Új Szó, 2011. május (64. évfolyam, 100-125. szám)

2011-05-26 / 121. szám, csütörtök

Vélemény És háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. MÁJUS 26. Már elvesztett egy politikai csörtét Netanjahuval szemben, most sem fog győzni Obama-terv: kódolt kudarc Az a tény, hogy az ameri­kai Kongresszusban ese­tenként vastapssal szakí­tották meg Benjamin Ne­tanjahu izraeli kormány­fő kedd esti válaszbeszé­dét Obama legutóbbi ja­vaslataira, jelzi, hogyan vélekedik az amerikai törvényhozók jó része - legalábbis a republiká­nus többség -az éppen Londonban tartózkodó elnök „új” ötletéről. MAL1NÁK ISTVÁN Obama múlt heti, az új kö­zel-keleti stratégia részeként megfogalmazott álláspontja, hogy a palesztin államot az 1967-es határok között kell lét­rehozni, nem új: az arabok pontosan 1967 óta követelik, hogy Izrael vonuljon vissza a megszállt területekről. És a zsidó államnak is 1967 óta vál­tozatlan az álláspontja, amit Netanjahu most úgy fogalma­zott meg: Izrael nem vonul vissza a 67-es határok mögé, mert azok védhetetlenek. Per­sze mindketten finomítottak a kategorikus kijelentéseken. Obama kis határvonal-korrek­ciókat tartott szükségesnek. Netanjahu nagyokat: figye­lembe kell venni az 1967 óta kialakult demográfiai helyze­tet, nem mondanak le a nagy zsidó telepekről, Nagy Tel-Aviv és Kelet-Jeruzsálem zsidók ál­tal sűrűn lakott részeiről. Szó­val: teljes az egyet nem értés. Nem árt tudni: a tényleg védhetetlen 1967-es határok az 1949-es tűzszüneti vonalat követik. Az ENSZ 1947-ben fo­gadta el azt a tervet, amely elő­irányozta Palesztina felosztá­sát két, egy arab és egy zsidó ál­lamra. Az arab országok és a Palesztinái arabok elutasítot­ták ezt. Vagyis már akkor lehe­tett volna önálló palesztin ál­lam, de úgy döntöttek, hogy előbb belefojtják a zsidókat a tengerbe. 1948 májusában vé­get ért Palesztinában a brit mandátum, a zsidók pedig az ENSZ-határozattal összhang­ban kikiáltották Izrael Államot. A környező arab államok erre együttesen megtámadták Izra­elt, a háborúnak az 1949. janu­ári tűzszüneti egyezmény ve­tett véget. Nos, az akkori ha­tárvonalról beszélünk. Obama majd három évvel ezelőtt már elvesztett egy poli­tikai csörtét Netanjahuval szemben. Most sem fog győzni. Izraelt a történelem megtaní­totta, hogy a legfontosabb a biztonság, s ezért mindenre el­szánt. Az Obama-terv nem ga­rantálja Izrael biztonságát. A Hamász és a Fatah az elkövet­kezőkben együtt akar kormá­nyozni. A Hamász pár órával Obama beszéde után cinikusan megerősítette: sosem ismeri el Izraelt. Hogyan lehet valakivel tárgyalni, aki el sem ismer bennünket? Izrael így nem tár­gyal a terrorista Hamásszal. Vegyük ad abszurdum: ha akadna olyan őrült izraeli veze­tés, amely feltételek nélkül visszavonulna a 67-es határok mögé, a Hamász akkor sem mondana le a harcról, mert fő célja a zsidó állam elpusztítása, ebből él, ehhez kap pénzt Irán­tól és Szíriától. Az idealista Obama azt vár­ja, hogy az arab tavasz demok­ratikusabb rendszerek kialaku­lásához vezet. Izrael ebből egyelőre csak annyit érezhet, hogy sokkal veszélyesebb, bi­zonytalanabb lett számára a külső környezet. Ne legyenek illúzióink: ha az arabok/pa- lesztinok Obama politikájának eredményeként úgy látják, hogy az USA kivonul Izrael mögül, vérszemet kapnak, s nem a béke, hanem a háború esélyei növekednek.