan szeressen belém, mielőtt bezárják ezt az eladósodott kórházat! (Peter Gossónyi rajza) A rajkaiak bár tandíjat kérnek, saját költségen alkalmaznak szlovák nyelvet is ismerő óvónőt Reciprocitás, avagy cserebere kofapolitika HORBULÁK ZSOLT Pár hete tudósított róla a média, hogy az SaS tagja, Somogyi Szilárd a Rajkára költözött szlovák állampolgárok érdekében magyarországi politikusoknál lobbizik. Arról van szó, hogy állami támogatás hiányában Rajka önkormányzata pénzt kér a rajkai óvodába beíratott szlovákiai szlovák gyerekek elhelyezéséért. Somogyi azzal érvel, hogy Szlovákiában kizárólag az igazgató dönt az iskolai felvételről, és az állam a fejpénzt automatikusan kifizeti. Az első ránézésre előremutató ötletnek látszik, de mivel anyagi, illetve nemzetiségi kérdés is, nem árt komolyabban mögé nézni. A magyarországi önkormányzatok pénzügyi helyzete közismerten sanyarú. A rajkaiak igyekezete viszont megmutatkozik, hogy bár tandíjat kérnek, saját költségen alkalmaznak szlovák nyelvet is ismerő óvónőt. A következő felvetés talán nyersen hangzik, de ebben az esetben a beköltöző szlovákok önmérsékletet tanúsíthatnának. Magyarországra való költözésüknek oka kizárólag anyagi jellegű volt, pénzt takarítottak meg. Életük kényelmesebbé tételére októbertől a Pozsonyi Közlekedési Vállalat is indít Rajkára járatot. Mint tudjuk a tömegközlekedés ráfizetéses, az állam dotálja, de a Pozsonyi Közlekedési Vállalatnak kötelessége kielégítenie az utasok igényeit, tehát ez rendben is van. A kérdés az, hogy azok a szlovák állampolgárok, akik jelentős anyagi előnyhöz jutottak, miért kívánják többletköltségeiket egy másik közösségre hárítani, amelynek közterheihez egyébként nem járulnak hozzá. Az is érdekes, hogy az ötletet egy liberális, tehát az állam szerepét minimalizálni akaró párt képviselője támogatja, amely választási programja alapján, igaz, csak az egyetemeken, tandíjat vezetne be. A dolognak van egy pikantériája is. Horvátjárfalu, Oroszvár és Dunacsúny 1947-ben került Csehszlovákiához, és a követelt települések között szerepelt Rajka is. Bár a három falu egyáltalán nem etnikai elv alapján került Csehszlovákiához, egyikben sincs magyar oktatási intézmény. Oroszváron az alapiskolát 1967-ben szüntették meg. Bár a faluk 1971-től Pozsony részei, a legutolsó népszámlálás alapján Oroszvár lakóinak még mindig közel 19%-a magyarnak vallja magát, és a faluban még gyakran lehet hallani magyar szót. A cserebere kofapolitika ugyan ízléstelen, de gyakran használt módszer. Somogyi amellett, hogy frissen érkezett rajkai szlovákok érdekeiért lobbizik, talán kiállhatna az őshonos oroszvári magyarok érdekeiért is, hogy legalább olyan szintű magyar oktatáshoz jussanak, amilyen a rajkai szlovákoknak már most megadatott. KOMMENTAR Jog és lehetőség NAGYANDRÁS A parlament a múlt héten elfogadta a kisebbségi nyelvek használatáról szóló törvényt. Az elmúlt pár napban mindenki foglalkozott a témával. A politikusok attól függően, hogy ellenzékiek, kormánypártiak vagy parlamenten kívüliek, felháborodtak, elégedetten hátradőltek, esetleg elégedetlenkedtek. Ezen kívül, pontosabban a kormánykoalíción belül pedig ott volt a speciális csoport, Matovičék társasága. A mára mindenkit rettentően idegesítő „egyszerű ember” azzal büszkélkedett a sajtóban, hogy ő volt az, aki egyedül képes volt felismerni a Híd elmagyarosító törekvéseit, s ezeknek gátat szabva „kopasztotta meg Bugárék magyar libáját”. A törvényből, melyből leginkább a szellemiség, nem a konkrét paragrafusok hiányoztak, most végre született valami. Az, hogy mennyire lesz alkalmazva, leginkább rajtunk, szlovákiai magyarokon múlik. Hiszen mindenki tudja, eddig is léteztek a kisebbségi jogok, ám ezeket eddig sem használtunk ki teljesen. Szinte tökéletes lenyomatát készítették el ennek tavaly a Fórum Intézet és a Diákhálózat fiataljai, amikor végigfényképezték az ország déli településeinek kétnyelvű feliratait. Bár a hivatalos érintkezés több pontját továbbra sem szabályozza elégségesen a törvény, tisztában kellene lennünk azzal, hogy nagyon sok ügyben, témában nem a paragrafus az egyetlen viszonyítási alap. Más szóval: több témában ott a jog, mégsem élünk vele. Bármelyikünk tudna szűkebb családjában találni olyanokat, akik továbbra is szlovák nyelven írják nevüket, s nőnemű ismerőseink nagy része továbbra is simán viseli az -óvá végződést. Ezek tipikusan olyan jelenségek, melyeknél csak saját lustaságunk, esetleg nemtörődömségünk miatt tartunk ott, ahol. Ajog lehetőség - élhetünk vele, de nem kötelező. Ám ha valamit rettentő módon követelünk, sőt egyesek az állítják, ez igazi boldogulásunk egyetlen létező gátja, akkor tessék. Azt volna jó látni, ha a szlovákiai magyarok többsége élne az összes törvény adta lehetőséggel, kihasználná az összes jogot, s utána követelnénk továbbiakat. Mert így veszítenek igazi értékükből. A népszámlálási eredmény jó összehasonlítási alap lesz. Utoljára 2001-ben számoltak meg bennünket, azóta volt mondjuk hat jó, és négy kellemetlen év, politikai szempontból. A magyarok nem érzik olyan nagyon rosszul magukat ebben az országban. Ám hogy mennyire fontos számukra most, 2011-ben a magyarságuk, hamarosan kiderül. Azt azonban, hogy ez a törvény mennyit segít rajtunk, igazán csak a következő népszámláláskor tudhatjuk meg. TALLÓZÓ KRÓNIKA Felfoghatatlannak tartja a Krónika vezércikkének szerzője, hogy több mint húsz évvel a rendszerváltás, „a naci- onál-kommunista diktatúra” bukása után Bukarest szinte ugyanolyan gyanakvással, elutasítással tekint a magyar jogkövetelésekre, mint 1989 előtt. A román pártok össztüzet zúdítottak a három székely megye magyar elöljáróira, az erdélyi európai parlamenti képviselőkre amiatt, hogy június elsején megnyílik Brüsszelben Székelyföld képviseletének irodája - emlékeztet az erdélyi lap kommentátora, hozzáfűzve: a tömbmagyar régió csak annyit tesz, hogy csatlakozik az európai tartományok, megyék, városok hosszú sorához, melyeknek saját érdekképviseleti ki- rendeltségük van a kontinens fővárosában. ,A bukaresti politikusok, a román külügyminisztérium sajnálatos módon úgy tekint a kezdeményezésre, mintha az országtól elszakadni kívánó székely állam nyitna nagykövetséget. Mert egységes nemzetállamban gondolkodnak, és nem államalkotó közösségként, partnerként tekintenek a magyarokra, hanem mint Románia integritását veszélyeztető, destabilizáló tényezőkre” - írja a szerző. Példaként hozza fel „a magyarok épített és kulturális örökségét, jelenlétét semmibe vevő kolozsvári polgármester” magatartását, aki - mint a cikk írója fogalmaz - nem érti, sőt nem is akarja megérteni, miért fáj a több mint egy évtizedes, szélsőségesen magyargyűlölő Funar-korszakot átélt kolozsvári magyarságnak, ha visszahelyez a Mátyás-szoborcsoportra egy történelemhamisításra kiválóan alkalmas „emléktáblát”. A szerző arra a táblára utalt, amely Ni- colae Iorga történésztől származó idézetet tartalmaz. A történész lényegében román nemzetiségűnek tekinti Mátyás királyt. „Hogy segítenek- e visszaverni ezeket a nemtelen támadásokat a magyar politikai-civil szervezetek, a magyar diplomácia erélyes kiállása, ma még nem tudni” - állapítja meg a Krónika vezér- cikkírója, aki szerint az erdélyi magyarság nem lesz képes kitörni az örök kisebbség béklyójából, ha nem lép fel határozottan jogainak védelmében. (MTI)