- Ezek inspirálnak, mielőtt szavazni mész a parlamentbe!? (Peter Gossónyi rajza) JEGYZET Álomvizsga LAMPL ZSUZSÁN NA Kihúzzák a kér­eszegetnek, én pedigjegyzetet írok. Persze csak gondolatban. Alaposan visszapörgetem az időt-sajnos, ezt is csak gondo­latban (ez itt a sóhaj, egy nagy sóhaj helye) -, s eszembe jut a saját államvizsgám. Utolsó éves egyetemista ko­romban Neil Diamond ameri­kai énekes volt a mindenem. Hozzá szállt minden gondola­tom. Naponta órákig hallgat­tam a lemezeit, elképzeltem, hogyan él (és kivel), mit csi­nálhat épp abban a pillanat­ban - bizony kedves izguló di­ákok, ezt mind el kellett kép­zelni, mert akkor még nem volt bulvár, nem volt internet -, és többször is megpróbáltam te­lepatikus úton kapcsolatba ke­rülni vele (bizony, még rajon­gói oldal sem volt, szörnyű, mi?). Vizsgák előtt hozzá fohászkodtam... Az államvizsga napján hatkor keltem, hajat mostam, s máris bekapcsoltam a lemezjátszót. Hallgattam Neil énekét, és táncoltam. Mire lejárt a lemez, a hajam is megszáradj s el­kezdtem készülődni. Úgy ter­veztem, fél nyolckor elég lesz elindulni, de aztán eszembe jutott, hogyha az államvizsga nyolckor kezdődik, és öten vannak előttem, akkor kilenc­nél hamarább úgysem kerülök sorra. Hurrá, hallgathatok még egy kis zenét! Anyukám unszolására végre nyolckor ki­estem hazulról. Kilenckor már az egyetemen voltam. Tűsarkú cipőmben derűsen cepedliztem föl a lép­csőkön. Egyszer csak látom, hogy a tanszékvezetőnk ro­han lefelé nagy kiabálással. Elvtársnő, hol jár, már csak magára várunk! Nekem kia­bálja. Az meg hogy lehet, én azt hittem lassabban fog menni a vizsgáztatás, mente­getőzöm. A tanár úr beszél va­lamit felelőtlen diákokról, akik nem mennek el az állam­vizsgára, és még felelőtleneb­bekről, akik elmennek, de nem készülnek, s akkor hirte­len - azon a reggelen először - belém vág a gondolat: tejó ég, és ha én sem tudok semmit?! T anszékvezetőnk izgalmában hármasával szedte a lépcsőket, én meg robogtam utána, már amennyire egy vadonatúj tűsarkúban sietni lehet. A ta­nár úr nem bírta tovább a vá­rakozást. Lekiabált az ötödik emeletről - én akkor a harma­dikon lehettem -, hogy előre­megy és szól a többi tanárnak, hogy már megérkeztem. Ab­ban a pillanatban olyan hálás voltam neki, hogy még Neilről is elfeledkeztem (látja, drága tanár úr, ott az öröklétben, hol van már a Neil, de Magára má­ig emlékszem!). Az államvizsga sikerült. Ered­ményhirdetés után odajött hozzám az egyik nagytekin­télyű docens. Elvtársnői Hogy magának micsoda idegei van­nak! Másokhét órától itt resz­ketnek az ajtó előtt, maga meg egyszerűen lekési a saját ál­lamvizsgáját! Hát mi tartóztat­ta fel? Neil Diamond, feleltem magától értetődően. A docens majd elájult, látszott rajta, hogy ilyen őszinte választ nem várt. Percek teltek el, mire ki­nyögte, elvtársnő, nem is tud­tam, hogy az udvarlója angol nyelvterületről való... GLOSSZA Messiásiesők VERES ISTVÁN Nem meglepő, csupán értheteden, hogy miért kapta fel a fél világ a fejét a Nemzetközi Valu­taalap vezetőjének szexbotránya miatt. Évről évre fény derül hasonló esetekre, mégis min­denki úgy meglepődik, mintha legalábbis az nyert volna bizonyítást, hogy a Föld belsejében szilvalekvár fortyog. Magas tisztségekbe vá­lasztanak kitűnő vagy kevésbé kitűnő szakembereket, akik végzik a munkájukat, ahogy végzik, ez utóbbi nem különö­sebben érdekel senkit. Később lemondani kényszerülnek az említett illetők, mert a vüág megrökönyödik azon, hogy ők is emberek. Strauss-Kahn esete persze egy kicsit más, ő mégis bűncselekményt követett el, viszont tudhatjuk: bűn csak az, minek híre kel. Sok politikust pusztán azért küldenek a süllyesztőbe, mert például szeretőt tart. Azt várják tőlük, hogy ők legyenek mások, mint az átlag, mutassanak példát, ha már betöltik a magas tisztséget. Amikor ez nem sikerül, csalódottan legyintenek, ej, ez is csak egy félnótás balek. Egyáltalán, mit várunk mi a politikusainktól? Erkölcsi tiszta­ságot? Hogy a világot váltsák meg nekünk? Várjuk a Messi­ást. Mire jó ez? Alighanem arra, hogy az emberekben meg­tartsa azt a hitet, hogy a vüágban fennáll egyfajta rend, mi­nek következtében a rosszak meglakolnak, a jók pedig elnye­rik büntetésüket. Legalább néha. Jellemző hozzáállás, hogy a hasonló botrányok részletei iránt nem érdeklődünk külö­nösebben, lényeg, hogy azonnal legyen véleményünk, és hogy ne kelljen rajta változtatni, ha esetleg fény derülne ar­ra, hogy például mégsem a pórul járt politikus a hibás. Mert akkor ldderülne az is, hogy beszélünk összevissza, anélkül, hogy ismernénk az igazságot. A lényeg a cirkusz, hogy lekös­se egy kicsit a figyelmünket. Elvégre fizetünk érte. FIGYELŐ Orbán a legjobb A magyarok 36%-a szerint Orbán Viktor a legjobb minisz­terelnök az elmúlt húsz évben; a Fidesz-KDNP most is két­harmadot kapna - áll a Néző­pont Intézet közvélemény-ku­tatásában. A magyarok 36%-a szerint Orbán Viktor volt az or­szág szempontjából legjobb miniszterelnök az elmúlt húsz évben; a politikai emlékezet­ben Antall József került a má­sodik (13%), Bajnai Gordon és Horn Gyula megosztva a har­madik helyre (10-10%). ,M szétesőben levő baloldal ko­rábbi miniszterelnökei” közö­sen sem érik el Orbán Viktor népszerűségét (Medgyessy Péter ésGyurcsányFerenc4, il­letve 3%-kal a lista sereghajtó­ja). Az elmúlt hónapokban Or­bán azt is bebizonyította a többségnek, hogy jól képviseli az ország érdekeit az Európai Unióban. A kormányfő euró­pai érdekérvényesítésével több mint kétszer annyian elé­gedettek (58%), mint ahányan negatívan értékelik (27%). A kormány legfontosabb ered­ménye - a soros EU-elnökség sikereként is értelmezhetően - szintén a ,;nemzeti érdek ér­vényesítése”, de a rendvéde­lem és az igazságszolgáltatás területein is többen látnak ja­vulást, mint romlást. Intő jel, hogy a kabinet legemlékezete­sebb ígérete, a munkahely-te­remtés kapcsán a megkérde­zettek 44%-a „inkább romlást” lát, s a nemzeti erőforrás két stratégiai ágazatánál, az okta­tásügyben és az egészségügy­ben is kisebbségben vannak a kedvező változást érzékelők. A magyarok nagy többsége a munkahelyteremtést és az egészségügyet nevezte meg a kormányzati perspektíva két legfontosabb területének (74, illetve 59%), de kiemelt szere­pet kell élveznie a rendvéde­lemnek (22%) és az oktatás megújításának is (21%). A Fidesz-KDNP az összes meg­kérdezett körében egy év alatt elvesztett ugyan 10 százalék- pontnyi támogatót, de a poten­ciális szavazóbázisa nem csök­kent jelentősebb mértékben, így egy most vasárnapi parla­menti választáson ismét két­harmados felhatalmazást kap­hatna - a felmérés szerint. Tá­mogatottsága 56 százalék az aktív szavazók körében. Az el­lenzéki politizálás sikertelen­ségének is tekinthető, hogy az elbizonytalanodók nem aktív szavazók. Ugyan érzékelhető kisebb átrendeződés az összes megkérdezett körében a Fi­desszel szembeni oldalon, de a nem szavazó szimpatizánsok valószínűleg a „könnyen jött, könnyen megy” csoportba so­rolhatók. Az MSZP - vélhetően belharcai miatt - a potenciális szavazóbázisok között a gyen­ge második helyen áll (18%), mögötte mindössze 4 száza­lékponttal a „gyöngyöspatai konfliktusból politikai hasznot szerzett” Jobbik áll. A radikális párt ugyan visszanyerni látja a parlamenti politizálás idegen- sége miatt elvesztett szavazói csoportját, de az elmúlt hóna­pok nagy nyertesének a Lehet Más a Politika tekinthető. Az LMP most vasárnap a szava­zatok 11%-át is megszerez­hetné, választási szereplése azonban nem lehet sikeres a jelenlegi szervezeti hálózat- talaNézőpontszerint. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom